32. rész

*Farrah szemszöge*

Az emberek elöntötték a kis lakást, én pedig próbáltam utat törni magamnak és elérni a konyhába. Úgy tűnt, hogy a tervem kudarcba fulladt, mert egyre többen jöttek elém, én pedig nem győztem elnézést kérni. Már arra is gondoltam, hogy megőrülök és ellökök mindenkit, de végül is én vagyok az egyik házigazda, nem tehetek olyat. Maximum, ha megeszik az isteni burgeremet, amit Harryre bíztam, hogy hagyján nekem az utolsót. Az előttem lazuló arcok egyáltalán nem voltak ismerősek, valószínűleg inkább a srácok haverjai voltak, de mind odaköszöntek nekem. Odavetettem feléjük, egy "hello"-t, de a fura arcokra inkább olyan 'tekivagy?' nézéssel reagáltam.
Egy piros pohárkával a kezemben menekültem ki az erkélyre, ahonnan tisztán lehetett látni a város fényeit, már amennyire a házak engedték. Előkaptam egy szál cigit, majd zsebeimben kutattam egy gyújtóért, de úgy tűnt ezt az ügyet buktam. Volt egy idő, amikor csak a megjátszás kedvéért nem gyújtottam rá, de kezdtem nem bírni, nem csak azt, hogy ne gyújtsak rá, hanem hogy meg kell játszanom magamat. Pedig már régóta gyakoroltam.
Egy szempillantás alatt termett mellettem valaki, mire összerezzentem, de rájöttem ki is az, ezért elnevettem maga.
- Na mizu? - kérdezte mosolyogva, majd a korláthoz dőlt és lenézett. Fején egy sapi pihent, haja tökéletesen kócosan állt ki belőle. Mellette egy pulcsit és egy ülepes gatyát viselt. Felém pillantott. Muszáj volt mosolyognom, majd közelebb léptem hozzá, próbáltam megijeszteni, mintha kiesne, de helyette inkább ő csinálta ezt velem és én sokkal jobban megijedtem, mint ő.
- Semmi nincs, vagyis pontosan gyújtóm nincs. - morogtam számban a cigimmel, miközben két kezemmel a zsebeimben kutattam tovább, hátha.
- Nem is baj. - vette ki egyik kezével a számban lévő kis tárgyat, majd nagyon közel volt hozzá, hogy elhajítsa.
- Hé, hé, hé! - ugrottam utána nevetve, ám sokkal magasabb volt nálam, ezért esélyem sem volt, de próbáltam átölelve , pipiskedve elcsórni tőle. Ő csak nevetett rajtam, mire tudtam, hogy nem fogom bírni és arcomat a pulcsijába döntöttem. Éreztem, ahogyan egyik kezével magához húz, miközben még mindig rajtam kuncog. Megragadtam az alkalmat és abban a pillanatban megpróbáltam elérni egyik kezét, de ő felemelte, én pedig felugrottam, de nem túl jól és a srácnak kellett fognia, miközben másik kezéből kiesett a cigi, és villámgyorsan esett le az utcára.
- Nemár!- szóltam csüggedten a korlátnak dőlve. - Bassza meg.
Elmosolyodtam, Niall pedig nevetni kezdett, Viccből belebokszoltam a vállába, ő pedig megjátszva kezdett sírni.
Felsóhajtottam.
Imádom ezt a hülyegyereket.
Elindultam magam után húzva a srácot, miközben beértünk a tömegbe.
- Nem tudod, hogy hol van Ann? - fordultam felé, mire megvonta a vállát. Nagyszerű, mert én sem. 
Abban a pillanatban láttam meg Louist, az egyik kanapén ült és hallgatott valami csávót, ahogyan mesél neki, a keze szinte mindenkit leütött, miközben beleélte magát a biztosan eget rengető történetbe, ám Louis maga elé meredt és szótlanul bólogatott. Elengedtem Niall kezét, majd nagy lendülettel Louis mellett landoltam és felmutatott mutatóujjammal csöndre intettem az amúgy tök ismeretlen csávót, akit tök nem vágtam ki az, de fura szemekkel nézett rám.
- Nem tudod, hogy hol van Ann? - hajoltam a fiú füléhez, mire felsóhajtott. Bánó tekintettel pillantott rám.
- Nagyon elcsesztem valamit.
- Mit csináltál? - fogtam a fejem, miközben körülnéztem, mellettem van-e még Niall.
- Van az a csávó..- kezdte el, mire közbeszóltam.
- Finn.
- Ő. Na, kissé, hogy is mondjam. Kissé köcsög voltam vele, magyarul elküldtem az anyjába, de, de.. Láttam rajta, hogy mennyire nézi Annt, és.. - próbálta kibeszélni magát, én meg káromkodva felálltam, és az ajtó felé indultam. Niall szorosan mögöttem koslatott. Mikor megláttam Liamet, kezemet rögtön vállára tettem és szembe kerültem mosolyával.
- Figyi, el kell mennem, nem tudnál kicsit ügyelni a partyra? Mondjuk, ha valaki halálosan be van már állva, akkor kirúgod, hasonlók. Kérlek! - néztem rá kiskutyaszemekkel.
Ő apukásan pillantott rám és bólintott, én pedig már nem is voltam ott. Az ajtó felé haladva megláttam Jacket, aki nevetve dumált néhány sráccal.
- Jack! - szóltam neki, ő pedig felém fordult. Éreztem, hogy a mögöttem lévő srác kezd dühös lenni, de nem érdekelt, meg kellett találnom a lányt. - Nem tudod hova mehetett Finn?
- Elment?
- Louis miatt. És Ann utána ment.
Ekkor fogtam fel mondandóm súlyosságát, hogy a lány sokkal nagyobb veszélyben volt, mint amennyire hittem elsőre. Tudtam, hogy mindenbe belekevertem és jobb lenne, ha soha többé nem találkozna velem. Mondjuk ez ugyanúgy igaz volt a mögöttem lévő srácra, és az előttem levőre is.
- Jövök veletek. - adta valaki kezébe italát, majd kihaladtunk az ajtón. A friss szellő megcsapott, ahol nem érződött sem a pia, sem a hihetetlen fülledt szag, ami akkor a lakásban terjengett. Imádok partyzni, de az igaz, ha sok ember van együtt kis helyen, akkor érezhető lesz, hogy büdösek, ennyi.

*

A két jómadár mellett sétáltam, tudva, hogy gyűlölik egymást és egymás halálát tervezgethetik éppen. Nagyszerű. Csak ne essenek egymásnak, mert valószínű, hogy akkor fogom magam és elmegyek.
Néma csönd és hullaszag, ennyivel tudnám jellemezni azt, ahogyan haladtunk az éjszaka közepén az utcán. A lámpák fénye mindent megvilágított, én pedig húztam a szám, hogy miért kerültem ebbe a helyzetbe. Sosem hittem a karmában vagy hasonlóban, ami miatt ezt érdemelném, inkább magamban puffogtam.
A telefonom rezegni kezdett. Mintha az istentől kapott ajándék lenne, úgy éreztem.
- Igen? - szólaltam bele kimerülten. A válasz halk és nyugodt volt.
- Ann vagyok. - mintha egy kő esett volna le a szívemről.
- Minden oké? - fújtam ki magam.
- Igen, minden oké.
- Hol vagy?
Egy perc néma csönd, majd a lány kuncogni kezdett és belesuttogta a telefonba:
- Finnél.
A szám "o" formájúra változott, majd elmosolyodtam.
- Nemáááár.
- De. - hallottam, hogy a hangja mosolygott. - És ne haragudj a buli miatt.
- Nemgáz, Liamre bíztam az egészet. - vontam vállat. - Odamenjek, vagy... - válaszra vártam, míg Niall érezhetően közelebb lépett hozzám, és tekintetét Jackre szegezte. Teste védelmező volt, miközben én alig bírtam ki, hogy ne nevessek a "kisfiúk veszekedésén".
- Nem kell, nem kell.. - terelte tovább a témát a lány, majd újra kuncogott. Ajajjj, gyerekek, lesz itt habzsi-dőzsi.
- Oké, lerakom, de.. - mosolyodtam el.
- Igen?
- Védekezzetek! - majd leraktam és elnevettem magam. - Nincs semmi gáz, Miss király Farrah elvégezte a munkáját, és a hölgyemény tökéletes helyen van ahol van. - büszkélkedtem.
- És Louis?
El is felejtettem.
- Innentől már nem az én hatásköröm, a fiúka elbaszta az esélyét, valószínűleg Ann érez valamit, de messziről kerülni fogja, csak azért is, hogy elkerülje a kínos beszélgetést és a kínos szituációt, ez van. - vontam meg a vállam, majd elővettem egy szálat, amit azon nyomban meggyújtottam volna, ha a két fiú nem kezd el egyszerre nyúlni a szálért. Mind a ketten egyszerre fogták meg, de rögtön el is engedték és az leesett a földre. Akkor vettem csak észre, hogy esik.
- Remek. - morogtam, majd inkább ráléptem a cigarettára, minthogy meggyújtsam.
- Mi a terv most? - kérdezte Jack felém fordulva, apukás nézéssel az arcán. Vállat vontam, majd a másik tag felé fordultam, aki éppen az életét értékelte át valószínűleg és féltékeny arckifejezéssel bámult Jackre.

"I've walked through the valleys of the wilderness in time,
only to find out that you have love in places I can't describe,
I need you, it's the sunrise"

31. rész

*Ann szemszöge*

Kissé szégyenlősen tekintettem körbe a szobában, próbáltam nem a fiú szemébe nézni, végül is, majdnem azt feltételeztem, hogy ő tette mindezt és omlottam a karjaiba. A legcikisebb része ennek a felismerés.
- Tudjátok milyen jó partikat lehetne itt csapni? - hallottam az ajtóból Farrah nevető hangját, majd odapillantottam. Érdeklődő szemmel figyelte a falakat, bútorokat és ujjaival mindenen végig simított.
- Itt nem lesz parti, mondjuk úgy.. soha ?! - válaszoltam kiakadva a lányra. Ha belegondolok miatta lett olyan a lakás, ahogy kinézett és hagynám, hogy újra feltúrja? Nem.
Ő kérkedő tekintettel nézett rám, majd a konyhába sétált és szinte kitépte a hűtő ajtaját. Louisra pillantottam aki olyan apukás tekintettel nézett a lányra, azt gondolva, hogy "teljesen bolond".
- Uhh, még a hűtőbe is bepakolt? Van itt egy cetli. "Kedves Ann.." - kezdte olvasnia  cetlin lévő szöveget, amikor feleszmélten próbáltam kikapni a kezéből a cetlit, de ő átsurrant a konyha másik oldalára. Nevetve futott előttem, miközben próbáltam kergetni, elkerülni azt, hogy a Finntől kapott levelet semmiképpen ne olvassa fel Louis előtt. Mikor erre rádöbbent és már vagy 50x elolvasta az szövegét odaadta és mosolyogva továbbvonult.
- Szóval egy party, jó hely lenne ez. - huppant le a kanapéra.
" Kedves Ann. Remélem tetszenek a bútorok és nem lepődtél meg annyira. Vissza nem adhatod, ez egy ajándék, amit illik elfogadni.. ;) xx Finn"
Miközben a sorokat olvastam, le kellett ülnöm, majd visszatartanom magam a fiú előtt, hogy ne lássa rajtam a pirulást.
- Ki volt az? - a fiú kedvesen lépkedett felém, majd kivette kezemből a cetlit. Ajkamba haraptam, majd felnéztem rá.
- Nem kórházban van? - ez volt az első kérdése.
- Nem. Nem volt súlyos a dolog, ezért kiengedték. Mankóval jár. - válaszolt Farrah, majd beleivott a kezében lévő kólába.
- Ezt honnan tudod? - pillantottam a sokat tudó lány felé.
- Ma voltam Jack-nél, és ő mondta. - rántotta meg vállát, ezzel is mutatva semmit nemtörődését a dologgal kapcsolatban. Louis csendben volt, kerülte a tekintetem, inkább a cetlit nézegette.
- Akkor ma buli? - csattant fel az így is túl sok energiával rendelkező Farrah.
- Nem. - mosolyogtam rá, majd felálltam, hogy megvizsgáljam a ház többi részét. Ahogy a fürdőbe értem, rögtön tárcsázni kezdtem Finn-t. Nem akartam Louis előtt áradozni neki, mennyire hálás vagyok neki. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tette értem.

*

Sóhajtva dőltem neki a konyhaajtónak, ahol Farrah műanyag poharak keresett.
- Háttal állok neked, de a rosszalló tekinteted így is érzem. - majd megfordult. - Ijesztő vagy. - válasz helyett mellé léptem, és kivettem pár üdítőt a hűtőből. A rosszalló tekintetem annak volt köszönhető, hogy sikeresen meggyőzött arról, hogy buli legyen ma. Itt. Hogy miért mentem bele? Magam sem tudom. Talán, túl meggyőzhető vagyok. Rossz tulajdonság..
- Finn annyira cuki, hogy ezt tette ÉRTED. - emelte ki az utolsó szót.
- Még mindig ketten lakunk itt, szóval érted is tette. - tettem hozzá, majd elővettem egy bort is. A lány elnevette magát, majd felém fordult.
- Ugyan már.. te is tudod, hogy semmi közöm nem volt ehhez. Mindenkit megbabonáz, a cuki, aranyos, szép Ann, aki mindig megfontolt, és óvatos. - szem forgatva, fordultam én is a pulton ülő lányra.
- Niall pedig beleszeretett, egy őrült, vicces, bajos, lányba. - vissza kellett vágnom.
- Erős túlzás a "beleszeretett" szó. - rajzolt macskajeleket ujjaival.
- Szerintem szeret. Erősen kötődik hozzád. - éppen ellenkezett volna, mikor csengettek.
- Nyitom! - szaladt Farrah a bejárat felé. Letettem az utolsó italt is, majd mély levegőt vettem, és utoljára körbenéztem, a tiszta, és rendezett lakáson.

*

Döbbenten vettem észre, hogy valaki már az első fél órában részeg volt. Vagy már úgy jött..
- Minden rendben? - lépett mellém, Harry.
- Persze, csak.. nem akarom, hogy összetörjenek bármit is. - mosolyogtam kínosan.
- Nyugodj meg. Szép a lakás, és a többiek sem annyira gázak. - mosolygott kedvesen. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem volt teljesen igaza. Többen már összehányták a WC-t, és volt aki már az ajtóban bealudt. Hihetetlen.
- Itt van. - lépett mellém Farrah. Kérdőn néztem felé.
- K-ki?
- A megmentőnk. - mutatott az éppen kabátját levévő srácra, majd a nevetgélő Niall-hoz sietett. Izgatott voltam, mert nem tudtam hogyan mutassam ki hálámat, és örömömet. Ugrojak a nyakába? Nem, azt nem kéne. Senki sem akarja, hogy még egyszer eltörjön a lába. Akkor csak, öleljem meg? Nem, az meg túl egyszerű. Idegesen lépkedtem a fiú felé, aki éppen egy számomra ismeretlen fiúval beszélgetett. Két kezét a mankójára támasztotta, úgy tartotta magát.
- Szia. - álltam elé, arcomon pedig hatalmas mosoly terült el.
- Na milyen? Tetszik? - egy pillanatra körbepillantott az előszobán, majd vissza rám.
- Persze, hogy tetszik. - lelkendeztem. - Köszönöm. - öleltem meg. Azt hiszem maradok ennél a köszönetnyilvánításnál. Perceken keresztül csak öleltük egymást, míg Louis meg nem jelent mellettünk.
- Finn, látom jobban vagy. - kínos. Azonnal elengedtem a srácot, majd mosolyogva Louis mellé álltam. Érezhető volt, hogy nem kedvelik egymást.
- Jól látod. - Finn arrogáns volt.
- Táncolunk? - karolta át derekam Louis, majd lágy csókot hagyott számon. Tudtam mire megy ki a játék. Louis direkt, feltűnően próbálta féltékennyé tenni Finn-t, aki minden bizonnyal az volt, mert ölni tudott volna a szemeivel, miközben mankóját szorongatta. Kezei már a fenekemre tévedtek, majd vissza a derekamra. Közben feltűnően puszilgatta a nyakam. Zavarban voltam, és nem akartam, hogy Finn megint rosszul érezze magát.
- Én azt hiszem, hazamegyek. - Finn szavaira felkaptam a fejem, ami eddig Louis mellkasán hevert.
- Ne! - automatikusan nyúltam a fiú kezéért, miközben kiengedtem magam Louis karjaiból.
- Ann, ha menni akar menjen. Nem hiszem, hogy valakit is érdekel az, hogy itt van. - Louis jóízűen nevetett mögöttem.
- Kérlek, Finn. - suttogtam neki. Csalódottan rám nézett, majd kinyitotta az ajtót, és elment. Egyedül. Az éjszakában. Egy mankó segítségével.
- Idióta. - nevetett Louis, majd kezemért nyúlt.
- Te vagy az idióta. - dühös voltam. Miért tette ezt? Miért kellett ezt tennie Finn előtt?
- Ann..ugyan már. - húzott maga felé, és bár alig tudtam ellenállni gyönyörű kék szemeinek, magabiztosan húztam el magam tőle.
- Miért tetted ezt? Ha ő nem lenne, még mindig nem lenne lakásom. Arrogáns vagy, és nevetséges, amit csinálsz. - kabátomért nyúltam, majd Finn után indultam. Hallottam, ahogy Louis utánam kiabál, de nem érdekelt. Haragudtam rá. Nem is kicsit.

30. rész

*Farrah szemszöge*

- Argh, ez a hülye ajtó nem akar kinyílni. - morogtam, majd egy kis erő segítségével betoltam az ajtót, majd becammogtam a nappaliba.
- Szia Farrah! - integetett Liam, megmutatva a cuki mosolyát.
- Szeva Szépfiú! Hogy vagy? - huppantam le mellé.
- Én jól, de látom nem csak Niall volt tegnap teljesen kész. - vigyorgott.
- Csak egy teljesen normális emlékezetkiesés történt nálam, nem para. - nevettem. - Niall itt van?
- Aha, valószínűleg fent punnyad és kúrálja magát egy kis kávéval.
Elmosolyodtam, majd lassan felálltam, kissé bizonytalanul. Dőlöngéltem, filóztam, majd óvatosan visszafordultam Liamhez.
- Ugye nem tud semmit az ' Ott aludtam Jacknél' dologról?
Ő elmosolyodott.
- Nem, azt mondtuk, hogy Louiséknál aludtál.
- Okés, vettem, köszi. - mutogattam ujjaimmal a fiúnak, majd a lépcső felé siettem. Kettesével vettem a fokokat, miközben hallgatóztam, hátha hallok valami zajt a fiú szobájából. Jól gondoltam, a tévé hangosan szólt, mikor az ajtaja elé értem, majd halkan kinyitottam azt.
A látványtól nevetnem kellet, ahogyan a fiú próbál fejjel lefelé tévét nézni, miközben a feje már lent van, de a teste többi része az ágyon. Ha jól láttam a kezében egy szendvics lapult, én pedig meghallottam korgó gyomromat. Gyorsan berongyoltam a szobába, és rávetettem magam a megszeppent fiúra, aki nevetve és nyögve próbálta védeni egyrészt a szendvicsét, másrészt a férfi nemi szervét.
A fiú nevetése töltötte be a házat, de szerintem még a szomszédét is. Csillogó szemekkel nézett rám, miközben birkóztunk és próbáltuk a másikat lelökni az ágyról. Ez az egész abba torkolt, hogy Niall könnyebben meg tudott fogni és úgy lelökni, ám én kapaszkodtam rá, mint valami idióta, így mind a ketten a földön végeztük, fejjel neki a szekrénynek.
- Figyeljetek, nem akarom tudni, hogy mit csináltok ti ott ketten, de remélem azért biztonságosan csináljátok. Köszöntem a figyelmet. - hallottuk Liam hangját, majd azt is, ahogyan elmegy, mi pedig csak nevettünk rajta.

*

- Tessék. Nem baj, ha raktam bele majonézt? - rakta le elém a fiú a tálat.
- Á, dehogy, a vesémbe látsz. - mosolyodtam el, de egy másodpercre el is halkultam, mert eszembe jutott, hogy tényleg a vesémbe lát, és rá fog kérdezni erre az egész Jack dologra.
Rá fog kérdezni. Nem, nem fog. De, rá fog. Nem, nem fog.
Inkább elkezdtem enni a szendvicset, mire a fiúra pillantottam. Komoly tekintettel fürkészte az enyémet.
- Hogy hogy Louiséknál aludtál?
- Mert nem bírtam lépni a saját lábamon. És ott maradt valami cuccom is.
- Csak egy dologra emlékszem, valami Jackre. Volt ott valami Jack.
- Neem vágom ki az, semmire nem emlékszem, ki voltam ütve.
- De azt mondtad, hogy emlékszel, hogy ott maradt valami cuccod. - vágott értetlen képet. Nem tudom miért, de nem bírtam rendesen hazudni a fiúnak, valamiért vagy haboztam vagy elpirultam, de sose ment úgy, ahogyan akartam. Pedig hazudni azt tudok.
- Ilyet mondtam volna? Elég másnapos lehetek, ha ilyen hülyeségeket mondok.
- Farrah, ki az a Jack? - kérdezte őszintén.
- Fogggggalmam sincs, biztos valami új táncos, vagy egy transzvesztita, nem ismerem.
- Miért lettek volna ott transzvesztiták? - kérdezett rá.
- Honnan tudjam? Mondtam, hogy ki voltam ütve.
- Várj, Jack nem az a kórházas gyerek? Asszem találkoztam már vele egy bulin. - merengett. Arca szomorúvá vált erre gondolva. Én pedig nem akartam elszomorítani.
A telefonom rezegni kezdett. Rápillantottam, majd észrevettem egy sms-t Jacktől. A torkomban a gombóc, csak nőtt és nőtt.
- Ki írt? - kérdezte a fiú kedvesen, mire felé fordultam. Fogalmam sem volt mit is mondjak.
- Öhm.. be kell vallanom, hogy Jacknél aludtam. Ann megkérte őt, hogy vigyázzon rám, mert neki Louison kellett.
A fiú maga elé meredt, lefagyva. Arcán láttam a csalódást.
- Nem kellett volna innom. - fogta a fejét. - Nekem kellett volna vigyáznom rád.
- Niall, nem szúrhatod el a saját boldogságodat, azért, hogy nekem kedvezz. Nehogymár! - nevettem, próbáltam oldani a feszültséget.
- Nekem kellett volna vigyáznom rád, nem ennek a jólfésült köcsögnek.
Ekkor telt be nálam a pohár és muszáj volt valahogyan Niall figyelmét elvenni erről a dologról. És erre csak egy mód létezik.
Gyorsan nyomtam rá ajkaimat az övére, majd döntöttem hátra testét az ágyon. A fiú meglepődött, de ugyanolyan gyorsan kapcsolódott is be. Erősen csókolt, úgy, mintha ki akart volna sajátítani. Meg akarta mutatni, hogy az övé vagyok, senki másé.
Ekkor eltávolodtam tőle, majd rámosolyogtam, de lemásztam róla. Niall kisfiús arckifejezéssel próbált visszacsalogatni az ágyba, de hevesen ráztam a fejem, majd csábosan hívogattam magam után a fiút. Ő morcosan felállt, és megigazította örökké kócos haját.
Kezemet nyújtottam felé, ő el is kapta azt, így magához tudott húzni. Belélegeztem friss illatát,az ajkaimmal pedig nyakát súroltam.
- Asszem beléd estem. - suttogta nevetve a fülembe. Egy másodpercig csak hallgattam ütemes lélegzését. Csókot leheltem ajkaira, majd elmosolyodtam.
- Tudod, én nem szoktam senkibe sem esni.
- Nem?
- De talán egyszer.
- Talán? - incselkedett.
- Talán.. ki tudja? - kacsintottam rá.

*

(ajánlott zene)

Nézelődve indultam el utamra, nem tudva, hogy pontosan hova is fogok kikötni. Vagy ötvenszer mondtam el a fiúnak, hogy tudom hova megyek, ő pedig igyon még kávét, maradjon otthon, kúrálja magát kissé. Persze nem önzőségből hagytam ott őt, szegény Liamre bízva, hanem azért, mert állva is elaludt.

Az utcákon rengeteg ember járkált. Külön megnéztem mindegyiküket, majd eszembe jutott, hogy milyen sok hülye szívatást lehetne most csinálni. Gyorsan lépkedtem, bár nem tudtam pontosan merre tartok, csak az utca nevét tudom, Londont meg nem ismerem, de.. mintha ez engem bármikor is visszatartott volna.

Rápillantottam a mellettem lévő térképre, majd ujjammal vezettem a vonalat, hátha megtalálom a helyes utcát. A régi lakásunk felé mentem, ami valószínűleg romokban hevert. És kinek a hibája? Ja, az enyém, ezért is indultam el, bár kedvem nem nagyon volt takarítani, rendet rakni.

Sóhajtozva kerestem már vagy 15 perce ugyanazt, mikor megrezzent a mobilom.

" Jack "

Nem szabad felvenned! De hát nem akarhat rosszat! NEM! Maximum egy kávé, aztán el is felejt. Nem, nem szabad felvenned te idióta. Bár az is lehet, hogy nem pont téged keres, hanem mást, csak őt nem éri el. Vagy valami Finnel? BASSZUS

- Szia. - szóltam bele, forogva és próbálva eligazodni, de már is el is vesztettem addigra azt is, hogy hol álltam. 

- Kikúráltad magad? - kérdezte nevetve.
- Most perpillanat próbálok eligazodni London rohadthosszú útvesztőin és azt sem tudom, hogy hol vagyok. - sóhajtottam.
- Eltévedtél, mi? - kuncogott.
- Én nem szoktam eltévedni. Csak most az egyszer. - nevettem el a végét.
- Nézz már kicsit körbe, hol vagy?
- Öhm. Van itt egy Starbucks. Ha jól látom. Ja, az. Saroképület, van még itt buszmegálló, meg a másik oldalon valami park.
- Áh, vágom hol vagy, elindulok feléd.
- Honnan tudod, hogy hol vagyok?
- Itt vagy egy köpésnyire tőlem, meg amúgy is, úgy ismerem Londont, mint a tenyeremet.
- Nem vagy kissé egoista? - kuncogtam.
- Úgy ismersz?
- Őszintén kéne válaszolnom?
- Akkor ne válaszolj. - nevetett hangosan.
- Hol vagy már?
- Most léptem ki az ajtón, a türelmetlen mindenedet!
- Jó, oké, majd akkor sírj, ha elkapnak a csövesek.

*

- Van nálad egy szál cigi?
- Nincs és neked sem kéne. - nézett rám összeráncolt szemüveggel. A szobájában ült a gépe előtt, miközben én az ágyán ülve keresgéltem egy szálért a táskámban.
- Jólvan apuci. - gúnyoltam nyelvemet kinyújtva. Rettentő viccesnek találtam, hogy néha úgy viselkedett, mintha a bátyám lenne. Kissé elmerengtem a polcon lévő dolgain, de láttam, hogy végképp a fiúra illet az összes.
- Tudod, hogy eddig nem sok lány léphetett be ide? - fordult felém.
- Húú, akkor én már jártas lehetek itt. - vigyorodtam el szavaira.
A fiú felállt, majd fáradtan az ágyra dőlt, kezét hátra, majd a plafont kezdte bámulni. Lazán odacsászkáltam, majd - mivel franciaágy volt - én is ledőltem rá.
- Na mivan? - kérdeztem rá.
- Kéne még egy kávé. - fordult arccal felém, majd megláttam a hatalmas vigyort a képén.
- Aha. - motyogtam.
- Mondjuk örülök, hogy itt vagy.
- Hogy hogy? - kérdeztem rá cukkolva, mire láttam arcán, hogy gondolkodik a válaszán.
- Mert így tudsz nekem felhozni kávét. - rebegtette a pilláit.
A telefonom rezegni kezdett, majd fel is vettem.
- Hol vagy már Farrah? Ezt látnod kell! - hallottam Ann nevető hangját a telefonban.
- Mit? - nevettem.
- A ház csodálatos lett! Fel lett teljesen újítva. - ujjongott.
- De ki újította fel?
- Nem Louis volt, azt tudom.
- Nem kell többet mondanod. Mindjárt ott leszek. - majd ezzel letettem. - Tisztában vagy azzal, hogy a bátyád felújította a lakásunkat? - néztem rá a fiúra vigyorogva, mire elmosolyodott. - Te meg az egészről tudtál, nem?
- Most mondjam azt, hogy nem?
- Ne mondd azt. - nevettem, majd meglöktem kicsit, mire csodálkozva meredt rám, s játékosan visszalökött. Csak erre én nem számítottam, ezért újra a földre kerültem, mint ezen a napon már egyszer.
- Ezt nem hiszem el. - sírt szinte a nevetéstől.
- Most vagy te szoktál gyúrni, vagy én nem figyelek. - fogtam a fejem.

"It's not a walk in the park
to love each other
But when our fingers interlock,
Can't deny, can't deny you're worth it
'Cause after all this time, I'm still into you"

Heeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeey

Heeeeey Olvasók :) Csináltam egy Facebook oldalt, ahol újításokat, infókat tudhattok meg, mindig követhetitek az új részeket és ötleteket is megosztok.
Ez nem csak az AYR-re vonatkozik, hanem az én külön blogjaimra is.
Itt is a link : https://www.facebook.com/BloggerForYou

Ezen kívül pedig tudatnám, hogy már készülőben van a 30. rész! Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy kapunk véleményeket, kommenteket, és ezzel tudatjátok velünk, hogy tetszik-e vagy jól csináljuk-e azt, amit csinálunk. Emlékszem az elején még mondtuk is egymásnak nevetve, hogy "tuti, egy feliratkozónk sem lesz".

Szóval köszönjük! :)

Köszöntem a figyelmet ;)
LU x

29. rész

*Ann szemszöge*

Kávéval a kezemben néztem, ahogy Louis hangos szuszogása betölti a szobát. Elmosolyodtam, majd beleittam forró italomba. Valószínűleg én, és Liam vagyok az egyetlen akinek a tegnapi buli nem esett ki. Meg persze a fotósoknak, akik ezresével rohamoztak meg minket, mikor távoztunk a buliról. Louis telefonja hangosan rezegni kezdett. Kissé haboztam felvegyem-e, de végül nem tettem. Míg a fiú a nappaliban terült el, én átöltöztem.

Mikor leértem, Louis éppen kávét töltött poharába.
- Jó reggelt. - mosolyogtam, majd letettem barna táskám az asztalra. Kómás arcával találtam szembe magam, és megéreztem a kellemetlen pia szagot is.
- Nagyon géz volt, a tegnap este? - kérdezte, közelebb lépve hozzám.
- Niall kiütötte magát, Farrah is. Harry is, Zayn, Liam, és én voltunk azok akik, végigvittünk titeket a fotós tömegen. - a fiú fintorgott, majd beleivott kávéjába.
- Ezt is a holnapi, magazinban látom majd. - sóhajtott.
- Nem baj. Mindenkinek kijár egy kis bulizás. Főleg, hogy tegnap volt az első show. - mosolyogtam, majd leültem mellé. Louis éppen megszólalt volna, mikor megcsörrent a telefonom.
- Ann. Elmegyek pár hónapra, és te már is a TV-ben szerepelsz, mint táncos, és mint Louis új barátnője? - szólt bele a telefonba, Jack. Kisétáltam a teraszra ott folytattam a beszélgetést.
- Szia. Én..én, nem vagyok Louis barátnője. - Jack felnevetett.
- Jól van, jó van. Egyébként minden rendben? Nem raboltak el? Vagy esetleg tönkretették a lakást? - EZ KOMOLY?
- Viccelek. Holnap indul a gépem vissza, jó volt Florida, de hiányzik már a Londoni levegő. 
- H- holnap? - dadogtam.
- Igen, talán baj? 
- Nem, dehogy..csak meglepődtem. - erőltettem mosolyt az arcomra. Éreztem, hogy Louis karjait derekam köré fonja, állát pedig vállamra hajtja.
- Jack..nekem most mennem kell. Holnap bizonyosan találkozunk. 
- Persze, persze. Holnap. Vigyázz magadra, addig is kislány. Csáó! - majd bontotta a vonalat. Egy percig értelmeztem az elmúlt perceket, majd sóhajtva fordultam Louis felé.
- Baj van? - kérdezte.
- Nem, nem. Csak kicsit..fáradt vagyok. - hazudtam. Jack holnap jön haza, csakhogy a lakás amit bérelek, teljes káosz. Farrah ellenségei teljesen tönkretették. Míg ezen gondolkodtam, már Louis ajkát éreztem enyémen.
- Louis.. - ziháltam. A fiú erősen magához húzott.
- Annyira szép vagy. - rakott arrébb egy rakoncátlan tincset a hajamból. Ahogy szoktam, elpirulva hajtottam le fejem.
- Jobb lesz, ha indulunk. - néztem fel rá, mire aprót bólintott. Még egy apró csókot adott nekem, majd elindultunk összeszedni a társaságot.

*

- Szerintem Harry nem beszámítható. - nevetett Zayn, majd az alvó fiú fejére dobott egy takarót.
- Szerintem mi nem megyünk. Harry kész van, én pedig jó barát leszek, és vigyázok rá. - nevetett Zayn.
- Rendben, akkor megyünk megnézzük, Niall-t. - mosolyogtam, majd elindultunk.
- Hol van Farrah? - nézett rám Louis, az autóban ülve.
- Jack-nél. - motyogtam. Louis sóhajtva fordult be egy utcába, majd meg is álltunk Niall háza előtt.
- Okés. Niall nem tudhatja meg, hogy hol van Farrah, okés? - néztem a fiúra.
- Csak ha kapok, egy csókot. - mosolygott, én pedig teljesítettem kérését. A csengő után, Liam nyitott ajtót, kezében egy kávéval.
- Sziasztok, gyertek be. - mosolygott.
- Niall? - fordultam Liam felé.
- A nappaliban van. - mutatott a nagyszoba felé. A fiú szemeit törölgetve, ült fel a kanapéról, mikor meglátott minket.
- Hol van Farrah? - nézett ránk, kómás arccal.
- Ööm..Louisnál van még. Alszik. - ültem le mellé.
- Gondoltuk elmehetnénk reggelizni valamit, de Harry ki van ütve, Farrah is, és te se vagy a toppon. - veregette meg Niall vállát Louis.
- Nem, nem. Tőlem mehetünk.
- Ne erőlködj. Inkább menj zuhanyozz le, mert bűzlesz. - intette le a fiút, Liam. Niall haragosan sétált be a fürdőbe.
- Nem szeretek hazudni. - sóhajtottam.
- Nem is tudsz. - nevetett Louis, mire vállba ütöttem.
- Miért kéne hazudni? - ülte le Liam.
- Tudod..tegnap mindenki szétcsúszott, és felhívtam egy ismerősöm, aki szívesen vigyázott Farrah-ra. Csakhogy..
- Csakhogy a srcác, és Farrah közt több van mint barátság. - tette hozzá Louis. Nem szólt senki sem, csendben ültünk a nappaliban.
- Addig induljatok, míg Niall nem pörög fel, és nem akarja megkeresni a lányt, mert akkor lebuktok. - mondta Liam.
- Igazad van. - Louis-ra néztem.
- Menjek egyedül? - kérdeztem, mire hevesen rázta fejét.
- Dehogy, menjünk. - mosolygott.

*

Míg Louis, és Jack a konyhában beszélgettek, és Farrah-t faggattam a teraszon.
- Mond, kérlek, mond, hogy nem történt semmi. - néztem rá.
- Hát..reggel ruhába ébredtem, szóval.. - oldalas mosolyra húzta száját.
- Oké. Csak mert..
- Csak mert, Niall megölné Jack-et, tudom. - Amúgy, van cigid?
- Farrah én nem cigiznem. - a lány sóhajtva hátradöntötte fejét a széken, majd dudorászni kezdett.
- Neked sem kéne. - tettem hozzá.
- Ugyan..egy senkinek sem árt. - mosolygott, majd tovább folytatta az éneklést.
- Ann, indulunk? - lépett ki Louis az ajtón.
- Persze, menjünk. - táskám az oldalamra fogtam.
- Én is, megyek. - állt fel Farrah. Jack az ajtóban állt, mosolyogva öleltem meg.
- Kösz mindet. Tényleg. - a fiú elmosolyodott, majd elhúzódott tőlem, hogy Louis-al kezet foghasson. Farrah elsétált mellette, mire Jack kérdően rám nézett.
- Haragszik rám?
- Jaj, dehogy, csak ugrattalak hülye. - nevetett Farrah, majd megölelte a fiút. Furcsa volt, Jack erősen magához húzta, látni lehetett, ahogy a lány illatát magába szívja.
- Jack..elengednél? - nevetett a lány, mire Jack zavartan vette le kezeit a lányról.

*

- Félek. - suttogtam, miközben a lift felfelé tartott. - Nem akarom újra látni, ahogy a lakásom romokban áll. Louis megszorította kezem. Nagy levegőt vettem, majd ahogy a lift kinyílt a lakáshoz mentünk.
- Úristen. Itt van ajtó. - mutattam kezemmel az ajtóra, amin a nevem állt.
- Menjünk be. - lépett az ajtóhoz Louis, majd lefordította a kilincset. Nem hittem a szememnek. Minden a helyén volt, a bútorok újak voltak, minden szép, és tiszta volt. Szám elé téve kezemet sétáltam végig minden egyes szobán.
- Louis, én.. - a fiú felé fordultam, aki csak elmosolyodott. - Annyira köszönöm. - borultam a nyakába.
- Ann.
- Tényleg. Gondolom mennyi munka lehetett, meg hogy mennyi pénz..és, hogy ilyen gyorsan megcsináltad, az valami elképesztő. Én annyira köszönöm. - szipogtam, majd megcsókoltam.
- Ann. - könnyeimmel küszködve néztem fel a fiúra. - Nem én voltam. - mondta.
- M-mi? - kérdeztem.
- Nem én voltam. Nem én tettem helyre a lakásod. - ajkaim elnyíltak egymástól, lassan elengedtem a fiút, majd szememmel körbenéztem.
- Akkor ki?

 
     

28. rész

*Farrah szemszöge*

- Te meg... hogy? - mutogatott rám Harry egy percig, de leintettem.
- Mindegy srácok, tökmindegy, a lényeg, hogy ma party van! - vágódtam le nevetve a kanapéjukra.
- Afterparty lesz, igen. - bólogatott Louis, és kissé már csodálkoztam is, hogy nem nézett rám úgy, ahogy szokott.
- ÉN MÉG FÖNT VAGYOK! - hallottuk Ann félő hangját a fejünk fölül, mire a fiúk aggódva futottak alá, hogy lesegítsék. Mikor nagy nehezen leért, gonoszan meredt rám, de próbáltam egy őrült öleléssel kiengesztelni.
- Szóval party? - csaptam össze a tenyerem.
- Most jöttünk le a színpadról. - oktatott ki nevetve Ann. Ránéztem olyan 'neszóljbeleafelnőttekbeszélgetésébe' fejjel, majd tovább vártam a reakciójukra.
- Mitől vagy így felhúzva? Niall, ügyelj rá inkább. - nevetett Liam, majd lehuppant a kanapéra. Niall hülye fejjel közeledett, majd azttán táncolni kezdett előttem, mintha már be lenne rúgva anélkül, hogy inna.
Értetlen fejjel néztem rá, mikor felkapott a kanapéról és elkezdett pörgetni, mégpedig úgy, hogy a fenekem volt a fejénél én pedig a hátát csapkodtam, hogy tegyen le. A többiek nevettek, miközben én szenvedtem és sikítottam, ahogy a fiú pörgetett.
- Így nem tudod befogni a számat. - ordítottam, mire a fiú fogta magát és elindult velem kifelé. - Niall, nem mehetsz velem ki, éppen egy beszélgetés közepében vagyok!
- Védekezzetek! - szólt utánunk Zayn, én pedig csak csapkodtam Niall hátát, majd feladtam.
- Bazdmeg Zayn.

*

- Party Tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiime. - ugrott mellém Zayn, mire csak hunyorogtam felé. - Mi az?
- Ez most a komoly arcom.- oktattam ki.
- Ja, értem. - mosolyodott el. - Miért vagy ilyen komoly?
- Nem felejtettem ám el azt a beszólást, Mr. Malik. - hunyorogtam továbbra is.
- Szóval ki kéne engesztelnem téged. - vágott oldalas vigyort.
- Valami olyasmi. - húztam fel az orrom tettetett sértődésem közben.
- Hát.. tudod nagyon dögös ez a ruha. Jó a segged.
- Mi?? - nevettem hangosan, mire játékosan megütöttem.
- Mi van? Így van és kész! - kezét maga elé téve védte magát.
- Szerintem most megyek valami erősebbet keresni.- utaltam a kezemben lévő, nekem édeskevés italra, majd a többieket kerestem. Egy csapat részegbe botlottam akik nevetve dőltek egymásra, és figyelem nélkül hagytak egy egész tálcányi italt, amibe - úgy tűnt - bele sem ittak. Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam fel a tálcát, majd elsiettem vele, vissza, ahonnan indultam.
- Honnan szedtél ennyi piát? - kérdezte Louis összevont szemöldökkel.
- Elvettem attól az asztalról. - mutattam hátra. - Igyatok.

*

- Már nem is számolom, hogy mennyit ittam eddig. - szóltam Ann-nek nevetve, majd rádőltem a vállára. Kissé messzebb voltunk a fiúktól, dumálni akartunk kicsit. Vagy el akart egy percig választani az ugyancsak ittas Niall-től.
- Niall olyan tökéletes számodra. - hajtotta hátra fejét, sóhajtása közben. - Az ilyen tökéletes kombináció ritka. Valószínűleg most is te jársz a fejében.
- Te biztos nem ittál? Úgy beszélsz, mintha Louis nem adná érted az életét. Pedig megtenné, talán gondolkodás nélkül is. - néztem rá komolyan, vagyis próbáltam, a sok mennyiségű ital ellenére is.
- Sziasztok lányok. - jelent meg előttünk egy alak, eléggé szét volt esve, de ha jól láttam, akkor be volt lőve. - Nem kell nektek... egy kis.. anyag?
Akkor ismertem meg, mikor előrébb lépett és a fények megvilágították arcát. Egy rakás szerencsétlenség volt, nem változott semmit.
Elkaptam a tekintetem, majd a lány arcát figyeltem. Rám meredt kérdő tekintettel, hogy miért nem küldöm el, de csak ráztam a fejem.
- Nem. - mondta Ann komoly arckifejezéssel, de láttam rajta némi félelmet. Mikor a fiú bicegve távozott, a lány felém fordult, majd kérdéseit rám zúdította.
- Ez meg mi volt?
- Nem beszélhettem vele, sajnálom.
Az arca értetlen volt.
- Miért nem?
- Van egy mondás, hogy "tarts közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet". Ez nem minden esetben jó. Megismert volna, nekem pedig nem hiányzik, hogy a sajtó tudjon rólam.
- Találkoztál már vele?
- Mondhatjuk, igen.

" Láttam a fiú szemében, hogy még mindig nincs magánál, hatott rajta a drog, de egyben félt, mikor a pisztolyt a fejéhez tartottam. Kezére pillantottam. Remegett. Nem mutathatta ki, talán attól is félt, hogy megölném, ha észrevenném. Elég rosszul álcázta. Mondjuk nem fogom megölni."

- Igen, már be is ugrott. Jó régen volt. Hagyjuk is.
A lány arca ijedté vált, és engem fürkészett.
- Hagyjuk már ezt. - néztem rá őszintén.
- Jó..jó.- lett elhivatottabb. - Lenne egy kérdésem. Milyen az, amikor be vagy drogozva?
- Mert te még.. soha?
- Soha.
- Oké. Hát, tudod. Elfelejtesz mindent. Mintha máshol lennél. Ha boldog akarsz lenni, lehetsz, igazából te kreálod. Nekem a felejtés miatt volt hasznos.
Elgondolkozott.
- A szüleim miatt. - válaszoltam arra a kérdésre, amit még fel sem tett.
- Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni?
- Mert mindenki ezt akarja kérdezni. - mosolyogtam rá.

*

- AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAnn. AAAAAAAAAAAAAAnn. - ordítottam a lány fülébe, miközben Niall hátán ültem, aki a földön fetrengett.
- Mi van? - válaszolt idegesen, majd próbálta magával cipelni Louis-t, míg Liam segítette Harry-t, Zayn meg minket terelgetett. Ja, azt nem is mondtam, hogy az utcán voltunk már. Lehetett vagy hajnali 5 is.
- Ann, Ann, még csak rám se nézel.
- Rád nézek haver, mi van?
Zayn felállított nevetve a fiúról, majd az arcát kezdtem bámulni, miközben Niallt állította föl a földről.
- Na, gyerünk Farrah, célra tarts. - tartott a hátamnál, majd finoman lökött előre.
Már eléggé közel lehettünk, ismerősek voltak az épületek.
- Ott vagyunk már? - kérdeztem Ann felé fordulva.
- Nem.
- Ott vagyunk már?
- Nem.
- Ott vagyunk már?
- Igen.
- Tényleg?
- Nem.
Ekkor megálltam, majd tettetett sértődésbe kezdtem.
- Tudod, most tele fogom sírni az ágyamat miattad, te lány. Adok mindjárt egy gigapöcköt. - pöcköltem meg a lányt,aki olyan 'temostviccelszvelem?' arckifejezéssel nézett rám.
- Jól van, akkor, Zayn, te vigyázz Niall-re, Liam, tiéd Harold, nekem vigyáznom kell Louisra, Farrahért, meg mindjárt hívok valakit. - tárcsázott a lány.
- Ki lesz az, a télapó? - kérdeztem tőle.
- Nem Farrah, nem a télapó lesz.
- Pedig azt hittem. - szomorodtam el.
- Szia, kéne a segítséged, Farrah tök kész van, és nem tudok rá figyelni, mert nem ő az egyetlen aki eléggé elázott ma este. - szólt bele a lány a telefonba. - Oké, az életemet mented meg Jack, köszi.
- Jack az? - kérdeztem ábrándozva.
- Igen.
- De ő nem is a télapó. - értetlenkedtem.
- Ki az a Jack? - kérdezte Niall, majd szorosan átölelt, mint valami macit, mire Ann elnevette magát.
- Nyugi, Niall.
- Nem engedem, hogy elvigyék. - nyafogott a fiú, mire a lány csak rázta a fejét és valószínűleg már kész ideg volt. Niall felé fordultam, majd nevetve csókoltam meg, hátha kiengesztelhetem.
- Szerintem én elindulok, viszem Harryt, szerintem berakom magamhoz, de akkor gondolom Zayn Niall-t is magadhoz viszed, úgyis bealszik, ahogy odaértek.
- Igen, van egy olyan érzésem, hogy nem jutna haza egyedül. - bólogatott Zayn.
Ekkor már sok mindent nem is hallottam, csak a beszélgetéseket, de a földön ülve könnyen elaludtam.

*

Egy ismerős ágyban ébredtem. Az előző este homály volt, semmire nem emlékeztem. Megráztam a fejem, hogy kissé felkeljek, de így sem sikerült erőt csalnom magamba.
- Kibaszott másnapos vagyok. - morogtam magam elé, majd körbenéztem és csak akkor vettem észre az alvó embert mellettem. Egy kissé meglöktem, hátha felébred, és úgy tűnt, sikerült is, hiszen az alak mozgolódni kezdett, majd felült. Mikor rám pillantott, felsikoltottam, majd a meglepetés miatt lezuhantam az ágyról.
- Jól vagy? - kérdezte nevetve, majd lepillantott hozzám.
- ÚRISTEN Jack, úgy megijesztettél, te jó ég! - nevettem már én is.
- Miért ijedtél meg? - húzott fel nevetve.
- Mert.. hogy a francba kerültem ide?
- Kávézzunk és elmesélem.
- Az kell most, olyan kómás vagyok. - hunyorogtam magam elé, mire ő csak nevetett.
- Látom, Kóci. - kuncogott.

27. rész

* Ann szemszöge*

Hallottam, ahogyan páran összesúgnak mögöttük, a téma pedig nem más volt, mint a csókolózó Farrah, és Niall. Mosolyogva ittam bele vizembe, majd szememmel Louis-t kerestem. Éppen felém tartott.
- Miért késtetek? - húzta fel szemöldökét. Ajkaim elnyíltak egymástól egy percre, de azonnal vissza is zártam őket.
- Én.. - fogalmam sem volt, Niall mit kamuzott be Louis-nak, aki tuti folyton kérdésekkel bombázta a fiút, hiányom miatt. A segítség jókor érkezett, Niall, és Farrah sétált mellénk.
- Éppen arról kérdeztem Ann-t, hogy miért késtetek el. - ekkor újra rám pillantott. Az én tekintetem segítségért kiabált, Niall szerencsémre vette az adást.
- Farrah reggel rosszul volt, Ann hazament vele, de visszajöttek, már semmi baja. Csak egy kis rosszul lét. - mosolygott a lányra, majd hajába puszilt.

*

Már nagyban készülődtünk az első show-ra, a fiúk minden nap próbáltak, mi Farrah-val stylist-hoz jártunk, ahol összeválogatták a ruháinkat. A táncokat minden nap elpróbáltuk, a fiúk fotózásra mentek, majd megbeszélésre
Az a három nap, folyamatosan így telt, mindenki rohangált, meg sem álltunk, egészen az utolsó próbáig. Mindenki a ruhájában volt, úgy kellett táncolnunk mintha már élőben adtuk volna elő. Mindenki feszült volt, és ideges, csak egyvalaki nem. Farrah.
- Farrah. - húztam arrébb Niall-től, mire kérdőn nézett rám.
- Biztos nem fognak a show közben hirtelen elrabolni, vagy megölni? - a lány elnevette magát.
- Hülye vagy. Ők sem gondolták komolyan, csak álca az egész. - vigyorgott.
- De Farrah..
- Nyugi! Mondtam nem? Elintéztem őket..többet nem lesznek láb alatt. - megint megszólaltam volna, de Niall elrántotta, majd elkezdtek lassúzni a terem közepén. Szem forgatva ültem le a sarokba, majd figyeltem a többieket. Louis, Zayn-nel beszélgetett, Liam James-el egyeztetett valamit. Hirtelen valaki leült mellém.
- Szia Harry. - mosolyogtam rá.
- Minden oké? - kérdezte.
- Persze, semmi baj, csak elfáradtam. - mosolyogtam, és számoz emeltem a vizes üveget. Egy ideig hallgatott, majd felém fordult egész testtel.
- Mi van Farrah, és Niall között? - biccentett fejével a nevetgélő párra.
- Igazából én sem tudom. Szerintem ők sem. - Harry felnevetett.
- És te, meg Louis? Azt már biztosan tudod, TE mit érzel. - kissé zavarban voltam, folyton arcomat kémlelte, szinte le sem vette tekintetét rólam.
- Harry.. - mosolyodtam el, majd lehajtottam a fejem.
- Naaaa, nem mondom el senkinek! - boci szemekkel meredt rám.
- Fogalmam sincs. Kedvelem, de gondolom ezt mindenki észrevette.
- Mi folyik itt? - ült mellénk Louis, majd egyik kezével átkarolt. Elpirulva néztem fel Harry-re, aki csak elmosolyodott, majd megveregetve Louis vállát, elment. Éreztem, ahogy Louis apró puszikat nyom hajamba, nevetve fordultam felé.
- Csak kérned kell.
- Mit? - lepődött meg.
- A csókot. - nevettem.
- Tényleg? Akkor kérek egy csókot. - vigyorgott. Ahogy kérte, megcsókoltam. Tudtam, most nem Farrah, és Niall, hanem mi voltunk a köz téma. De őszintén? Nem is érdekelt.

*

Izgatottan toporogtam a színpad előtt. A rajongók a fiúk nevét kántálták, mindenki izgatott volt, mindenki rohangált, és beszélt. Farrah jelent meg mellettem egy szendviccsel a kezében.
- Hogy tudsz ilyenkor enni? - kerekedtek el a szemeim. A lány beleharapott a szendvicsbe, majd rám nézett.
- Milyenkor?
- Két perc múlva, több ezer ember előtt táncolunk majd. - a lány elmosolyodott, majd újabb harapást mért a szendvicsre.
- Nem izgulok. - vonat meg vállát. James sietve haladt el mellettünk, majd vissza is fordult, ahogy meglátta az éppen szendvicset majszoló Farrah-t.



* Louis szemszöge*

Míg a lányok kint szórakoztatták a közönséget, mi a színfalak mögött vártunk, hogy elhalkuljon a zene. Liam középre tette kezét, majd ezt követően Harry. Zayn mosolyogva tette Harry kezére kezét, majd Niall, és én is.
- One Direction. - kiáltottuk, majd mind megöleltük egymást. Izgultam. Ez a turné sokkal nagyobbnak ígér kezet mint az első. Mi is megváltoztunk, a dalok is, az előadás mód is, minden. Paul ránk kacsintott, majd láttam, ahogy a lányok izzadtan rohannak le a színpadról. Mind levegőért kapkodtak.
- Sok szerencsét. - lihegte mosolyogva Ann. Elmosolyodtam, megmarkoltam mikrofonom, majd egy lány csókot nyomtam ajkára.
- Neked is. - belemosolygott csókunkba, majd elindult a helyére. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, majd elmosolyodtam, és kiléptem a színpadra. A rajongók üvöltözni, sikítani kezdtek, mindenki megörült, mi pedig integettünk nekik.
- Készen álltok a show-ra srácok? - kiabálta Niall, mire mindenki sikított. Elnevettem magam, majd ahogy a zene elindult, és a táncosok mögénk álltak, elkezdődhetett a Take Me Home turné.

* Ann szemszöge*

- That's what makes you beautiful. - énekelte Harry, majd a dal végén, ezüst papírkák robbantak fel a színpadon, mi pedig kezünket a magasba emelve, mosolyogtunk. A srácok elmosolyodtak, majd Louis a szájához emelte a mikrofont.
- Köszönjük ezt a hihetetlen show-t srácok. Ez volt az első koncertünk a turnéból, és azt kell hogy mondjam, imádtalak titeket. Köszönjük, hogy az életünk részei vagytok! - a rajongók felsikítottak, volt aki elsírta magát.
- Királyak vagytok, köszönjük! - intett Harry, majd leszaladtak a színpadról, ahogy mi is. Mindenki fújtatott, alig kaptunk levegőt. Mosolyogva dőltem neki a falnak, majd lecsúsztam. Imádtam az egészet. Annyira hihetetlen volt, és annyira hiteles. Minden tánc ment, a végére már nem is izgultam, sőt maradtam volna. Farrah mellém csúszott.
- Vissza akarok menni. - nevetett.
- Én is. - mosolyogtam rá. Mindenkiben túltengett az energia, mindenki mosolygott, és nevetgélt.
- Menjünk bulizni, vagy inni, vagy akármi, de tuti nem fogok hazamenni alukálni. - nevetett, majd felhúzott. Néhány táncos lány flegmán ránk nézett, majd összesúgtak, de mi nevetve hagytuk ott őket. A fiúk öltözője felé vettük az irányt, de persze meg sem lehetett közelíteni a folyosót.
- Sajnáljuk, senki sem léphet ide be. - mosolygott egy nő, majd arrébb tolt minket. Pár pármásodperc után, maga után húzott.
- Hova megyünk? - kérdeztem, miközben átvágtunk a tömegen. Farrah nem szólt, csak haladt előre.
- Ide. - állt meg egy szellőző rendszer előtt.
- Azt hiszem, ez az öltözőhöz vezet. - vigyorgott, mire megfogtam kezét.
- Azt hiszed? - kérdeztem komolyan, majd elmosolyodtam. A lány elkezdett felmászni, majd bátorítóan lenézett rám, én pedig egy sóhaj után, elkezdtem utána menni. Mint a filmekben, egymás után mentünk, néha megálltunk megnézni, hol vagyunk.
- Farrah, ez biztonságos? - kérdeztem, majd ijedten lenéztem.
- Persze, ezt erre találták ki. - mondta.
- Arra, hogy emberek mászkáljanak benne? - álltak meg egy percre, mire a lány hátranézett.
- Ja. A filmekben, is így szokták, nem? - nevetett, majd tovább haladt. Miért megyek bele folyton, a hülyeségeibe?
- Megvannak. - állt meg, egy kis ablaknál. Odamásztam Farrah mellé, majd észrevettem a fiúkat. Farrah kiszedte a kis ablakot, majd rám nézett.
- Ezen hogyan fogsz, kimászni? - suttogtam oda a lánynak, mire újra rám emelte tekintetét.
- Ann, igazán ismerhetnél már. Megoldom. - kacsintott, majd kidugta lábait, az apró nyíláson. A fiúk háttal voltak, nem vettek észre minket. Farrah rám mosolygott, majd egy nagy lendületet vett, és kiugrott, így a fiúk öltözőjébe érve. Az összes srác ijedten fordult a hang irányába.
- Hello, srácok. - vigyorgott a lány.