32. rész

*Farrah szemszöge*

Az emberek elöntötték a kis lakást, én pedig próbáltam utat törni magamnak és elérni a konyhába. Úgy tűnt, hogy a tervem kudarcba fulladt, mert egyre többen jöttek elém, én pedig nem győztem elnézést kérni. Már arra is gondoltam, hogy megőrülök és ellökök mindenkit, de végül is én vagyok az egyik házigazda, nem tehetek olyat. Maximum, ha megeszik az isteni burgeremet, amit Harryre bíztam, hogy hagyján nekem az utolsót. Az előttem lazuló arcok egyáltalán nem voltak ismerősek, valószínűleg inkább a srácok haverjai voltak, de mind odaköszöntek nekem. Odavetettem feléjük, egy "hello"-t, de a fura arcokra inkább olyan 'tekivagy?' nézéssel reagáltam.
Egy piros pohárkával a kezemben menekültem ki az erkélyre, ahonnan tisztán lehetett látni a város fényeit, már amennyire a házak engedték. Előkaptam egy szál cigit, majd zsebeimben kutattam egy gyújtóért, de úgy tűnt ezt az ügyet buktam. Volt egy idő, amikor csak a megjátszás kedvéért nem gyújtottam rá, de kezdtem nem bírni, nem csak azt, hogy ne gyújtsak rá, hanem hogy meg kell játszanom magamat. Pedig már régóta gyakoroltam.
Egy szempillantás alatt termett mellettem valaki, mire összerezzentem, de rájöttem ki is az, ezért elnevettem maga.
- Na mizu? - kérdezte mosolyogva, majd a korláthoz dőlt és lenézett. Fején egy sapi pihent, haja tökéletesen kócosan állt ki belőle. Mellette egy pulcsit és egy ülepes gatyát viselt. Felém pillantott. Muszáj volt mosolyognom, majd közelebb léptem hozzá, próbáltam megijeszteni, mintha kiesne, de helyette inkább ő csinálta ezt velem és én sokkal jobban megijedtem, mint ő.
- Semmi nincs, vagyis pontosan gyújtóm nincs. - morogtam számban a cigimmel, miközben két kezemmel a zsebeimben kutattam tovább, hátha.
- Nem is baj. - vette ki egyik kezével a számban lévő kis tárgyat, majd nagyon közel volt hozzá, hogy elhajítsa.
- Hé, hé, hé! - ugrottam utána nevetve, ám sokkal magasabb volt nálam, ezért esélyem sem volt, de próbáltam átölelve , pipiskedve elcsórni tőle. Ő csak nevetett rajtam, mire tudtam, hogy nem fogom bírni és arcomat a pulcsijába döntöttem. Éreztem, ahogyan egyik kezével magához húz, miközben még mindig rajtam kuncog. Megragadtam az alkalmat és abban a pillanatban megpróbáltam elérni egyik kezét, de ő felemelte, én pedig felugrottam, de nem túl jól és a srácnak kellett fognia, miközben másik kezéből kiesett a cigi, és villámgyorsan esett le az utcára.
- Nemár!- szóltam csüggedten a korlátnak dőlve. - Bassza meg.
Elmosolyodtam, Niall pedig nevetni kezdett, Viccből belebokszoltam a vállába, ő pedig megjátszva kezdett sírni.
Felsóhajtottam.
Imádom ezt a hülyegyereket.
Elindultam magam után húzva a srácot, miközben beértünk a tömegbe.
- Nem tudod, hogy hol van Ann? - fordultam felé, mire megvonta a vállát. Nagyszerű, mert én sem. 
Abban a pillanatban láttam meg Louist, az egyik kanapén ült és hallgatott valami csávót, ahogyan mesél neki, a keze szinte mindenkit leütött, miközben beleélte magát a biztosan eget rengető történetbe, ám Louis maga elé meredt és szótlanul bólogatott. Elengedtem Niall kezét, majd nagy lendülettel Louis mellett landoltam és felmutatott mutatóujjammal csöndre intettem az amúgy tök ismeretlen csávót, akit tök nem vágtam ki az, de fura szemekkel nézett rám.
- Nem tudod, hogy hol van Ann? - hajoltam a fiú füléhez, mire felsóhajtott. Bánó tekintettel pillantott rám.
- Nagyon elcsesztem valamit.
- Mit csináltál? - fogtam a fejem, miközben körülnéztem, mellettem van-e még Niall.
- Van az a csávó..- kezdte el, mire közbeszóltam.
- Finn.
- Ő. Na, kissé, hogy is mondjam. Kissé köcsög voltam vele, magyarul elküldtem az anyjába, de, de.. Láttam rajta, hogy mennyire nézi Annt, és.. - próbálta kibeszélni magát, én meg káromkodva felálltam, és az ajtó felé indultam. Niall szorosan mögöttem koslatott. Mikor megláttam Liamet, kezemet rögtön vállára tettem és szembe kerültem mosolyával.
- Figyi, el kell mennem, nem tudnál kicsit ügyelni a partyra? Mondjuk, ha valaki halálosan be van már állva, akkor kirúgod, hasonlók. Kérlek! - néztem rá kiskutyaszemekkel.
Ő apukásan pillantott rám és bólintott, én pedig már nem is voltam ott. Az ajtó felé haladva megláttam Jacket, aki nevetve dumált néhány sráccal.
- Jack! - szóltam neki, ő pedig felém fordult. Éreztem, hogy a mögöttem lévő srác kezd dühös lenni, de nem érdekelt, meg kellett találnom a lányt. - Nem tudod hova mehetett Finn?
- Elment?
- Louis miatt. És Ann utána ment.
Ekkor fogtam fel mondandóm súlyosságát, hogy a lány sokkal nagyobb veszélyben volt, mint amennyire hittem elsőre. Tudtam, hogy mindenbe belekevertem és jobb lenne, ha soha többé nem találkozna velem. Mondjuk ez ugyanúgy igaz volt a mögöttem lévő srácra, és az előttem levőre is.
- Jövök veletek. - adta valaki kezébe italát, majd kihaladtunk az ajtón. A friss szellő megcsapott, ahol nem érződött sem a pia, sem a hihetetlen fülledt szag, ami akkor a lakásban terjengett. Imádok partyzni, de az igaz, ha sok ember van együtt kis helyen, akkor érezhető lesz, hogy büdösek, ennyi.

*

A két jómadár mellett sétáltam, tudva, hogy gyűlölik egymást és egymás halálát tervezgethetik éppen. Nagyszerű. Csak ne essenek egymásnak, mert valószínű, hogy akkor fogom magam és elmegyek.
Néma csönd és hullaszag, ennyivel tudnám jellemezni azt, ahogyan haladtunk az éjszaka közepén az utcán. A lámpák fénye mindent megvilágított, én pedig húztam a szám, hogy miért kerültem ebbe a helyzetbe. Sosem hittem a karmában vagy hasonlóban, ami miatt ezt érdemelném, inkább magamban puffogtam.
A telefonom rezegni kezdett. Mintha az istentől kapott ajándék lenne, úgy éreztem.
- Igen? - szólaltam bele kimerülten. A válasz halk és nyugodt volt.
- Ann vagyok. - mintha egy kő esett volna le a szívemről.
- Minden oké? - fújtam ki magam.
- Igen, minden oké.
- Hol vagy?
Egy perc néma csönd, majd a lány kuncogni kezdett és belesuttogta a telefonba:
- Finnél.
A szám "o" formájúra változott, majd elmosolyodtam.
- Nemáááár.
- De. - hallottam, hogy a hangja mosolygott. - És ne haragudj a buli miatt.
- Nemgáz, Liamre bíztam az egészet. - vontam vállat. - Odamenjek, vagy... - válaszra vártam, míg Niall érezhetően közelebb lépett hozzám, és tekintetét Jackre szegezte. Teste védelmező volt, miközben én alig bírtam ki, hogy ne nevessek a "kisfiúk veszekedésén".
- Nem kell, nem kell.. - terelte tovább a témát a lány, majd újra kuncogott. Ajajjj, gyerekek, lesz itt habzsi-dőzsi.
- Oké, lerakom, de.. - mosolyodtam el.
- Igen?
- Védekezzetek! - majd leraktam és elnevettem magam. - Nincs semmi gáz, Miss király Farrah elvégezte a munkáját, és a hölgyemény tökéletes helyen van ahol van. - büszkélkedtem.
- És Louis?
El is felejtettem.
- Innentől már nem az én hatásköröm, a fiúka elbaszta az esélyét, valószínűleg Ann érez valamit, de messziről kerülni fogja, csak azért is, hogy elkerülje a kínos beszélgetést és a kínos szituációt, ez van. - vontam meg a vállam, majd elővettem egy szálat, amit azon nyomban meggyújtottam volna, ha a két fiú nem kezd el egyszerre nyúlni a szálért. Mind a ketten egyszerre fogták meg, de rögtön el is engedték és az leesett a földre. Akkor vettem csak észre, hogy esik.
- Remek. - morogtam, majd inkább ráléptem a cigarettára, minthogy meggyújtsam.
- Mi a terv most? - kérdezte Jack felém fordulva, apukás nézéssel az arcán. Vállat vontam, majd a másik tag felé fordultam, aki éppen az életét értékelte át valószínűleg és féltékeny arckifejezéssel bámult Jackre.

"I've walked through the valleys of the wilderness in time,
only to find out that you have love in places I can't describe,
I need you, it's the sunrise"