32. rész

*Farrah szemszöge*

Az emberek elöntötték a kis lakást, én pedig próbáltam utat törni magamnak és elérni a konyhába. Úgy tűnt, hogy a tervem kudarcba fulladt, mert egyre többen jöttek elém, én pedig nem győztem elnézést kérni. Már arra is gondoltam, hogy megőrülök és ellökök mindenkit, de végül is én vagyok az egyik házigazda, nem tehetek olyat. Maximum, ha megeszik az isteni burgeremet, amit Harryre bíztam, hogy hagyján nekem az utolsót. Az előttem lazuló arcok egyáltalán nem voltak ismerősek, valószínűleg inkább a srácok haverjai voltak, de mind odaköszöntek nekem. Odavetettem feléjük, egy "hello"-t, de a fura arcokra inkább olyan 'tekivagy?' nézéssel reagáltam.
Egy piros pohárkával a kezemben menekültem ki az erkélyre, ahonnan tisztán lehetett látni a város fényeit, már amennyire a házak engedték. Előkaptam egy szál cigit, majd zsebeimben kutattam egy gyújtóért, de úgy tűnt ezt az ügyet buktam. Volt egy idő, amikor csak a megjátszás kedvéért nem gyújtottam rá, de kezdtem nem bírni, nem csak azt, hogy ne gyújtsak rá, hanem hogy meg kell játszanom magamat. Pedig már régóta gyakoroltam.
Egy szempillantás alatt termett mellettem valaki, mire összerezzentem, de rájöttem ki is az, ezért elnevettem maga.
- Na mizu? - kérdezte mosolyogva, majd a korláthoz dőlt és lenézett. Fején egy sapi pihent, haja tökéletesen kócosan állt ki belőle. Mellette egy pulcsit és egy ülepes gatyát viselt. Felém pillantott. Muszáj volt mosolyognom, majd közelebb léptem hozzá, próbáltam megijeszteni, mintha kiesne, de helyette inkább ő csinálta ezt velem és én sokkal jobban megijedtem, mint ő.
- Semmi nincs, vagyis pontosan gyújtóm nincs. - morogtam számban a cigimmel, miközben két kezemmel a zsebeimben kutattam tovább, hátha.
- Nem is baj. - vette ki egyik kezével a számban lévő kis tárgyat, majd nagyon közel volt hozzá, hogy elhajítsa.
- Hé, hé, hé! - ugrottam utána nevetve, ám sokkal magasabb volt nálam, ezért esélyem sem volt, de próbáltam átölelve , pipiskedve elcsórni tőle. Ő csak nevetett rajtam, mire tudtam, hogy nem fogom bírni és arcomat a pulcsijába döntöttem. Éreztem, ahogyan egyik kezével magához húz, miközben még mindig rajtam kuncog. Megragadtam az alkalmat és abban a pillanatban megpróbáltam elérni egyik kezét, de ő felemelte, én pedig felugrottam, de nem túl jól és a srácnak kellett fognia, miközben másik kezéből kiesett a cigi, és villámgyorsan esett le az utcára.
- Nemár!- szóltam csüggedten a korlátnak dőlve. - Bassza meg.
Elmosolyodtam, Niall pedig nevetni kezdett, Viccből belebokszoltam a vállába, ő pedig megjátszva kezdett sírni.
Felsóhajtottam.
Imádom ezt a hülyegyereket.
Elindultam magam után húzva a srácot, miközben beértünk a tömegbe.
- Nem tudod, hogy hol van Ann? - fordultam felé, mire megvonta a vállát. Nagyszerű, mert én sem. 
Abban a pillanatban láttam meg Louist, az egyik kanapén ült és hallgatott valami csávót, ahogyan mesél neki, a keze szinte mindenkit leütött, miközben beleélte magát a biztosan eget rengető történetbe, ám Louis maga elé meredt és szótlanul bólogatott. Elengedtem Niall kezét, majd nagy lendülettel Louis mellett landoltam és felmutatott mutatóujjammal csöndre intettem az amúgy tök ismeretlen csávót, akit tök nem vágtam ki az, de fura szemekkel nézett rám.
- Nem tudod, hogy hol van Ann? - hajoltam a fiú füléhez, mire felsóhajtott. Bánó tekintettel pillantott rám.
- Nagyon elcsesztem valamit.
- Mit csináltál? - fogtam a fejem, miközben körülnéztem, mellettem van-e még Niall.
- Van az a csávó..- kezdte el, mire közbeszóltam.
- Finn.
- Ő. Na, kissé, hogy is mondjam. Kissé köcsög voltam vele, magyarul elküldtem az anyjába, de, de.. Láttam rajta, hogy mennyire nézi Annt, és.. - próbálta kibeszélni magát, én meg káromkodva felálltam, és az ajtó felé indultam. Niall szorosan mögöttem koslatott. Mikor megláttam Liamet, kezemet rögtön vállára tettem és szembe kerültem mosolyával.
- Figyi, el kell mennem, nem tudnál kicsit ügyelni a partyra? Mondjuk, ha valaki halálosan be van már állva, akkor kirúgod, hasonlók. Kérlek! - néztem rá kiskutyaszemekkel.
Ő apukásan pillantott rám és bólintott, én pedig már nem is voltam ott. Az ajtó felé haladva megláttam Jacket, aki nevetve dumált néhány sráccal.
- Jack! - szóltam neki, ő pedig felém fordult. Éreztem, hogy a mögöttem lévő srác kezd dühös lenni, de nem érdekelt, meg kellett találnom a lányt. - Nem tudod hova mehetett Finn?
- Elment?
- Louis miatt. És Ann utána ment.
Ekkor fogtam fel mondandóm súlyosságát, hogy a lány sokkal nagyobb veszélyben volt, mint amennyire hittem elsőre. Tudtam, hogy mindenbe belekevertem és jobb lenne, ha soha többé nem találkozna velem. Mondjuk ez ugyanúgy igaz volt a mögöttem lévő srácra, és az előttem levőre is.
- Jövök veletek. - adta valaki kezébe italát, majd kihaladtunk az ajtón. A friss szellő megcsapott, ahol nem érződött sem a pia, sem a hihetetlen fülledt szag, ami akkor a lakásban terjengett. Imádok partyzni, de az igaz, ha sok ember van együtt kis helyen, akkor érezhető lesz, hogy büdösek, ennyi.

*

A két jómadár mellett sétáltam, tudva, hogy gyűlölik egymást és egymás halálát tervezgethetik éppen. Nagyszerű. Csak ne essenek egymásnak, mert valószínű, hogy akkor fogom magam és elmegyek.
Néma csönd és hullaszag, ennyivel tudnám jellemezni azt, ahogyan haladtunk az éjszaka közepén az utcán. A lámpák fénye mindent megvilágított, én pedig húztam a szám, hogy miért kerültem ebbe a helyzetbe. Sosem hittem a karmában vagy hasonlóban, ami miatt ezt érdemelném, inkább magamban puffogtam.
A telefonom rezegni kezdett. Mintha az istentől kapott ajándék lenne, úgy éreztem.
- Igen? - szólaltam bele kimerülten. A válasz halk és nyugodt volt.
- Ann vagyok. - mintha egy kő esett volna le a szívemről.
- Minden oké? - fújtam ki magam.
- Igen, minden oké.
- Hol vagy?
Egy perc néma csönd, majd a lány kuncogni kezdett és belesuttogta a telefonba:
- Finnél.
A szám "o" formájúra változott, majd elmosolyodtam.
- Nemáááár.
- De. - hallottam, hogy a hangja mosolygott. - És ne haragudj a buli miatt.
- Nemgáz, Liamre bíztam az egészet. - vontam vállat. - Odamenjek, vagy... - válaszra vártam, míg Niall érezhetően közelebb lépett hozzám, és tekintetét Jackre szegezte. Teste védelmező volt, miközben én alig bírtam ki, hogy ne nevessek a "kisfiúk veszekedésén".
- Nem kell, nem kell.. - terelte tovább a témát a lány, majd újra kuncogott. Ajajjj, gyerekek, lesz itt habzsi-dőzsi.
- Oké, lerakom, de.. - mosolyodtam el.
- Igen?
- Védekezzetek! - majd leraktam és elnevettem magam. - Nincs semmi gáz, Miss király Farrah elvégezte a munkáját, és a hölgyemény tökéletes helyen van ahol van. - büszkélkedtem.
- És Louis?
El is felejtettem.
- Innentől már nem az én hatásköröm, a fiúka elbaszta az esélyét, valószínűleg Ann érez valamit, de messziről kerülni fogja, csak azért is, hogy elkerülje a kínos beszélgetést és a kínos szituációt, ez van. - vontam meg a vállam, majd elővettem egy szálat, amit azon nyomban meggyújtottam volna, ha a két fiú nem kezd el egyszerre nyúlni a szálért. Mind a ketten egyszerre fogták meg, de rögtön el is engedték és az leesett a földre. Akkor vettem csak észre, hogy esik.
- Remek. - morogtam, majd inkább ráléptem a cigarettára, minthogy meggyújtsam.
- Mi a terv most? - kérdezte Jack felém fordulva, apukás nézéssel az arcán. Vállat vontam, majd a másik tag felé fordultam, aki éppen az életét értékelte át valószínűleg és féltékeny arckifejezéssel bámult Jackre.

"I've walked through the valleys of the wilderness in time,
only to find out that you have love in places I can't describe,
I need you, it's the sunrise"

31. rész

*Ann szemszöge*

Kissé szégyenlősen tekintettem körbe a szobában, próbáltam nem a fiú szemébe nézni, végül is, majdnem azt feltételeztem, hogy ő tette mindezt és omlottam a karjaiba. A legcikisebb része ennek a felismerés.
- Tudjátok milyen jó partikat lehetne itt csapni? - hallottam az ajtóból Farrah nevető hangját, majd odapillantottam. Érdeklődő szemmel figyelte a falakat, bútorokat és ujjaival mindenen végig simított.
- Itt nem lesz parti, mondjuk úgy.. soha ?! - válaszoltam kiakadva a lányra. Ha belegondolok miatta lett olyan a lakás, ahogy kinézett és hagynám, hogy újra feltúrja? Nem.
Ő kérkedő tekintettel nézett rám, majd a konyhába sétált és szinte kitépte a hűtő ajtaját. Louisra pillantottam aki olyan apukás tekintettel nézett a lányra, azt gondolva, hogy "teljesen bolond".
- Uhh, még a hűtőbe is bepakolt? Van itt egy cetli. "Kedves Ann.." - kezdte olvasnia  cetlin lévő szöveget, amikor feleszmélten próbáltam kikapni a kezéből a cetlit, de ő átsurrant a konyha másik oldalára. Nevetve futott előttem, miközben próbáltam kergetni, elkerülni azt, hogy a Finntől kapott levelet semmiképpen ne olvassa fel Louis előtt. Mikor erre rádöbbent és már vagy 50x elolvasta az szövegét odaadta és mosolyogva továbbvonult.
- Szóval egy party, jó hely lenne ez. - huppant le a kanapéra.
" Kedves Ann. Remélem tetszenek a bútorok és nem lepődtél meg annyira. Vissza nem adhatod, ez egy ajándék, amit illik elfogadni.. ;) xx Finn"
Miközben a sorokat olvastam, le kellett ülnöm, majd visszatartanom magam a fiú előtt, hogy ne lássa rajtam a pirulást.
- Ki volt az? - a fiú kedvesen lépkedett felém, majd kivette kezemből a cetlit. Ajkamba haraptam, majd felnéztem rá.
- Nem kórházban van? - ez volt az első kérdése.
- Nem. Nem volt súlyos a dolog, ezért kiengedték. Mankóval jár. - válaszolt Farrah, majd beleivott a kezében lévő kólába.
- Ezt honnan tudod? - pillantottam a sokat tudó lány felé.
- Ma voltam Jack-nél, és ő mondta. - rántotta meg vállát, ezzel is mutatva semmit nemtörődését a dologgal kapcsolatban. Louis csendben volt, kerülte a tekintetem, inkább a cetlit nézegette.
- Akkor ma buli? - csattant fel az így is túl sok energiával rendelkező Farrah.
- Nem. - mosolyogtam rá, majd felálltam, hogy megvizsgáljam a ház többi részét. Ahogy a fürdőbe értem, rögtön tárcsázni kezdtem Finn-t. Nem akartam Louis előtt áradozni neki, mennyire hálás vagyok neki. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tette értem.

*

Sóhajtva dőltem neki a konyhaajtónak, ahol Farrah műanyag poharak keresett.
- Háttal állok neked, de a rosszalló tekinteted így is érzem. - majd megfordult. - Ijesztő vagy. - válasz helyett mellé léptem, és kivettem pár üdítőt a hűtőből. A rosszalló tekintetem annak volt köszönhető, hogy sikeresen meggyőzött arról, hogy buli legyen ma. Itt. Hogy miért mentem bele? Magam sem tudom. Talán, túl meggyőzhető vagyok. Rossz tulajdonság..
- Finn annyira cuki, hogy ezt tette ÉRTED. - emelte ki az utolsó szót.
- Még mindig ketten lakunk itt, szóval érted is tette. - tettem hozzá, majd elővettem egy bort is. A lány elnevette magát, majd felém fordult.
- Ugyan már.. te is tudod, hogy semmi közöm nem volt ehhez. Mindenkit megbabonáz, a cuki, aranyos, szép Ann, aki mindig megfontolt, és óvatos. - szem forgatva, fordultam én is a pulton ülő lányra.
- Niall pedig beleszeretett, egy őrült, vicces, bajos, lányba. - vissza kellett vágnom.
- Erős túlzás a "beleszeretett" szó. - rajzolt macskajeleket ujjaival.
- Szerintem szeret. Erősen kötődik hozzád. - éppen ellenkezett volna, mikor csengettek.
- Nyitom! - szaladt Farrah a bejárat felé. Letettem az utolsó italt is, majd mély levegőt vettem, és utoljára körbenéztem, a tiszta, és rendezett lakáson.

*

Döbbenten vettem észre, hogy valaki már az első fél órában részeg volt. Vagy már úgy jött..
- Minden rendben? - lépett mellém, Harry.
- Persze, csak.. nem akarom, hogy összetörjenek bármit is. - mosolyogtam kínosan.
- Nyugodj meg. Szép a lakás, és a többiek sem annyira gázak. - mosolygott kedvesen. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem volt teljesen igaza. Többen már összehányták a WC-t, és volt aki már az ajtóban bealudt. Hihetetlen.
- Itt van. - lépett mellém Farrah. Kérdőn néztem felé.
- K-ki?
- A megmentőnk. - mutatott az éppen kabátját levévő srácra, majd a nevetgélő Niall-hoz sietett. Izgatott voltam, mert nem tudtam hogyan mutassam ki hálámat, és örömömet. Ugrojak a nyakába? Nem, azt nem kéne. Senki sem akarja, hogy még egyszer eltörjön a lába. Akkor csak, öleljem meg? Nem, az meg túl egyszerű. Idegesen lépkedtem a fiú felé, aki éppen egy számomra ismeretlen fiúval beszélgetett. Két kezét a mankójára támasztotta, úgy tartotta magát.
- Szia. - álltam elé, arcomon pedig hatalmas mosoly terült el.
- Na milyen? Tetszik? - egy pillanatra körbepillantott az előszobán, majd vissza rám.
- Persze, hogy tetszik. - lelkendeztem. - Köszönöm. - öleltem meg. Azt hiszem maradok ennél a köszönetnyilvánításnál. Perceken keresztül csak öleltük egymást, míg Louis meg nem jelent mellettünk.
- Finn, látom jobban vagy. - kínos. Azonnal elengedtem a srácot, majd mosolyogva Louis mellé álltam. Érezhető volt, hogy nem kedvelik egymást.
- Jól látod. - Finn arrogáns volt.
- Táncolunk? - karolta át derekam Louis, majd lágy csókot hagyott számon. Tudtam mire megy ki a játék. Louis direkt, feltűnően próbálta féltékennyé tenni Finn-t, aki minden bizonnyal az volt, mert ölni tudott volna a szemeivel, miközben mankóját szorongatta. Kezei már a fenekemre tévedtek, majd vissza a derekamra. Közben feltűnően puszilgatta a nyakam. Zavarban voltam, és nem akartam, hogy Finn megint rosszul érezze magát.
- Én azt hiszem, hazamegyek. - Finn szavaira felkaptam a fejem, ami eddig Louis mellkasán hevert.
- Ne! - automatikusan nyúltam a fiú kezéért, miközben kiengedtem magam Louis karjaiból.
- Ann, ha menni akar menjen. Nem hiszem, hogy valakit is érdekel az, hogy itt van. - Louis jóízűen nevetett mögöttem.
- Kérlek, Finn. - suttogtam neki. Csalódottan rám nézett, majd kinyitotta az ajtót, és elment. Egyedül. Az éjszakában. Egy mankó segítségével.
- Idióta. - nevetett Louis, majd kezemért nyúlt.
- Te vagy az idióta. - dühös voltam. Miért tette ezt? Miért kellett ezt tennie Finn előtt?
- Ann..ugyan már. - húzott maga felé, és bár alig tudtam ellenállni gyönyörű kék szemeinek, magabiztosan húztam el magam tőle.
- Miért tetted ezt? Ha ő nem lenne, még mindig nem lenne lakásom. Arrogáns vagy, és nevetséges, amit csinálsz. - kabátomért nyúltam, majd Finn után indultam. Hallottam, ahogy Louis utánam kiabál, de nem érdekelt. Haragudtam rá. Nem is kicsit.

30. rész

*Farrah szemszöge*

- Argh, ez a hülye ajtó nem akar kinyílni. - morogtam, majd egy kis erő segítségével betoltam az ajtót, majd becammogtam a nappaliba.
- Szia Farrah! - integetett Liam, megmutatva a cuki mosolyát.
- Szeva Szépfiú! Hogy vagy? - huppantam le mellé.
- Én jól, de látom nem csak Niall volt tegnap teljesen kész. - vigyorgott.
- Csak egy teljesen normális emlékezetkiesés történt nálam, nem para. - nevettem. - Niall itt van?
- Aha, valószínűleg fent punnyad és kúrálja magát egy kis kávéval.
Elmosolyodtam, majd lassan felálltam, kissé bizonytalanul. Dőlöngéltem, filóztam, majd óvatosan visszafordultam Liamhez.
- Ugye nem tud semmit az ' Ott aludtam Jacknél' dologról?
Ő elmosolyodott.
- Nem, azt mondtuk, hogy Louiséknál aludtál.
- Okés, vettem, köszi. - mutogattam ujjaimmal a fiúnak, majd a lépcső felé siettem. Kettesével vettem a fokokat, miközben hallgatóztam, hátha hallok valami zajt a fiú szobájából. Jól gondoltam, a tévé hangosan szólt, mikor az ajtaja elé értem, majd halkan kinyitottam azt.
A látványtól nevetnem kellet, ahogyan a fiú próbál fejjel lefelé tévét nézni, miközben a feje már lent van, de a teste többi része az ágyon. Ha jól láttam a kezében egy szendvics lapult, én pedig meghallottam korgó gyomromat. Gyorsan berongyoltam a szobába, és rávetettem magam a megszeppent fiúra, aki nevetve és nyögve próbálta védeni egyrészt a szendvicsét, másrészt a férfi nemi szervét.
A fiú nevetése töltötte be a házat, de szerintem még a szomszédét is. Csillogó szemekkel nézett rám, miközben birkóztunk és próbáltuk a másikat lelökni az ágyról. Ez az egész abba torkolt, hogy Niall könnyebben meg tudott fogni és úgy lelökni, ám én kapaszkodtam rá, mint valami idióta, így mind a ketten a földön végeztük, fejjel neki a szekrénynek.
- Figyeljetek, nem akarom tudni, hogy mit csináltok ti ott ketten, de remélem azért biztonságosan csináljátok. Köszöntem a figyelmet. - hallottuk Liam hangját, majd azt is, ahogyan elmegy, mi pedig csak nevettünk rajta.

*

- Tessék. Nem baj, ha raktam bele majonézt? - rakta le elém a fiú a tálat.
- Á, dehogy, a vesémbe látsz. - mosolyodtam el, de egy másodpercre el is halkultam, mert eszembe jutott, hogy tényleg a vesémbe lát, és rá fog kérdezni erre az egész Jack dologra.
Rá fog kérdezni. Nem, nem fog. De, rá fog. Nem, nem fog.
Inkább elkezdtem enni a szendvicset, mire a fiúra pillantottam. Komoly tekintettel fürkészte az enyémet.
- Hogy hogy Louiséknál aludtál?
- Mert nem bírtam lépni a saját lábamon. És ott maradt valami cuccom is.
- Csak egy dologra emlékszem, valami Jackre. Volt ott valami Jack.
- Neem vágom ki az, semmire nem emlékszem, ki voltam ütve.
- De azt mondtad, hogy emlékszel, hogy ott maradt valami cuccod. - vágott értetlen képet. Nem tudom miért, de nem bírtam rendesen hazudni a fiúnak, valamiért vagy haboztam vagy elpirultam, de sose ment úgy, ahogyan akartam. Pedig hazudni azt tudok.
- Ilyet mondtam volna? Elég másnapos lehetek, ha ilyen hülyeségeket mondok.
- Farrah, ki az a Jack? - kérdezte őszintén.
- Fogggggalmam sincs, biztos valami új táncos, vagy egy transzvesztita, nem ismerem.
- Miért lettek volna ott transzvesztiták? - kérdezett rá.
- Honnan tudjam? Mondtam, hogy ki voltam ütve.
- Várj, Jack nem az a kórházas gyerek? Asszem találkoztam már vele egy bulin. - merengett. Arca szomorúvá vált erre gondolva. Én pedig nem akartam elszomorítani.
A telefonom rezegni kezdett. Rápillantottam, majd észrevettem egy sms-t Jacktől. A torkomban a gombóc, csak nőtt és nőtt.
- Ki írt? - kérdezte a fiú kedvesen, mire felé fordultam. Fogalmam sem volt mit is mondjak.
- Öhm.. be kell vallanom, hogy Jacknél aludtam. Ann megkérte őt, hogy vigyázzon rám, mert neki Louison kellett.
A fiú maga elé meredt, lefagyva. Arcán láttam a csalódást.
- Nem kellett volna innom. - fogta a fejét. - Nekem kellett volna vigyáznom rád.
- Niall, nem szúrhatod el a saját boldogságodat, azért, hogy nekem kedvezz. Nehogymár! - nevettem, próbáltam oldani a feszültséget.
- Nekem kellett volna vigyáznom rád, nem ennek a jólfésült köcsögnek.
Ekkor telt be nálam a pohár és muszáj volt valahogyan Niall figyelmét elvenni erről a dologról. És erre csak egy mód létezik.
Gyorsan nyomtam rá ajkaimat az övére, majd döntöttem hátra testét az ágyon. A fiú meglepődött, de ugyanolyan gyorsan kapcsolódott is be. Erősen csókolt, úgy, mintha ki akart volna sajátítani. Meg akarta mutatni, hogy az övé vagyok, senki másé.
Ekkor eltávolodtam tőle, majd rámosolyogtam, de lemásztam róla. Niall kisfiús arckifejezéssel próbált visszacsalogatni az ágyba, de hevesen ráztam a fejem, majd csábosan hívogattam magam után a fiút. Ő morcosan felállt, és megigazította örökké kócos haját.
Kezemet nyújtottam felé, ő el is kapta azt, így magához tudott húzni. Belélegeztem friss illatát,az ajkaimmal pedig nyakát súroltam.
- Asszem beléd estem. - suttogta nevetve a fülembe. Egy másodpercig csak hallgattam ütemes lélegzését. Csókot leheltem ajkaira, majd elmosolyodtam.
- Tudod, én nem szoktam senkibe sem esni.
- Nem?
- De talán egyszer.
- Talán? - incselkedett.
- Talán.. ki tudja? - kacsintottam rá.

*

(ajánlott zene)

Nézelődve indultam el utamra, nem tudva, hogy pontosan hova is fogok kikötni. Vagy ötvenszer mondtam el a fiúnak, hogy tudom hova megyek, ő pedig igyon még kávét, maradjon otthon, kúrálja magát kissé. Persze nem önzőségből hagytam ott őt, szegény Liamre bízva, hanem azért, mert állva is elaludt.

Az utcákon rengeteg ember járkált. Külön megnéztem mindegyiküket, majd eszembe jutott, hogy milyen sok hülye szívatást lehetne most csinálni. Gyorsan lépkedtem, bár nem tudtam pontosan merre tartok, csak az utca nevét tudom, Londont meg nem ismerem, de.. mintha ez engem bármikor is visszatartott volna.

Rápillantottam a mellettem lévő térképre, majd ujjammal vezettem a vonalat, hátha megtalálom a helyes utcát. A régi lakásunk felé mentem, ami valószínűleg romokban hevert. És kinek a hibája? Ja, az enyém, ezért is indultam el, bár kedvem nem nagyon volt takarítani, rendet rakni.

Sóhajtozva kerestem már vagy 15 perce ugyanazt, mikor megrezzent a mobilom.

" Jack "

Nem szabad felvenned! De hát nem akarhat rosszat! NEM! Maximum egy kávé, aztán el is felejt. Nem, nem szabad felvenned te idióta. Bár az is lehet, hogy nem pont téged keres, hanem mást, csak őt nem éri el. Vagy valami Finnel? BASSZUS

- Szia. - szóltam bele, forogva és próbálva eligazodni, de már is el is vesztettem addigra azt is, hogy hol álltam. 

- Kikúráltad magad? - kérdezte nevetve.
- Most perpillanat próbálok eligazodni London rohadthosszú útvesztőin és azt sem tudom, hogy hol vagyok. - sóhajtottam.
- Eltévedtél, mi? - kuncogott.
- Én nem szoktam eltévedni. Csak most az egyszer. - nevettem el a végét.
- Nézz már kicsit körbe, hol vagy?
- Öhm. Van itt egy Starbucks. Ha jól látom. Ja, az. Saroképület, van még itt buszmegálló, meg a másik oldalon valami park.
- Áh, vágom hol vagy, elindulok feléd.
- Honnan tudod, hogy hol vagyok?
- Itt vagy egy köpésnyire tőlem, meg amúgy is, úgy ismerem Londont, mint a tenyeremet.
- Nem vagy kissé egoista? - kuncogtam.
- Úgy ismersz?
- Őszintén kéne válaszolnom?
- Akkor ne válaszolj. - nevetett hangosan.
- Hol vagy már?
- Most léptem ki az ajtón, a türelmetlen mindenedet!
- Jó, oké, majd akkor sírj, ha elkapnak a csövesek.

*

- Van nálad egy szál cigi?
- Nincs és neked sem kéne. - nézett rám összeráncolt szemüveggel. A szobájában ült a gépe előtt, miközben én az ágyán ülve keresgéltem egy szálért a táskámban.
- Jólvan apuci. - gúnyoltam nyelvemet kinyújtva. Rettentő viccesnek találtam, hogy néha úgy viselkedett, mintha a bátyám lenne. Kissé elmerengtem a polcon lévő dolgain, de láttam, hogy végképp a fiúra illet az összes.
- Tudod, hogy eddig nem sok lány léphetett be ide? - fordult felém.
- Húú, akkor én már jártas lehetek itt. - vigyorodtam el szavaira.
A fiú felállt, majd fáradtan az ágyra dőlt, kezét hátra, majd a plafont kezdte bámulni. Lazán odacsászkáltam, majd - mivel franciaágy volt - én is ledőltem rá.
- Na mivan? - kérdeztem rá.
- Kéne még egy kávé. - fordult arccal felém, majd megláttam a hatalmas vigyort a képén.
- Aha. - motyogtam.
- Mondjuk örülök, hogy itt vagy.
- Hogy hogy? - kérdeztem rá cukkolva, mire láttam arcán, hogy gondolkodik a válaszán.
- Mert így tudsz nekem felhozni kávét. - rebegtette a pilláit.
A telefonom rezegni kezdett, majd fel is vettem.
- Hol vagy már Farrah? Ezt látnod kell! - hallottam Ann nevető hangját a telefonban.
- Mit? - nevettem.
- A ház csodálatos lett! Fel lett teljesen újítva. - ujjongott.
- De ki újította fel?
- Nem Louis volt, azt tudom.
- Nem kell többet mondanod. Mindjárt ott leszek. - majd ezzel letettem. - Tisztában vagy azzal, hogy a bátyád felújította a lakásunkat? - néztem rá a fiúra vigyorogva, mire elmosolyodott. - Te meg az egészről tudtál, nem?
- Most mondjam azt, hogy nem?
- Ne mondd azt. - nevettem, majd meglöktem kicsit, mire csodálkozva meredt rám, s játékosan visszalökött. Csak erre én nem számítottam, ezért újra a földre kerültem, mint ezen a napon már egyszer.
- Ezt nem hiszem el. - sírt szinte a nevetéstől.
- Most vagy te szoktál gyúrni, vagy én nem figyelek. - fogtam a fejem.

"It's not a walk in the park
to love each other
But when our fingers interlock,
Can't deny, can't deny you're worth it
'Cause after all this time, I'm still into you"

Heeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeey

Heeeeey Olvasók :) Csináltam egy Facebook oldalt, ahol újításokat, infókat tudhattok meg, mindig követhetitek az új részeket és ötleteket is megosztok.
Ez nem csak az AYR-re vonatkozik, hanem az én külön blogjaimra is.
Itt is a link : https://www.facebook.com/BloggerForYou

Ezen kívül pedig tudatnám, hogy már készülőben van a 30. rész! Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy kapunk véleményeket, kommenteket, és ezzel tudatjátok velünk, hogy tetszik-e vagy jól csináljuk-e azt, amit csinálunk. Emlékszem az elején még mondtuk is egymásnak nevetve, hogy "tuti, egy feliratkozónk sem lesz".

Szóval köszönjük! :)

Köszöntem a figyelmet ;)
LU x

29. rész

*Ann szemszöge*

Kávéval a kezemben néztem, ahogy Louis hangos szuszogása betölti a szobát. Elmosolyodtam, majd beleittam forró italomba. Valószínűleg én, és Liam vagyok az egyetlen akinek a tegnapi buli nem esett ki. Meg persze a fotósoknak, akik ezresével rohamoztak meg minket, mikor távoztunk a buliról. Louis telefonja hangosan rezegni kezdett. Kissé haboztam felvegyem-e, de végül nem tettem. Míg a fiú a nappaliban terült el, én átöltöztem.

Mikor leértem, Louis éppen kávét töltött poharába.
- Jó reggelt. - mosolyogtam, majd letettem barna táskám az asztalra. Kómás arcával találtam szembe magam, és megéreztem a kellemetlen pia szagot is.
- Nagyon géz volt, a tegnap este? - kérdezte, közelebb lépve hozzám.
- Niall kiütötte magát, Farrah is. Harry is, Zayn, Liam, és én voltunk azok akik, végigvittünk titeket a fotós tömegen. - a fiú fintorgott, majd beleivott kávéjába.
- Ezt is a holnapi, magazinban látom majd. - sóhajtott.
- Nem baj. Mindenkinek kijár egy kis bulizás. Főleg, hogy tegnap volt az első show. - mosolyogtam, majd leültem mellé. Louis éppen megszólalt volna, mikor megcsörrent a telefonom.
- Ann. Elmegyek pár hónapra, és te már is a TV-ben szerepelsz, mint táncos, és mint Louis új barátnője? - szólt bele a telefonba, Jack. Kisétáltam a teraszra ott folytattam a beszélgetést.
- Szia. Én..én, nem vagyok Louis barátnője. - Jack felnevetett.
- Jól van, jó van. Egyébként minden rendben? Nem raboltak el? Vagy esetleg tönkretették a lakást? - EZ KOMOLY?
- Viccelek. Holnap indul a gépem vissza, jó volt Florida, de hiányzik már a Londoni levegő. 
- H- holnap? - dadogtam.
- Igen, talán baj? 
- Nem, dehogy..csak meglepődtem. - erőltettem mosolyt az arcomra. Éreztem, hogy Louis karjait derekam köré fonja, állát pedig vállamra hajtja.
- Jack..nekem most mennem kell. Holnap bizonyosan találkozunk. 
- Persze, persze. Holnap. Vigyázz magadra, addig is kislány. Csáó! - majd bontotta a vonalat. Egy percig értelmeztem az elmúlt perceket, majd sóhajtva fordultam Louis felé.
- Baj van? - kérdezte.
- Nem, nem. Csak kicsit..fáradt vagyok. - hazudtam. Jack holnap jön haza, csakhogy a lakás amit bérelek, teljes káosz. Farrah ellenségei teljesen tönkretették. Míg ezen gondolkodtam, már Louis ajkát éreztem enyémen.
- Louis.. - ziháltam. A fiú erősen magához húzott.
- Annyira szép vagy. - rakott arrébb egy rakoncátlan tincset a hajamból. Ahogy szoktam, elpirulva hajtottam le fejem.
- Jobb lesz, ha indulunk. - néztem fel rá, mire aprót bólintott. Még egy apró csókot adott nekem, majd elindultunk összeszedni a társaságot.

*

- Szerintem Harry nem beszámítható. - nevetett Zayn, majd az alvó fiú fejére dobott egy takarót.
- Szerintem mi nem megyünk. Harry kész van, én pedig jó barát leszek, és vigyázok rá. - nevetett Zayn.
- Rendben, akkor megyünk megnézzük, Niall-t. - mosolyogtam, majd elindultunk.
- Hol van Farrah? - nézett rám Louis, az autóban ülve.
- Jack-nél. - motyogtam. Louis sóhajtva fordult be egy utcába, majd meg is álltunk Niall háza előtt.
- Okés. Niall nem tudhatja meg, hogy hol van Farrah, okés? - néztem a fiúra.
- Csak ha kapok, egy csókot. - mosolygott, én pedig teljesítettem kérését. A csengő után, Liam nyitott ajtót, kezében egy kávéval.
- Sziasztok, gyertek be. - mosolygott.
- Niall? - fordultam Liam felé.
- A nappaliban van. - mutatott a nagyszoba felé. A fiú szemeit törölgetve, ült fel a kanapéról, mikor meglátott minket.
- Hol van Farrah? - nézett ránk, kómás arccal.
- Ööm..Louisnál van még. Alszik. - ültem le mellé.
- Gondoltuk elmehetnénk reggelizni valamit, de Harry ki van ütve, Farrah is, és te se vagy a toppon. - veregette meg Niall vállát Louis.
- Nem, nem. Tőlem mehetünk.
- Ne erőlködj. Inkább menj zuhanyozz le, mert bűzlesz. - intette le a fiút, Liam. Niall haragosan sétált be a fürdőbe.
- Nem szeretek hazudni. - sóhajtottam.
- Nem is tudsz. - nevetett Louis, mire vállba ütöttem.
- Miért kéne hazudni? - ülte le Liam.
- Tudod..tegnap mindenki szétcsúszott, és felhívtam egy ismerősöm, aki szívesen vigyázott Farrah-ra. Csakhogy..
- Csakhogy a srcác, és Farrah közt több van mint barátság. - tette hozzá Louis. Nem szólt senki sem, csendben ültünk a nappaliban.
- Addig induljatok, míg Niall nem pörög fel, és nem akarja megkeresni a lányt, mert akkor lebuktok. - mondta Liam.
- Igazad van. - Louis-ra néztem.
- Menjek egyedül? - kérdeztem, mire hevesen rázta fejét.
- Dehogy, menjünk. - mosolygott.

*

Míg Louis, és Jack a konyhában beszélgettek, és Farrah-t faggattam a teraszon.
- Mond, kérlek, mond, hogy nem történt semmi. - néztem rá.
- Hát..reggel ruhába ébredtem, szóval.. - oldalas mosolyra húzta száját.
- Oké. Csak mert..
- Csak mert, Niall megölné Jack-et, tudom. - Amúgy, van cigid?
- Farrah én nem cigiznem. - a lány sóhajtva hátradöntötte fejét a széken, majd dudorászni kezdett.
- Neked sem kéne. - tettem hozzá.
- Ugyan..egy senkinek sem árt. - mosolygott, majd tovább folytatta az éneklést.
- Ann, indulunk? - lépett ki Louis az ajtón.
- Persze, menjünk. - táskám az oldalamra fogtam.
- Én is, megyek. - állt fel Farrah. Jack az ajtóban állt, mosolyogva öleltem meg.
- Kösz mindet. Tényleg. - a fiú elmosolyodott, majd elhúzódott tőlem, hogy Louis-al kezet foghasson. Farrah elsétált mellette, mire Jack kérdően rám nézett.
- Haragszik rám?
- Jaj, dehogy, csak ugrattalak hülye. - nevetett Farrah, majd megölelte a fiút. Furcsa volt, Jack erősen magához húzta, látni lehetett, ahogy a lány illatát magába szívja.
- Jack..elengednél? - nevetett a lány, mire Jack zavartan vette le kezeit a lányról.

*

- Félek. - suttogtam, miközben a lift felfelé tartott. - Nem akarom újra látni, ahogy a lakásom romokban áll. Louis megszorította kezem. Nagy levegőt vettem, majd ahogy a lift kinyílt a lakáshoz mentünk.
- Úristen. Itt van ajtó. - mutattam kezemmel az ajtóra, amin a nevem állt.
- Menjünk be. - lépett az ajtóhoz Louis, majd lefordította a kilincset. Nem hittem a szememnek. Minden a helyén volt, a bútorok újak voltak, minden szép, és tiszta volt. Szám elé téve kezemet sétáltam végig minden egyes szobán.
- Louis, én.. - a fiú felé fordultam, aki csak elmosolyodott. - Annyira köszönöm. - borultam a nyakába.
- Ann.
- Tényleg. Gondolom mennyi munka lehetett, meg hogy mennyi pénz..és, hogy ilyen gyorsan megcsináltad, az valami elképesztő. Én annyira köszönöm. - szipogtam, majd megcsókoltam.
- Ann. - könnyeimmel küszködve néztem fel a fiúra. - Nem én voltam. - mondta.
- M-mi? - kérdeztem.
- Nem én voltam. Nem én tettem helyre a lakásod. - ajkaim elnyíltak egymástól, lassan elengedtem a fiút, majd szememmel körbenéztem.
- Akkor ki?

 
     

28. rész

*Farrah szemszöge*

- Te meg... hogy? - mutogatott rám Harry egy percig, de leintettem.
- Mindegy srácok, tökmindegy, a lényeg, hogy ma party van! - vágódtam le nevetve a kanapéjukra.
- Afterparty lesz, igen. - bólogatott Louis, és kissé már csodálkoztam is, hogy nem nézett rám úgy, ahogy szokott.
- ÉN MÉG FÖNT VAGYOK! - hallottuk Ann félő hangját a fejünk fölül, mire a fiúk aggódva futottak alá, hogy lesegítsék. Mikor nagy nehezen leért, gonoszan meredt rám, de próbáltam egy őrült öleléssel kiengesztelni.
- Szóval party? - csaptam össze a tenyerem.
- Most jöttünk le a színpadról. - oktatott ki nevetve Ann. Ránéztem olyan 'neszóljbeleafelnőttekbeszélgetésébe' fejjel, majd tovább vártam a reakciójukra.
- Mitől vagy így felhúzva? Niall, ügyelj rá inkább. - nevetett Liam, majd lehuppant a kanapéra. Niall hülye fejjel közeledett, majd azttán táncolni kezdett előttem, mintha már be lenne rúgva anélkül, hogy inna.
Értetlen fejjel néztem rá, mikor felkapott a kanapéról és elkezdett pörgetni, mégpedig úgy, hogy a fenekem volt a fejénél én pedig a hátát csapkodtam, hogy tegyen le. A többiek nevettek, miközben én szenvedtem és sikítottam, ahogy a fiú pörgetett.
- Így nem tudod befogni a számat. - ordítottam, mire a fiú fogta magát és elindult velem kifelé. - Niall, nem mehetsz velem ki, éppen egy beszélgetés közepében vagyok!
- Védekezzetek! - szólt utánunk Zayn, én pedig csak csapkodtam Niall hátát, majd feladtam.
- Bazdmeg Zayn.

*

- Party Tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiime. - ugrott mellém Zayn, mire csak hunyorogtam felé. - Mi az?
- Ez most a komoly arcom.- oktattam ki.
- Ja, értem. - mosolyodott el. - Miért vagy ilyen komoly?
- Nem felejtettem ám el azt a beszólást, Mr. Malik. - hunyorogtam továbbra is.
- Szóval ki kéne engesztelnem téged. - vágott oldalas vigyort.
- Valami olyasmi. - húztam fel az orrom tettetett sértődésem közben.
- Hát.. tudod nagyon dögös ez a ruha. Jó a segged.
- Mi?? - nevettem hangosan, mire játékosan megütöttem.
- Mi van? Így van és kész! - kezét maga elé téve védte magát.
- Szerintem most megyek valami erősebbet keresni.- utaltam a kezemben lévő, nekem édeskevés italra, majd a többieket kerestem. Egy csapat részegbe botlottam akik nevetve dőltek egymásra, és figyelem nélkül hagytak egy egész tálcányi italt, amibe - úgy tűnt - bele sem ittak. Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam fel a tálcát, majd elsiettem vele, vissza, ahonnan indultam.
- Honnan szedtél ennyi piát? - kérdezte Louis összevont szemöldökkel.
- Elvettem attól az asztalról. - mutattam hátra. - Igyatok.

*

- Már nem is számolom, hogy mennyit ittam eddig. - szóltam Ann-nek nevetve, majd rádőltem a vállára. Kissé messzebb voltunk a fiúktól, dumálni akartunk kicsit. Vagy el akart egy percig választani az ugyancsak ittas Niall-től.
- Niall olyan tökéletes számodra. - hajtotta hátra fejét, sóhajtása közben. - Az ilyen tökéletes kombináció ritka. Valószínűleg most is te jársz a fejében.
- Te biztos nem ittál? Úgy beszélsz, mintha Louis nem adná érted az életét. Pedig megtenné, talán gondolkodás nélkül is. - néztem rá komolyan, vagyis próbáltam, a sok mennyiségű ital ellenére is.
- Sziasztok lányok. - jelent meg előttünk egy alak, eléggé szét volt esve, de ha jól láttam, akkor be volt lőve. - Nem kell nektek... egy kis.. anyag?
Akkor ismertem meg, mikor előrébb lépett és a fények megvilágították arcát. Egy rakás szerencsétlenség volt, nem változott semmit.
Elkaptam a tekintetem, majd a lány arcát figyeltem. Rám meredt kérdő tekintettel, hogy miért nem küldöm el, de csak ráztam a fejem.
- Nem. - mondta Ann komoly arckifejezéssel, de láttam rajta némi félelmet. Mikor a fiú bicegve távozott, a lány felém fordult, majd kérdéseit rám zúdította.
- Ez meg mi volt?
- Nem beszélhettem vele, sajnálom.
Az arca értetlen volt.
- Miért nem?
- Van egy mondás, hogy "tarts közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet". Ez nem minden esetben jó. Megismert volna, nekem pedig nem hiányzik, hogy a sajtó tudjon rólam.
- Találkoztál már vele?
- Mondhatjuk, igen.

" Láttam a fiú szemében, hogy még mindig nincs magánál, hatott rajta a drog, de egyben félt, mikor a pisztolyt a fejéhez tartottam. Kezére pillantottam. Remegett. Nem mutathatta ki, talán attól is félt, hogy megölném, ha észrevenném. Elég rosszul álcázta. Mondjuk nem fogom megölni."

- Igen, már be is ugrott. Jó régen volt. Hagyjuk is.
A lány arca ijedté vált, és engem fürkészett.
- Hagyjuk már ezt. - néztem rá őszintén.
- Jó..jó.- lett elhivatottabb. - Lenne egy kérdésem. Milyen az, amikor be vagy drogozva?
- Mert te még.. soha?
- Soha.
- Oké. Hát, tudod. Elfelejtesz mindent. Mintha máshol lennél. Ha boldog akarsz lenni, lehetsz, igazából te kreálod. Nekem a felejtés miatt volt hasznos.
Elgondolkozott.
- A szüleim miatt. - válaszoltam arra a kérdésre, amit még fel sem tett.
- Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni?
- Mert mindenki ezt akarja kérdezni. - mosolyogtam rá.

*

- AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAnn. AAAAAAAAAAAAAAnn. - ordítottam a lány fülébe, miközben Niall hátán ültem, aki a földön fetrengett.
- Mi van? - válaszolt idegesen, majd próbálta magával cipelni Louis-t, míg Liam segítette Harry-t, Zayn meg minket terelgetett. Ja, azt nem is mondtam, hogy az utcán voltunk már. Lehetett vagy hajnali 5 is.
- Ann, Ann, még csak rám se nézel.
- Rád nézek haver, mi van?
Zayn felállított nevetve a fiúról, majd az arcát kezdtem bámulni, miközben Niallt állította föl a földről.
- Na, gyerünk Farrah, célra tarts. - tartott a hátamnál, majd finoman lökött előre.
Már eléggé közel lehettünk, ismerősek voltak az épületek.
- Ott vagyunk már? - kérdeztem Ann felé fordulva.
- Nem.
- Ott vagyunk már?
- Nem.
- Ott vagyunk már?
- Igen.
- Tényleg?
- Nem.
Ekkor megálltam, majd tettetett sértődésbe kezdtem.
- Tudod, most tele fogom sírni az ágyamat miattad, te lány. Adok mindjárt egy gigapöcköt. - pöcköltem meg a lányt,aki olyan 'temostviccelszvelem?' arckifejezéssel nézett rám.
- Jól van, akkor, Zayn, te vigyázz Niall-re, Liam, tiéd Harold, nekem vigyáznom kell Louisra, Farrahért, meg mindjárt hívok valakit. - tárcsázott a lány.
- Ki lesz az, a télapó? - kérdeztem tőle.
- Nem Farrah, nem a télapó lesz.
- Pedig azt hittem. - szomorodtam el.
- Szia, kéne a segítséged, Farrah tök kész van, és nem tudok rá figyelni, mert nem ő az egyetlen aki eléggé elázott ma este. - szólt bele a lány a telefonba. - Oké, az életemet mented meg Jack, köszi.
- Jack az? - kérdeztem ábrándozva.
- Igen.
- De ő nem is a télapó. - értetlenkedtem.
- Ki az a Jack? - kérdezte Niall, majd szorosan átölelt, mint valami macit, mire Ann elnevette magát.
- Nyugi, Niall.
- Nem engedem, hogy elvigyék. - nyafogott a fiú, mire a lány csak rázta a fejét és valószínűleg már kész ideg volt. Niall felé fordultam, majd nevetve csókoltam meg, hátha kiengesztelhetem.
- Szerintem én elindulok, viszem Harryt, szerintem berakom magamhoz, de akkor gondolom Zayn Niall-t is magadhoz viszed, úgyis bealszik, ahogy odaértek.
- Igen, van egy olyan érzésem, hogy nem jutna haza egyedül. - bólogatott Zayn.
Ekkor már sok mindent nem is hallottam, csak a beszélgetéseket, de a földön ülve könnyen elaludtam.

*

Egy ismerős ágyban ébredtem. Az előző este homály volt, semmire nem emlékeztem. Megráztam a fejem, hogy kissé felkeljek, de így sem sikerült erőt csalnom magamba.
- Kibaszott másnapos vagyok. - morogtam magam elé, majd körbenéztem és csak akkor vettem észre az alvó embert mellettem. Egy kissé meglöktem, hátha felébred, és úgy tűnt, sikerült is, hiszen az alak mozgolódni kezdett, majd felült. Mikor rám pillantott, felsikoltottam, majd a meglepetés miatt lezuhantam az ágyról.
- Jól vagy? - kérdezte nevetve, majd lepillantott hozzám.
- ÚRISTEN Jack, úgy megijesztettél, te jó ég! - nevettem már én is.
- Miért ijedtél meg? - húzott fel nevetve.
- Mert.. hogy a francba kerültem ide?
- Kávézzunk és elmesélem.
- Az kell most, olyan kómás vagyok. - hunyorogtam magam elé, mire ő csak nevetett.
- Látom, Kóci. - kuncogott.

27. rész

* Ann szemszöge*

Hallottam, ahogyan páran összesúgnak mögöttük, a téma pedig nem más volt, mint a csókolózó Farrah, és Niall. Mosolyogva ittam bele vizembe, majd szememmel Louis-t kerestem. Éppen felém tartott.
- Miért késtetek? - húzta fel szemöldökét. Ajkaim elnyíltak egymástól egy percre, de azonnal vissza is zártam őket.
- Én.. - fogalmam sem volt, Niall mit kamuzott be Louis-nak, aki tuti folyton kérdésekkel bombázta a fiút, hiányom miatt. A segítség jókor érkezett, Niall, és Farrah sétált mellénk.
- Éppen arról kérdeztem Ann-t, hogy miért késtetek el. - ekkor újra rám pillantott. Az én tekintetem segítségért kiabált, Niall szerencsémre vette az adást.
- Farrah reggel rosszul volt, Ann hazament vele, de visszajöttek, már semmi baja. Csak egy kis rosszul lét. - mosolygott a lányra, majd hajába puszilt.

*

Már nagyban készülődtünk az első show-ra, a fiúk minden nap próbáltak, mi Farrah-val stylist-hoz jártunk, ahol összeválogatták a ruháinkat. A táncokat minden nap elpróbáltuk, a fiúk fotózásra mentek, majd megbeszélésre
Az a három nap, folyamatosan így telt, mindenki rohangált, meg sem álltunk, egészen az utolsó próbáig. Mindenki a ruhájában volt, úgy kellett táncolnunk mintha már élőben adtuk volna elő. Mindenki feszült volt, és ideges, csak egyvalaki nem. Farrah.
- Farrah. - húztam arrébb Niall-től, mire kérdőn nézett rám.
- Biztos nem fognak a show közben hirtelen elrabolni, vagy megölni? - a lány elnevette magát.
- Hülye vagy. Ők sem gondolták komolyan, csak álca az egész. - vigyorgott.
- De Farrah..
- Nyugi! Mondtam nem? Elintéztem őket..többet nem lesznek láb alatt. - megint megszólaltam volna, de Niall elrántotta, majd elkezdtek lassúzni a terem közepén. Szem forgatva ültem le a sarokba, majd figyeltem a többieket. Louis, Zayn-nel beszélgetett, Liam James-el egyeztetett valamit. Hirtelen valaki leült mellém.
- Szia Harry. - mosolyogtam rá.
- Minden oké? - kérdezte.
- Persze, semmi baj, csak elfáradtam. - mosolyogtam, és számoz emeltem a vizes üveget. Egy ideig hallgatott, majd felém fordult egész testtel.
- Mi van Farrah, és Niall között? - biccentett fejével a nevetgélő párra.
- Igazából én sem tudom. Szerintem ők sem. - Harry felnevetett.
- És te, meg Louis? Azt már biztosan tudod, TE mit érzel. - kissé zavarban voltam, folyton arcomat kémlelte, szinte le sem vette tekintetét rólam.
- Harry.. - mosolyodtam el, majd lehajtottam a fejem.
- Naaaa, nem mondom el senkinek! - boci szemekkel meredt rám.
- Fogalmam sincs. Kedvelem, de gondolom ezt mindenki észrevette.
- Mi folyik itt? - ült mellénk Louis, majd egyik kezével átkarolt. Elpirulva néztem fel Harry-re, aki csak elmosolyodott, majd megveregetve Louis vállát, elment. Éreztem, ahogy Louis apró puszikat nyom hajamba, nevetve fordultam felé.
- Csak kérned kell.
- Mit? - lepődött meg.
- A csókot. - nevettem.
- Tényleg? Akkor kérek egy csókot. - vigyorgott. Ahogy kérte, megcsókoltam. Tudtam, most nem Farrah, és Niall, hanem mi voltunk a köz téma. De őszintén? Nem is érdekelt.

*

Izgatottan toporogtam a színpad előtt. A rajongók a fiúk nevét kántálták, mindenki izgatott volt, mindenki rohangált, és beszélt. Farrah jelent meg mellettem egy szendviccsel a kezében.
- Hogy tudsz ilyenkor enni? - kerekedtek el a szemeim. A lány beleharapott a szendvicsbe, majd rám nézett.
- Milyenkor?
- Két perc múlva, több ezer ember előtt táncolunk majd. - a lány elmosolyodott, majd újabb harapást mért a szendvicsre.
- Nem izgulok. - vonat meg vállát. James sietve haladt el mellettünk, majd vissza is fordult, ahogy meglátta az éppen szendvicset majszoló Farrah-t.



* Louis szemszöge*

Míg a lányok kint szórakoztatták a közönséget, mi a színfalak mögött vártunk, hogy elhalkuljon a zene. Liam középre tette kezét, majd ezt követően Harry. Zayn mosolyogva tette Harry kezére kezét, majd Niall, és én is.
- One Direction. - kiáltottuk, majd mind megöleltük egymást. Izgultam. Ez a turné sokkal nagyobbnak ígér kezet mint az első. Mi is megváltoztunk, a dalok is, az előadás mód is, minden. Paul ránk kacsintott, majd láttam, ahogy a lányok izzadtan rohannak le a színpadról. Mind levegőért kapkodtak.
- Sok szerencsét. - lihegte mosolyogva Ann. Elmosolyodtam, megmarkoltam mikrofonom, majd egy lány csókot nyomtam ajkára.
- Neked is. - belemosolygott csókunkba, majd elindult a helyére. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, majd elmosolyodtam, és kiléptem a színpadra. A rajongók üvöltözni, sikítani kezdtek, mindenki megörült, mi pedig integettünk nekik.
- Készen álltok a show-ra srácok? - kiabálta Niall, mire mindenki sikított. Elnevettem magam, majd ahogy a zene elindult, és a táncosok mögénk álltak, elkezdődhetett a Take Me Home turné.

* Ann szemszöge*

- That's what makes you beautiful. - énekelte Harry, majd a dal végén, ezüst papírkák robbantak fel a színpadon, mi pedig kezünket a magasba emelve, mosolyogtunk. A srácok elmosolyodtak, majd Louis a szájához emelte a mikrofont.
- Köszönjük ezt a hihetetlen show-t srácok. Ez volt az első koncertünk a turnéból, és azt kell hogy mondjam, imádtalak titeket. Köszönjük, hogy az életünk részei vagytok! - a rajongók felsikítottak, volt aki elsírta magát.
- Királyak vagytok, köszönjük! - intett Harry, majd leszaladtak a színpadról, ahogy mi is. Mindenki fújtatott, alig kaptunk levegőt. Mosolyogva dőltem neki a falnak, majd lecsúsztam. Imádtam az egészet. Annyira hihetetlen volt, és annyira hiteles. Minden tánc ment, a végére már nem is izgultam, sőt maradtam volna. Farrah mellém csúszott.
- Vissza akarok menni. - nevetett.
- Én is. - mosolyogtam rá. Mindenkiben túltengett az energia, mindenki mosolygott, és nevetgélt.
- Menjünk bulizni, vagy inni, vagy akármi, de tuti nem fogok hazamenni alukálni. - nevetett, majd felhúzott. Néhány táncos lány flegmán ránk nézett, majd összesúgtak, de mi nevetve hagytuk ott őket. A fiúk öltözője felé vettük az irányt, de persze meg sem lehetett közelíteni a folyosót.
- Sajnáljuk, senki sem léphet ide be. - mosolygott egy nő, majd arrébb tolt minket. Pár pármásodperc után, maga után húzott.
- Hova megyünk? - kérdeztem, miközben átvágtunk a tömegen. Farrah nem szólt, csak haladt előre.
- Ide. - állt meg egy szellőző rendszer előtt.
- Azt hiszem, ez az öltözőhöz vezet. - vigyorgott, mire megfogtam kezét.
- Azt hiszed? - kérdeztem komolyan, majd elmosolyodtam. A lány elkezdett felmászni, majd bátorítóan lenézett rám, én pedig egy sóhaj után, elkezdtem utána menni. Mint a filmekben, egymás után mentünk, néha megálltunk megnézni, hol vagyunk.
- Farrah, ez biztonságos? - kérdeztem, majd ijedten lenéztem.
- Persze, ezt erre találták ki. - mondta.
- Arra, hogy emberek mászkáljanak benne? - álltak meg egy percre, mire a lány hátranézett.
- Ja. A filmekben, is így szokták, nem? - nevetett, majd tovább haladt. Miért megyek bele folyton, a hülyeségeibe?
- Megvannak. - állt meg, egy kis ablaknál. Odamásztam Farrah mellé, majd észrevettem a fiúkat. Farrah kiszedte a kis ablakot, majd rám nézett.
- Ezen hogyan fogsz, kimászni? - suttogtam oda a lánynak, mire újra rám emelte tekintetét.
- Ann, igazán ismerhetnél már. Megoldom. - kacsintott, majd kidugta lábait, az apró nyíláson. A fiúk háttal voltak, nem vettek észre minket. Farrah rám mosolygott, majd egy nagy lendületet vett, és kiugrott, így a fiúk öltözőjébe érve. Az összes srác ijedten fordult a hang irányába.
- Hello, srácok. - vigyorgott a lány.

   

26. rész

*Farrah szemszöge*

"Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el"
Kattogott az agyam. Gyorsan, egy ötlettől vezérelve indultam el és kiviharoztam az öltözőnk ajtaján, majd meg sem álltam a fiúk öltözőjéig. Épp valamin nagyon nevettek, mikor betoppantam. Értetlen fejjel néztek rám, de nem nagyon figyeltem rájuk. Kezemmel elkaptam Niall-ét, és kihúztam a szobából, majd be is csuktam azt. Húztam magam után az értetlen fiút, aztán hirtelen fékeztem le.
- Úristen, mi van veled? - nevetett fel aranyosan.
- Niall, Niall, figyelj rám! Ann eltűnt, elment valahova a francba, nekem pedig utána kell mennem, csinálnom kell valamit, mert..- itt kicsit elgondolkoztam - célpont lett.
Az arca elfehéredett, majd mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Végül aztán rákérdezett:
- Célpont lett?
- El fogják kapni, és ... tudom, hogy hogyan állítsam le őket. - néztem mélyen a szemébe. Szemei csillogtak, ahogyan enyéimbe néztek, majd elkapta a tekintetét. - Segítened kell. Ki kell beszélned valahogyan minket. De Louisnak egy szót se! Így is utálja a képem, nem kell még jobban tenni érte.
Bólintott egyet, mire ajkaimat az övéire nyomtam és belemosolyogtam csókunkba.
- Köszönöm. - kacsintottam rá, majd észrevétlenül szaladtam ki az épületből.

*

A szoba csöndes volt és nehezen tudtam magam rávenni, hogy el ne aludjak. Épp mikor már csukódtak a szemeim, lépteket hallottam az előszobából. A régi lakásunknál voltam.
- Ann? - kérdeztem, majd nagyon szerencsétlenül, félig leesve próbáltam feltápászkodni a kanapéról.
Egy nagy sikoltást hallottam, majd megláttam a lányt. Egyik kezét a szívére helyezte, másikkal maga előtt hadonászott, de testileg a földön ült, és hatalmas szemekkel nézett rám.
- Mi van veled? - nevettem, majd odamentem felsegíteni.
- Nagyon.. megijedtem. Nem hittem volna, hogy itt leszel, de..
- De engem kerestél. - vigyorodtam el.
- Igen. - bólintott. - Felhívtak, hogy te is eltűntél és gondoltam, hogy valami baromságot fogsz csinálni. - nézett rám egyik szemöldökét felemelve.
- Kösz. - nevettem el magam. - Nyugi, megkértem Niallt, hogy beszéljen a koreográfussal. El kellett jönnöm, hogy elintézzek valamit.
- Mit? - vágott értetlen fejet.
- Hát tudod, sok módszerrel lehet elhallgattatni egy embert, aki vezethet egy nagyobb társaságot. Meg lehet fenyegetni, akár azzal, hogyha nem tesz eleget bármely kérésemnek, a családja fogja megbánni, vagy könnyen ki lehet mérni merre tartózkodik, bejutni és mint mindannyian tudjuk, nem minden ember rendőr, egy rendőrségen. Le lehet kötözni, felhívni a beépített rendőrt, hogy az elkövetett bűnöző kiesett az ablakon, a rendőrség pedig elhiszi. És tényleg elhiszi.
Néhány perc némaság és értetlen arckifejezés után a lány megszólalt.
- Mire akarsz utalni ezzel?
- Ez történt a két kis cukipofával, akik elraboltak. - válaszoltam neki teljesen természetesen.
- M..Mi?
- De most zúznunk kell vissza, gyere már, Louis tuti kész van idegileg, hogy hol lehetsz. - nevettem, majd magam után húztam a lányt.

*

- Örülök, hogy megérkeztetek lányok, álljatok be. - köszöntött Jack, amint beértünk az órára. Ann meglepődve nézett rám, mire csak elmosolyodtam és Niallt kerestem a tekintetemmel. Mosolygott, mikor megállapodott rajta a tekintetem.
- Jól van, figyeljetek, tudjátok, hogy koncert előtt van egy olyan negyed óra, amikor a fiúk is felkészülnek, mi is felkészülünk, szóval senki nincs a színpadon, a közönség pedig szinte kirobban az izgalomtól, kell valami amin lenyugodhatnak, vagy valami, amit élvezhetnek előtte is. Ezek lesztek ti. - mutatott ránk. - Megvan a múltkori koreó? Na, az lesz az első. Mehet? Álljatok be! Egy, két, há..
Elkezdtük a táncot, amit tanultunk. Mindannyian jól tudtuk már és könnyen is ment. (katt rá)
Imádom ezt a koreót, ezt a zenét, már maga a zene is megmozgat, még ha nem is tudod rá a lépéseket.
- Jól van, ez ügyesen megy, de figyeljetek a ritmusra, onnan kijön mindegyik lépés? Nézzük át? - kérdezte lihegve hátrafordulva.
- Nem. - szóltam oda neki, mire néhányan rám néztek. Sokat susmorogtak, meg pletykálgattak Niallről és rólam, de sosem érdekelt.
- Gyerünk gyerekek, folytassuk, ezután a Tyga jön, csajok először, onnan meg tudjátok, mehet!
Ekkor elindult a zene, méghozzá Tyga, nekünk meg nyomnunk kellett rá. Rázni, meg ami kell, a ritmus vezetett.
- Ezt még néhányszor átnézzük, de a következő... a következő. - kapta elő Jack az egyik zsebéből a kis listáját, amiről puskázhatott, ha elfelejtette melyik táncok jönnek. Gyorsan visszadugta a hátsó zsebébe, majd odahajolt a laptopjához és előkereste a számot. Mondták páran, hogy minden egyes fellépés előtt hihetetlenül izgul és néha olyan gyorsan beszél, hogy senki nem érti. Eddig erről a laza srácról nem bírtam volna elképzelni, de amikor az óra első felében csak róla folyik már a víz és liheg, mint egy kutya, akkor már kezdem elhinni.
- A következő a swagger jagger lesz, gyerünk, álljatok be. - ekkor elindította a zenét.
A mozdulatok könnyen mentek, csak a táncra és a zenére figyeltem, egy percre még a mai fenyegetésemet is majdnem elfelejtettem. Majd mikor a tánc véget ért, újra visszacsöppentem a valóságba. Talán ezért is kezdtem el táncolni. Elterelte a gondolataimat.
- Akkor a mai napi utolsó, ezután átbeszéljük amit át kell, meg elgyakoroljuk a többit is, de azokat úgyis tudjátok már. Most ami kellene nekem még az a snapbacks and tattoos. Mehet?
A tánc után fáradtan keresgéltem egy üveg vizet, amit az óra elején dobta le valahova. Miközben mindenki cucca alá benéztem, hátha ott van, megéreztem, hogy valaki megérinti a derekamat. Tudtam, hogy ki volt az, sőt, rögtön azt is megéreztem, hogy mindenki minket figyel a teremben.
- Niall. - suttogtam, majd elnevettem magam, amikor találkoztam a hülye grimaszt vágó fejével, nekem pedig ugyanazt kellett tennem, ilyen vagyok. Sokan nem gondolnák, hogy a sok nevetés és grimasz alatt ki is vagyok valójában.
Nem volt időm bármit csinálni, a fiú fogta magát és megcsókolt, én pedig csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történt most. Valószínűleg ezután én leszek a pletyka témák főtárgya. De.. nem nagyon érdekel.

25. rész

*Ann szemszöge*

Haragudtam. Ahogy néztem őt, csak az járt a fejemben, hogy hazudott. Azt mondta nem volt börtönben, pedig de. És valójában nem is akarom tudni, miért. Csak rosszabb lett volna.
- Minden oké? - jött felénk Niall, majd mosolyogva Farrah mellé állt. Nyugtalan tekintetem, könnyes szemem, és ideges arcom felkeltette Niall figyelmét, homlokát összeráncolta.
- Ann bántottak? - lépett közelebb hozzám, de én valamiért hátráltam. Már tőle is féltem. Mindenkitől féltem. Farrah tekintete, teljesen nyugodt volt. Ez is zavart. Hogyan tud ilyenkor nyugodt lenni?
- Ann. - szólalt meg újra, Niall. Egy rideg pillantást vetettem Farrah-ra, majd megfordultam és távoztam Niall-től.


*

- Nagyon késő van? - kérdezte Louis, szemét dörzsölgetve. A konyha pultnak dőlve, háttal neki néztem ki az ablakon. Alakokat láttam mindenhol, fekete ruhás embereket, ahogy közelednek felém, és ahogy gúnyosan nevetnek felém. Hirtelen valaki megfogta a derekam, mire felsikítottam, és ellöktem magamtól a személyt.
- Ann! - kiáltott Louis, oldalát fogva. Hangosan vettem a levegőt, szememből akaratlanul is folytak a könnyek.
- Mi történt?! - nézett fel rám. Louis arcán is csak a gúnyosan nevető férfiakat láttam, mögötte egy embert, aki éppen leüti őt. Erőtlenül estem le e földre, a konyha pultnak dőlve. Louis azonnal odajött hozzám, aggódó tekintete találkozott az enyémmel.
- Mond. Mond, hogy nem bántottak? - nézett mélyen bele, könnyes szemeimbe.
- N- nem. - dadogtam, majd vettem egy nagy levegőt. - Lezuhanyzok. - álltam fel, majd kikerülve őt, elindultam a zuhanyzóba. Hirtelen Louis kezét éreztem karomon, ahogy visszarántott. Kitört belőlem a sírás.
- Annyira félek. - zokogtam, majd hagytam, hogy kezei körém fonódjanak. Tudta, hogy hazudtam az előbb, és én is tudtam, hogy újra meg fogja kérdezni.
- Bántottak? - suttogta. "-Kislány! Ha egy szót is mersz szólni erről, vagy megemlíted valakinek ezt, akkor neked annyi!" 
- Nem. Nem bántottak. - néztem fel rá, mire nagyot sóhajtott, és megölelt.
- Ha bármikor, csak hozzád érnek, szólj! Még egy ilyen és rendőrt hívok. És, nem érdekel Farrah. - Nem szóltam.

*

- Jó reggelt. - mosolygott rám Dave, majd átadta kártyámat. Némán elvettem, majd az öltözőig sétáltam. Louis adott egy apró puszit arcomra, majd tovább sétált az ő öltözőjéig. Ahogy beléptem, Farrah pillantottam meg, éppen Niall-al beszélgetett.
- Akkor én megyek, öltözzetek csak. - mosolygott, majd kiment. Farrah egy széket tolt elém, majd arra leült, engem figyelt.
- Bármennyire fura is, de..
- Nincs terved. - fejeztem be mondatát. Nem szólt, sóhajtva hajtotta le fejét hátra.
- Lányok, két perc, és kezdés. - nyitott be James, majd egy vigyor tekintetében el is ment.
- Sajnálom, hogy bántottak.. - nézett rám. Nem szóltam, nem néztem rá. Haragudtam rá.
- Egyre jobban félek, Farrah. Nem merek utcára lépni, mert attól félek, mikor rabolnak el. Téged nem bántanak, csak a szeretteid, de akkor is..ez így szerinted jó? Miért próbáltunk annyit? Miért megyünk most táncolni, és gyakorolni, ha nem szabad fellépnünk, mert azon nyomban megölnek. És ne, ne mond, hogy nem lesz semmi baj, menjünk, csináljunk, mert igenis baj lesz belőle. Ne haragudj, de nem viselek el több rossz embert, a közelemben. Lehet, hogy Niall igen, de én nem. - ezzel fogtam táskám, magamra kaptam, és kisétáltam. Ezt el kellett mondjam neki, tudnia kellett, hogy nem veheti ennyire könnyen a dolgokat. Mégis rossz érzés volt..tudtam, hogy nem ő a hibás, és én mégis őt hibáztatom. De ő is benne volt, és tényleg túl könnyen állt a dolgokhoz. Kavarogtak bennem a gondolatok, nem tudtam mit tegyek. Könnyes szemekkel hagytam el a táncterem bejáratát. Tudtam, ha most elmegyek, akkor kirúgnak. És bár mennyire is akartam, és szerettem táncolni, az életemet nem akartam kockáztatni.

*

Felzaklatva néztem, a feltört ajtót. Az otthonom, a lakásom, ahol eddig éltem. Lassan léptem át a küszöböt, hogy teljes belátást nyerjek mindenre. A lélegzetem is visszatartva figyeltem, a bútorokat, a szekrényeket, a könyveket, a székeket, a lámpákat, a papírokat, ahogy egymásra dobálva, összetörve hevertek a földön. Fogalmam sem volt, mit mondok Nick-nek, hogy hogyan hozom rendbe a lakást, mivel etetem be a kíváncsi lakókat. A szobám ajtaját, félve nyitottam ki. Döbbenten néztem körül a szobán, ami ugyanúgy volt, ahogy azt hagytam. A lámpa égett az asztalomon, a kis párnák az ágyamon hevertek, az ágynemű olyan gyűrött volt, ahogy hagytuk, mikor Farrah-val, rajta feküdtünk. Leültem ágyamra, és csak néztem a szobát. - Ann, kit láttál? Egy ideig nem szólok semmit sem.
- Egy fekete dzsekis férfit. Rám mosolygott majd elment. Farrah teljesen le sápadt.
- Baj van ugye? - kérdeztem, ijedten. A lány aprót bólintott.
- El kel mennünk a fiúkhoz, muszáj. - előhúzta ágyam alól a bőröndöm, majd amit talált ruhát belet.
- Mit csinálsz?
- El kell mennünk. Igen, bajban vagy.. bajban vagyunk. Te is. Azt hiszem..főleg Te. - sóhajt majd belegyömöszöli ruháim a bőröndbe. Annyit kérdésem lenne..de nem. Nem kérdezek. Leguggolva mellé segítettem neki pakolni.
- Oké.. ennyi elég. - húzza össze majd, felállítja.
- És a tieid?
- Arra nincs idő. - mondja. Farrah után megyek a nappaliba. Az asztalon egy fehér cetli áll. Farrah azonnal elveszi onnan. "Ha te nem is, majd más szenved. Miattad." 
- Farrah, mi folyik itt? - dőltem neki az asztalnak.
- Semmi. - válaszul eltépte a papírt.
- Farrah, nem is az enyém ez a lakás. Az ajtó kirúgva.. és idegen emberek járkálnak, fel s alá.
- Tudom.. ezért kell elmennünk. Biztonságba kell lenned. Legalább neked. Jack meg Floridában van hrom hónapig, nem? Tudsz kamuzni. Mire visszajön, nyomát sem látja majd semminek. Hidd el. - hittem neki. Az emlékek, tisztán törtek fel bennem. Ahogy sietve menekülünk. A saját lakásomból. Menekülök. 

- Ann? Farrah? - kiabált valaki. Ijedten néztem az ajtó felé. 

- Mi a franc történt itt? - Jack. Ő volt az. 

- Szia, Jack. - léptem ki a szobából, mire megfordult. 

- Ann. - mosolygott, majd megölelt. - Itt bombát robbantottak? - biccentett fejével a a lakásra. Nem tudtam mit mondjak, csak szótlanul álltam előtte. 

- Sok minden történt. - néztem oldalra. 

- Oké. Sápadt vagy, fáradtnak tűnsz, látszólag depressziós vagy, és biztosan farkas éhes, szóval most elmegyünk, eszünk valamit, elmondasz mindent, és mi kitaláljuk a megoldást. - elmosolyodtam. 

- De..

- Nincs, de! Jössz, most! - ezzel kezemet megragadta, és egészen egy pizzázóig el sem engedett. Nem sokat beszéltem vele, inkább Finn-el ismerkedtem, de nagyon aranyos srác Jack. Megjelent, és én azonnal mosolyogtam. 

- Szóval? Miért olyan a lakásotok, mint egy kirabolt szemétdomb? - harapott bele, az egyik szeletbe. 

- A lényeg, hogy minden a rosszára fordult. Semmi sem a "régi". - vontam meg a vállam, és én is neki kezdtem egy szeletnek. 

- Miért? Csak nem betörtek? - nyeltem egy nagyot, majd ittam jeges teámból. 

- Finn? Jobban van? - kérdeztem, de nem néztem rá. Zavartan játszottam a szalvétákkal. Jack kezét a szalvétákra tette. 

- Ann. - kérlelt, kezét még mindig a szalvétákon hagyva. Abban a pillanatban megszólalt telefonom. Hálát adtam, hogy pont most, gyorsan fel is vettem. 

- Hol a francban van, Ann? Maga egy táncos! Felfogta? Nem egy utcai senki, hanem a One Direction táncosa, nem mellesleg több táncban, fő táncos. Nagyon szépen megkérem, bárhol is van, tolja ide az izmos kis fenekét, és mondja el, hogy ön, és Farrah miért nem jelentek meg a mai FŐPRÓBÁN. Most! Azonnal. - és a telefont már le is tették. 

- Baj van? - kérdezte Jack. Mi..? Farrah, sem ment be? Ő is elment? De hova? A gondolatok cikáztak a fejemben, végül arra jutottam, hogy tuti valami hülyeséget csinál. 

- Jack. Most mennem kell, kösz a kaját. Tényleg. - mosolyogtam rá, majd elindultam a kijárat felé. El sem tudom képzelni, hol lehet Farrah. Csak ne azt tegye, amire gondolok. Csak ne azt. 

24. rész

*Farrah szemszöge*

- Uhm..ja.. - köhintettem egyet, majd hosszítva beszívtam a levegőt, próbáltam oldani a kínos csöndet. A fiú kezeit egymás elé rakta, a földet pásztázta, de gyakran fölpillantott és ajkait harapdálta,.
- Szóval ja.. - hümmögött ő is, majd láttam arcán, ahogyan gondolkodik és tördeli a kezét. - Éhes vagy?
- Öhm...nem. De ha te... - kezdtem volna.
- Nem, én sem..ja.
"kínos, kínos, kínos"
- Akár... aludhatnánk is. - mondta maga elé mormogva.
- Jó. - mondtam, majd felálltam, elindultam a fürdő felé. Beértem, majd hosszan belenéztem a tükörbe. Kócos voltam, talán egy órával ezelőtt még elveszett, de abban a pillanatban nem tudtam visszaemlékezni, főleg nem arra, hogy mennyire szégyenletes is voltam, így hát csak egy dolgot tudtam észrevenni. A mosogató mellett lévő, jól észrevehető óvszert.
"bazdmeg,bazdmeg,bazdmeg"
Hogyan is kerültünk ebbe az őrülten cikis helyzetbe, onnantól, hogy éppen a földön fekve smárolunk? Niall-t hívták, én meg észbe kaptam, hogy mi mit is csinálunk és innentől nem könnyű újra belerázódni. De úgy látszik nem véletlen, hogy meglátok egy gumit, a fürdőszoba legkönnyebben észrevehető helyén, valószínű, hogy Niall azért felkészült erre.
Abban a pillanatban meg is pördültem magam körül, hihetetlen sebességgel öltöztem át, hálát adtam az égnek, hogy itt van minden holmim és gyorsan ki is siettem. Niall ugyanott, az ágy szélén ült, telefonját nyomkodta, majd mikor kijöttem rögtön felpillantott rám, a telefonját meg, mintha eldobta volna, vagy csak lerakta maga mellé, ajkait harapdálva, lábával dobolva újra kínos lett a csönd.
Persze, könnyen áteshettünk volna a dolgon a hév miatt, de így, hogy ki lettünk zökkentve, így már nem olyan egyszerű.
- Mindjárt jövök. - mondta a fiú, majd felpattant és besietett a fürdőbe. Egy percig csak lestem, majd próbáltam gyorsan bebújni az ágyba, eldönteni melyik oldalon is feküdjek, szóval minden aprócska részleten egy fél óráig agyaltam, míg ki nem nyílt az ajtó és a félmeztelen fiút láttam meg, egy melegítőalsóban. Próbáltam arrébb csusszanni, hogy belássak a fürdőbe. A fiú elfoglalta a helyét, de míg ő lefeküdt volna, én pont beláttam a szemben lévő fürdőszobaajtón, pont ráláttam a mosogatóra, de egy valamit nem láttam rajta. Kuncognom kellett.
- Mi az? - nevetett ő is halkan. Szemeit végigvezette a nagy pólón, amit hordtam, meg a shortomon.
- Semmi, semmiség. - legyintettem.
Egy percig csak meredtünk magunk elé, szinte hallottam, ahogyan a fejében tekeregnek a kerekek, az agyában, vagy hogy is kell ezt mondani.
- A francba is! - mormolta, felém fordult, majd ajkait erőteljesen az enyémre nyomta. Eldőltünk, ő került fölülre. Kezeivel a fejem mellett tartotta magát, miközben áttért a nyakamra. Kihasználtam minden másodpercet és beletúrtam a hajába. Ezután kék szemeit rám emelt. Csillogtak.
Oldalasan elmosolyodott, majd hagyta, hogy levegyem a fölsőm. Sokkal gyengédebben kezdett csókolni, sokkal lassabban, mint előtte.
Készült levenni a nadrágját, mikor az ajtó kicsapódott és Ann értetlen arckifejezésével meredt ránk.
- FAR!..Ti...mit....csináltok? - halkult egyre jobban.
Mi mind a ketten hirtelen gyorsasággal távolodtunk el egymástól, a takaró alá bújva. Felkaptam a pólóm, de közben rápillantottam a fiúra, aki összeszorította az állkapcsát és magában mérgelődött.
- Miért jöttél? - kérdeztem tőle, mikor már kiértünk a szobából.
- Farrah, elkaptak! - kezdett el pánikolni. Arckifejezése egy másodperc alatt változott át és láttam rajta a félelmet, ami eluralkodott egész testén. Remegett.
Rögtön tudtam, hogy kik azok.
Beugrott egy régi, nagyon régi kép, mikor futnom kellett előlük. Menekültem a fák mellett, míg az egyik lábamból ömlött a vér. Fájt már a gondolata is, hogy visszaemlékezzek mindezekre és a gondolattól is éreztem lábamban azt a lüktető fájdalmat, mint akkor. Mikor nem látod, hogy követnek, de tudod, hogy követnek. Nem tehetsz ellene semmit.
- Azt..azt mondták megölnek, ha címlapra kerülsz. Minket is megölhetnek. - sírt. Könnyei egyenletesen haladtak le az arcán, majd állánál elhagyták azt.
Megint belém nyílalt. Megint éreztem, mintha még mindig fájna.
- Nem fognak többet bántani, megígérem. - mondtam erősen bámulva rá. Láttam rajta, hogy megijedt tőlem. - Garantálom. - tettem hozzá, mire a lány nyelt egyet én pedig rögtön a nadrágomhoz kaptam a kezem, ahol a fegyver tökéletesen előkapható helyzetben volt. Talán a lány nem vette észre.

"Mikor nem látod, hogy követnek, de tudod, hogy követnek. Nem tehetsz ellene semmit."

23. rész

*Ann szemszöge*

- Visszajön? - nézett felém, Niall. Aprót bólintottam, majd sóhajtva leültem a barna kanapéra. Louis tanácstalanul dőlt neki a konyha vázának, fejét a falnak hajtva nézett körbe. Fáradtságom azonnal elmúlt. Az élmények, az események, minden felkavart, nem tudtam volna aludni. Pedig belegondolva lassan három napja, nem aludtam, egy percet sem. Mindenki csendben volt. Niall-ra vetettem pár pillantást, ő maga elé nézett, közben pedig kezeit tördelte.

*Louis szemszöge*

Ann aggodó arcát figyeltem, ahogy jobbra balra mászkált a nappaliban, míg Niall némán nézett maga elé. Pont úgy mint egy órája. Farrah még nem jött, mindenki kezdett aggódni. Kiéve engem. Valamiért, van egy rossz érzésem, Farrah-val szemben. A múltja, a jelenje, piszkos, és nem tudom, hogy eléggé biztonságos-e ahhoz, hogy senki se sérüljön meg. Nemsokára indul a Take Me Home, így is sok a feszkó, semmi kedvem, Farrah drámáját hallgatni, főleg, hogy tönkreteszi Niall-t. Ha elmegy, mindenkinek jobb, nem kell azon aggódnom, hogy mikor szorít a torkomhoz valaki, egy kést. De akkor Niall összeomlik, teljesen magába vonul. Megértem, hogy kedveli, talán szereti is, és vele lesz ön maga, de alig ismeri. Ez a lány kihasználhatja, és tönkre is teheti a bandát. A szörnyű valóság az, hogy nem bízok benne. A baj viszont az, hogy mindenki más igen. Míg ezen gondolkodtam, Ann vagy négyszer hívta újra, és újra Farrah-t, de nem vette fel. Sóhajtva elindultam, egy pohár vízért. Mikorra visszaértem, Farrah már Ann karjaiban volt.
- Azt hittem, nem jössz vissza. - mosolygott boldogan, Ann, majd újra megölelte a lányt. Niall felállt, csak nézte a lányt. Kis idő után, Ann elengedte, majd mellém állt. Rá mosolyogtam, majd kezemmel átfogtam derekát. Farrah, és Niall mint két kisgyerek, nézték egymást, furcsa Farrah szokatlanul elveszettnek tűnt, a fiú tekintetében.
- Sajnálom. - suttogta a lány, majd egy lépéssel közelebb ment a fiúhoz. Furcsa volt. Éppen az előbb fogalmaztam meg, egy lázadó, kihasználó, fruska véleményt a lányról, aki most teljesen elveszve áll a fiú előtt, csendesen, és szerényen. Összezavarodottan néztem őket.
- Annyira szánalmas vagyok. - nevetett fel, majd egy másodpercre Niall-re nézett. Csend lett, senki sem szólt. Ann hangos levegővételére, rá pillantottam. Könnyes szemeit törölgette. Éppen a lányra, vagyis Farrah-ra néztem, mikor észrevettem, hogy egy könny folyik le arcán, ami pontossággal lezuhan a földre. Azonnal szeméhez nyúl, de késő. Észrevettem. Sírt. Síni akart. Niall nem bírja már, elszorult tekintettel nézi a lányt, majd hirtelen magához rántja. Mosolyogva figyelem őket. Ha Niall ennyire kedveli őt, akkor én nem állok az utukba. Ann mosolyogva felnéz rám, még mindig könnye szemekkel.
- Nem lesz semmi baj. Megoldunk mindent, csak ne menj el! - mondta a lánynak, aki bólintva felnézett rá.
- Beszállok a kocsiba, majd gyere. - nyomtam egy gyors puszit hajába, majd elindulok az ajtó felé. Niall velem szemben áll, ahogy erősen szorítja magához a lányt. Biztatóan mosolygok rá, majd kinyitom az ajtót.

*Ann szemszöge*

Farrah elneveti magát, majd elengedi Niall-t, é felém fordul.
- Holnap, a bejárat előtt? - mosolygok, mire felnevet.
- Ott leszek. - nevet, majd megölel.
- Azt hiszem, szeret. - suttogom fülébe. Ahogy vártam, értetlenül néz, de én mosolyogva indulok Louis után, intve egyet, Niall-nek is. Igazán elhihetné már, hogy van aki szereti.

*

Louis még nagyban aludt, mikor én már lent reggeliztem a konyhában. Hazamentem volna, mert nem akartam feltűnést, de egy baj volt. Nem volt otthonom. A cuccaim nagy része, Niall-nál voltak, ruhát pedig nem hoztam magammal. Egy kis levelet hagytam Louis-nak, majd elindultam London párás reggeli utcáin. Nyolc körül már ott is voltam, de tudtam, hogy még alszanak. Meglepetésemre, a nappaliban találtam őket. Niall karjaiban, Farrah feküdt, keze a hasán pihent. El mosolyodtam, majd halkan settenkedni kezdtem a nappaliban. Niall azonnal fel riadt, felugrott a kanapéról, így Farrah le esett róla.
- Úristen! - kiáltott fel Niall, majd azonnal a földön fekvő lányhoz hajolt. Farrah szokásosan nevetett, vigyorgott a fiúra. Észre sem vették, hogy ott álltam kezemben a ruháimmal, mosolyogva figyeltem a jelenetet. A lány lehúzta magához a fiút, majd pár centire egymásól nézték egymást. Éppen megszólaltam volna, mikor Niall megcsókolta az alatta fekvő lányt, aki visszacsókolta. Nem akartam tönkretenni semmit sem, mosolyogva settenkedtem ki az ajtón, és hagytam a "szerelmes párt" kettesben. Halkan zártam be az ajtót, majd lassan fordultam meg. Két fekete ruhás fickó állt előttem, az egyik azonnal befogta a szám.
- Hello kislány. - vigyorgott, gúnyosan. Sikítani kezdtem, kezemmel erősen ütöttem a férfi karját.A ruhák azonnal kiestek kezemből, a földre hullottak. A másik férfi, maszkot vett fel, majd megfogta a kezem, és az autóhoz rángattak. Niall, és Farrah tőlem pár méterre voltak, de nem hallottak meg.  Ijedten néztem, ahogyan betesznek az autóba, majd behúzzák az ajtaját. Nem láttam semmit sem, csak a két férfi hangját hallottam, ahogy összenevetnek, és a kocsi elindul.
- Kérem, ne! Kérem! - üvöltöttem, de a számon lévő ragasztó eltompította hangom. Ijedten néztem körbe, de semmit sem láttam. Újra át kellett élnem, ezt. Újra. Reménytelenül kiabáltam, toporzékoltam, észre sem vettek. Remegve tapogatóztam, de csak egy pisztolyt találtam. Hirtelen eldobtam magamtól, de aztán végig gondoltam a dolgokat. Sírva, szinte zokogva néztem a sötétségbe, a két fickó gúnyos nevetése vízhangzott az autóban. Teljesen pánikba estem, nem tudtam mit tegyek, csak kiabáltam, és tapogatóztam, de reménytelenül. Az egyik férfi, letépte a számról a ragasztót, mire felsikítottam. Újra láttam, mikor az egyik feloltotta a lámpákat, az autóban.
- Shh! Kislány, nyugi. Nem fogunk bántani...talán. - kezével államat fogta meg, fejemet jobbra balra döntötte.
- K- kérem ne-ne bántsanak. - dadogtam, majd síri kezdtem. - Kérem. - zokogtam, reménytelenül.
- Oh.. szegény Ann. - nevem hallatán felkaptam a fejem. Szaporán vettem a levegőt, a könnyek automatikusan folytak le arcomról.
- Honnan tudja a nevem?
- Én mindent, tudok. Tudod.. - előre nézett, majd újra vissza rám. - Van egy közös barátunk. - vigyorgott. Legszívesebben pofon vágtam volna.
- Emily. - mondta, majd elkezdett keresni valamit. Emily. Sosem neveztük, így. Pedig így hívták. Emily Davidson.
- Ismerős? Ő itt a nagy barátnőd. - arcom elé tett egy képet, kezében egy pisztollyal, másik kezében cigivel, mellette néhány pasassal, és egy zsák lopott arannyal, amiben éppen fetrengett. Döbbenten néztem a képet, rajta Farrah-t. Tudtam, hogy milyen..vagy mégsem?!
- Még mindig annyira, aranyos, vicces, menő? Mert, ez az igazi Emily. - egy újabb képet mutatott, egy börtöni képet. Kába tekintettel kezében egy fekete táblával állt. Csalódottan lehajtottam fejem. Azt mondta, sosem volt börtönben. Hazudott.
- Látom felzaklattak ezek. - rakta el a képeket, majd éreztem, hogy az autó megáll.
- Kislány! Ha egy szót is mersz szólni erről, vagy valahol meg mered említeni ezt, akkor neked annyi! - kezével egy percre torkomhoz nyúlt, kissé megszorította. - Csak egy embernek tudasd, hogy itt vagyunk. - szólalt meg a másik, majd elvigyorodott. A félelemtől levegőt is alig kaptam.
- Semmi mást nem kell tenned, csak Emily-t figyelmeztetni. Itt vagyunk! Tudni fogja kik vagyunk, ne aggódj, kis csillag. - hajolt egészen az arcomba, mire elkaptam tekintetem.
- Ha Emily még egyszer újságba kerül, vagy megemlítik a nevét valahol is, akkor nektek annyi. - ekkor egy újságot mutattak fel, amin nagy betűkkel a neve volt, és Niall.
- Előszőr veled végzek, aztán a cuki énekes fiúkkal, majd vele, ha bárhol megjelentek. Megértetted? - nem válaszoltam. Szipogva hajtottam le a fejem.
- Megértetted? - üvöltötte a fickó, majd erőszakosan fel emelte  fejem.
- I-Igen. - suttogtam.
- Se fellépés, se mutatkozás, se semmi, mert ezzel mi is bajba kerülhetünk, szóval lapítsatok, mint a kis nyuszik! - gúnyos hangon nevetett, majd kinyílt az ajtó, és én a a földön landoltam.
- Ez nem a rózsaszín tündérmese folytatása, szivi. Ez, az élet. A való élet. - ezzel a mondattal hagytak ott, az üres zsákutcában. Nem tudtam felállni, sem mozdulni, csak néztem magam elé. Remegtem, fáztam, féltem. Szemeim egy percre lehunytam, éreztem, hogy egy könny folyik le az arcomon. Egész testem rázkódott a hideg, köves úton. Nem tudtam mit tegyek. Teljesen lebénultam. Sokkot kaptam.

22. rész

*Farrah szemszöge*

Bolyongva lépkedtem a sötét utcákon. Sosem éreztem még magam olyannyira könnyen irányíthatónak, nyitott könyvnek, még ha rengeteg felfedezetlen titkom is volt. Sebezhetőnek éreztem magam. Sebezhetőnek éreztem magam egy ember miatt. Akinek kitártam a szívemet, akármennyire is tartózkodnom kellett volna tőle.
Hiányzott és ez még jobban gyengített.
Lerogytam a földre. A vizes betont bámultam magam alatt, ahogyan megcsillan rajta az utcalámpák fénye. London sokkal fényesebb volt, mint New York.
Ezekkel a gondolatokkal akartam kiverni a fejemből azt a tényt, hogy remegek. Remeg a kezem és a lábam. Lehajtottam a fejem, s csak hallgattam, amint lépések haladnak el előttem, egyre közelebb érve hozzám.
- Szánalmas vagy.
Felpillantottam. Nehezen vettem ki bármit is a sötétből, de mikor az alak előrébb lépett már tisztán láttam és nem hittem el. Mintha magamat látnám.
- De ezt te is tudod.
Összeráncoltam szemöldökömet, majd nehézkesen, fájdalommal tele próbáltam felállni. Nem szólaltam meg, ajkaimat összepréseltem, a fájdalmat kiszűrve, egyik kezem a térdemre téve, segítve a könnyebb felállást. Majd mikor már teljesen felálltam akkor vettem észre, hogy végigmér. Belegondolva végigmérem magam..
- Mit akarsz? - sziszegtem fogaim között.
Elnevette magát.
- Látom a szemedben, hogy csillog. Mióta csillog a szemed, drágám? Mióta megláttad a szőke hercegedet, azóta vagy ilyen visszataszító? - emelte fel fejét. Megráztam a fejem, ellenezve ezt az egészet.
"Csak beképzelem ezt az egészet"
- Te nem is létezel. - léptem volna előrébb, de elvesztettem egyensúlyomat és karommal próbáltam a falnak dőlni.
- Csak a fejedben.
- Akkor miért nem tűnsz már el? - ordítottam. Légzésem gyorsabb lett, porcikáim csak jobban remegtek és fájt a tudat, hogy nem tudom kontrollálni a helyzetet. Mindig is tudtam, sosem voltam ilyen reménytelen, esetlen és... szánalmas.
- Én a képzeleted szüleménye vagyok. Ha te azt akarnád, akkor tűnnék el.
Egy pillanatig csak bámultam magam elé. Nem láttam senkit, de hallottam a szavait.
- Gondolkodj el egy kicsit, Emily. Miért érzed azt, hogy hiányzik, hogy kell neked, hogy elveszítheted, ha nem vagy vele? Mióta fontos neked valaki, akit nem ismersz? Mióta fontos neked egyáltalán valaki? Mióta fáj? A látszat, hogy beolvadnál a többiek közé csak látszat és nem tudod megváltoztatni! A látszat, hogy hiányzik neked, semmi több, csak látszat, amit már oly régóta gyakorolsz, sosem lesz valódi. - harsányan nevetett - MIÓTA?
Ez az egy szó keringett a fejemben és nem hagyott nyugodni.
A telefonom csengésére lettem figyelmes.
"Ann"
- Itt vagy Farrah? - kérdezte halkan a telefonba.
Nem válaszoltam, hiszen tudta, hogy a válasz igen.
- Hol vagy most? - kérdezte.
- Nem fontos. - válaszoltam halkan.
- Niall keres.
Elcsuklott a hangom. De eszembe jutott..."MIÓTA?"
- Farrah, jól vagy?
- Igen, igen.
- Hazajössz? - kérdezte.
- Igen, megyek. - suttogtam, majd kinyomtam.

"Tudod mi vagy? Közönséges! Csak beszélsz és beszélsz, de közönséges vagy. Az angyalok oldalán állsz"

hallottam egy újabb hangot a fejemben. Nem az én hangom volt. Valaki olyané, aki egyszer nyomott belém tőrt, azóta se szedte ki. Féltem tőle.

"Te és én. Egyek vagyunk. Ugyanazok. Kivéve, hogy te unalmas vagy. Az angyalok oldalán állsz"


- Lehet, hogy az ő oldalukon állok, de egy percig se hidd, hogy egy vagyok közülük. - suttogtam, majd elindultam vissza, ahonnan jöttem.

21. rész

*Ann szemszöge*

Mosolyogva léptem ki, Finn kórterméből. Megbeszéltünk mindent, megmondtam, hogy nem vagyok együtt Louis-al. Szememmel a többieket kerestem, de Louis-t nem találtam sehol. Odasétáltam Niall-hez, és Farrah-hoz. A fiú arca ijedten meredt a lányéra. Farrah üveges tekintettel figyelte Niall arcát. Mi történt? 

- Hallottam a fickó hangját. Pisztolyt tartanak a fejéhez? - nézett mélyen a lány szemébe. Értetlenül kapkodtam a fejem, köztük. Farrah lehajtotta a fejét, majd sóhajtott. 

- Ezt te nem értheted. - nézett fel újra rá, komolyan. 

- Nem álltál le, ugye? Farrah tekintete, csakis a fiúra terelődött. 

- Nem. - suttogta, majd lehajtotta fejét. Ajkamba harapva, nyitottam ki a szám, de azonnal be is csuktam azt. Csend uralkodott a kórház folyosóján, amit Louis tört meg. 

- Indulhatunk? - karolta át derekam, amin kissé meglepődtem. 

*

- Nem is értem, miért hittem el, hogy ez így működni fog. - hitetlenkedett Farrah, majd leült a fűre, és tépkedni kezdte azokat. Farrah szó nélkül hagyta ott Niall-t, én pedig csak utána futottam. 

- Mi történt? - ültem le mellé a fűbe. 

- Sok minden. Tudod, azóta is benne vagyok ebbe a "fekete üzletben", és akárhogy is, kilépnék, és kezdenék új életet, lehetetlen. Ahhoz, túl régóta benne vagyok már. - már minden világos volt. 

- Beszélned kéne vele. - biccentettem fejemmel Niall-re, aki tőlünk vagy 20 méterrel arrébb, idegesen sétált fel alá, több szőr idenézve. Farrah erőteljesebben tépkedte a fűveket. 

- Nem akarom semmibe se belekeverni. - nézett fel rám. Tanácstalanul, néztem az ideges Niall felé, akit Louis nyugtatgat. 

- Jó, beszélek vele. - állt fel, majd leporolta magát, és elindult a fiú felé. Aggódva sóhajtottam fel. Nem állt le?! Egy bűnöző a barátnőm? Intettem Louis-nak, hogy jöjjön ide. Ez csak rájuk tartózik. 

- Niall kivan. - sóhajtott, majd mellém állt. 

- Megértem. Most derült ki, hogy Farrah, vagyis..Emily, vagyis Farrah, de mégis Emily, és bűnöző, de annyira jó ember..én.. - már én is idegesen fogtam meg a fejem. 

- Mi a fene folyik itt? - néztem Louis felé. Válaszul csak megölelt. Kicsit elmosolyodtam, arcom mellkasba fúrtam. Hajnali egy óra volt, fáztam, ideges, és álmos is voltam. Három napja nem aludtam. Még mindig Louis karjaiban, de fejemet Farrah-ék felé fordítottam. Niall lehajtott fejjem bámulta a földet, míg Farrah beszélt. Egy puszit nyomott Niall arcára, majd elindult felénk. Kibújtam Louis karjaiból, majd odasiettem a lányhoz. 

- Na? - néztem rá kérdően. 

- Tudod, azt hittem, ha eljövök Amerikából, majd új életet kezdhetek. Új emberek, új munka, új élet. De ez..ez mindenhol kisért engem. Sosem féltem, de most csak azért félek, mert aggódok értetek. Nem lehetek benne az újságokban, sem semmiben, mert..mert azonnal megtalálnak, és nem egem fognak bántani, hanem titeket. Azt hittem nem lesz baj, nem történik majd semmi sem, hiszen egy kontinensen vándoroltam át, szó szerint. Senkit sem akarok bajba keverni, főleg nem titeket, de leginkább senkit. Sajnálom azt, ami veled történt Ann, sajnálok mindent, mert tudom felforgattam mindent! A múltam itt is kerget, ez elől nem menekülhetek. Sajnálom, de ezt nekem kell megoldanom. Nem nektek. Könnybe lábadt szemekkel meredtem a lányra. Halványan elmosolyodott, majd megfordult, mikor megpillantotta Niall-t, aki végig mögötte állt. 

- Sajnálom. - mondta a fiúnak, majd elindult valamerre. A sötétben. Egyedül. Némán álltunk egymással szemben. Mögöttem Louis állt, előttem pedig Niall bámult maga elé. 

- Menjünk haza. - szólalt meg Louis, majd megfogta a vállam. Bólintottam, majd elindultam a kocsi felé. 

- Niall, minden oké? - léptem oda hozzá. Üveges tekintettel nézett maga elé. Valószínűleg nem fogta fel azt, ami történt. 

- Azt mondta, gyerek vagyok, az Ő világához. - suttogta, majd nekidőlt autójának. 

- Niall, nem tudom mi játszódik le benne, fogalmam sincs. Nem tudom hova ment, merre ment, találkozok-e még vele, de egyvalamit tudok. Bűnöző. - elcsuklott hangom, a bűnöző hangra. Talán azért, mert nem akartam elhinni, hogy az. Pedig az volt.  Bűnöző.