18. rész

*Farrah szemszöge*

- Van kocsid, ugye? - fordultam Niall felé. Fura arckifejezéssel fürkészte szemeimet, majd válaszolt:
- A múltkori kocsi a tóban végezte Farrah, szerintem ez valamiért nem jó ötlet.
- Nem fürödni akarok a kocsiddal, de muszáj megkeresnem a lányt. Ugye a farzsebedben tartod a kulcsaidat? - nyúltam a fiú előbb említett testrészéhez, majd finoman, de gyorsan kihúztam a kulcsokat. Niall fiús zavarában mozdulni sem tudott, míg én már kint voltam és az autót vettem célba. Hatalmas, fekete Range Rover. Nem feltűnő. Szarkazmus.
- Nem foglak egyedül elengedni. - ért mellém a fiú is, majd zsebre dugta a kezeit. - Valahogy tudom, hogy fürdés lenne a vége.
- Egyszer volt! És igen, jól vagyok azóta. - tettem szét a kezem.
- És a kocsi?
Megálltam egy pillanatra.
- Valahol....a tó mélyén. Ki tudja? Örök rejtély, hagyjuk mi is. - löktem a fiút a kocsija felé.

*

- Mondott valamit, hogy hova mehetett? - kérdeztem szememmel kutatva az utcát.
- Levegőzni. - válaszolva előrehajolva.
- Akkor a húgához is elment. - fordítottam el hirtelen a kormányt és behajtottam egy kisebb utcába, ahonnan már könnyen átvághattam a városon és néhány utcával odébb volt a korház.
- Woaah, mit ártott neked ez a szegény autó? Amúgy is, honnan tudod, hogy elment hozzá?
- Szinte biztos.
- Mesélt róla? - utalt a kórházban lévő húgára.
- Nem. Nem mesélt róla, de egyszer hallottam, amikor anyukájával beszélt. - fordultam balra, majd gyorsabban hajtottam.
- Kihallgattad? - nevetett rajtam.
- Épp csak meghallottam. - nevettem én is.

*

Lassan sétáltam a hideg, vizes füvön, szememmel keresve a lányt. Az ég beborult, kabátomat pedig szorosan összefogtam magamon. Szinte nem értettem, hogy miért van ilyen hideg, amikor a nyár már szinte a sarkunkon taposott.
Nem volt nehéz megtalálni, hiszen valószínűleg egyedül volt. Üveges tekintettel bámult maga elé, arca szomorúságot tükrözött. Nem is szomorú volt, inkább gondolkodó.
Szinte hangtalanul telepedtem le mellé.
- Min gondolkozol? - mikor hozzá szegeztem kérdésemet, kissé megugrott és lehajtotta a fejét.
- Megijesztettél. - mondta komoran.
- Nem akartalak. - mondtam halkan, egy kis kuncogással a végén. Rám emelte tekintetét - először - majd rögtön vissza is fordult és megrázta a fejét. Fáradtan támasztotta azt, a kezével.
- Van valami magyarázatod? - kérdezte határozottan, felemelkedve.
Egy percig gondolkodnom kellett. Ha úgy vesszük, akkor van, de pontosan úgy sincs, veszekedni pedig nem akarok.
- Nincs. - böktem ki végül, mint egy kisgyerek, amikor valami rosszat csinál.
Egyikünk sem beszélt. A lány elmerült a gondolataiban, míg én őt tanulmányoztam.
Végül felnevettem.
- Mi van?
- Oh, semmi.
Újra csönd szállt ránk, bár nem bírtam tovább csöndben maradni, újra felnevettem.
- MI VAN?
- Nem volt menő, mikor kiugrottam az ablakon? - nevettem tovább.
- Hülye vagy, inkább rohadtul ijesztő volt, nem vicces. - morgolódott, majd néhány másodpercig csöndben vártunk tovább. - Najó, hogy nem haltál meg? - nézett rám, már-már ő is kuncogott, majd mikor látta, hogy ezt megláttam, akkor elnevette magát.
- Bocsánat, hogy így kellett megtudnod. - pillantottam újra rá, őszinte arckifejezéssel.
- Csak, már kezdem nem érteni, hogy mi van, tudod? Eddig minden olyan..hihetetlenül nyugis volt, szinte unalmas, most meg.. menekülnöm kell, mert a barátnőm egy bűnöző. - hajtotta le újra a fejét, a földet méregetve.
- Tudod, úgy voltam vele, hogy új város, új élet, nem követnek majd. Nem gondoltam bele, hogy ez nem játék, mindaddig, amíg pisztolyt nem szorítottak a fejemhez. - éreztem, amint újra rám szegezi a tekintetét, de már sokkal határozottabban, mintha égetné a bőröm, míg én csak mosolyogtam.
- Ezen hogy tudsz mosolyogni? - kérdezte kissé felháborodottan.
Csak tovább vigyorogtam a lányra, egyre jobban, majd vállat vontam.
- Fogalmam sincs.
- Oh, jesszus. - fogta a fejét, majd megláttam azt a vigyort, amit már annyira hiányoltam a lánytól.
A telefonom rezegni kezdett, majd megláttam a kijelzőn egy ismeretlen számot.
- Ne vedd fel! - ordított föl.
- Nyugi, akiktől aggódni kéne, az nem telefonon fog hívni. - legyintettem felé.Felvettem, majd az illető rögtön leüvöltött.
- Hol a francban vagy? Tökre nem is törődsz Annel, amikor pontosan tudod, hogy egyedül van és ki tudja, hogy hol! - hallottam Louis üvöltő hangját a telefonban, szinte csoda, hogy szét nem törött. Olyan "ez most komoly?!" fejjel néztem a lányra, mire ő csak felnevetett.
- Ja, biztos már megették a farkasok, vagy.. nem is tudom, talán már itt ül mellettem a parkban és tök jól vagyunk, döntsd el. - nevettem, majd letettem a telefont.
A lány ajkát harapdálta, egy kissé kipirultan hajtotta le a fejét, miközben vékony ajkai mosolyra húzódtak.
- Cuki. - bukott ki belőlem az, amin gondolkoztam.
- Mi? - nézett rám játékosan.
- Inkább ki. Hát az a fiú, aki mindent megtenne érted. Cuki, ahogy aggódik. - löktem meg a vállát, ő pedig a feje tetejéig paradicsomvörös színt vett föl, és mint egy kisgyerek, sértődötten ült a padon, lábait lógatva.
- Nem is tenne meg értem mindent. - mosolygott.
- Dehogynem! - nevettem és játékosan meglöktem a vállát.

*

- Minden oké? - kérdezte a fiú, miután beléptünk a lakásba. Késő volt, olyan este 10 körül lehetett, de mindenkin meglátszott az elmúlt 1 nap. Túl sok felfogni való volt egyszerre.
- Persze, jól vagyok. - mosolygott a lány, majd rám pillantott. Rákacsintottam, majd Louisra néztem, hogy értse mire is szeretnék utalni. Ann néhány másodpercig csak összevont szemöldökkel bámult rám, majd elmosolyodott és nevetve lökte meg a vállam.
- Hülye. - suttogta a fülembe nevetve, mikor elsétált mellettem, egyenesen a konyhába.
Mosolyogva néztem föl a fiúra, aki addig csak bámult rám. Láttam rajta, hogy végigmért. Egy laza melegítő volt rajta és egy sima póló. Haja tökéletesen állt, bár ez kissé túlzás, volt néhány eltévedt, kósza tincs, ami kikandikált a többi közül.
Lassan elindult felém, míg én levettem dzsekim és egy szabad akasztót kerestem, ahova fel is raktam. Mire visszafordultam már teljes egészében előttem állt. Oldalasan elvigyorodott, majd az ujjával az arca felé kezdett mutogatni, s még előre is dőlt, hogy tervét megvalósítsa.
- És miért adnék neked akármit is, amit a perverz fantáziád elképzel? - kérdeztem, mire kitört belőle a nevetés.
- Csak egy puszit.
- És miért? - mosolyogtam én is.
- Mert sexy vagyok.
Először a vállába kellett kapaszkodnom és megbizonyosodnom arról, hogy komolyan beszél-e,meg persze nem akartam elesni a nagy nevetés miatt.
A fiú szinte megsértődötten állt előttem, hunyorogva méregetett, mikor hihetetlen gyorsasággal nyomtam egy gyors puszit a szájára. Meglepődni már ideje sem volt, mert elsuhantam mellette, így otthagyva őt fiús zavarában, már megint.
- Komolyan, ez ma a második ilyen. - hallottam hangját mögülem, miközben nyafogott.
Épp csak arra gondoltam, hogy járok egyet a lakásban, hiszen még nem nagyon néztem körül, de be kell valljam, megvolt a célom, még pedig a kis ír hálószobája.
Gondoltam, hogy fent, az emeleten lesz és mivel a vendégszobát - az ablakonkiesős dolog miatt ismerem - nem volt nehéz választani a két ajtó közül. Magyarul nem volt sok választásom.
A szoba zöld színekben pompázott. A falak sötétzölden virítottak, a bútorok modern megjelenésükkel és fekete-fehér színeikkel tették olyan Niallessé a szobát, míg az ágynemű és a függönyök fűzöldek voltak. Naigen, a franciaágy. OhMyGod.
- Elfoglaltam! - ugrottam rá az ágyra, majd nevetve dőltem a hátamra. A fiú olyan igazi kinevetős arckifejezéssel nézett le rám, majd előrehajolt és szemöldökét húzogatta.
- Mi az? - kérdeztem értetlenül.
- Csak nem szeretnél itt aludni? - kérdezte játékos hangnemben.
- Ha akarod aludhatok mondjuk.. Jacknél is. - feszegettem a határaimat.
- Itt maradsz! - csapott egyet a paplanra, majd a földre szegezte tekintetét.
Elmosolyodtam, tudva, hogy milyen könnyen féltékennyé tudom tenni. Féltékennyé? Nem is vagyunk együtt!
Mutatóujjammal az állánál fogva emeltem meg a srác fejét, hogy az szemben legyen velem. Elmosolyodott, majd csukott szemmel tűrte, míg adtam egy puszit az orrára. Kezdtem az agyára menni azzal, hogy nem tértem a lényegre. 
Előrehajolt, majd ajkait az enyémre nyomta. Elmosolyodtam csókunk közben. Nem szerette, ha játszottak vele, de én még jobban élveztem, hogy bosszanthatom.
- Öhm...Megzavarok valamit? - hallottuk az ajtóból Ann hangját, mire szétrebbentünk.
Sajnálkozóan néztem a kissé dühös fiúra, mire ő is elnevette magát.
- Hát.. valami olyasmi. - fordult az ajtó felé, miközben a tarkóját vakargatta.
- Csak szólni akarok neked Farrah, hogy Louisnál alszom. - mosolygott elpirultan.
- Oh.. - húzogatta szemöldökét a srác.
- Mi az? - háborodott föl Ann.
- Semmi, semmi. - kuncogott tovább Niall, majd elment mellettem és levetette magát az ágyra.
- Akkor megyünk, okés? - kérdezte visszafordulva az ajtóból, mire bólintottam. Nem bírtam ki és utánaszóltam: - Azért védekezzetek!
Niall hangos nevetése töltötte be a szobát. Miután a lány elment, Niall érintését éreztem a derekamon, majd közelebb húzott magához. Meleg lehelete csikizte a nyakam, mire elmosolyodtam, s  gyorsan megfordultam, hogy szembe kerülhessek vele. Ez őt is meglepte, de egy másodperc után ajkaim már az övén voltak. Ahol a keze érintette a bőröm, kirázott a hideg. Meglepett, hogy ilyen szinten hatott rám az érintése.
Hirtelen rám vigyorgott és befutott a fürdőbe. Nem is értettem, de ráhagytam, hátradőltem a hatalmas ágyban, s mosolyogva fürkésztem a plafont. Mikor meghallottam, hogy nyílik a fürdő ajtaja, felkönyököltem, de elnevettem magam, mert a fiú egy szál boxerben és egy nyakára kötött törülközőben állt előttem, gitárral a kezében, majd elkezdett zenélni és énekelni. Én szinte már fetrengve nevettem rajta, majd táncoltam és tapsoltam vele.
- Na, most elmegyek fürdeni. - mondta kifáradva, majd kacsintott egyet. Mintha az égő világított volna a fejem fölött, hirtelen egy frappáns ötlet jutott eszembe.
A fiú bement, majd mikor meghallottam, hogy elkezd énekelni, kinyitottam az ajtót, és egy kézzel benyúltam, hogy a boxerét kivehessem.
A zuhany leállt, a fiú pedig fütyörészett.
- FARRAH! - hallottam a hangját, bentről, mire elnevettem magam.

17. rész

*Ann szemszöge*

A friss zuhany után, elővettem ruháim amiket Farrah pakolt nekem, és kiválogattam belőle valamit.

Jobbnak láttam eltakarni kezemet, és a nyakamat is, ezért egy fehér pulcsinál döntöttem.
- Kérsz szendvicset? - mosolyog rám Zayn, a konyhából.
- Nem kösz.. - mondom halkan, majd meghúzom kezemen a kötést. Mindenki az asztalhoz ült, és enni kezdett de a feszültség tapintható volt. Harry az azstalon feküdt egész másnapos volt.
- Én..elmegyek. - mondom majd, felveszem táskám.
- Mi? Hova..hova mész? - Louis azonnal felpattant, és kérdően nézett rám.
- Kell egy kis levegő. - minden fiú aggodalommal nézett rám.
- Akkor én is megyek. - mondta a fiú, majd kabátjáért nyúlt, de megfogtam kezét.
- Nem kell.
- De! Pár órával ezelőtt még fojtogattak..és megvágták a kezed. Semmit sem aludtál, és valószínűleg kórházban lenne a helyed. Egyedül az utcára sem mehetsz, mert biztosan megtámadnak, és én rohadtul féltelek! - hangja ijesztő volt. Kiabált.
- Louis. - szólt Liam, mire a fiú idegesen rá nézett. Lassan megfordultam, és kisétáltam az ajtón.

*

Úgy döntöttem, elmegyek Jess-hez. Fél órán belül oda is értem a kórházba. A recepción egy fiatal nő fogadott.
- Jó napot. Jess Gilbert-hez jöttem. A hölgy beírta a nevét, majd mosolyogva felnézett.
- 4-es kórterem. - bólintottam, majd megkerestem a termet.
- Szia. - nyitottam be. Jess éppen a telefonját babrálta.
- Hát te? - húzta fel egyik szemöldökét. Leültem az ágya melletti fehér székre.
- Jobban vagy? - nagyon szerettem Őt, és féltettem, mert tudtam mikbe keveredett.
- Igen..eddig sem volt, semmi bajom. - mondta, majd letette telefonját. - Figyelj. Anya az előbb volt itt. Megint ki oktatott, hogy így meg úgy..ne igyak, meg ilyenek. Ha azért jöttél, hogy kioktass, kösz nem kérek belőled, oké?
- Nem akartalak kioktatni. - mondtam halkan. - Megértelek.
- Dehogy értesz! Tudod milyen az, hogy nem ismered a szüleid, és úgy kell elhozatni egy otthonból?! - Jess szemei könnybe lábadtak. - Ha jól tudom, 18 vagyok. Azt teszek amit akarok, nem kell a segítségetek. Megvoltam Kilenc évig egyedül megleszek most is. - hangjából tükröződött a harag, és a fájdalom. Éppen beszédre nyitottam volna a szám, mikor megszólalt.
- Menj el, Ann. Menj el. - nem nézett rám, az ablakot nézte. Szótlanul fel álltam a fehér székről, majd visszatoltam az ágy mellé.
- Rám mindig számíthatsz. - mondtam halkan, majd lassan megfordultam és kimentem. Olyan gyorsan történik minden. Eddig éltem az unalmas életem, minden nap állás után néztem, elmentem anyához, most meg minden nap próbálok, együtt bandázok a One Direction-nal, meg akarnak ölni, tönkretették az albérletem, el kellett szökjek, és nem vagyok biztonságban. Csupán ennyi változott azóta, hogy Farrah a képbe került, és felforgatott mindent. Miért? Miért nem lehet normális? Miért kell ennyire rossz életűnek lennie?! Mikor kizökkentem gondolataimból, már az utcán sétáltam. Nem akartam sehová sem menni. Haza nem tudtam..mert már ott sem voltam biztonságban. Niall-hez sem, mert csak aggódnának, és nincs szükségem más segítségére. Körbepillantottam, majd mikor az utca sarkon lévő lámpa zöldre váltott, átmentem az út másik felére. Jess szavai nagyon fájtak, de megszoktam..mióta iszik, és drogozik azóta ilyen. Tudom, hogy nem gondolta komolyan. Vagy mégis? Még sosem cikázott az agyamban ennyi kérdés, mint most. Finn. Vele sem tudom mi van. Tegnap elviharzott..azóta nem hívott. Hozzájuk sem akartam elmenni. Egyedül akartam lenni. Leültem egy padra, és csak néztem magam elé. Gondolkodtam a dolgokon, az egész Farrah ügyön. Beszélnem kell vele, mert ez így nem lesz jó..nagyon nem.

* Louis szemszöge*

Zayn, és Liam hazament, csak Harry terpeszkedett még a kanapén. Mellette ültem, kezeimmel idegesen doboltam.
- Mi van, ha bántják? Ha megint megtámadják? - néztem a mellettem fekvő fiúra.
- Nyugi haver, semmi baj nem lesz. - mondata felébe beleásított. Oké. Másnaposan nincs értelme vele beszélgetni..
- Hoznál egy kis vizet? - nézett fel rám. Sóhajtva álltam fel, és sétáltam a csaphoz, majd oda adtam neki a vizet. Hirtelen ajtó nyitásra észleltem fel, és azonnal a felé fordultam, de csak Farrah, és Niall sétált be.
- Ann itt van? - nézett körbe Farrah.
- Nincs. Elment..egyedül. - néztem felé megvető pillantásokkal. Niall észrevéve ezt, közbeszólt.
- Nem lesz semmi baja, különben is..Farrah nem tehet arról, hogy elment. - állt a lány mellé.
- Persze, semmiről sem tehet. Tényleg Farrah lesz az angyalka? Tényleg? - forrtam a dühtől. Mintha mindenki Farrah-t védte volna, és senkit sem érdekelt volna Ann. Még mindig idegesen vettem fel kabátom, majd szó nélkül mentem ki az ajtón.
- Louis. - hallottam meg Farrah kérlelő hangját.
- Ha te nem, majd én keresem meg. - válaszoltam vissza sem nézve rá. Nem engedem, hogy bántsák. Nem engedem.

16. rész

- A rohadt geci. - morogtam orrom alatt, mikor bekötöttem a lány kezét. Niall aggódóan ült a lány mellett és nyugtatgatta.
- Figyelj, nem maradhatnánk itt egy ideig? Csak ameddig kint kicsit nyugodtabbak lesznek a körülmények. - mondtam komoran a fiúnak. Ann kicsit nehézkesen vette a levegőt, a földön hagyta tekintetét, nem nézett rám.
Hangos lépteket hallottunk, majd Louis rontott be a szobába. A lányhoz sietett és rögtön megmérte a sebét. Ann kissé remegve nyújtotta neki a karját, mire a fiú erős kezeivel óvatosan nyúlt hozzá, mintha egy kismadarat tartott volna.
- Jól vagy? - suttogta neki, mire a lány félve, elkeseredetten bólintott egyet.
Egy másodpercig lehunytam a szemem és átértékeltem mindent. Nem szenvedhet miattam, ez így rohadtul nem jó megoldás.
Fájt, hogy tudom, mind miattam történik. Miattam.
- Figyeljetek, én most elmegyek. - mondtam nekik komolyan, bár hangom a végén kissé elcsuklott.
- Tessék? - nézett rám Zayn kitágult pupillákkal. Niall pillantása szinte égette a bőröm felszínét, lyukat szúrt rajta és láttam, hogy akármikor ugrásra kész, ám mivel nem mozdultam, ő sem állt fel.
Nem tudtam megszólalni, kezeimet tördeltem. A nap erősen kezdett besütni az ablakon, egy kis melegséget adott. Már reggel volt.
- Farrah, miért üldöznek téged? - hallottam Liam halk hangját, majd az egész szoba csöndbe burkolódzott. Tudtam, hogy igen, eljött az idő, tudniuk kell.
- Tudjátok.. - halkan felnevettem. - Az élet nem fenékig tejfel. Főleg nem, ha még a szüleidet sem ismered. Egy árvaházban születtem. Az ott dolgozók és lakók mind utáltak. Nem tudtam miért, okuk nem nagyon volt rá, akkor még úgy véltem. Emiatt sokszor akartam megszökni, sőt, rengetegszer meg is szöktem. Azok voltak a legbecsesebb órák a számomra. Végigjártam a várost, volt amikor estére se mentem vissza. Utáltam azt a helyet, gondolhatjátok, hogy nem akartam visszamenni, de rohadtul kezdtem éhes lenni. Ilyenkor kezdtem el lopni. Először kisebb boltokban loptam, majd egyre nagyobbak voltak a helyek, egyre többször. Nem tudták ki vagyok. Honnan tudták volna?
Egy perce megálltam, s a földre szegeztem tekintetemet.
- Nem szerettem élni, tudjátok. Nem szeretett senki és ez nagyon fájt. Belekeveredtem néhány... kemény dologba, verekedtem, mert nem tiszteltek és eljutottam addig a pontig, ahonnan nincs visszaút és drogokkal kezdtem üzletelni. Volt néhány nagyobb banda, akiknek vittem az árút, ők elég hírhedtek voltak a körükben, bűnözők voltak és.. én is az lettem. Megtanultam bánni a fegyverekkel, összerakni őket, szétszerelni és menekülni, ami viszont igazán hasznos volt abban a szakmában.
Felnéztem rájuk. Mindannyiuk arcáról sütött a felismerés. Szemük aggodalommal volt tele, nem néztek rám.
Felálltam, majd dolgom végeztével elindultam, hátat fordítva a barátaimnak, egyenesen az ajtó felé.
- Ez az igazság? - hallottam egy halk hangot. Ann volt az.
Megálltam. Mosolyogva fordultam meg, majd elővettem az egyik zsebemből eldugott cigarettámat.
- Megbocsájtotok, ha itt gyújtok rá? Leköteleztek. - biccentettem feléjük.
Arckifejezésük az aggodalmasról a gyanúra ment át.
Elmosolyodtam.
- Azt kérdezitek, hogy igaz-e? - halkan nevettem. - Okos, nagyon okos.
- Miről beszélsz? - kérdezte már hangosabban Louis. Dühös volt rám. Ann miatt.
- Az emberek mindig gyanítanak. EZT csinálják az emberek! - nevettem. - Mi van, ha én vagyok a rosszfiú? Bocsánat, rosszkislány. - pillantottam rájuk. Mindannyiukban megakadt a szó.
- Nehéz ebből kiszállni. Tudjátok. Nem, nem ez a történet vége. - lépkedtem az ablak felé. - Megvertek, bántottak, kineveltek olyanná, mint ők. Nem sikerült. Fellázadtam. Ki akartam szállni. Nem lehetett.
Újra visszafordultam hozzájuk.
- Hazudtál nekem? - kérdezte.
- Egy bűnöző vagyok. 

- Nem én vagyok az üldözött. Csak az üldöző.
Mosolyogtam.
- Mondjuk úgy, visszavonult bűnöző.
Ann arca ledermedt, keze remegett, miközben Louis rákulcsolta az övét. Niall szemei csalódással teltek meg, de a reménytől csillogtak. Ő maga sem tudta, hogy mit gondoljon.
- Ez.. ez csak egy álca volt? - kérdezte a lány csalódottan.
- El akartam menekülni abból az életből. De a puska a fejemhez van szorítva. - néztem újra a hatalmas ablak felé. - Nem ellenetek vagyok. Nem vagyok senki ellen.
- Én..nem értem. - mondta elhaló hangon.
- Nem engedték, hogy kiszálljak, miután lelőttem a főnöküket. Ezután nincs leállás. - ráztam meg a fejem.
- Ki vagy te valójában? - láttam, ahogyan legördül az arcáról egy könnycsepp. Kinyitottam az ablakot, hogy egy kis friss levegő jöhessen be.
- A nevem Emily Edwards. - mondom halkan, majd becsukom a szemem és hagyom, hogy essek. Hiszen az esés olyan, mint a repülés. 

*Niall szemszöge*

- NE! - pattantam föl, majd az ablakhoz szaladtam. Átfutott a hideg, mikor nem láttam sehol a lányt. Nem halt meg.. de.. hol van?
- Hol van? - kérdezte mellőlem Louis, majd lesietett a lépcsőn. A többiek utána siettek, majd együtt maradtam a lánnyal. Sírt.
- Minden renden lesz. - simogattam a hátát, mikor leültem mellé.
- Már nem lesz minden ugyanaz. Az sem tudom, hogy ki már ő valójában. Nem tudok neki hinni többé. - csuklott el a hangja.
Nyeltem egy nagyot.
- Azt mondta, hogy nem tehet semmit. Én hiszek neki.

*Ann szemszöge*

Össze voltam zavarodva. A fájdalom átjárta egész testem. Kezem még mindig vérzett, nyakam nagyon fájt, alig kaptam levegőt. De nem érdekelt. Csak..csak Farrah. Miért tette ezt? Rossz élete volt. De ez nem jogosítja fel arra, hogy ilyenbe keveredjen. Meg kellett volna mutatni mindenkinek, hogy milyen erős, és, hogy nem keveredik semmi rosszba. Még is elgyengült.
- Talán..túl korai. - suttogtam. - De..szereted? - Niall tekintetét azonnal enyémre helyezte. Nem szólt semmit. Vártam válaszát,és éppen mikor száját kinyitotta, Louis rontott be az ajtón.
- Niall, veled szeretne beszélni. - mindketten a fiúra néztünk. Felállt, majd nyugodtan sétált ki az ajtón. Kezeimmel babráltam, a kötést bontogattam. Louis meleg keze fogta meg enyémet. Hajamat hátradobta, így teljes betekintést lehetett látni nyakamra. Óvatosan fogta meg a sebet, majd végig húzta rajta kezét. Ahogy kezével súrolta bőröm, megremegtem.
- Minden rendben lesz. - mondta halkan, majd magához húzott. Nem..nem hittem neki. Kiderült, hogy Farrah, a barátom, a lakótársam, a táncpartnerem, egy bűnöző. Ezzel szemben mindenki élete veszélyben volt. Haragudtam rá. Ha elmondta volna, akkor talán segíthettem volna. De hogy így kell megtudjam, sokkal rosszabb. Sokkal. Fejemet Louis mellkasába fúrtam, Ő pedig hajamat simogatta. A nap egészen feljött már, talán kilenc óra lehetett. Liam, Zayn, és Harry is visszajöttek. Mind némán ültek, és maguk elé néztek. Zayn teljesen kijózanodott, kezét arcába temetve ült. Liam elgondolkodón meredt maga elé. Harry pedig telefonjt bújta.
- Ma ugye nincs próba? - riadt fel hirtelen Liam.
- Nincs. - mondtam, majd felültem. - Elmehetnék zuhanyozni? - kérdeztem Louis felé nézve. Tudom, nem az Ő háza volt.
- Persze, a folyosón végén jobbra. - mondta, majd rám mosolygott. Lassan, kullogtam a zuhanyzóig, és csak járt az agyam. Mibe kevertem? Mibe keveredtünk?

"Lehet, hogy az angyalok oldalán játszok, de egy percre se hidd, hogy közülük való vagyok"

15. rész

Reflexből rohant mindenki a lányhoz.
- Jól vagy? - kérdezte Niall, majd rögtön magához is húzta.
- Minden megoldva. - mosolygott. Hogyan tud, még ilyenkor is mosolyogni?
- M - Mi történt? - kérdeztem kissé halkan.
- Nem tudom.. - mondta vállat rántva. - Valami rossz történt volna, én pedig csak cselekedtem. Mielőtt megszólalhattam volna, kibújt Niall karjából.
- Azt hiszem, én átöltözöm. - biccentett fejével vizes ruhájára. - Ti pedig..mennyetek haza. - mutatott a fiúkra. Összeráncoltam szemöldököm.
- Miért?
- Mert, nem akarom, hogy bajuk essen. - mondta, majd hívott egy taxit.
- Pont úgy lesz bajuk, ha hadjuk őket elmenni. Megtámadhatják Őket. - Farrah nyugodt arca, engem is lenyugtatott.
- Akkor én elmegyek átöltözni. - mondta. Mintha semmi sem történt volna.. odaballagott Niall-hez, majd egy puszit nyomott arcára. Majd intett a többi fiúnak is. Mindenki lefagyva nézett maga elé. A konyhába mentem és töltöttem egy pohár vizet. Ki pillantottam az előttem lévő ablakból. Csak a sarki fény világította meg az utcát. Hirtelen egy fekete alak sétált a háztömb elé. Ijedten figyeltem mit csinál. Zsebre tett kézzel nézett engem. Arcom lesápadt, csak bámultam kifelé. A férfi oldalasan elmosolyodott, majd elsétált. Fekete bőrdzsekije mögött ott volt a pisztolya.
- Ann..mi megyünk. - sétált oda Louis. Nem figyeltem rá. Mintha újra, és újra látnám a férfi alakját.. és a mosolya. Ördögi volt..aztán elsétált. De nem volt ott a fekete kocsi..kocsi..Farrah! Ő vitte el a kocsit, ami valószínűleg az..az övé volt.
- Hahóó. - integet előttem.
- M- mi? - nézek felé, kissé zavartan.
- Jól vagy? - fogja meg egyik kezem. - Neked jéghideg a kezed.. - tapogatja meg jobban kezem.
- Megjött a taxi. - mondom. Louis észreveszi közömbösségem, így elengedi kezem.
- Vigyázz magadra. - mondja, majd elindulnak a fiúkkal. Csend lesz a házban. Kezemben a pohár vízzel nekidőlök a falnak. Mi a fene folyik itt?

*

Fogalmam sincs mi folyik itt. Eddig nem mászkáltak fekete dzsekis emberek erre felé. Eddig nem lövöldöztek erre felé. Ijesztő, hogy amióta Farrah itt van mindig történik valami. Épp ezen gondolkodtam mikor kopogtattak.
- Gyere. - sóhajtottam, majd ledőltem az ágyamra. Ő is ezt tette mellém huppant. Mindketten a plafont bámultuk.
- Csak úgy szólok, hogy a bejárati ajtó.. öhm..ki van rúgva. - nevetett.
- Már nem mindegy? - vontam meg vállam, mire felém fordította fejét.
- Miért?
- Tudom, hogy nem mondasz el sok mindent, amire nem kötelezlek, mert alig ismerjük egymást, de én próbálok mindent megosztani veled. Nem tudom, hány éves vagy.. sem azt, hogy vannak-e szüleid..csak azt, hogy Amerikai vagy, amit nem is kellett mondanod. Mert erősen akcentusod van. Farrah nem szólt semmit, fejét újra a plafonra szegezte.
- Lehet, hogy téged nem. De engem megijesztenek ezek a dolgok. Miért lövöldöznek? Miért járkálnak fekete dzsekis emberek erre? Miért..
- Kik járnak erre? - ült fel azonnal.
- Semmi. - mondtam majd én is felültem. A lány arca most először ijedté válik.
- Ann, kit láttál? Egy ideig nem szólok semmit sem.
- Egy fekete dzsekis férfit. Rám mosolygott majd elment. Farrah teljesen le sápadt.
- Baj van ugye? - kérdeztem, ijedten. A lány aprót bólintott.
- El kel mennünk a fiúkhoz, muszáj. - előhúzta ágyam alól a bőröndöm, majd amit talált ruhát belet.
- Mit csinálsz?
- El kell mennünk. Igen, bajban vagy.. bajban vagyunk. Te is. Azt hiszem..főleg Te. - sóhajt majd belegyömöszöli ruháim a bőröndbe. Annyit kérdésem lenne..de nem. Nem kérdezek. Leguggolva mellé segítettem neki pakolni.
- Oké.. ennyi elég. - húzza össze majd, felállítja.
- És a tieid?
- Arra nincs idő. - mondja. Farrah után megyek a nappaliba. Az asztalon egy fehér cetli áll. Farrah azonnal elveszi onnan. "Ha te nem is, majd más szenved. Miattad." 
- Farrah, mi folyik itt? - dőltem neki az asztalnak.
- Semmi. - válaszul eltépte a papírt.
- Farrah, nem is az enyém ez a lakás. Az ajtó kirúgva.. és idegen emberek járkálnak, fel s alá.
- Tudom.. ezért kell elmennünk. Biztonságba kell lenned. Legalább neked. Jack meg Floridában van hrom hónapig, nem? Tudsz kamuzni. Mire visszajön, nyomát sem látja majd semminek. Hidd el. - hittem neki. Elindultunk, de nem liftel. Miután kiértünk az utcára, megtorpantam.
- Farrah. - a lány rám nézett. - Nem tudjuk, hol laknak.. - mondtam, mire azonnal elővette táskámból a telefonom.
- Louis. - mondta majd tárcsázta is. - Szia. Öhm..hol laktok? - kérdezte. Közben folyamatosan néztem a korom fekete utcákat.
- Oké. Odamegyünk. - ezzel le is tette, majd zsebre tette azt.
- Ez is megoldva. - mosolygott, de én nem tudtam. Elindultunk. Farrah magabiztosan haladt előre, én pedig utána.
- Biztosan jó fele megyünk? - kérdeztem. Nem volt rajtam semmi, csak a buliban hordott barna koktélruhám, így nagyon fáztam.
- Igen..azt hiszem. Már egy órája haladhattunk a sötétségben. Közben folyton magam után néztem, hátha éppen követnek, de szerencsére nem.
- Oké mindjárt ott vagyunk. - mondta majd előre sietett.
- Farrah, várj már! - kiabáltam utána. Szinte már alig láttam Őt, hiába kiabáltam..sietett. Elkezdtem én is gyorsabban menni, de mintha a lábaim nem engedték volna, inkább egyre lassabb lettem. Fogalmam sem volt hol vagyok. Csak azt tudtam, hogy egy sötét utcán sétálok, ahol már a fények sem égnek. Magassarkúm kopogása hallatszott csak, a vizes utcán. Hirtelen valaki befogta a számat, és elkezdett hátrafelé húzni. Azonnal sikítani kezdtem, és mozgolódni.
- Engedjen el! - üvöltöttem, ahogyan csak tudtam. Egyik percről a másikra tartott a nyakamhoz egy kést.
- Pofa be ribi! - szinte már üvöltött.
- Kérem.. - suttogtam magamban, majd egy könnycsepp hagyta el a szemem. Féltem.
- Ann?! - hallottam meg Farrah hangját.
- Farrah! - azonnal üvölteni kezdtem. Teljes erőmből toporzékoltam, ordítottam kapálóztam. Farrah azonnal rohanni kezdett felém, én pedig beleharaptam a férfi mocskos tenyerébe, mire szitkozódva elrántotta kezét. Azonnal elkezdtem rohanni, de a férfi visszarántott és megvágta kezem.
- Nem mész sehova! - üvöltött. Farrah azonnal odarohant, és kicsavarta a férfi kezéből a kést.
- Csak nem véded a kis barátnőd? - nevetett majd megszorította kezét és nyakamhoz fogta.
- Engedd el! Nem én vagyok az... - mondta.
- Nem..persze, hogy nem. Farrah Johnson. - nevetett. Alig kaptam már levegőt, és szinte már sírtam. Farrah egy gyors mozdulattal megszúrta a férfit, aztán elkapta a kezem és elhúzott.
- Jól vagy? - kérdezte. A kezemből ömlött a vér, a nyakamon lila, és piros foltok voltak. Aprót bólintottam, majd elindultunk. Alig tudtam menni, nagyon lassan haladtunk.
- Ki volt ez? - kérdeztem erőtlenül.
- Egy rossz ember. - sóhajt. Még pár utcát mentünk, aztán megpillantottunk egy nagy fehér házat.
- Ez Niall-é? - kérdezi magasabb hangon. Nem nagyon tudtam odafigyelni, mert fájt mindenem. Karomat fogva, sétáltam el a házig. Farrah becsengetett, majd vártunk.
- Jó ötlet ez? - kérdezem ránézve.
- Nem. De van jobb ötleted? - kérdez vissza.

14. rész

*Farrah szemszöge*

Ezt a zenét ajánlom közben.
- Nincs meg a kulcs?? - kérdezte két rosszullét között Harry.
- Nincs, de vécé arra valahol van. - mutatott Ann a fiúnak, hogy siessen, neki pedig nem kellett kétszer mondani.
Magamban elmotyogtam egy csöppnyi káromkodást, majd egy gyors mozdulattal már a lépcsőn is voltam és szaladtam lefelé. Nem tudtam, hogy pontosan hova is rohanok, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy hajnalok hajnalán nem ül egy öreg, nagyhasú bácsi és őrzi a kulcsokat. Mindig van pótkulcs.
Hallottam, hogy valaki fut utánam, majd Niall 100 vattos mosolyát láttam magam előtt. Leérve körbefordultam, keresve egy ajtót, vagy bármit, amire ki van tűzve, hogy "raktár". Lennie kell!
- Mit is keresünk pontosan? - nézett ki az ablakon Niall.
- Valami..raktárszerűséget. - forgolódtam és futkorásztam tovább, majd ding, mintha fejbe ütöttek volna, elindultam egy ajtó felé. Egy eldugott sarokban állt, szürke volt és kopott, azt gondoltam, hogy nem túl feltűnő, tökéletes lenne egy raktár ajtajának.
Hirtelen zörgést hallottunk az ajtó felől, majd néhány fekete alak sétálgatott az épületben. Az árnyékuk látszódott, ahogyan a hold fénye besütött az ablakokon. De nem ott dolgozók voltak, egyáltalán nem.
Rögtön fejbe ütött a felismerés, ahogyan láttam, hogy szétszedik a leveles ládámat, ahogyan rúgják, tapossák és ütik.
Megragadtam a fiú kezét, majd halk, de gyors léptekkel húztam be a raktárba. A helység poros volt, tele régi holmikkal, tárgyakkal, felül pedig egy kis ablak helyezkedett el.
Nem féltem. Tőlük sose féltem. A fiút és a fent portyázó többieket féltettem.
- Niall, kérlek, maradj itt. Nehogy megmukkanj addig, ameddig el nem tűnnek innen. Figyelj, én most kimászom ott, de te itt maradsz, oké? - néztem a két gyönyörűen csillogó szemébe. Hatalmasak voltak, láttam bennük, hogy nem akarja azt, amit tenni kell.
- Farrah, mit fogsz csinálni? - kulcsolta össze a kezét az enyémmel. Elpirultam egy másodperc erejéig. Eddig nem így fogta a kezem, nem így nézett rám. Féltett.
- Elterelem a figyelmüket. - mondtam komolyan a szemébe nézve.
A fiú pupillái kitágultak, erősebben fogta a kezemet, nekem pedig muszáj volt elmosolyodnom.
- Nem teheted, ez..- nem hagytam, hogy befejezze.
- Nyugi. - kacsintottam rá, majd felpattantam az egyik szekrényre, onnan pedig halkan, de magabiztosan ugrottam föl az ablakba. Megtámaszkodtam egyik lábammal a szekrény tetején, másikkal segítettem magamat az egyensúly megtartásában, miközben két kezemmel az ablakot próbáltam kinyitni. Betörni nem volna ésszerű, meghallanák.
- Nyílj már ki, te kiba..- morogtam, de abban a pillanatban ki is nyílt az ablak, én pedig megpróbáltam átférni rajta. Két kezemmel segítettem magam előre, fejemet oldalra hajtottam, hogy könnyebben átférjen, majd egy utolsó elrugaszkodás után át is értem a túloldalra. Mondhatni, rohadt nagy szerencsém volt, velem egy magasságban volt a talaj, egy emelkedő volt a két épület között. Miután teljesen kijutottam, elkezdtem minden erőmből rohanni és egy percre még el is mosolyodtam. Nem, nem mintha élveztem volna, hogy menekülnöm kell, de visszajöttek a régi emlékek, amikor ugyanígy szöktem meg a többi helyről is, bárhol kerestek. Ám, ezúttal más volt az alapötlet, itt figyelemelterelésről volt szó, ami pedig, lássuk be, nem olyan egyszerű, mint a puszta menekülés. Bőrömön éreztem a friss levegőt, s az egész sikátort betöltötte a puszta légzésem hangja. Gyorsan megkerültem az épületet, majd beugrottam az egyik kis mélyedésbe. Még mindig bent voltak. Az autó kint állt az épület előtt. Egy pillanatra ledermedtem.

Tényleg meg akarom csinálni? 
Tényleg?

Nem kellett több. Sprintelve ugrottam be a kocsi lehúzott ablakán, majd beindítottam a motort és egy másodpercet vártam, míg nem közelednek. Nem tehettem, hogy rögtön elhajtok, megtalálnák a barátaimat.
Elindítottam a hatalmas autót, majd fék csikorgatva kezdtem el száguldani az amúgy kihalt utcán. Halk volt és csöndes. Mintha arra az időre megállt volna az idő. Minden megállt volna. 
Nyomtam rá a gázt, tudtam, hogy hova megyek. Nem olyan jól képzettek, hogy megtaláljanak.
Mikor hallottam magam mögött a dudák hangját, még gyorsabbra váltottam. A kocsi rázkódott, én pedig céltudatosan néztem magam elé, s vártam, mikor is jön az a bizonyos út. Földút.

Egy másodperc töredéke alatt futottak át rajtam az érzések, miközben közeledett a jéghideg, marcangoló víz. Átfutott rajtam Ann mosolya, Niall csókjának íze, Jack nevetése, a barátok segítséget nyújtó keze, a pillanat hevében ki nem mondott szavak, és kimondott szavak, a múlt, a jelen, a jövő, a boldogság, a fájdalom, egy emlékeztető, mikor az ember hülyeséget csinál, a libabőr, a hideg, a meleg, az egyedüllét, a félelem. 
A kocsi hosszan repült, miután elhagyta a tó partját és a víz felé repült.
Eszembe jutott még egy dolog.
Mit mondjak, majd ha visszamegyek? Mert visszamegyek.

*Niall szemszöge*

 Hol lehet? Hova ment? 
A kérdések csak úgy gyűltek bennem. Mikor meghallottam a fék csikorgását, az emberek futását, mintha a szívembe egy tört szúrtak volna. Sikerült neki. Sikerült. 
De hol van most?
Óvatosan nyitottam ki a hatalmas ajtót, majd sprintelve futottam föl a szobáig. Ann rémült arckifejezésével találtam szembe magam. Az ablakból nézték.
- Hova ment? - kérdezte rekedt hanggal a lány.
- Azt mondta, hogy eltereli a figyelmüket. - suttogtam.
- De kik voltak ezek? - hallottam Zayn hangját magam mögött.
- Nem.. nem tudom.
- Elengedted? Hogy..? - fogta meg a vállam Louis, majd láttam szikrázó szemeit.
- Gyorsabban ment ki, mint hogy felfogjam mi is történik.
Ideges lettem. Miért nem lehet úgy, ahogyan kell lennie. Harry még mindig a falnak támaszkodva próbált egy helyben maradni.
Egy lépést tettem az ajtó felé, majd egy rúgással berúgtam azt. Fájt, bevallom, de az a fajta adrenalint, mint akkor, még sosem éreztem.
A többiek csodálkozó arckifejezéssel meredtek rám, míg csak beinvitáltam őket. A két fiú elment a fürdőszobába, míg Ann idegesen járkált fel, s alá. Nem tudtam, hogy mit tehetnék.
- Nem mehetünk utána. Megtalálnának. - motyogta Louis halkan, meredve maga elé.
- Miért kell neki titkolóznia? Miért nem lehet ő is átlagos? - kérdezte halkan Ann, arcán pedig láttam, ahogyan folyik le néhány könnycsepp.
Louis védekezően és segítően állt mellé, majd megölelte.
Merre vagy, Farrah?

*Farrah szemszöge*

Fájt a lábam. Nagyon fájt, de a lift sem működött, gondolom megint elromlott, vagy a fene se tudja már, így lépcsőztem.
- Mindig ilyen hosszú volt, csessze meg? - kérdeztem, inkább magamtól, mint mástól.
Fáradtan és kissé sántán császkáltam föl a lépcsőfokokon. Fájt minden porcikám, a ruhám pedig megtépett és gyűrött volt. Az utolsó lépcsőfok után le kellett ülnöm. Csak néztem az ajtónkat, majd köhögnöm kellett, fáztam is eléggé.
Miután nehezen, de felálltam, lassan benyitottam az ajtón. Szürke, fájdalmas hangulat terjengett a szobákban.  - Ki rúgta be ezt az ajtót? - kérdeztem kissé hangosan.
- Farrah?!

13. rész

* Ann szemszöge. *

Mindenki táncolt, volt aki a medencébe ugrált, és volt aki a csokiszökőkút alá hajolt, úgy itta a tömény csokit. Egy pohár borral a kezemben álltam, az egyik ajtófélfának dőlve. Harry haladt el mellettem, mikor utána szóltam.
 - Harry. - megpördült maga körül, de kissé sokáig forgott, mert egy idő után elszédült, és belém kapaszkodott.
- Jól vagy? - kérdeztem nevetve, mire összeszorított szemekkel nézett fel rám.
- Farrah?
- Ann. - mosolyogtam. - Nem tudod, hol van Farrah? - vigyorogva nekidőlt a falnak.
- Láttad Niall-t? - ezzel mindent elárult. A telefonom megint megrezzent, vagyis az új telefonom. Hazafele menet muszáj volt vennem egyet, mivel így senki sem ér el. Farrah telefonja is eltűnt állítása szerint, elhagyta, ezért elkértem a fiúk számát, Finn-ét pedig fejből tudtam.
- Basszus, a srácok. - kaptam a szám elé, majd felvettem volna a telefont, ha Harry nem kapja ki a kezemből.
- Hello. A nevem, Harry Styles a One Direction egyik tagja, és sajnálatos módon Ann nem tartózkodik a telefonnál, mert egy buliban van, és NAGYON jól érzi magát. Kérem ne zavarja meg a pillanatot. Viszlát. - majd kinyomta, és önelégült mosollyal visszaadta nekem, majd rám kacsintott és elment. Döbbenten álltam, és néztem telefonom, mikor valaki mögém lépett és megfogta derekam. Mosolyogva fordultam Louis felé.
- A többiek nagyon kész vannak? - kérdezte, majd körbenézett a táncoló tömegen.
- Nem tudom. Eddig csak Harry-vel találkoztam, aki.. (itt visszagondoltam a vele eltöltött két percre)..mondhatjuk, hogy NAGYON részeg. - emeltem ki, a nagyon szót. Louis mosolyogva lehajtotta fejét.
- Még mindig nem fér a fejembe az a tánc amit lenyomtatok.. - nézett fel rám újra, mire egy elégedett mosolyt vetettem felé. Nagyon megkedveltem Louis-t. Annyira kedves, és aranyos. Mintha ezer éve ismerne úgy aggódik értem, és minden léptem figyeli. Ha akkor, ott nincs Louis, talán még mindig ájultan fekszem a földön, és megfagyva meghalok. Nagyon kedvelem.. talán túlságosan is?! Ez az érzés, amit magamban tartottam megmosolyogtatott, amit Louis nem hagyott szó nélkül.
- A mosolyod megmosolyogtat. - e mondatára arcomon még nagyobb mosoly terült el. Arca közeledett az enyémhez, majd orra súrolta enyémet. A hangos, táncoló tömeg sem zavart engem csak éltem a pillanatnak. Már csak centikre voltunk mikor valaki megkocogtatta a vállam.
- Finn? - kérdeztem döbbenten. A két fiú között állva, álltam, szótlanul.
- Megzavartam valamit? - kérdezni mosolyogva Finn, mire megrázom a fejem.
- Nem, dehogy. - Louis furcsa tekintete az enyémet kémlelte.
- Vagyis .. öm.. - dadogtam a két srác között. - Most, mennem kell. - majd elindultam valamerre. A táncoló tömegen, mindenem át.
- Elnézést.. - furakodtam át az embereken. Hol vagy Farrah..hol vagy? Mondtam magamban, majd benyitottam az előttem lévő ajtón. Farrah és Niall éppen heves csókcsatát vívtak.
- Farrah, ..tudnál jönni? - kérdeztem kissé kínosan. A lány füle mögé tűrte haját majd egyet köhintve felült, ahogy Niall is.
- Most? - fejével Niall felé biccent.
- Finn és Jack itt van. - e mondatra felugrott, és odasietett hozzám.
- Viccelsz.
- Szeretnék. - Farrah sóhajtva Niall.-re néz.
- Most.. nekem, mennem kell. - majd magával rántva kisietünk az ajtón.
- Hogy kerültek ide? - idegesen körbenéztem.
- Nem tudom, de pont Louis-val  voltam, és.. nagyon gáz volt. És te meg Jack .. - a lány lehajtotta fejét.
- Én mindent megoldok. - vigyorgott rám, majd magával rántott, de táskám leesett.
- Várj, a táská .. - mire megfordultam Jack mosolyogva tartotta felém a táskám. Pár másodperc csend után Farrah felordít.
- Jaaaack. - majd megöleli. - Hát ti? - a fiú rám néz, majd Farrah-ra.
- Azt mondtátok később beugrotok.. nem tettétek. Minket meg felhívott Mark, hogy buli van. Minden tiszta volt. Véletlenül Mark, ismeri a fiúkat, és.. a két ikret is. Remek. A helyzet a legkínosabb volt, mikor Louis-t pillantottam meg beszélgetni, és nevetni Finn-el. Farrah Jack-el beszélgetett, én pedig nem tudtam mit kezdjek magammal. Mindenki ivott, smárolt, beszélgetett, táncolt. Louis Finn-nel, Farrah Jack-el, Liam, Zayn és Harry pedig a DJ pultnál ittak, csajoztak, nevettek, és néha a pult mögé álltak. Sóhajtva a falnak dőltem, majd vártam.. de nem tudom mire.
- K - Ki az a srác? - mutat Niall Jack-re. Egy sörrel a kezében figyelte a lányt, és Jack-et. A szemével szinte ölni tudott volna.
- Ööm.. Ő Jack. Farrah..barátja. - mosolygok rá, mire felhúzza szemöldökét.
- Barátja? Ez a.. nyálgép? - flegmán elnevette magát, majd elment.
- Ann. - szólt valaki. Fejem a hang irányába kaptam. Louis mosolyogva integetett, majd odahívott. Ez jó menet lesz..
- Bocsi, csak.. meg kellett keresem Farrah-t. - mosolyogtam a két fiúra.
- Nem gond. Remekül elvoltam Finn-nel. - nézett a mellette álló fiúra. Szinte egy magasak voltak, hajuk egy irányba volt zselézve, s szinte egyszerre mosolyogtak rám.
- Na hello. - állt mellénk Jack, és Farrah. Liam Zayn és Harry is csatlakozott hozzánk, Niall pedig szorosan Farrah mellé állt.


*

Éjfél. A mai táncórák teljesen lefárasztottak már. Még mindig ott voltunk, és ahelyett, hogy fogytak volna az emberek, percenként jöttek újabb, és újabb emberek. A medence melletti padon ültem, és gondolkodtam. Szinte víz hangzott a fejem a pisztoly durranása. Mi történt akkor, és ott? És Farrah? Túl titokzatos lány.. átlátok a sablondumáin. A lányra néztem, ki éppen Niall-t engesztelte ki amiért olyan gyorsan elment. Észrevéve hogy figyelem, rám mosolygott majd megölelte Niall-t. A kanapé puffanása zavarta meg bámulásom. Fejem a hang irányába fordítottam. A fiú mosolygott majd beleivott sörébe.
- Bocs ha megzavartam az imént bármit is. - nem nézett rám, a táncoló tömeget figyelte.
- Nem zavartál meg semmit. - hazudtam. Finn egy ideig csak nézelődött, ahogy én is. Szemeimmel Louis-t kerestem. Éppen Niall-el csevegett. Gondoltam odamegyek, és megmagyarázom ezt a helyzetet, de abban a pillanatban ahogy felálltam, egy kéz ragadta meg az enyémet.
- Nem táncolunk? - Most? Pont, most? Louis-ék felé néztem, majd vissza Finn-re.
- De. - mosolyogtam halványan. Megigazítottam krém színű ruhám, majd hagytam, hogy Finn bevezessen a táncoló tömeg közepébe. Kissé kínosan érzetem magam, de Finn mintha cseppet sem zavartatná magát, úgy tette kezeit csípőmre. Kezeim nyaka köré tettem, majd felnéztem arcára. Arcvonala hasonlóan Louis-éhoz, nem kerek, inkább ívesen halad lefele. Barna haja oldalra zselézve, szintén barna szemei igézően néztek enyéimbe. Néha hátrapillantottam Louis-ra. Figyelt engem. Kezében Ő is egy sörrel állt nekitámaszkodva valaminek, és engem nézett, ahogyan Finn-nel táncolok. Arca csalódottságot tükrözött. Nem figyeltem Finn-re, csak Louis-ra. Érzetem, hogy a fiú lépked, én is ezt tettem lassúztunk, egy gyors számra.
- Beleszerettél? - kérdi, mire fejem oda kapom.
- M - Mi? - ráncolom össze szemöldököm. - Kibe?
- Louis-ba.
- Nem.
- Ugyan..kinek hazudsz.. - forgatta meg szemeit.
- Finn, nem vagyok szerelemes Louis-ba. - próbáltam határozott maradni.
- Most is hazudsz. Láttam, hogy nézed. - közben még mindig táncoltunk.
- Finn.
- Ann! Szánalmas vagy.. legalább mondanád, hogy igen. Azt hiszem épen meg akart csókolni mikor közbeléptem.
- Direkt léptél közbe? - kérdeztem döbbenten.
- Nem, brahiból. Persze, hogy direkt. - komolysága furcsa volt.
- Azt hittem jól kijöttök. - hajtottam le fejem.
- Jó fej srác, de.. ha kell harcba megyek érted. - majd rám kacsintott. Teljesen ledöbbenten mondatán. Lassú zene következett, és mi lépkedtünk tovább. Nem néztem Finn-re. Harca megyek érted? De hát..amikor meg akart csókolni, még sem tette? Olyan furcsa ez az egész.
- Elkérhetem? - kérdezte egy kellemes hang. Louis mosolyogva várta Finn reakcióját. Azonnal elmosolyodtam kérdésén, és elengedtem Finn-t. A fiú meg sem szólalva elment.
- Finn. - szóltam utána, de csak ment. Louis megfogta derekam, majd táncolni kezdtünk erre a zenére.
- Jól érzed magad? - kérdezte mosolyogva.
- Igen, csak..bocs az előbbiért de meg kellett keresnem Farrah-t. - válaszoltam én is mosolyogva. Egy ideig csendben táncoltunk. Fejem lassan mellkasába fúrtam. A heves buliból, nyugis táncolós buli lett. Az emberek fele lelépett. Élveztem, ahogyan lassúzunk. Kezét szorosan derekam köré fonta, én pedig hallgattam a fiú szívverését.
- Mi volt ma az a lövöldözés? - fejem még mindig mellkasába fúrva hagytam.
- Semmi különös. - mondtam halkan. Louis halkan felnevetett.
- Ne hiszem, hogy egy lövés semmi különös. - elmosolyodva felnéztem kéken csillogó szemeibe.
- Muszáj elrontanod a pillanatot? - mosolyogtam, mire ő is ezt tette. Arca közeledett felém, majd megcsókolt. Csókunk lágy volt. Pár másodpercig tartott. Mintha megszűnt volna minden.. mintha csak mi lettünk volna, ott és akkor. Lassan eltávolodtunk egymástól. Louis mosolyogva figyelt.

*

Egy órán belül el is indultunk haza. Liam hívott egy taxit azzal mentünk. Harry vagy négyszer hányt..Zayn csak kétszer. Farrah végigröhögte az egész utat, és Niall ölében ülve játszott Liam telefonján. Én is a telefonom bújtam. Írtam egy sms-t anyunak, hogy minden oké-e, Jess-el. Jack és Finn eltűntek. Hívtam őket de nem vették fel, remélem nincs semmi baj.
- Nem bírom.. - fulladozott Harry, egy zacskót tartva a kezében. Mivel teli hányták a taxit, amit nekünk kellett kifizetnünk, arra jutottunk, hogy a fiúk nálunk alszanak, mert Zayn és Harry egy lépést nem bírt megtenni segítség nélkül, és nem akarta senki sem, hogy még egy taxit összehányjanak.
- Fogod? - kérdezte Liam, Niall-t. A fiú bólintott, majd elkezdték felvinni Harry-t a lépcsőn. Persze most is vagy négy fotós fényképezte a jelenetet.
- Én is voltam már így berúgva? - kérdezte Farrah tőlem. Mosolyogva rá néztem.
- Igen.
- Gondoltam. - legyintett, majd segített Zayn-nek felmenni a lift-ig.
- H - Hánynom kell.. - szólt Harry. Gyorsan keresgéltem a kulcsot, hogy minél előbb WC-t lásson, de nem találtam. Megnéztem a kisebb zsebekben is, de sehol semmi.
- Úristen. - tettem kezem szám elé.
- Mi az? - kérdezte Farrah.
- Elhagytam a kulcsom.

12. rész

*Farrah szemszöge*

Kissé megijedtem, hiszen ismertem a médiát, a képek öt percen belül benne lesznek valamelyik újságban és Ő könnyen megtalál. Bár egy kérdésre felfigyeltem:
- Louis, ti együtt vagytok?
Elnevettem magam, mikor ezt a kérdést meghallottam, vigyorogta néztem rá a lányra, aki fülig elpirult. Gondolhattam volna, hogy lesz itt valami. Louis kezét védekezően maga elé téve próbálta elűzni a sok kérdést, de látta szája sarkában elbújó mosolyt a kérdés hallatán. Védekezően segítette tovább sétálni a lányt.
Előrefordultam, majd megláttam az előttem sétáló Niallt, aki integetett, mosolygott a tömeg felé, majd eszembe jutott egy ötlet. Megérintettem vállát, majd megállt én pedig közel hajoltam hozzá és belesúgtam valamit a fülébe. Ő hümmögött, utána bólintott és olyan gyorsasággal kapott föl a nyakába, hogy még én magam is megijedtem. Mindannyian nevettünk, a rajongók sikoltoztak, mi pedig haladtunk tovább.

*

Farrah ruhája

- Mehetünk? - kérdezték mindannyian egyszerre, mikor kinyitottam az ajtót.
- Ann! - szóltam hátra. - Aha, mehetünk. - vigyorogtam.
- Sziasztok! - köszönt a lány. Ő is laza, olyan Ann-es ruhát vett fel, miközben aranyosan mosolygott.
Boldogan lépkedtem Niall mellé, majd továbbindultunk.
- Hova menjünk? - kérdezte leghátul Harry.
- Nando's? - kérdezte csillogó szemekkel a szőke ír mellettem.
- Mindig oda megyünk! - szólalt fel Louis és ha jól láttam, kezével átölelte a lány derekát. Elmosolyodtam.
- Pizza Hut? - kérdezte Ann. Mind bólintottunk, majd beléptünk a liftbe.
Kissé kuncogva vettem észre, amint a fiú állát rárakta a fejem búbjára és úgy pihent. Egy fejjel magasabb volt nálam, így könnyen megtehette ezt.
Mikor az ajtó nyitódott, mindannyian megindultunk az ajtó felé, ám már felkészültünk a hatalmas tömegre. A vakuk villogtak, a fényképezők kattantak, a sok interjús pedig egymást lökdösve próbált előre jutni. Lehet, hogy gonoszság, de nevetnem kellett rajtuk.
- FARRAH JOHNSON! - üvöltött az egyikük. Muszáj volt megállnom és odamennem, a srácot pedig magammal húztam.
- Igen? - kérdeztem. A nő meglepődve pillantott rám, majd megigazította a ruháját majd nekikezdett:
- Mióta tartózkodik Londonban? Hol élt ezelőtt? - kérdezte, mint valami gép.
- Öhm.. olyan néhány hete és ezelőtt Kanadában laktam. - mosolyogtam titokzatosan.
- Mióta ismeri a híres fiúbandát? - jött az újabb kérdés.
- Amióta együtt dolgozom velük.
- Mi van Ön és Niall Horan között? - na, gondolhattam volna.
- Inkább kérdezte volna, hogy mit reggeliztem, arra azt válaszoltam volna, hogy pirítóst. - vigyorogtam, majd megpördültem és megpróbáltuk utolérni a többieket.
- Nem azt mondtad, hogy amerikai vagy? - kérdezte meglepődve a lány.
- De, az vagyok. - nevettem, mire mosolyogva megforgatta a szemeit.
Gyorsan behuppantunk a taxiba és vártuk, hogy elinduljunk.

*

Éppen úgy eszmélek föl, hogy a Pizza Hutban ülünk, mindenki hangosan nevet, miközben Niall és én kajával dobáljuk egymást, pontosabban én próbálok beletalálni Niall szájába. Kikaptuk a megrendelt pizzákat, majd mind falatozni kezdtünk. Louis éppen a répák neveltetéséről mesélt, miközben Liam mellette kifigurázta őt, mi pedig csak kuncogtunk, de Louis nem vette észre és mondta tovább a monológját.
- Elmegyünk bulizni? - kérdezte coláját szürcsölgetve Louis.
- Tőlem mehetünk. - válaszoltam hátradőlve, majd Ann felé pillantottam. - Menjünk?
- Aha, oké. - válaszolta, mire Lousi elmosolyodott és megölelte. A fiú beletúrta arcát a lány mellkasába, mire  ő elpirult.
Gondolkozásomból Niall zökkentett ki, mikor kezét átcsúsztatta a derekamon, majd közelebb vont magához.
- Lesz egy tetőbuli, asszem Marknál. - mondta nekünk Louis, de a Markot már csak a fiúknak.
- Felhívott? - kérdezte szórakozottan Zayn.
- Aha, tegnap.
- Ő lakik abban a nagy alkásban, medencével? - kérdezte, miközben hátrafordította fején a sapkát.
- Ja.
- Wohoo, állat lesz. - mosolygott rám Niall.

*

A srácoknak igaza volt. Egy igazi hardcore partiba csöppentünk bele, mindenhol holt pia, az emberek nevettek, táncoltak, vagy éppen csak feküdtek a kanapékon. Rögtön megtetszett a hangulat, meg is próbáltunk elvegyülni. Szegény fiút mindenhova magammal rángattam, bár igazából nem nagyon zavarta. Éppen egy sörért indultunk, amikor valaki nekem jött. Bocsánatkérően néztem az illetőre, de mikor megláttam azt a tipikus plázap*csa fejet, úgy döntöttem nem kérek bocsánatot.
- Bocs, vagy valami? - kérdezte flegma hangsúllyal.
- Bocs, hogy élek. - raktam a kezem magam elé, én is hasonló stílusban.
- Mire vagy nagyra, ribanc? - kérdezte és hatalmas műmelleivel közeledett felém. Undorító.
- Bocs, nem tehetek róla, hogy nem férek el a hatalmas inplantátumod mellett, ezer bocs. - mosolyogtam rá.
- Nem te vagy az egyik táncoscsicska? - kérdezte elgondolkozva.
- Nem tudom, de ha látok egyet, akkor szólok. - kacsintottam, mire felháborodott.
- Igen, én se táncolnék, ha nem tudnék. - nézett a szemembe.
- Figyelj bazdmeg, ha kell valami, menj oda és mutasd meg. - mutattam a tánctér közepe felé.
Elindult, viharvert testével együtt. Gondolom ez a csaj, mindig össze van rakva, de nem tudom meddig bírja majd, ám ha az egyszer szétesik, huhúú, apám, a talpnyaló alattvalói fogják helyrerakni a melleit.

Elkezdtek táncolni. Nem voltak olyan rosszak, de minden mozdulatukat külön néztem meg. Nem volt túl nagy az összhang. Egy elrontja, az összes elrontja.
- Farrah, minden oké, azt mondták, hogy valaki nem hagy békén.  - jött oda hozzám Ann, mire felé fordultam.
- Ann, segítened kell. Ütősek kell, hogy legyünk, le kell vernünk a sok világtalant, nem bírom nézni, ahogyan lengeti magát előttem. Na meg Niall előtt. - tettem hozzá.
- Táncolni fogunk? - kérdezte.
- De még milyet! A Thrift Shop menni fog?
- Nem gyakoroltuk eleget..- bizonytalanodott el.
- Menni fog.

*

- Kész vagy? - kérdezte Ann felé pillantva.
- Kész.
Ekkor elindult a számunk, mi pedig elkezdtünk táncolni (katt rá). Követtük a zenét, beleéltük magunkat. Láttam a csaj arckifejezésén, hogy kezd felháborodni, majd hirtelen kitört és elviharzott, a talpnyalóival együtt. Ekkor egy hatalmas mosoly ült ki mindkettőnk arcára, de tovább folytattuk. Mintha egy igazi táncpárbajon lettünk volna, az emberek körbeültek minket.
A tánc után lepacsiztunk néhány emberrel, akik utánunk bevették a táncteret, majd megöleltük egymást. Ezután Louis elhalászta előlem a lányt, Niall pedig szorosan megölelgetett. Kezembe adott egy sört, rám kacsintott és inni kezdtünk.
Hirtelen, szinte a semmiből, az egyik szobában találtuk magunkat. Volt ott egy hatalmas ágy, néhány fotel, kanapé, tévé, meg minden ami kell, de itt is voltak páran. Az ágyon feküdtünk, fejjel lefelé. Egymással szembe feküdtünk, éppen Niall kócos tincseivel babráltam. A fiú szemei néha lecsukódtak, de el-elmosolyodott, amikor meghúztam a haját, vagy éppen a fülét. Az már mindegy volt.
- Olyan, vagy mint egy kutyus. Egy kócos, buksikutya, röhögsz, mikor simogatom a fejedet. - nevettem. - Na jó, inkább lusta kutya, már vagy egy órája itt fetrengsz és az is lehet, hogy már nem is hallasz, csak alszol. Ha kutya lennél, tuti, hogy Buksi lenne a neved, bozontos Buksi. - igen, bennem is volt egy kis alkohol. - Csinálnának rólad egy dalt, hogy Buksiii, a bozoontoos kuty - nem tudtam folytatni a felszínes szenvedésemet, mert ajkaival megtámadta az enyéimet. Éreztem, hogy csókunk közben elmosolyodik, tudva, hogy tényleg ez az egyetlen mód, hogy elhallgattasson. Nyelve találkozott az enyémmel, majd ahogy mondani szokták "táncot jártak". Furcsa érzés futott át rajtam csókunk közben, olyan megnyugtató volt a közelsége. Ezért akartam, hogy mindig velem legyen, biztonságot adott, elfelejtette velem azokat az sms-eket, a lövést, mindent. Mikor elváltunk már csak a két szemébe tudtam nézni, ő pedig oldalasan elmosolyodott. Újra rápillantottam a telt ajkaira, amelyek szív alakúak voltak, és néhány másodperccel ezelőtt az enyémmel találkoztak. Mikor ezt észrevette, közelebb hajolt. Éreztem a leheletét a bőrömön, s azt, ahogyan emelkedik a mellkasa, miközben veszi a levegőt. Hallani lehetett, ahogyan felkuncogott, majd újra megcsókolt. Nyelvével próbált bejutást nyerni, majd engedtem neki, s mind a ketten mosolyogva, de átadtuk magunk a pillanatnak. A pillanatnak..

11. rész

Némán álltam és néztem magam elé. Fülemben csengett a pisztoly durranása.
- Mi történt? - foglaltam össze összes kérdésem egy kérdésben. ( Uh.. ez bonyolult volt.:) ) Farrah az előszobában vette cipőjét, én pedig karba tett kézzel dőltem neki az ajtófélfának.
- Semmi.. csak, nem tetszett a telód. - vigyorgott, majd felvett egy szürke kardigánt. Szemöldököm magasabbra emeltem.
- Nyugii, majd..veszek egy másikat. - mosolygott, majd kinyitotta az ajtót. - Megyünk? Mert tíz perces késésben vagyunk. Egy ideig csak néztem rá, majd kissé mérgesen felkaptam táskám, és mellette elmenve kisétáltam az ajtón. Tudom, hogy kamuzik.. átlátok a szitán.

*

- Basszus.. elkéstünk. - rohant a lány, majd betolta az ajtót. Én lassan ballagtam be. Általában ilyen ideges vagyok én is, de nem nyugtatott meg a törött telefonom, és a mellettem elsütött pisztoly.
- Gyere máár. - kiabált a lány. Vett egy mély levegőt, majd lenyomta a kilincset.
- Bocsánat a késéséért. - dobta le táskáját, majd beállt a táncoló lányok közé. A zene leállt, ahogy a táncosok is. Jack szúrós szemekkel nézett minket.
- Ha hiszitek, ha nem, ez egy munkahely. Nem tűrök egy perc késést sem.. nemhogy fél órát? - emelte kiss fel hangját. Én lesütött szemekkel néztem a padlót.
- Van valami nyomós kifogásotok? - tette karba a kezét. - Csak nem lővőldöztek mellettetek? - nevetett, mire mindenki elnevette magát. Ez komoly? Gondoltam magamban.
- Nem. Csak szimplán késtünk.. miattam. - mondta Farrah. Niall aggódó tekintete találkozott az enyémmel, ahogy Louis-é is.
- Ó.. akkor én csak szimplán kirúglak titeket. - vonta meg a vállát, mire mindketten felkaptuk a fejünket.
- NE! Vagyis..nem lehet, mert így már csak nyolc táncos lesz. - kiáltott fel Niall. - És..valljuk be, igen jó táncosok. - mosolygott. Jack sóhajtott majd megvakarta tarkóját.
- Még egy késés, és KI LESZTEK PENDERÍTVE. - hangsúlyozza mondatát. Farrah erősen bólogat.
- Akkor.. gyerünk újra az egészet. - tapsolt majd, elindította a zenét. Farrah vigyorogva odaszaladt Niall.-hez, majd egy puszit nyomott az arcára, amit a fiú viszonzott. Nem tudtam elfelejteni semmit sem. A lövés.. félelmetes volt. Mintha milliméterekre csattant volna a pisztoly. Farrah. Őt nem is értem. Kissé megráztam fejem, majd beálltam a sorba.

*

- Oké. Egy kis szünet. - mosolygott Jack. Mindenki rohamosan szaladt inni, vagy csevegni. Én kimentem a teremből, és lehuppantam a fotelbe. Louis mosolyogva jött felém, majd Ő is lehuppant. Nem néztem rá, csak  előre bámultam, mikor azt vettem észre, hogy előttem kalimpál a kezével.
- Hahóóó. - lengette kezeit, mire ránéztem.
- Igen? -
- Olyan sápadt vagy.. - kémleli arcom, mire lehajtom fejem.
- Ann. - kezével felhúzza állam. - Mi történt? - kérdésére, lehunyom a szemem.
- Lövöldözés. - mondtam halkan. Ebben a pillanatban jött ki nevetve Farrah, és Niall. Mindenki észreveszi a kínos helyzetet. Farrah arca komollyá válik. Sóhajtok egyet, majd elindulok a kijárat felé.
- Ann! - kiabál Louis, majd hallom, hogy utánam fut. Éppen a kilincset tolnám le, mikor megfogja karom,és magához fordít.
- Lövöldözés? - arca kissé elsápadt.
- Igen. Tőlem..és Farrah-tól pár méterre. - válaszolok kissé feszülten. Egy ideig követi szemeim, majd szorosan megölel.
- Úristen. - suttogja bele fülembe. Louis vállán keresztül Farrah komoly arcával találkozom. Mérgesen fordul Niall felé, majd Ő is megöleli a fiút. Zsebemben megszólalt telefonom. Elengedem Louis-t, majd kiveszem a készüléket. Finn. Áll a képernyőn. Louis-ra nézek majd a mobilra.
- Miért most?! - sóhajtok, és rányomok a zöld gombra.
- Szia. Most nem tudok beszélni. Szia. - ezzel ki is nyomom, és elteszem telefonom. Jack utasítására még vagy hatszor elpróbáltuk a táncokat, majd háromszor zenével, és végeztünk is.
- Ne feledje senki, hogy négy nap is turné! - mosolyog, majd elfordul. Mindenki felkapva a táskáját rohan az öltözőbe. Valaki megfogja a karom, mire azonnal megfordulok.
- Miért kellett elmondanod? - kérdezi haraggal hangjában.
- Miért ne? - húztam fel a szemöldököm. A lány berágatott az öltözőbe majd leült egy székre.
- Ha bármi történik azonnal továbbadod másnak? Csak egy lövés volt. - szólt,majd ráhajtotta fejét a szék támlájára.
- Csak egy lövés? Tényleg?  Akár le is lőhettek volna. - válaszoltam kissé flegmán, majd magamra kaptam a táskám, és elindultam az ajtó felé.
- Nem kellett volna elmondanod. Egy ideig csak álltam az ajtó előtt, majd megfordultam.
- Nem kellene ilyen könnyen venned. - ezzel újra megfordultam, és kimenetem az ajtón. A kijáratnál megint megrezzent a telefonom. Finn. Rányomtam a zöld gombra majd, a fülemhez tettem a telefont.
- Szia. - szólt bele kedves hangján.
- Szia. Ne haragudj, hogy nem tudtam felvenni.. csak, próbán voltam. - magyarázkodtam.
- Nem gond. Azért hívtalak mert .. hát, lenne egy meglepetésünk. Vagyis.. nem meglepetés, mert inkább szórakóztatás, de nagyon jó, és arra gondoltunk Farrah-val kipróbálhatnátok. - abban a pillanatban jött ki Farrah. Niall a háta mögé állt, majd befogta a szemét, mire a lány unottan szólt.
- Tudom, hogy te vagy az Niall. - erre a fiú durcásan elfordult, de Farrah nevetve kitárta kezeit, mire Niall megölelte. Harry Louis-al ballagott ki, Harry megbökte a fiút mire Ő felnézett telefonjából, és elmosolyodott.
- Hahóó. - szólt Finn a teelfonból. - Vagy két perce meg sem szólalsz. - nevet.
- Ja.. öhm.. adom Farrah-t majd Ő eldönti. - mondtam gyorsan, majd odasiettem a Niall-el csevegő lányhoz.
- Finn az. - a lány elvette a telefont, majd beleszólt. Niall rám nézett.
- Ki az a Finn? - e kérdésére arrébb húztam. - Hát.. netes fiúk, akik ikrek. Finn és Jack. Ketten csinálják a videókat. Jó fejek. - mosolygok a fiúra. Egy barna hajú lányt pillantottam meg, aki éppen Louis - val nevet, és közben Harry haját birizgálja. Niall még kérdezgetett valamit, de nem nagyon figyeltem rá. Valamiért késztetést éreztem arra, hogy odamenjek hozzájuk, ezért hirtelen elindultam a tőlem tíz méterre lévő "hármas" felé.
- Hello. - álltam oda, mire Louis mosolyogva mellém lépett. - Megyünk kajálni? - nézett rám. Harry rám nézett, ahogy Louis is. Zayn és Liam is csatlakoztak.
- Ja. Egy hamburgert betolhatnánk. - tette kezét Harry vállára Zayn. Mindneki elment, csak mi voltunk az aulában.
- Én is éhes vagyok. - lépett oda Niall, Farrah-val. Kérdőn a lányra néztem.
- Majd este bemegyünk. - kacsintott. Igazából, haragudtam Farrah-ra, de semmi kedvem nem volt veszekedni.
- Oké. De akkor mi hazamegyünk átöltözni. - mondtam, mire Harry elmosolyodott.
- Na.. az a lányoknál vagy egy óra, szóval akkor legyen inkább vacsora. Négy óra. Hétre értetek megyünk, és eszünk valamit. - mondta Harry, mire mindenki bólintott. Ahogy kiléptünk az ajtón, vagy hat fotós ugrott elénk, és kezdett el fényképezni.
- Mi a ... - szitkozódott Zayn, majd elindult egyenesen az autók felé. Furcsa mód nem Őket, hanem engem és Louis-t illetve, Farrah-t és Niall-t fényképezgették. Gyors léptekkel haladtam Louis után, de alig láttam valamit, mert hirtelen vagy hatvan rajongó szaladt oda hozzánk. Nem láttam semmit, csak néha pillantottam fel, de akkor is a vaku fénye teljesen elvakított. Egy kérdés volt amire az egész brigád megállt, és a rajongók is elhalkulva bámultak ránk.
- Louis ti együtt vagytok? - mutatott rám, és a Louis-ra.

10. rész

*Farrah szemszöge*

Az elcsámcsogott pirítósom után agyalni kezdtem, hogy hogyan is tegyem jóvá azt a sok hülyeséget amit tettem. Körülnéztem a többieken, majd Louison akadt meg a szemem. Tudtam, hogy ha bárhova is el akarok menni, akkor Ann vagy velem jönne, vagy nem hagyná, ezért be kellett vetnem valamit.
"Kérlek segíts nekem. Vond el Ann figyelmét! " írtam neki az üzenetet, majd el is küldtem. Gyorsan és észrevétlenül írtam, csak egy percre nézett rám a lány, majd el is fordult.
Louis megnézte a mobilját, majd rám emelte a tekintetét, majd egy vigyor kíséretével rábólintott a dologra.
Már csak egy dolog maradt, hogy el kellett vonnom mindegyikőjük figyelmét.
- Hé, azok ott nem ti vagytok a tévében? - kérdeztem hangosan, majd mikor mindenki odafordult én könnyen ki tudtam lopózni az ajtón és onnan már csak a liftig kellett futnom. A liftbe beérve elvigyorodtam, éppen akkor nyílt náluk az ajtó és Niall feje látszott, meg amint értelmetlen fejet vág.

*

Óvatosan nyitottam ki az ajtót, majd hangtalanul lépkedtem a kis folyosón. Leraktam a szerzeményemet egy polcra, majd kibújtam a cipőmből. Halkan lépkedtem, mikor megbotlottam egy cipőben a földön és hatalmasat estem. Miért nem lepődök már meg..
- Farrah?! - hallottam a lány hangját. Dühös volt, de elmosolyodtam, nem tudtam szomorú lenni. Felpattantam, majd kezembe kaptam a dobozt.
- Hol a francba voltál? - akadt ki. - Nem hiszem el, hogy olyan vagy, mint egy gyerek!
Lepillantottam a földre, majd nevetni kezdtem.
- Min nevetsz?
Ránéztem, majd válaszoltam: - Nincs kedvetek sütizni? - mosolyogtam.
A lány elámult, mikor kinyitottam a dobozt és megjelent egy torta, amin ez állt: " Megbocsájtasz, hogy el kell viselned? "
Ő elvigyorodott és odajött hozzám. Hosszan megölelt, miközben odasuttogta: - Olyan hülye vagy. - a végén már nevetett.
- SÜTI! - sikkantott fel Niall, majd kikapta a kezemből a dobozt és befutott a konyhába.
- Hé, tudom, hogy hol van a tartalék csokid, csak szólok, ha mégis megennéd a sütim! - szóltam utána, mire felnevettünk.

*

- A rohadt életbe! - mondtam kissé túl hangosan, majd elhúztam magam mellé a lányt is.
- Mi történt? - kérdezte ijedtséggel a hangjában.
- Oh semmi, semmi. - néztem ki újra az utcára a zsákutcából.
- Akkor miért rángattál be egy zsákutcába?
- Öhm.. Azt hittem ez az az út, tudod.. ahol hazajutuuunk. - húztam el a végét, nem jött ki több a fejemből.
- Aha. - már hallatszott a hangján, hogy nagyon megijedt.
- Öhm..tudod, csak egy csávó, akit nem bírtam. Semmi különös, tényleg, de ööhm.. nem tudnál elmenni arrafele és máshogy hazajutni, az életemet mentenéd meg..köszi. - löktem ki a lányt az utcára, majd ő ijedten, de rezzenéstelenül sétált. Láttam a lépésein, hogy remegett, nem tudta mit csináljon és hogyan.
Abban a másodpercben valaki leadott két lövést, én pedig befutottam. Gondoltam, hogy valamelyik étterem hátsókijárata lesz. Igazam is lett, valamilyen kínai étterem hátsókijáratánál voltam. Felmásztam az egyik kukára, majd meglöktem magam és már az ablakban voltam. A kis ablak nem engedett be könnyen, de miután átfértem, a vécében találtam magam.
"Megtalállak" állt a szöveg a telefonomon.
Felkapkodtam magamra néhány munkahelyi köntöst, felkötöttem a hajam és egy megrakodott tálcával a kezemben indultam ki az ajtón. Az étterem tele volt, de nem figyeltek oda rám, ezért én az egyik mellettem elhaladó pincérnő tálcájára raktam a mobilom, ám a lány nem vette észre. Észrevétlenül kisétáltam a bejárati ajtón, anélkül, hogy bárki is szólt volna, miközben a kezemben lévő tálcát kihajítottam egy mellettem lévő kukába.
- Taxi!

*

- Hol a francba voltál? Vagy ötvenszer hívtalak! - hallottam a lány félelemmel teli hangját, mikor benyitottam az ajtón. Hülye vigyorral a képemen mentem tovább, mire a lány tovább faggatózott: - FARRAH!
- Öhm, már ne keress azon a telón, valahol elvesztettem..tudod. - mosolyogtam rá.
Ő csak egy ideig állt, tétován, nem tudta, hogy mit kérdezzen először.
*BIP-BIP*
- SMS-t kaptál? - kérdeztem tőle a kanapén lévő telefonra utalva. Ő bólintott. - Megnézném, ha nem probléma. - A lány nyúlt volna a mobilért, de gyorsan vettem föl azt.

"Azt hiszed, hogy biztonságban vagy?"

- Mi van benne? - kérdezte mögülem.
- Öhm.. Szereted ezt a mobilt? - kérdeztem.
- Igen, miért? - hangja értetlen volt. Meg is értem..
- Akkor bocsi. - mondtam együtt érzően, majd gyors léptekkel indult el az erkélyre. Ekkor újabb sms érkezett.

"Nem vagy"

Olvastam, majd azzal a lendülettel minden erőmből elhajítottam a telefont, amennyire csak tudtam. A készülék széttörött, több apró részre. Ann mögülem nem tudta, hogy mit csináljon, hogyan reagálja le a helyzetet.
- Asszem jövök neked egy telóval. - fordultam felé. - Megyünk próbára? - mosolyodtam rá és elsétáltam a csodálkozó lány mellett.