21. rész

*Ann szemszöge*

Mosolyogva léptem ki, Finn kórterméből. Megbeszéltünk mindent, megmondtam, hogy nem vagyok együtt Louis-al. Szememmel a többieket kerestem, de Louis-t nem találtam sehol. Odasétáltam Niall-hez, és Farrah-hoz. A fiú arca ijedten meredt a lányéra. Farrah üveges tekintettel figyelte Niall arcát. Mi történt? 

- Hallottam a fickó hangját. Pisztolyt tartanak a fejéhez? - nézett mélyen a lány szemébe. Értetlenül kapkodtam a fejem, köztük. Farrah lehajtotta a fejét, majd sóhajtott. 

- Ezt te nem értheted. - nézett fel újra rá, komolyan. 

- Nem álltál le, ugye? Farrah tekintete, csakis a fiúra terelődött. 

- Nem. - suttogta, majd lehajtotta fejét. Ajkamba harapva, nyitottam ki a szám, de azonnal be is csuktam azt. Csend uralkodott a kórház folyosóján, amit Louis tört meg. 

- Indulhatunk? - karolta át derekam, amin kissé meglepődtem. 

*

- Nem is értem, miért hittem el, hogy ez így működni fog. - hitetlenkedett Farrah, majd leült a fűre, és tépkedni kezdte azokat. Farrah szó nélkül hagyta ott Niall-t, én pedig csak utána futottam. 

- Mi történt? - ültem le mellé a fűbe. 

- Sok minden. Tudod, azóta is benne vagyok ebbe a "fekete üzletben", és akárhogy is, kilépnék, és kezdenék új életet, lehetetlen. Ahhoz, túl régóta benne vagyok már. - már minden világos volt. 

- Beszélned kéne vele. - biccentettem fejemmel Niall-re, aki tőlünk vagy 20 méterrel arrébb, idegesen sétált fel alá, több szőr idenézve. Farrah erőteljesebben tépkedte a fűveket. 

- Nem akarom semmibe se belekeverni. - nézett fel rám. Tanácstalanul, néztem az ideges Niall felé, akit Louis nyugtatgat. 

- Jó, beszélek vele. - állt fel, majd leporolta magát, és elindult a fiú felé. Aggódva sóhajtottam fel. Nem állt le?! Egy bűnöző a barátnőm? Intettem Louis-nak, hogy jöjjön ide. Ez csak rájuk tartózik. 

- Niall kivan. - sóhajtott, majd mellém állt. 

- Megértem. Most derült ki, hogy Farrah, vagyis..Emily, vagyis Farrah, de mégis Emily, és bűnöző, de annyira jó ember..én.. - már én is idegesen fogtam meg a fejem. 

- Mi a fene folyik itt? - néztem Louis felé. Válaszul csak megölelt. Kicsit elmosolyodtam, arcom mellkasba fúrtam. Hajnali egy óra volt, fáztam, ideges, és álmos is voltam. Három napja nem aludtam. Még mindig Louis karjaiban, de fejemet Farrah-ék felé fordítottam. Niall lehajtott fejjem bámulta a földet, míg Farrah beszélt. Egy puszit nyomott Niall arcára, majd elindult felénk. Kibújtam Louis karjaiból, majd odasiettem a lányhoz. 

- Na? - néztem rá kérdően. 

- Tudod, azt hittem, ha eljövök Amerikából, majd új életet kezdhetek. Új emberek, új munka, új élet. De ez..ez mindenhol kisért engem. Sosem féltem, de most csak azért félek, mert aggódok értetek. Nem lehetek benne az újságokban, sem semmiben, mert..mert azonnal megtalálnak, és nem egem fognak bántani, hanem titeket. Azt hittem nem lesz baj, nem történik majd semmi sem, hiszen egy kontinensen vándoroltam át, szó szerint. Senkit sem akarok bajba keverni, főleg nem titeket, de leginkább senkit. Sajnálom azt, ami veled történt Ann, sajnálok mindent, mert tudom felforgattam mindent! A múltam itt is kerget, ez elől nem menekülhetek. Sajnálom, de ezt nekem kell megoldanom. Nem nektek. Könnybe lábadt szemekkel meredtem a lányra. Halványan elmosolyodott, majd megfordult, mikor megpillantotta Niall-t, aki végig mögötte állt. 

- Sajnálom. - mondta a fiúnak, majd elindult valamerre. A sötétben. Egyedül. Némán álltunk egymással szemben. Mögöttem Louis állt, előttem pedig Niall bámult maga elé. 

- Menjünk haza. - szólalt meg Louis, majd megfogta a vállam. Bólintottam, majd elindultam a kocsi felé. 

- Niall, minden oké? - léptem oda hozzá. Üveges tekintettel nézett maga elé. Valószínűleg nem fogta fel azt, ami történt. 

- Azt mondta, gyerek vagyok, az Ő világához. - suttogta, majd nekidőlt autójának. 

- Niall, nem tudom mi játszódik le benne, fogalmam sincs. Nem tudom hova ment, merre ment, találkozok-e még vele, de egyvalamit tudok. Bűnöző. - elcsuklott hangom, a bűnöző hangra. Talán azért, mert nem akartam elhinni, hogy az. Pedig az volt.  Bűnöző. 

 

 

20. rész

*Farrah szemszöge*

- Ne már, basszus, tökre néztem, ne kapcsold már el! - morgott rám a fiú, majd összeszorított szemöldökkel kikapta a kezemből a távirányítót, de utána rögtön el is nevette magát, mikor visszakapcsolhatott. Közben én személyesen tömtem magam popcornal, közben néhányat beledobtam a fiú szájába.
A telefonom rezgésére lettem figyelmes, majd áthajoltam a fiún és felvettem.
- Halló? - szóltam bele, de közben a kezeim elfáradtak, így Niall ölében végeztem, mire ő csak vigyorgott.
- Farrah? - hallottam Jack hangját.
- Úristen Jack, szia! Minden oké? - ültem vissza a helyemre, mire láttam Niall dühös arcát.
- Nem, semmi nem oké. - hallottam a fiú hangját. - Finn kórházban van.
- MI? Melyikben? - pattantam föl. A fiú ledeiktálta, majd megkérdezte:
- Veled minden oké, Farrah? - kérdezte kedvesen.
- Én jól vagyok, de sietünk hozzátok! - próbáltam visszatérni az igazi okra, amiért felhívott. Nem, nem akartam elmondani, hogy Niallel vagyok. Nem akartam őt megbántani.
- Vele vagy? - kérdezte.A szívem kihagyott egy ütemet, majd az ajtóhoz sétáltam, felvettem a pulcsimat.
- Mindjárt ott vagyok. - ekkor letettem. Nem mondhattam, hogy "igen, éppen Nála vagyok" ezért hagytam is a kérdést, mintha meg sem hallottam volna. Bár Jack nem egy idióta, tudni fogja, hogy a válasz igen.

*
- Jack! - futottam a fiúhoz, majd hosszasan megöleltem. Beszívtam ruhájának jellegzetes illatát, majd elváltam tőle. Arca szomorúsággal telt volt, én pedig ezt észrevéve rögtön az ajtók felé kaptam a tekintetem. - Melyikben van Finn?
- Abban. - mutatott egy egyajtós szobára. Az ajtó nem tűnt annyira ki, mint a többi, szürke színe miatt beleolvadt a környezetébe. Niall megfogta a vállamat, majd barátságosan rám mosolygott. Elég egyértelmű volt, hogy nem csak amiatt tette ezt a mozdulatot, mert segíteni akart, hanem mert ki akarta nyilvánítani Jack előtt, hogy az Övé vagyok. Persze a segítségnyújtás is benne volt, de az arckifejezéséről pontosan meg tudtam alapítani, hogy más is közrejátszott. Nem is értem miért volt féltékeny, hiszen nem beszéltem Jack-kel sokat azóta, mióta őket megismertük, talán néhányszor. De ez neki elég is volt, hogy féltékeny legyen, még ha nem is akart.
Elindultam, majd lassan nyitottam ki az ajtót és bedugtam a fejem. Ann ült az ágy mellett, Louis a vállát fogta, miközben Finnre meredt és védelmezően tekintett a lányra.
- Sziasztok. - integettem félénken, majd gyorsan odasiettem Finnhez. Elnevettem magam, mire ő is.
- Most min nevettek? - kérdezte Louis még mindig kicsit idegesen. Fogadhatnék rá, hogy még mindig rám dühös.
- Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hogy eltöröd a lábad? Méghozzá egy videó közben? - nevettem, mire Finn is felnevetett. Ann szúrós szemmel nézett rám, hogy miért vagyok ilyen vele, de visszapillantottam rá, olyan 'dehátnincssemmibaja' fejjel. Megforgatta a szemeit.
- Azt hittem legalább a bmx-ről nem esem le. - fogta fejét a fiú.
- Bmx-es videót csináltatok? Úristen, de rohadt régen bicóztam. - nevettem hangosan, mire az egyik nővér behajolt az ajtón.
- Maradjanak csöndben! A betegnek pihenésre van szükségre. - majd ki is ment. Elnevettük magunkat, Ann pedig felállt és kijelentette:
- Most magatokra hagylak, hagy beszélhessetek a bmx-ekről. - forgatta meg nevetve a szemét, majd ki is ment. Louis követte, majd Niall is kiment, azt mondta, hogy vesz valami csokit magának.
- És hogy vagy Farrah? - kérdezte érdeklődve az ágyon fekvő fiú. Haja még így is királyul nézett ki, miközben oldalasan mosolygott.
- Hát, gyorsak az események, mondhatjuk, hogy pörög az életem. - mosolyogtam rá őszintén.
- És mi van közted meg a szőke között? Alakulgat valami? - kacsintott rám, majd felkuncogott.
- Én is kérdezhetném, hogy mi van közted és Ann között, de jófej vagyok és nem teszem. - vágtam vissza.
- Naa, tudod, hogy nem köcsögösködni akarok, komolyan kérdezem. - villantotta rám 100 vattos mosolyát.
- De tudom, hogy Jack miatt kérdezed.
- Részben miatta is, igen. - vágott kínos fejet.
- Hát..tudod.. fogalmam sincs. Nem tudnám megmagyarázni. Jack most utál? - néztem újra föl rá.
- Olyan mint volt, csak néha veszem észre rajta, hogy szomorúbb lesz az arckifejezése, ha rólad vagy épp a bandáról van szó. - magyarázta.
- Ja, de ti még mindig nem bírjátok őket. - nevettem.
- Bírnám én, ha..-folytatta volna a mondatot, de nem tudott mit mondani.
- Ha Ann nem lenne Louisval folyton. - folytattam helyette is.
- Rohadtul el akarja zárni tőlem, de nem fogja. - mondta, kissé már idegesen, mire csak megfogtam a vállát és felálltam.
- Kimegyek, hozok valami csokit, okés? - mondtam neki, majd kiléptem az ajtón. Jacket láttam ülni az egyik széken. A mobilján lógott, ha jól láttam játszott valamin, azért csinált olyan nagy mozdulatokat. Mosolyogva odasétáltam, majd lehuppantam mellé, mire majdnem felsikított.
- Te jesszus úristen, ilyet ne csinálj többé. - nevetett, mikor meglátott, de utána kissé elhallgatott.
- Nem jössz el velem csokiért? - kérdeztem barátságosan, hiszen tudtam, hogy nem nagyon tudnánk miről beszélgetni. Bólintott, majd felállt, megigazította magán a nadrágot és elindultunk. Egymás mellett haladtunk, én lengettem a kezem, ő pedig mindkettőt a hátsó zsebében tartotta, de megörültem, mert láttam rajta az igazi Jack-es féloldalas mosolyát, amit már nem olyan sűrűn. Nem bírtam magamban tartani, elnevettem magam, majd óvatosan meglöktem a vállát, mire kivette hátsó nadrágzsebéből a kezeit. Nem is értem miért volt olyan tartózkodó. Ezután lazán járt, nevetett és bökdöste a vállamat, míg az automatához nem értünk. Ott megtorpant, majd szikrázó szemekkel meredt a szőke fiúra, aki éppen a gombokkal babrált. Felénk nézett, majd komor lett a tekintete. Nem akartam tovább húzni, ezért odasiettem a géphez és kivettem a megrendelt 4 darab csokit. Az egyiket Niall kezébe nyomtam, a másikat meg Jackébe és elindultam vissza Finnhez, az egyetlen nem balhézó emberhez. Na jó, ez nem igaz, de ő az egyetlen aki ágyhoz kötött, ezért nem tudott balhézni.
Benyitottam az ajtót, majd láttam a lányt, aki ott ült Finn ágya melletti széken, így abban a pillanatban megpördültem magam körül és visszasétáltam. Jack elsietett mellettem, de elejtett egy őszinte mosolyt felém. Niall ott várt rám, ahol hagytam. Odaérve kezem a mellkasára helyeztem, majd közelebb hajoltam hozzá. Éreztem, ahogyan gyorsabban veszi a levegőt és minden figyelmével rám fókuszál, amit persze hihetetlenül élveztem.
Megcsörrent a telefonom.
Kissé hátrébb álltam a fiútól, majd felvettem. Nem szólaltam meg, csak vártam, hogy az illető megszólaljon.
- Miss Davidson! - hallottam egy mély, rekedt hangot. Nyugodtan álltam, míg a fiú előttem összeráncolt szemöldökkel meredt rám. - Hall engem. Köszönöm, hogy megtisztel figyelmével.
- Az ügyről szeretne beszélni. - szólaltam meg halkan.
- Igen Miss, arról. - hallottam a férfi megalázkodó hangját a vonal túlsó feléről. Másik lábamra helyeztem a súlyomat, majd sóhajtottam egyet. - Az emberei egyre több helyen keresik. Beszámoltak mindenről.
- Beszámoltak mindenről? - vontam kérdőre.
- A támadásról is, Miss. A késelésről.
- Maga fél. - suttogtam. Niall arckifejezése is hasonlókat mutatott bár ő próbált bátorságot mutatni, míg a férfi hangja szinte reszketett.
- Puska van szorítva a fejemhez, Miss.
Egy másodpercig gondolkoztam csak. Átgondoltam, hogy mit is tehetnék. Az ember keze meg van kötve, vagy megöl egy embert, de titka az is marad, vagy ő hal meg. Én pedig nem fogok meghalni. Még nem.
- MONDJA MÉG EGYSZER!  Mondja még egyszer, de ha megtudom, hogy hazudik, megtalálom és megnyúzom. 
Szavaim súlya miatt a fiú arcára fájdalom ült ki és legszívesebben kitépte volna belőle a telefont. Összeráncolta szemöldökét, kezét ökölbe szorította.
- De nem. Rossz nap ez a halálra. - suttogtam bele, majd letettem.

"Sorry. Wrong day to die"

19. rész

- Hoztál valami ruhát, vagy adjak? - mosolygott felém, kezében egy szürke pólóval.
- Hoztam. - mosolyodtam el én is, majd elkezdetem kutakodni a táskámban.  Hirtelen megrezzent a telefonom. Elővettem majd megnyitottam az "üzenet" ablakot. Farrah küldött egy videót, azt írta nyissam meg. Kihozott egy Vine oldalt, ahol oldalt Farrah Jonshon neve szerepelt. Megnyitottam a videót.
Elvettem Niall boxerét. Mondta a videóban Farrah, majd nevetett, és a kamerát az előtte álló Niall-re szegezte. A fiú egy szál torolkozőben volt, csípőre tett kézzel.
- Niall Horan vagyok, és most lopták el a boxerem. - mondata végén elmosolyodott, és elvette a kamerát Niall-től.
- Én pedig az a lány vagyok, aki ezt megtette. - integetett a kamerába Farrah, majd Niall is a képbe került és megpuszilta Farrah arcát, majd a videó leállt. Elmosolyodtam, majd lezártam a telefonom. Tudtam, hogy valami orültségbe kezdenek, ha ketten vannak. Louis kezében egy popcorn-nal huppan le mellém az ágyra.
- Melyik filmet nézzük? Van.. Szerelmünk lapjai, de az nagyon nyálas..szerintem. - ezzel el is dobta a maga mellett lévő filmet. - Van más is..de én inkább vígjátékot nénék, és..
- Louis. - mondtam kissé halkan. Azonnal elhallgatott, és rám nézett.
- Eléggé...fáradt vagyok. - hajtottam le a fejem.
- P - Persze, nem is aludtál napok óta. - maga mellétette a popcorn-t, majd kihúzta a takarót. Kissé félve, de bemásztam mellé. A TV halkan ment, néhány popcorn darab szóródott szanaszét, amit én felszedtem, és visszatettem a tálba.
- Ne baj? - néztem rá.
- Dehogy baj! Megértem, én sajnálom, hogy elfeledkeztem erről. - mosolygott, majd kikapcsolta a TV-t. Louis felé fordultam,majd éreztem, hogy a takaró alatt megsimítja kezem.
- Fáj még a kezed? - kérdezte aggodalommal hangjában. Aggodalma megmosolyogtatott, így összekulcsoltam kezét az enyémmel.
- Már..nem. - hangom magabiztos volt. Nem láttam, de éreztem, ahogyan a fiú elmosolyodik mondatom hallatán.
- Sajnálom a mai napot.. hogy annyira kiakadtam. Nem kellett volna. Csak.. annyira kiakadtam Farrah-n. Vagyis..Emily-n. - nagyot nyeltem a neve hallatán. Igen. Emily.
- Semmi gond. Nem a te hibád..sem az övé. Minden rendben lesz, mostmár tudom. - hazudtam. Tudtam, hogy ez még csak a kezdet volt. De én Farrah..vagyis Emily mellett álltam, ahogy a többiek is. De őszintén? Féltem. Ezen gondolkodtam, mikor Louis közeledett felém. Kezeit áthelyezte derekamon.
- Adhatok, egy jó éjt puszit? - kérdezte.
- Igen. - suttogtam. Ajkai azonnal az enyémhez tapadtak. Lágyan csókolt. Én is visszacsókoltam, majd hagytam, hogy teljesen átkaroljon, és tovább csókoljon. Élveztem minden vele töltött percet, úgy éreztem Ő minden amire egy lánynak szüksége van. Kissé felém emelkedett majd úgy csókolóztunk tovább. Nem tudom mióta tarthatott, de nem érdekelt. Csókcsatánkból telefonom csengése zökkentett ki.
- Tuti, hogy Farrah szórakozik. - morogta bele csókunkba, majd tovább csókolt.
- Nem hiszem. - mosolyodtam el, majd eltoltam magamtól. Szomorúan huppant vissza az ágyba. Én pedig a rezgő telefon felé nyúltam. Jack. Rég beszéltünk... furcsa volt, hogy hajnali egykor hív, de felvettem.
- Jack? - szóltam bele.
- Ann? Igen, Jack. Baj van.. - sóhajtott.
- Mi? - ültem fel az ágyban, hajamat fülem mögé tűrve.
- Finn kórházban van.
- Mi? - sápadtam el. - Mi történt?!
- Az egyik videónk során, történt a baleset. Eltört a lába. A szüleink Floridában vannak, és jó lenne, ha bejönnél, mert éjjel nappal rólad beszél. Rólam beszél? Éjjel..nappal?
- Öhm..rendben, azonnal megyek. De melyik kórház? - Jack lediktálta majd le is tettem.
- Baj van? - ült fel Louis, és kezem után nyúlt.
- El kell mennem. - ezzel farmeremért nyúltam és felvettem azt.
- Miért?

- Finn. Kórházban van. - néztem rá, majd felvettem kabátom, és táskám is.
- Elmegyek veled. - szállt ki azonnal az ágyból.
- Nem! Neked nem kell. - léptem felé.
.- De! Még egyszer nem hagylak egyedül. - lépett közelebb hozzám, majd mélyen szemembe nézett.
- Rendben, de akkor siess. - mondtam, majd lesiettem a lépcsőn.

* Louis szemszöge *

Nem örültem, hogy elrontotta az esténk ez a baleset, de ez van. Ann azt akarta, hogy maradjak, de megfogadtam magamnak, hogy sosem hagyom többé egyedül. Felkaptam egy farmert, és egy fekete pólót, majd szaladtam is a lány után.
- Mi történt vele? - kérdeztem immáron a kocsiban.
- Eltört a lába. - nézett rám Ann.
- Uh..gyerekkoromban nekem is eltört. Rossz érzés.. - mondtam, majd megálltam a pirosnál.
- Azért, remélem jól van. - hajtotta le fejét a lány. Még az egyik haverunk buliján találkoztam Fin-nel. Jót beszélgettem vele, normális srác. Tudom, hogy jó barátja Ann-nek, megértettem őt. Pár percen belül meg is érkeztünk a kórházhoz. Ann szinte rohant a recepcióhoz, de időközben Jack-re az ikertestvérére bukkantunk.
- Jack. - ölelte meg Ann. - Finn? - kérdezte, mire a fiú egy kórteremre mutatott. A lány bólintott majd odasétált, én pedig sóhajtva Jack mellé álltam, aki éppen kávéját szürcsölgette.
- Minden, oké? - néztem a fiúra.
- Azt hiszem. -mondta rám sem nézve, majd elsétált. Azt hiszem, nem kedvel.

* Ann szemszöge *

Lassan nyitottam le a kilincset, majd kinyitottam az ajtót. Finn a sarokban feküdt, éppen nézett ki az ablakon. Lába fel volt kötve.
- Szia. - köszöntem, mire azonnal felém fordult.
- Ann? Te mit keresel itt? - leültem a mellette lévő kis fehér székre. Akárcsak Jass-nél..Rossz emlékek.
- Jack hívott fel, hogy mi történt. Gondoltam, ide jövök. - mosolyogtam.
- Köszönöm. - mosolyodott el ő is.
- Nagyon nagy a baj? - néztem a lábára.
- Áh.. nem. Nem is fáj. Nézett ő is a felkötözött lábára. Kezemmel megfogtam az övét, majd megszorítottam.
- Nem lesz semmi gond. Ne aggódj. Én itt leszek, ha kellek, rendben? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
- Tudom, hogy te mindig itt leszel. Abban a pillanatban, nyitott be Louis.
- Hello haver. Jobban vagy? - el is engedtem Finn kezét, majd rá mosolyogtam Louis-ra. Ő mögém állt kezét vállamra tette.
- Te hogy, hogy itt? -kérdezte döbbenten Finn.
- Ann-nel jöttem. - mosolygott a lányra. Finn nagyot nyelt, majd keze megfeszült.
- Csak nem együtt töltöttétek az éjszakát?! - mosolygott erőltetettem felénk. Lehajtottam fejem.
- De. - mondta komolyan Louis. Éreztem a feszültséget, de nem tudtam mit tegyek. Azt hittem kedvelik egymást. Tévedtem.

*

Azt hittem segíthetek. Hogy jobb lesz, ha ott leszek. De nem. Louis láttán azonnal idegessé vált, amit próbált fokozni, de nem ment neki. Aztán jobbnak láttam eljönni. Minek maradjak?
- Minden rendben? - kérdezte Louis, az autóban. Csak rá mosolyogtam, majd kinéztem az ablakon. Túl sok dolog történt mostanában..kezd elegem lenni. Nagyon kezd. Próbálok mindenkinek eleget tenni. Próbálok a táncra figyelni, próbálok Louis és a többiek kedvében járni, próbálom megvédeni magam, próbálom megvédeni a húgom, és a családom, és próbálok megfelelni Finn-nek. Nem tudok mindent teljesíteni, mert nem vagyok tökéletes. Senki sem az.