9. rész

*  Ann szemszöge.  *

- Most..komolyan elaludt? - mutat a lányra Harry. A többiek nevetésben tőrnek ki, mire én mosolyogva megforgatom a szemeim. 

- Akkor nincs más választás. - vonja meg a vállát Niall, és felveszi a lányt, aki belekapaszkodik a nyakába. Éppen elindulnánk, mikor két fotós lép elő egy kuka mögül. Harry azonnal megfordul, így mi is ezt tesszük. Farrah pedig Niall ölében alszik tovább. 

- Harry, Harry. - a fotósok a fiúk elé lépnek, onnan kezdenek el fotózni. A sötétségben csak úgy, villanak a vakuk, miközben Harry arrébb tolja az egyiket. Valami zsákutcába tévedtünk, esélyünk sem volt taxi egy hívására. 

- Bob, ennyi elég lesz. - mosolyog gúnyosan ránk az egyik fotós, majd elmennek. 

- Sznob barmok. - forgatja szemeit Zayn. Mintha minden olyan gyorsan történt volna. Az előbb még táncoltam, most meg egy disco-ból sétálok hazafele, a One Direction-nal. Persze, ez mind az édesdeden alvó Farrah-nak köszönhető. Néha kicsit megálltam, mert megszédültem, de próbáltam nem odafigyelni erre a problémára. 

- Hol vagyunk? - néz körbe, Liam. Harry megrántja a vállát, majd Niall-re néz.

- Nem fáradtál el? - utal a kezében alvó lányra.

- Nem. - mosolyog a fiú, majd a lányra néz. Én kissé zavartan nézem az eseményeket, a szédülés egyre erősebb. 

- Minden oké? - fordul felém, Louis. Aprót bólintok, mire a fiú elmosolyodik, és visszafordul a fiukhoz. Kisebb tanakodás után, elindulunk egyenesen, de az is zsákutcába fullad. Liam sóhajtva nekidől az egyik kukának. Kissé homályossá vált minden, az arcok kezdtek elmosódni, és újra visszatért az erős szédülés. Mi történik velem? Annyi még világos, hogy Liam idegesen böngészi a telefonját, majd azt mondja nincs térerő. Érzem, hogy megremeg a lábam, és összefolynak a fiúk képei. 

- Louis. - suttogom halkan, de már hang sem jön ki a torkomon. Aztán lehunyom a szemem. 

*

Bőrömön éreztem a körülölelő melegséget, így kinyitottam szemem. 

- Hol vagyok? - ül fel mellettem Farrah, majd ásít. A falak fehérek, rajta néhány mintával. Párat pislogok, majd én is felülök. 

- Felébredtek. - mutat felénk Harry. Niall azonnal Farrah-hoz fut, Louis pedig hozzám siet. 

- Ann..jól vagy? - arcán aggodalom uralkodik. Egy ideig nézek magam elé, majd újra a fiúra nézek.

- I - Igen. De..mi történt? az utolsó emlékem az, hogy Louis-nak szólok, utána homály minden. 

- Elájultál. - mondja egyszerre, Louis, és Harry. Elájultam? Jézusom..sosem ájultam még el. 

- Ki ájult el? - kapja fejét fel, majd rám néz.

- Ann. Te elaludtál, Niall hozott haza. Ann viszont.. elájult. - ült le Zayn, egy pohár vízzel a kezében, majd átadta nekem. Halványan rám mosolyogva köszöntem meg neki, a vízet, amjd számhoz emeltem. Egy ideig csend honolt a szobában, de Farrah megtörte ezt.
- Hát.. én rohadt éhes vagyok. - majd felállt, és a konyhába ment. - Pácolt hús? Imádom. - majd beleharapott egyet, és visszasétált hozzánk. Niall nevetni kezdett.
- Öm.. ne vigyünk el orvoshoz? - fordult felém Zayn. Hirtelen mindenki rám szegezte tekintetét.
- Nem, dehogy! - ezzel a lendülettel, felálltam.
- Hova mész? - néz fel rám, Farrah.
- Haza. Erre mindenki megrázta a fejét.
- Dehogy! Most ájultál el.. nem engedem, ha kell őröket küldök az ajtó elé. - mondja Louis, mire mindenki felnevet, még én is.
- De én nem vagyok álmoos, most keltem fel. - vág szomorú arcot Farrah.
- Akkor menjünk vissza. - mosolyog Niall, mire a lány kissé leblokkol.
- Nem..nem lehet, van ott valaki, aki.. - Farrah dadogni kezd. - Mindegy. Akkor társasozzunk. - csapja össze tenyerét.
- Nekem..most nincs kedvem, bocsi. - mondom, majd újra fel álok. Louis ugyanezt teszi.
- Hol a mosdó? - súgom oda a fiúnak, mire ő egy fehér ajtóra mutat.
- Ott. De.. nem szédülsz? - kérdésére válaszolni sem tudok, mert valaki megfogja a kezem, és rángatni kezd.
- Gyertek táncolniii. - vigyorog felém a lány. Niall mellé lép és elhúzza Őt.
- Kicsit sokat ivott. - mosolyog majd maga felé fordítja a lányt, aki magához húzza és megcsókolja. Én összeráncolom homlokom, majd elhúzom a lányt.
- Farrah, be vagy rúgva. - a lány megforgatja szemeit, és visszafordul a fiúhoz.
- Na jó. - Zayn lehalkítja a zenét, Liam pedig elhúzza Niall-t.
- Tizenegy óra. Mindenki nyomás aludni. Zayn te Farrah-val, vigyáznod kel rá. Harry és én itt alszunk a kanapén, Niall velünk marad, Louis te vigyázol Ann-re.
- E - Együtt alszunk? - kérdem Louis-ra nézve.
- Ann vigyáznunk kell rád, most ájultál el. - mosolyog rám a fiú. De hisz' alig ismerem őket. Legszívesebben hazamentem volna, de nem engedtek el. Már semmi bajom, nem volt. Mindenki bevonult oda, ahová Liam kirendelte őket.
- Amúgy ki lakik itt? - kérdem Louis-tól.
- Liam. - mosolyog. Már minden érthető volt.
- Figyelj, szívesen alszok a földön. - biccent fejével a földre.
- Majd én! - mondom, de a fiú visszahúz. A közöttünk lévő távolság megegyezik Finn és a köztem lévő távolsággal. Hátralépek egyet.
- Biztos?
- Teljesen. - mosolyog. Farrah nevetését lehetett még egy ideig hallani, amin mi is nevettünk Louis-val.
- Adnék pizsamát.. de ezek itt Liam ruhái. - nézegeti a fiú pólóit.
- Hé! Ez az enyém.. - mutat fel a SuperMan-es pólót. Kissé kínosan érzetem magam, egy idegen helyen, egy idegen fiúval, hiszen soha nem beszéltem velük, de Ő nem zavartatta magát.
- Ügyes voltál ma. - mosolyog felém, majd lefekszik a földre, és magára húzza a takarót.
- Ja. Köszi..próbáltam beléd szeretni fél percre. - mosolygok én is. Talán túl vissza húzodó voltam, mert láttam rajta, hogy szeretne beszélgetni, de látja rajtam, hogy nem akarok.
- Várod a turnét? - fejem felé fordítom. Louis már alszik. Elmosolyodom, majd lekapcsolom a kis lámpát.

*

Louis-val szinte egyszerre ébredtünk fel. Odaült az ágyam mellé majd sóhajtott egyet.
- Az éjszaka, négyszer keltél fel, majd elájultál. Bevittelek a kórházba, azt mondták nincs semmi bajod, így születtél. Sajnálom. - csak néztem a fiút, hogy komolyan mondja - e azt amit.
- Neeem. Csak hülyültem. - nevet, mire beleütök a vállába.
- Kimegyünk? - én bólintok, majd kisétálunk. A többiek már az asztalnál vannak, éppen valamin nevetnek.
- Jó reggelt. - köszönök, majd leülök Farrah mellé.
- Tegnap tényleg megcsókoltam Niall-t? - fordítja fejét felém.
- Igen. - Farrah a fejét fogja, mire mindenki nevetni kezd.
- Miért kell nekem MINDIG hülyeséget csinálom?!
- Mert hülye vagy? - kérdésére kérdést kapott Louis-tól. Farrah szúrós szemekkel nézett a fiúra, majd elnevette magát.
- Pirítóst? -jött ki Liam egy hatalmas tálcával a kezében.
- Uh! Nekem kell a legnagyobb szendvics. - és már nyújtotta a kezét Niall, a legnagyobbért.
- Ann? - tartja felém a tálcát Liam.
- Köszi, de nem szoktam reggelizni. - mosolyodom el, mire mind a hatan ilye "eztmoskomolyanmondod?" fejjel néztek rám.
- Rendben. - majd Ő is helyet foglalt az asztalnál. Éppen a fiúk turnéjáról volt szó, mikor megcsörrent a telefonom. Finn. Állt a képernyőn. Farrah észrevette, majd kikapta a kezemből és felvette.
- Hello. Csak nem a másik bugyidért jönnétek? - mindenki összenéz, a kérdés hallatán. Valamit beszél Finn, mire Farrah rám néz.
- Hát elrabolták az űrlények, szóval be kell érnetek velem. De szerintem kiteszek vagy három embert nem lesz baj. - vigyorog, majd beleharap pirítósába. Pár másodperc múlva a lány le teszi a telefont.
- Amúgy, hülye vagyok..de ma lesz próba? - néz rám a lány, majd elveszi Niall narancslevét, és teljes nyugalomban beleiszik.
- Igen. - mosolygok.
- Oké, akkor ma nem megyek sehova, mert utána hazamegyek és alszok negyvenhat órát, mert Zayn egész éjjel horkolt. - mondta felháborodottan, mire mindenki felnevetett.
- Te beszélsz? Vagy hatszor estén le az ágyról, és négyszer megrúgtál..ott. - persze megint hangos nevetés.
- Nem tehetek róla, hogy szeretek.. így aludni. - Farrah kivesz még egy pirítóst majd beleeszik abba is. Ez a lány teljesen felforgatta az életem.

8. rész

*Farrah szemszöge*

Meg kellett tanuljam azt, hogy elhitessem az emberekkel azt, ami nincs. Meg kellett.
Gondolkozz Farrah, gondolkozz!
Meredten bámultam a fiú szemébe, miközben ő énekelt. Esélyem se lett volna rápillantanom bármelyik lányra is. Komolyan vette a szerepét a fiú, elég komolyan.
Elindultam felé, mint mindegyik lány, a fiú köré. Könnyed mozdulatokkal lépkedtem. Megpördültem, lábamat kissé felemeltem, majd tovább is indultam. Niall elmosolyodott. Szemével követett, néha átpillantott a színpadon túlra, úgy lépett, ahogyan betanították neki. Mellkasa megemelkedett, miközben énekelt. Talán egy kissé más verzió volt, mint ahogyan azt megszokhatták a fanok.
Ínycselkedve húzogatta szemöldökét, én pedig követtem a mozdulatait, megpróbáltam annyira hű maradni a dalhoz, amennyire csak tudtam. Hátul elmondták, hogy igazinak kell lennie az előadásnak, mindent bele kell adnunk. Azt is megemlítették, hogy még a próbák után is gondolkozhatnak, hogy ki maradjon.
Ezt az egyet nem szúrhatom el. Ha már.. Nem!
Testemmel közeledtem felé, átfordultam, közben behunyt szemmel koncentráltam minden egyes mozdulatra, minden egyes lépésre, miközben is a fiú is mozgott.
Nem nézett máshova, egyenesen a szemembe. Mintha...mintha átlátott volna egy percre mindenen.

Emily?

Mintha megkérdezte volna a két csillogó szemével. Meredten bámult az enyémbe, már a fények sem éltek a háttérben, csak mi ketten léteztünk azokban a másodpercekben. Éreztem, ahogy a bőröm fehérré válik a meglepődöttségtől. Honnan..jött...rá?
- Mondtál valamit? - suttogtam a fülébe, mikor mögé kerültem és pördültem egyet.
- Nem. - nézett rám furcsán.


*

- Jöttök velünk sörözni? - kérdezte az egyik táncos, mire csak Ann-re néztem. Nem hiszem, hogy volt hozzá kedve.
- Ann? - kérdeztem előtte állva.
- Most nem. - nyafogott kissé, és nyújtózkodott egyet a kanapéban. Még mindig a munkahelyen voltunk, az egyik közös helyiségben lazultunk.
- Menjetek csak. - kacsintottam az éppen menni készülőknek, mire elmentek.
- Szasztok. - köszönt Louis, és lehuppant a fotelbe.
Ekkor kissé értetlen arckifejezéssel néztem a lányra, kissé dorgáló módon, de elmosolyodtam és rákacsintottam.
- Minden király. - mondta a lány.
- El kéne menni valahova. - jött be az ajtón Liam, egy cólával a kezében.
- Ja. - bólogattam, kissé csúnyán nézve Ann-re.
Ekkor beugrott egy ötlet, és nyomban nyomkodni kezdtem a telefonomat.
Louis furcsa fejjel pattant föl, majd kihalászta hátsó zsebéből a telóját és megleste a kijelzőt. Néhány másodpercig csak pislogott, utána elmosolyodott és rám emelte a tekintetét. Kérdőn néztem rá, bociszemekkel, mire csak bólintott egyet.
"Ann nem akar jönni. Vedd már rá, hogy eljöjjön!" - állt az üzenetben.
Kisétáltam a büfébe és vettem magamnak valami hűsítőt, majd mivel gondoltam, hogy Louis mindig beválik nők terén, ha értitek mire gondolok, ezért elindultam felkutatni a többi bandatagot a hatalmas épületben. Az aulában csatangoltam és szinte biztos voltam benne, hogy eltévedek egy perc alatt, ezért mindent alaposan szemügyre vettem, de nem nagyon figyeltem, ezért is estem egy hatalmasat, az egyik lépcsőfokrol leugorva. Igen, én ugrálok a lépcsőfokokon.
- Minden oké? - nevetett mögöttem egy hang, mire felpattantam.
- Ja, öö, semmi, csak, tudod...öö.. a lépcső olyan magányosan állt itt és gondoltam megölelem vagy valami.. hm..ja. - vakargattam a fejem. - mondjuk ez így már kétszeresen ciki, jobb lett volna, ha csak én tudom, hogy hobbiként ölelgetem a lépcsőket, de...nem gáz.
A fiú hangosan felnevetett.
- Kit keresel ennyire?
- Titeket kerestelek, mennénk bulizni. - mutogattam magam mögé, Louisékra utalva.
- Bulizni?
- Sörözni, na, csak a bulizni egy pöppet kulturáltabban hangzik. - vigyorogtam.
- Oh, király, nekem jó. - mosolyodott el.
- Segítesz megkeresni a többieket?
- Ja, asszem fent vannak a harmadikon. - mutogatott fel.

*

- Mi ez a rohadt füst? Phuu. Az orromig nem látok el. - nyújtottam ki a kezem, keresve az üveget.
- Menjünk már táááncoolni. - nyaggatott a szőke fiú.
- Várj egy percet. - nevettem.
- Naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.
Nem válaszoltam csak kértem még egy üveg sört.
- Mi lett abból, hogy sörözni megyünk? Hogy kötöttünk ki egy diszkóban? - morogtam. Sosem szerettem, ha a sok V nyakúmániás nyomorékok tornyosultak előttem, mint egy szekrény.
- Menjüüüüünk máááááááááár.
- Wow. Mi ez a sok V nyakú? - undorodom el.
- Na jó, elég! - és ekkor egy kéz húz a táncparkett közepére, majd a fiú táncolni kezd. Testét a zene ütemére mozgatja. Én is elkezdek mozogni, bevetem azt a tudásom, amit direkt ilyen helyzetekre fejlesztettem ki.
A fiú égető szemeivel nézett az enyémbe és oldalasan elmosolyodott. Nem tudtam, hogy tud táncolni, ezért kicsit meg is lepődtem, de az ital és a visszavágás érdekében mindent bevetve markoltam meg a fiú pólójának elejét és magamhoz húztam. Az alkohol több volt.
- Hey, How ya doin'? - kérdeztem tőle, a szövegre és számra utalva, egy nagyon béna fake brit akcentussal. Erre a kérdésemre csak sármosan elmosolyodott.
- Bocsánat, ha megzavarom a kedélyeket, de asszem Ann nincs jól. - tolakodott közénk Harold.
- Hol van? - kérdeztem a fejemet fogva.
- A foteleknél, Louis-val. - mutatott fejével az említett helységre.Mind odasiettünk, majd lehuppantam a lány mellé.
- Minden oké? - kérdeztem tőle, de csak a fejét fogta.
- Aha, csak megszédültem. - nézett rám fél szemmel.
- Oké, oké.. - jött közelebb Louis egy vizes ronggyal a kezében, majd óvatosan Ann fejére rakta. - Jobb, nem?
- Jobb, köszi. - mosolygott rá a lány.
Ekkor elindultam a szőke fiúval egy kis italért, de mikor visszapillantottam Ann éppen Louis karjaiban volt. A lány rémült arckifejezéssel bámult a fiúra, aki mosolygott.
Elindultam volna, de Niall megelőzött.
- Hagyd őket. - kacsintott rám. Ha ezt Finn megtudná.
Tovább folytatódott az este, a buli kezdett felpörögni. Egyszer jött az az ötletem, hogy igen, akkor én most a bárpulton fogok táncolni..

*

- Nem dobhatnak ki! - szóltam dühösen.
- Már kidobtak, már mindegy. - morgolódott Ann. - Nem kellett volna a bárpulton táncolnod, beszólni a tulajnak és mikor kiderült, hogy te festetted hátul a falra azt a graffit, szerintem örökre kizártak minket. Egyáltalán honnan szereztél festéket?
- Valaki a kezembe nyomta. - suttogtam. Kissé sötét volt már minden, nem nagyon tudtam gondolkozni és fáradt is voltam. Leültem az utcán, a falnak dőltem és úgy éreztem, ha nem alszom azonnal, akkor ott helyben esek össze..

Farrah

7. rész

* Ann szemszöge. *

A szobámban ücsörögtem. A lámpa halványan megvilágította a a szobát, míg én egy könyvet olvastam. Már ha tudtam volna olvasni.. végig Farrah kérdésén járt azt eszem. " Egy 10-es skálán hányra értékelnéd Finn-t?" Aranyos srác, nekem semmi bajom vele. Talán.. 9. Nem! Hisz' nem is ismerem.. akkor 8. De az meg..olyan kevés. Mintha valami hiányozna belőle. De mi? Eddig csak egy barátom volt. A kapcsolatunk négy hónapig tartott. Nagyon szerettem.. de valami hiányzott belőle. Talán pont az, ami megvan Finn-ben. Gondolatmenetemből az ajtó nyitódása ébresztett fel.
- Zavarok? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, dehogy. - mosolyogtam vissza, majd becsuktam a könyvet.
- Hoztam egy kis kakaót. - nyújtja felém az italt. amit én elveszek. Finn leül mellém.
- Köszönöm. - mosolygok, majd belekortyolok.
- Ne haragudj..hogy folyton itt dekkolunk. - nevet zavartan.
- Folyton? Az túlzás. - mosolygok felé. Arcát megvilágítja az íróasztalon lévő lámpa halvány fénye. Egy ideig csendben iszogatjuk a kakaónkat, mikor Finn megszólal.
- Na, és hol van Jack bugyija? - először nem értem kérdését, de másodpercek múlva elmosolyodom.
- Nem tudom..Farrah-t kérdezed. - mosolygok, mire felnevet.
- Bolond, egy lány.
- Az. - nevetek. - Képzeld, ma megkérdezte egy 10-es skálán hány pontos vagy. - e mondatomra testét, felém fordítja teljes egészében.
- És mit válaszoltál? - kérdése váratlanul ér.
- Semmit. - mosolygok. Finn felhúzza egyik szemöldökét.
- Akkor 0 pontos vagyok. - hajtja le fejét.
- Nem, dehogy. - e mondatomra felkapja fejét.
- Vagyis. - húzom el szám. Finn arcjátéka teljesen bezavar, ezért kínosan nevetni kezdek.
- Csak mert szerintem Te 10 pontos vagy. - mosolyog, majd beleiszik a forrócsokiba. Fejem lehajtom, nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Finn kezével felemeli állam. Halványan elmosolyodok. Arca közeledik az enyémhez, centikre vagyunk egymástól. Végig egymás szemébe nézünk, mikor Finn szóra nyitja a száját.
- Jó Éjt. - válasza kicsit meglep, de ezt nem mutatom ki. Megpuszilja homlokom, majd feláll, kezében a bögrével. Én még mindig abban a pózban ülök, mint az előbb. Hallom az ajtó halk csukódását. Igen. Ő tényleg más.

 *

Farrah nevetésére keltem. Pislogtam párat, majd nagy nehezen felültem az ágyon. Farrah nevetése egyre hangosabb lett. Kisétáltam az ajtón.
- Ann!  - mosolyog felém a lány. A kanapén ült Finn, és Jack társaságában, ölében egy laptoppal.
- Ezek..őrültek. - nevet. - Most nézem a videóikat, és..ÚRISTEN. - nevet. Mosolyogva ülök le én is Finn mellé. Ő rám néz.
- Jó reggelt. - mosolygok, mire ő is elmosolyodik. Én is elkezdem nézni a videót.
- Ez..te vagy Finn? - kérdem nevetve a fiútól.
- Igen. - hajtja le nevetve a fejét. - Jack ötlete volt. - mutat a fiúra. Tudtam, hogy Jack bolond..de Finn is ugyanolyan őrült. Hirtelen megcsörren a telefonom. Tim.
- Szia.
- Szia Ann. Miújság? Bejött az állás? - kérdezi.
- Igen. Felvettek. - mosolygok, mire Finn felém fordul.
- Mondtam, vagy mondtam? - nevet a telefonban.
- Köszönöm. - mosolygok.
- Ugyan. Ha valami van csak, szólj. Vigyázz magadra.
- Te is. - mondom, majd leteszem. Finn érdeklődve néz rám.
- Hova vettek fel? - kérdezi. Köntösöm össze húzom magamon.
- Áh.. csak munka. Háttértáncos vagyok Farrah-val. - mondom, mire a lány felkiált.
- A One Direction háttértáncosai. - helyesbít, majd tovább nézi a videókat.
- A One Direction-é? - szemei elkerekednek. Mosolyogva bólintok.
- Hát..gratulálok. - majd megölel. Illata kellemes, talán olyan mint Jack-é. Jack és Farrah szívecskét mutogatnak nekem, mire csak megforgatom szemeim.
- Hány óra? - kérdezem, mire Jack az órájára néz.
- Fél tíz. - mosolyog. Farrah felpattan.
- Ideje készülni.

*

Lezuhanyoztam, majd gyorsan átöltöztem. Farrah Jack ölében ülve játszott Jack telefonján.
- Mehetünk? - kérdezem a lányt mire hátranéz.
- Persze, csak megvertem Jack-et Fruit Ninja-ban. - mosolyog, majd egy puszit nyom Jack arcára és feláll. Szokásosan elköszöntünk a fiúktól, majd felszálltunk a buszra. Már fél egykor ott voltunk. Ugyanaz a fiatal srác kérte a nevünk, majd kaptunk egy nyakba akaszthatós kis lapot amin ez állt. " Ann Gilbert. " Alatta pedig, hogy. " Táncos. " Mosolyogva akasztottam a nyakamba, majd az öltöző felé vettem az irányt. Farrah Harlem Shake-ezni kezdett, én pedig csak nevettem a széken ülve. Valaki megkocogtatta a vállam, mire hátranéztem.
- Bocsánat ha megzavartam valamit. - nevet. Farrah leállítja a zenét, majd nevetve mellém áll.
- Legalább mond azt..hogy jó volt. - mosolyog a lány, mire Louis bólogat. Elkezdődött a próba. Bemelegítés után, Jack leállította a zenét.
- Okés. Akkor kezdjük el, az első próbát. - mosolygott. - Ez a tánc a Little Things koreója lesz. Könnyed, finom mozdulatokkal, rendben? - mindenki bólintott. Az öt fiú vizes palackokat fogva a kezében tátogtak a számra mi pedig követtük Jack mozdulatait.
- Okés. - csapta össze tenyérét. - Most akkor, eddig szeretném zenére. - majd benyomta a számot. Farrah rám kacsintott majd elkezdtük mind a tízen.
- Oké, oké, oké. - Jack megvakarta tarkóját.  - Ehez a számhoz nekem, öt lányra lenne szükségem. És a tánc alapján ők.: Emma Liam-mel, Lisa Harry-vel, Louis-val..legyen Ann, míg Zayn- nel Sarah, és Niall - el pedig Farrah. Amikor Liam énekel az Ő párja Emma, míg amikor Louis az Ő párja Ann táncolja körbe a fiút. Mind az öt lánynak bele kell esnie egy percre a fiúkba, ahogyan a fiúknak is ezt kell tenniük a lányokkal. Mindenki értette? - kérdezte, mire mindenki bólintott.
- Oké. Akkor, most szünet. - mosolyog, majd kimegy a teremből.
- Én? Szerelmes? Soha!  - ül le mellém, Farrah mire elmosolyodom. - Pedig muszáj. - nevetek. Bár kissé furcsáltam a helyzetet, de nem tehettem semmit. Szerelemes kell, hogy legyek Louis-ba.

<3

6. rész

- Heeeeellooo. - köszöntem, majd rávigyorogtam a fiúkra. Mindannyian befogadóan mosolyogtak. - Farrah vagyok. - mutatkoztam be.
- Ann. - mosolygott a lány. Egy kissé visszafogottabbnak tűnt, mint amilyen szokott lenni, de oldalról kicsit megböktem, jelezve: "minden király".
Néhány másodpercig kínos csönd honolt, amit én kihasználtam és végigmértem mindegyik fiút. Megjegyeztem a nevüket, bár ezt kissé értetlenül vettem észre, hiszen mindig elfelejtettem mindent, kiestek a dolgok az agyamból, főleg a nevek. Végigpillantva néztem meg a göndör hajú Harry gyűrött, fekete pólóját és az ugyanolyan színű farmert, amit viselt. Mikor észrevette, hogy figyelem, elmosolyodott, de nem nagyon érdekelt, tovább szemlélődtem. Liam kockás inget viselt és éppen Louis-val beszélgetett. Louis nagyvonalakban mutogatott és hangosan beszélt, nagyon aranyosan adta elő magát. Azt is észrevettem, hogy Louis néhányszor rápillantott a barátnőmre.
- Csak Finnek el ne meséld. - suttogtam a lánynak, mire csak értetlen arcot vágott.
- Mi a cím, csajok? - kérdezte a vezető Zayn.
- 221B, Baker Street. - mondtam komolyan, majd elmosolyodtam, hogy észrevegyék a poénom.
- De ott Sherlock Holmes lakik! - háborodott föl nevetve a kis szőke.
Mind nevettünk végül, majd Ann lediktálta nevetve az igazi címet és csak mosolyogva forgatta a szemét rám nézve.

*

- Srácok, kössz a fuvart! - nevettem, miközben Niall segített nekünk kiszállni az autóból. - Uram.- színészkedtem a fiú felé.
- Hölgyem! - kacsintott rám.
- Sziasztok! - mosolygott a lány, majd a fiúk el is hajtottak. Mind a ketten csendben, de mosolyogva sétáltunk be az épületbe, majd a liftben is csak néha-néha szóltunk egymáshoz. Ha őszintén kéne válaszolnom akkor se tudnám elmondani, hogy pontosan min is gondolkoztam, de vigyorogtam, mint a vadalma. Felszabadultan éreztem magam, boldog voltam. Igen, ez egy nagy szerencsém, hogy könnyen át tudok lépni dolgokon és igazából a jövőben élek, de teljesen.
- Min agyalsz ennyire? - kérdezte a lány, mire kizökkentem filozofálásomból.
- Azon, hogy írni kéne Jacknek valami hülye sms-t. - mosolyogtam, majd a lányra néztem.
- Mint például? - mosolyodott el ő is.
- Például: "Itt hagytad nálam a bugyidat, kicsilány."
- Hülye vagy. - forgatta mosolyogva a szemeit.
- Éééés elküldve.
Pont ebben a percben nyitódott a lift ajtaja és mind a ketten átsétáltunk az ajtóhoz. Ann egy ideig babrált a kulcsokkal, majd bejutottunk a lakásba. A lakás fülledt volt, ezért nyitottunk egy kis ablakot és én lehuppantam a kanapéra. Csekkoltam a telefonomat, majd boldogan hátradőlve szusszantam kicsit, mikor Ann csatlakozott hozzám. Letett egy bögre kávét és bekapcsolta a tévét.
- Ann! - szólítottam meg, néhány másodperc után, mikor már nagyban szürcsölte a sajátját.
- Hmm?
- Bejön Finn? - kérdeztem nyugodtan, mire a lány köhögni kezdett.
- Öhmm. Nem. - válaszolta, komolyan próbálkozva.
- Kicsit sem?
- Hagyjál már!
- Egy tízes skálán mondjuk olyan hetes még elmegy?
- Farrah, ne már!
- Akkor legyen nyolcas, te akartad.
- Hagyjál!
- Jó, mert éppen felfele tartanak a lépcsőn. - ugrottam föl és az ajtóhoz siettem. A lány csodálkozó arckifejezésére csak vigyorogtam, majd kinyitottam az ajtót. Nem állt ott senki.
- Menőbb lett volna, ha már itt lennének. - dőltem neki az ajtófélfának.
- Miért lépcsőznek? - kérdezte egyik szemöldökét ravaszul felhúzva.
Kérdése után megjelent a két jómadár és mosolyogva köszöntöttek minket.
- Mizu? - kérdezte Finn.
- Semmi. - mosolygott Ann, majd ő is köszöntötte a fiúkat. Jack jó modorúan levetette magát a kanapéra és elkezdte bámulni a tévét.

*

- Elaludt? - hallottam egy hangot.
- Szerintem igen. - A lány hangja jobban kivehető volt.
- Nem hagyhatjuk őket itt.
- Maradjatok, Jack is legalább alszik egy jót.
- De egész nap alszik. - nevetett Finn.
- Tökre nem alszom. - nyitottam ki a szemem, mire a lány hangosan felsikított. Finn és én kinevettük, de csodálkozva vettük észre, hogy Jack még mindig alszik, gyakorlatilag rajtam.
- Akkor most ébresszétek fel. - mondtam nekik.
- Sosem alszik ilyen mélyen, most már így marad. - vigyorgott a fiú, majd eliszkolt.
- Reggelig bírd ki. - kacsintott a lány is, majd ő is elment.
Egy ideig csak felháborodottan néztem magam elé, majd belesuttogtam a sötétségbe.
- Basszus.

5. rész.

* Ann szemszöge. *

- Ann! Rég láttalak. - mosolygott rám Nick.
- Szia. - köszöntem én is. Szemeivel gyorsan körbepillantott a házon, majd mosolyogva felém fordult.
- És, hol van a lakótársad? - tudhattam volna. Farrah nem volt abban az állapotban még, hogy beszéljen a főbérlővel.
- Öm.. még alszik. Tegnap este érkezett hajnalban. - csak egy kicsit hazudtam. Nick megvakarta tarkóját.
- Az a baj, hogy elutazom Floridába, és egy ideig nem leszek. Persze, tudom, hogy jó kezekben lesz a ház..de szeretném látni, hogy kivel laksz itt. - elmosolyodtam.
- Akkor, felkeltem. Beszaladtam a fürdőbe.
- Itt van még? - kérdezte Farrah, kissé feszülten.
- Meg akar ismerni. - sóhajtok. Jack viccesen felnevet.
- Szívás. - mosolyog, mire Farrah vállába üti.
- Azt mondtam, hogy alszol. - a lány felnevet.
- Ja. Félig még alszom. - a fekete festék erősen kenődött el a lány szeme körül, haja pedig szörnyen állt. Igazi másnapos kinézet. A fekete festéket lemosta arcáról, hajával is kezdett valamit.
- Le kéne rázni ezt, a csávót. - mond Farrah az ajtóban. Megfordulok, majd összeráncolom homlokom.
- Miért?
- Most hívott, valami..Niall, hogy lenne egy megbeszélés, meg ismerkedős cucc ott ahol voltunk tegnap.
- Oké, akkor siessünk. Jack is megindult volna, de mindketten egyszerre szólaltunk meg.
- Te nem jössz. - a fiú szomorú arcot vágott majd visszaült a kád szélére.
- Hello. - intet Farrah, Nick-nek. Nick felállt az asztaltól, majd rámosolygott a lányra.
- Farrah, Nick, Nick, Farrah. - mutogattam kettejük közt.
- Te lennél a lakótárs, ugye? - Farrah mosolygott.
- Ja. Kicsit fáradtan, de igen. - Nick halványan elmosolyodott majd, elkezdtek beszélgetni.

*

- Vigyázni a házra! - intet Nick, mire elmosolyodtunk Farrah-val. A piros Range Rover elhajtott.
- Akkor..hivatalosan is itt lakok? - fordult felém. Mosolyogva bólintottam, mire a lány a nyakamba ugrott, majd beszaladt a házba, és a két fiúval is ezt tette.
- Imádlaaak titeket. - majd mind két fiú arcára nyomott egy puszit.
- Én nem kapok csókot? - biggyesztette le ajkát Jack. Farrah vállat vonva megcsókolta, majd nevetve ellökte magától.
- Úristen.. mennünk kell. - fordul felém a lány. Gyorsan felöltöztünk, Farrah pedig kezdett magával valamit.
- Hát..jó nap volt, srácok. - vigyorog Farrah.
- Hétvégén egy tali? - kérdezi Jack.
- Hé! Kicsit gyors a tempó nem? - nevet Farrah. - Amúgy..igen. Elköszöntünk a fiúktól, majd elindultunk a busz megállóhoz.
- Láttam Finn szemében AZT a csillogást. - hangsúlyozta az "azt" szót.
- Ugyan..jó fej, ennyi. - mosolygok.
- Aha..perszeeee. - szinte üvölt az utcán. - Azért..összeilletek. És valljuk be, hogy Jack és én is, csakhogy nekem Jack nem téma. Csak haver. - e mondatra ránézek.
- Nem tudtam, hogy a haverok csókolóznak. - nevetek, mire ő is felnevet. A busz lassan megáll, majd ajtajai szétnyílnak, és a hatalmas tömeg megered a buszról.

*

Ugyanarra a helyre mentünk, mint tegnap. A bejárátnál már ott állt a nyolc táncos. Mi is csatlakoztunk, a többiekhez.
- Farrah Johnson, Ann Gilbert. - mondta ki a nevünk egy fiatal fiú.
- Itt vagyunk - tettük fel a kezünk. A srác egy ajtóra mutatott.
- A tiétek. - majd tovább is ment a névsoron.
- Milyen menő már. Még a nevünk is rajta van. - mutogat az ajtón lévő lapra Farrah majd lábával belöki az ajtót. Egy nagy tükör, két szekrény és egy rádió.
- Sosem volt még ilyen öltözőm. - nézek körbe az öltözőben.
- Nekem igen. Csak..az olyan rég volt, és..hiányzott a tánc. Igaza van. Nem is tudom, mit csinálnék tánc nélkül..mindenem a tánc. Kilenc éve táncolok, és nagyon szeretem. Egy ideje öltözhettünk, mikor valaki bekopogott, majd azonnal be is nyitott.
- Lányok, kész vagytok? - néz végig rajtunk egy negyvenes éveiben járó nő.
- Persze. - vigyorog Farrah majd magabiztosan kisétál az öltözőből, én pedig követem a lányt. Egy nagy ajtóhoz mentünk, majd a nő kinyitotta azt. Mind a nyolc lány már ott ült, velük szemben egy asztalnál pedig az öt srác. Farrah odahajolt hozzám.
- Az a szőke gyerek. Niall. Ő hívott. - szemem  a szőke hajú srácra szegezem. Éppen a telefonján csinál valamit.
- Farrah, Ann..leülnétek? - leülünk a többi lány mellé.
- Most, hogy mindenki itt van, üdvözlök mindenkit! A nevem James. Én fogom betanítani a táncokat, illetve partnerem Emma, de ő most nem tudott eljönni. Szeretném ismertetni nektek a szabályokat, és mindent mert holnap el is kezdenénk a táncolást. - mindenki kapott egy lapot, amin vagy tíz szabály volt, illetve egyéb dolgok.
- Eddig nem táncoltak a fiúk mögött lányok, de a menedzsment úgy érezte feldobhatnánk egy kicsit a fellépéseket. Lassan egy órája beszélt James, mikor az egyik fiú közbeszólt.
- De ugye..nekünk nem kell táncolni? - James nevetve felé fordult.
- Harry tudjuk, hogy igen kétbalkezes vagy, de majd segítünk a dolgon. - erre mindenki felnevetett a teremben. Még egy két mondatot mondott, majd összecsapta kezeit.
- Egy hét múlva kezdődik a Take Me Home turné. Remélem, addigra sikerül összerakni a táncokat. - mosolygott.
- Köszönöm, hogy itt voltatok, holnap egyre ugyanitt. - intett egyet, majd az öt srác kíséretében elment.
- Végre. Halálra untam magam. - mondja a mellettem lévő lány majd lefekszik a földre. - Teljesen szét trancsíroztam a rágóm. Én mosolygok majd beleiszok ásványvizembe.
- Nem megyünk? - kérdezem, mire a lány megrázza fejét.
- Sohaa. Kint van vagy 600 fok. A kő pedig hideg. Szóval..nem. - válasza egyértelmű volt, így én is mellé feküdtem. Hirtelen kinyílt az ajtó.
- Hol a.. oh..Hello. - mosolygott felénk a srác. - Nem láttátok a telefonom? - kérdezi, mire Farrah felül.
- Ez? Ja de. Pont most nézegettem, a képeid. - a fiú felhúzza a szemöldökét.
- Csak vicc volt.. Niall. - a srác elmosolyodott majd leült mellénk. - Csatlakozhatok?
- Persze. - mosolygok, majd mind a hárman együtt fekszünk vissza a hideg kőre. A fiú kissé zavartan néz maga elé, majd Farrah felé fordul.
- Téged hívtalak délelőtt ugye? - Farrah bólint.
- Ja. És mielőtt megkérdezed TÉNYLEG sárkányt szelídítettem. - és felnevetek, mire Niall is felkacag.
- Azt hiszem, nekem mennem kéne. - sóhajt, majd felül. Farrah a fülemhez hajol.
- Ezt figyeld. - majd feláll.
- Hát..nekünk is mennünk kéne..de semmi kedvem a buszon utazni.. - hangja kislányossá válik. - Ebben a nyári időben semmi kedvem buszozni.. milyen szerencsétlen vagyok. - hajtja le fejét. Én a fiúra nézek.
- Öm..szívesen elviszünk titeket. - mosolyog, mire a lány felkapja a fejét.
- Oh..kösz. - rám kacsint, majd elindul a fiú után. Mi mást vártam volna tőle? Ahogy kiértünk az épületből azonnal megcsapta bőröm a meleg. Szinte már most izzadtam. Egy fekete dzsip állt az épület előtt.
- Niall, hol voltál? - kérdezi egy barna hajú srác. Louis azt hiszem.
- Csak..otthagytam a mobilom. És ők is velünk jönnek. - mutat ránk mire egyszerre intünk a fiúnak.
- Hello. - mosolyog felénk. Kérdés nélkül invitált be minket a kocsiba, ahol három lepődött szempárral találtuk szemben magunk.

4. rész

*Farrah szemszöge*

Hunyorogva ébredeztem, mikor éreztem, hogy valaki mozgolódik. Semmire nem emlékeztem az előző estéből, csak arra, hogy bemegyünk a bárba és onnan képszakadás.
Még mindig csukott szemmel, de éreztem valami furcsa illatot. Olyan volt, mintha valamilyen dezodor lenne, ezért nem is bírtam tovább, kinyitottam a szemem. Először csak foltokat láttam, majd kirajzolódott egy arc én pedig menten felsikítottam. Talán még a ház is beleremegett.
- Jesszusom, jesszusom, jesszusom, jesszusom.. - futottam ki a fürdőből, majd belebotlottam valakibe. Egy barna hajú, oldalas mosolyú srác volt, ugyanaz, aki a kádban volt. - ÁH, ITT VAN MÉG EGY. - sikkantottam és elrohantam mellette, egyenesen Ann szobájába, ott pedig rávetettem magam az ágyára.
- Mi van már? - kérdezte fáradtan, hunyorogva.
- EZEK VALAMI KLÓNOK? ROHADTUL KLÓNOKNAK TŰNTEK. - még mindig kiabáltam és ráhúztam a fejemre Ann takaróját.
- Istenem.. - esett vissza az ágyba, majd sóhajtott egy nagyot. - Gondolom találkoztál Jackkel és Finnel.
- Kikkel? - húztam ki a fejem a lepedő alól.
A lány hangosan felnevetett, majd kihúzott az ágyból, egyenesen a nappaliba.
- Bocsi Finn, tudod, egy kicsit... Mindegy is. - mosolygott a lány, a fiú pedig csak oldalasan vigyorgott rám.
- Finn, Farrah. Farrah, Finn. - mutatott össze-vissza a lány, majd elmosolyodott.
- Hellóó, Finn. - nyújtott kezet, majd elnevettem magam és kezet ráztunk.
- Farrah vagyok. - játszottam el, mintha lenne brit akcentusom, persze ez inkább valami új fajta akcentus lehet, mert nem hasonlít egyikhez sem.
A többiek csak nevettek, én pedig velük mosolyogtam, de elgondolkoztam, hogy hol is lehet az a gyerek, akin ma reggel ébredtem. Vagy ő Finn? Kezdtem volna megkavarodni, de ekkor valami nagyot hallottunk csapódni és  a fürdőhöz siettünk. Ők siettek, én vonszoltam magam.
- Jack, minden oké? - szólt be nevetve Finn.
- Ja, minden király. - jött ki az ajtón a másik barna, Finn párja. Kissé talán sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan különböztessem meg őket, mert hirtelen láttam magam előtt Jack-et, ahogy lóbálta a kezeit.
- Jól van, másnapos vagyok. - morogtam, majd lehuppantam a mellettem lévő kanapéra. Lábamat is felraktam és próbáltam visszaaludni, hátha elmúlik a másnaposság öt perc alatt.
Két kéz felemelte a lábaimat, leült, majd az ölébe tette őket. Azt gondoltam, hogy ha nem figyelek oda, akkor visszaalhatok, de ekkor az illető elkezdett horkolni.
- Ne horkolj már. - vágtam fejbe egy kezembe akadó párnával, mire csak feljajdult. Kinyitottam a szemem és megláttam Jack-et, aki perverzen vigyorgott rám.
- Te nem vagy másnapos? - kérdeztem.
- De. - nevetett. - Csak Finn most mondta, hogy tegnap egymáson lógtunk.
- Wow. - nem tudtam mást hozzátenni. Csak mosolyogtam és próbáltam visszaemlékezni a tegnapra.

*Visszaemlékezés*

- Szia. - csusszant mellém egy srác.
- Szasz. - mosolyogtam a székemben.
- Mizu? - kérdezte.
- Asszem részeg vagyok.
- Ja, én is.
- Smárolunk?

*Újra a jelen*

Csak kuncogtam, mikor beugrott az a kép, de megindultam a többiek után, majd leültünk a konyhába enni. Kissé meglepődve néztem, amint Finn és Ann nevetve beszélgettek. Ők egymás előtt, mellettem Ann, Jack pedig előttem foglalt helyet. Jack hülye fejjel bambult, mire csak az ujjaimmal mutogattam, hogy hajoljon oda hozzám. Ő megtette én pedig odasúgtam:
- Milyen kis cukik, nem? - kérdeztem, mire sármosan elmosolyodott.
- Ja. - nevetett.
Hirtelen Finn felköhintett, mire odafordultunk. Mind a ketten hunyorogva néztek ránk, mire csak még jobban nevettünk.
- Halló, Miss Gilbert?
- Ez a főbérlő. - mondta halkan Ann.
- Basszus, basszus, basszus. - végignéztem magamon és nem találtam jó ötletnek, ha meglát és elmondom, hogy igen, itt lakok.
- Jack, Farrah, a fürdőbe! - szólt ránk Ann, Finnt pedig bevezette a szobájába és becsukta az ajtót.
Hirtelen megcsörrent a mobilom.
- Mi a ... - morogtam és felvettem. - Halló?
- Farrah Johnson? - hallottam egy hangot.
- Ja, aha. - suttogtam, mert hallottuk a kint lévő Ann-t beszélni.
- Zavarok? - kérdezte.
- Ööö, de hogy, épp sárkányt szelídítek. - nem nagyon figyeltem arra, amit mondtam, ezért nem is értettem, hogy Jack miért kuncog mellettem.
- Szeretnénk behívatni ma, lenne egy ismerkedés. - mosolygott a telefonáló hangja.
- Rendben.
- Niall Horan vagyok, majd ott találkozunk. - nevetett, majd letette.

3. rész

* Ann szemszöge. *

- Észrevetted, hogy végigmértek a fiúk? - fordult felém, még kissé lihegve Farrah. 

- Igen? ..Nem. Nem vettem észre. - rántottam meg a vállam. Farrah még beszélt hozzám valamit, de nem nagyon figyeltem rá. Táncos? Tanár volt?! Ki sem néztem ebből a kicsi lányból. Talán kissé gyorsan történtek az események. 

- Hahóó. - integet előttem egy kéz. Kissé megrázkódom.

- Bocs. - mosolygok felé. A lány nevetve lefekszik a földre.

- Ijesztő voltál. - mondja. Válaszolni sem volt időm, mert egy vörös hajú nő lépett elénk. 

- Ti ketten.. velem jönnétek? - hangja lenézően csengett velünk szemben. Egy kis ideggel a hasamban álltam fel. Farrah biztatóan rám mosolygott, de féltem. Egy fehér ajtón léptünk be, ahol az öt fiú, és a koreográfus ült. Az asztal elé álltunk, majd vártuk a választ. 

- Nos. - tette le tollát a táncot betanító férfi. - Tetszett. Volt benne dinamika, lendület, bolondozás, mégis kissé finom volt. - mosolygott. 

- 10 lány-t keresünk. És..voltak nálatok jobbak is..de van még mit fejlődnötök. - ekkor az öt srácra pillantott, hogy hozzáfűznének-e valamit. 

- Öhm..igen. Nekem is tetszett. Nagyon tehetségesek vagytok. - mosolygott, egy szőke hajú srác. Mind összesúgtak majd a férfi felállt az asztaltól. 

- Mindkettőtöket felvettük. - mosolygott. És mosolyogva Farrah felé fordultam. Ő kitárta a kezét, én pedig megöleltem. El sem hittem.. bekerültem. Bekerültünk. 

*

- Aaaahhh... - huppan le, Farrah a kanapéra. - Nagyon elfáradtam. - sóhajt. Én mosolyogva leültem mellé. 

- Figyelj. Beszélhetnénk? - kérdeztem, mire felült.

- Persze. - mosolygott. 

- Szóval..most, hogy itt laksz, szeretném elmondani miket lehet, és..miket nem.- Farrah felállt majd nézegetni kezdte nézni a képeket a falon. 

- Itt..vannak szabályok? - húzta fel szemöldökét, a képeket nézve. 

- Igen. Vagyis..mivel mostmár ketten béreljük ezért, kevesebb lesz a rezsi. Egy hónapban 3350 fontot kellene fizetned. Nem lehet állatot tartani..és, tilos kárt tenni a falakban. - mondtam, mire rám mosolygott.

- Okés. És, a bútorok? - kérdezi, még mindig a képeket nézegetve.

- Azokat én vettem. - mosolygok. 

- Jó. Ezek..asszem be tudom tartani. - húzza el a száját. - És, nem kell szólni a tulajdonosnak, hogy itt nyomulok? - ül le újra mellém a kanapéra. 

- De. Holnap áthívom, és..majd megbeszéljük. 

- Jó. Akkor most, ünnepeljük meg hogy, a világ legnépszerűbb srácait mögött fogunk táncolni. - vigyorog, majd felveszi a kabátját. - Gyere mááár. - Most komolyan el akar menni? Sosem láttam még lányt aki, így pörgött volna mint Farrah. 

- Figyelj..én is fáradt vagyok, de nem érdekel. Majd az alkohol megteszi a kellő hatást. - kacsint. Én megrázom a fejem, majd felállok. 

- Oké, de akkor felveszek valamit. - sétálnék be a szobámba, de megfogja csuklóm. 

- Neeem. Teljesen úgy nézünk ki, mint a menő hip-hop-os csajok. Tiszta SWAG az egész. - magyarázza mire elnevetem magam. 

- Te megőrültél. - nevetek a cipőmet felvéve. 

- Tudom, sokan mondták.. - rántja meg vállát. 

*

- Sosem jártam még Londonban. - kezében egy sörrel álltunk, a bár közepén. Körülöttünk izzadt, és némileg ittas emberek táncoltak, vonaglottak, csókolóztak. Számomra túl nagy volt a tömeg, de Farrah élvezettel táncolt a számokra.

- Tényleg? - nem gondoltam volna, hisz' ő hozott ide. - Akkor honnan ismered ezt a helyet? - szinte kiabáltam, arám alig figyelő lánynak, a zene eltompítottam a hangom.

- Én csak a hang után megyek. Mindig hallani a zenét, és érezni a pia erős szagát. Csak követtem a jeleket, és láss csodát. - mosolygott, majd meghúzta a sörös dobozt. A hang és a szag után megy? Kissé furcsa..mint egy kutya. 

- Öhm..kell a söröd? Csak mert még nem is ittál belőle? - kérdezte, de szinte már nyúlt a sörömért.

- Tessék. - nyújtom felé. Azonnal lehúzta azt is, a másikat pedig egyszerűen leejtette. A zene hangosabb lett. Egyre többen voltak, és mindenki részeg volt. Farrah a bárpulton táncolt három hozzá hasonlóan sokat ivott lánnyal, közben szörnyen hamisan egy Adele dalt énekeltek. Már ha ezt annak lehet nevezni. Én a fal mellett álltam, és néztem a lányt. Néha rám nézett egy kezével megpróbált felinvitálni a lányokhoz, de csak ráztam a fejem.
- Látom te sem élvezed a bulit. - áll mellém valaki. Fejem a hang irányába fordítom. Egy szőkés barna hajú fiúval találom szembe magam.
- Csak fáradt vagyok. - mosolygok a fiúra. Kezében egy sör lapul abból iszogat néha.
- Finn vagyok. - mondja pár perc csend után. Kissé ismerősen cseng a neve, de nem ugrik be semmi.
- Ann. - mosolygok. Egy percre Farrah-ra pillantok. Még mindig a pulton táncol, de talán túl hevesen, mert leesik onnan.
- Úristen. - kapok a szám elé, majd odarohanok a földön fekvő lányhoz. Hatalmas tömeg veszi körül őt, én pedig átfurakodom az emberek közt.
- Farrah jól vagy? - guggolok le hozzá. Kezét az arcára teszi, teste egyenletesen mozog. Azt hittem sír, de a nevetéstől rezgett annyira. A földön fekszik, és csak nevet.
- Menjünk. - mondom neki, de mit sem törődve ezzel tovább nevet. Felhúzom a lányt, aki erősen belém kapaszkodik. A tömeg kezd szétválni, tovább táncolni.
- Nem akaroook menni. - mondja a lány,alig érthetően. - Jaaaack. - kiabál, majd megfordul.
- Milyen Jack? - kérdezem, mire egy fiúra mutat. Farrah odafut hozzá, majd megcsókolja. Értetlenül állok a kijárat előtt. Nem ezzel a fiúval beszélgettem az előbb? De ő Finn..nem Jack. A lány kézenfogva visszasétál hozzám.
- M - Mehetünk. -dadogja. Ahogyan elnézem a "partnere" is eléggé ittas. Hirtelen mellettem terem, valaki.
- Jack?! - kiabál. Szóval tényleg Jack.
- Finn? - kérdezem. A fiú mosolyogva bólint. Kinézetük egyforma, és..ők ikrek. Mindketten szó nélkül szaladtunk a két ittas után.
- F -F - Folytatjuk a bulit n- nálunk? - kérdezi Farrah dadogva.
- Perszee. - üvölt Jack is, majd újra smárolni kezdenek. Sóhajtva sétálok tovább.
- Szóval ikrek vagytok? - kérdezem Finn-től.
- Igen. Tudod..JacksGap. - mosolyog, mire csettintek egyet.
- Persze, a húgom imád titeket. - mosolygok. - Láttam pár videótok. - Finn elmosolyodik, majd hátrapillant.
- Ő pedig a..
- A lakótársam. - fejezem be mondatát. Finn-nel egész jól elbeszélgettünk, az úton közben folyamatosan terelgettük a két enyhén ittas "szerelmeseket"
- Fogalmam sincs hogyan viszem haza Jack-et. - vakarja meg tarkóját Finn.
- Sehogy. - nevetek. - Most el sem engedik egymást. Kizárt, hogy hazavidd Őt. De, hozzánk szívesen jöhettek. - mosolygok felé. Finn rám néz.
- Komolyan? Köszi. - majd megölel. És még csak most kezdődik az este.

*

Farrah azonnal a hi-fi-hez nyúlt majd teljes hangerőre tette, és Jack-el táncolni kezdtek.
- Ssshh! - halkítom le a zenét. - Egy óra van, mindenki alszik. - mondom nekik, mire Jack felhúzza szemöldökét.
- Ez hülyeség..mi nem alszunk. - nevet, majd újra felhangosítja a zenét. Sóhajtva Finn felé fordulok. Ő nevetve a fejét rázza.
- Sosem volt még így berúgva. - rántja meg vállát. Szinte tűkön ülve vártam, hogy mikor csenget valamelyik szomszéd a hangos zene végett, mikor Finn leült mellém a kanapéra.
- Ugye nem baj? - biccent fejével a vízre.
- Dehogy. - mosolygok felé. Nagy beszélgetésbe kezdtünk, Finn-nel. Mesélt arról, hogyan kezdték el a videózást, és én is meséltem magamról egy kicsit. A hangos zenét már szinte megszoktuk, de hirtelen nagy csend lett. A zene még ment, de Jack és Farrah sehol sem voltak. Finn-re néztem, majd a hi-fi-hez mentem, és lehalkítottam azt. Finn összetette két kezét.
- Végree. - mosolyog.
- De ők hol vannak? - kérdezem, mire vállat von. Benyitok Farrah szobájába, de nincsenek ott. A konyhában is megnézem, de ott sincsenek.
- Megvannak. - szól Finn a fürdőből. Odasietek. Finn az ajtóban áll, és nevetve nézi őket. Farrah és Jack a fürdőszobakádban aludtak egymás karjaiban. Finn-re nézek, majd mindkettőnkből kitör a nevetés.
- Azt hiszem, innen már nem mozdulnak reggelig. - mondom, majd leoltom a villanyt, s így a fürdőben sötét lesz.
- És fürödni sem lehet. - mosolyog. Na igen..teljesen izzadtan fekszem le aludni. Remek.
- Én aszt hiszem lefekszem. - mondom, mire Finn bólint.
- Persze, rendben. - mosolyog.
- Az jó ha itt alszol a kanapén? Kihúzható, és ott vannak a pokrócok is. - mutogatok.
- Persze, jó lesz. És..bocs a mai estéért. - hajtja le nevetve fejét.
- Ugyan. - legyintek. - Jóéjt. - szinte egyszerre mondjuk ki. Huh..nem gondoltam volna, hogy ez a nap így ér véget, de..nem mondhatom, hogy olyan rosszul sült el.

2. rész

*Farrah szemszöge*

Jó volt a napsütés melegére ébredni. Elfoglalhattam az egész ágyat. Sosem voltam olyan, aki kicsi helyen is elfér, bár volt, amikor muszáj volt hozzászoknom.
Kissé fáradtan, de kikeltem az ágyból és lassan kisétáltam a nappaliba. Egy élőlényt sem láttam, ezért ledobtam magam a kanapéra, majd nézelődtem. Szép volt a ház, az nem vitás, bár kissé könnyen kiszúrható, a nagy ablakok miatt, nem valami frappáns, ha rólam van szó, de igen, szép volt.
Egy pillanatra mintha macskanyávogást hallottam volna az ablak felől, de el is vetettem az ötletet, mert Ann elmondta, hogy nem lehet állat a lakásban. Mikor újra meghallottam a nyávogást, már túl kíváncsi voltam és odasiettem az ablakhoz, majd kinyitottam azt. Egy aranyos, bújós, fekete cica surrant be mellettem, majd tovább nyávogott.
- Oúú, piczi cicza - kezdtem el babusgatni, majd mikor visszaültem a helyemre, ő elfoglalta az ölem.
- Jó reggelt. - hallottam magam mögött Ann fáradt, halk hangját.
- Hello. Mióta van macskád? - néztem felé.
- VIDD INNEN! - eszmélt föl, majd dühében a macska felé nyúlt, de elmozdultam.
- Jó, jó, lehet, hogy fekete macska, meg balszerencse, blabla, de nézd milyen aranyos. - mutattam felé a szőrös élőlényt.
- Aha, meg büdös. - fonta keresztbe a kezét.
- A vécé sem rózsaillatú, de nem hajítjuk ki az ablakon. - erre a válaszomra csak hunyorgott néhányat, hogy komolyan gondoltam-e azt, amit mondtam. - Vagy, te szoktad? Amivel semmi baj nincs amúgy..
- Jaj. - mordult fel, majd besietett a konyhába.

*

Néhány perc múlva kijött a konyhából és lehuppant a fotelba, a kezében lévő bögrét pedig az asztalra rakta. Belekukkantott az újságba, rápillantott a tévére, úgy viselkedett, mint ahogyan a normális emberek szoktak munka előtt.
Egy egyszerű mozdulattal megfogtam a bögréjét és fittyet hányva mindenre inni kezdtem. A lány először nem vette észre, majd kikapta a kezemből a bögréjét.
- Normális vagy? - kérdezte.
- Baaah, te tényleg nem raksz bele cukrot? - kérdeztem fintorogva felé fordulva.
- Nem a tiéd volt, nem kell beleinni. - morgott. Úgy érzem nem nagyon kedvel.
- 3 cukor az ideális. - mosolyogtam rá nevetve, mire ő csak komolyan bámult felém.
Egy ideig még ültünk, aztán már a macska is megunta és kiment az ablakon. A lány felállt és elkezdett pakolászni, bement a szobájába, míg én azon gondolkoztam, hogy hova is mehet. Dolgozni. De hova? Úgy gondoltam, hogy valószínűleg valamilyen irodában dolgozik. Nem, nem ott. Nincs rajta olyan hülye szoknya, mint ami a titkárnőkön szokott lenni. - gondolkodásmód level 1000 -
Nem találtam semmi munkásságra utalót, csak egyetlenegy, aprócska, picuri dolgot.. Egy cetlit.
Ő és a tánc? Furcsa, sose gondoltam volna, de belegondolva igen, simán lehet táncos is.
- Figyu, elmegyek, estére érek haza, okés? - kérdezte és megállt az ajtóban.
- Persze, persze. - válaszoltam, majd hallottam, ahogyan csapódik az ajtó. Ez jó menet lesz.

*

- Helló, a nevem Farrah Johnson. - nyújtottam mosolyogva a kezem egy magas, vöröshajú nőnek, de ő komoran pillantott rám. Igen, talán ez nem jó ötlet.
- A meghallgatásra jött?
- Igen. - bólogattam viccelődve.
- A17-es ajtó. - mutatott unottan az egyik folyosó felé, majd el is tűnt. Egy ideig csak hümmögtem, hogy akkor elinduljak-e, de végül irányra tartva indultam el az ajtó felé.
Egy hatalmas terem tárult elém, miután kitártam a két ajtót. Néhány arc furcsán megszemlélt, majd tovább nyújtottak, beszélgettek. Pontosan láttam, hogy ki mit táncol. Volt ott balettos, csajos, rendes hip-hop, rock&roll, minden, amit el lehetett képzelni. Betértem a hip-hop-osok közé, majd leültem. Lábamat előre kinyújtottam, majd szemlélődtem kicsit.
- Jólvan emberek, mindenki kész? - jött be egy sportos férfi, majd összecsapta a tenyerét.
- Igenis kapitány! - mosolyogtam felé, mire néhányan hátrapillantottak és rám vigyorogtak. A férfi betanított nekünk egy gyors táncot (katt a szövegre), majd gyakorolhattuk néhány pillanatig.
- FARRAH?! - hallottam mellőlem egy magas hangot, mire csak odakaptam a fejem. Ann csodálkozva nézett rám, majd suttogva közelebb jött: - Hogy kerülsz ide?
- Hát, csak gondoltam fel kéne elevenítenem néhány táncmozdulatot. - füllentettem egy kicsit.
- Nem is tudtam, hogy táncolsz. - mosolygott.
- Ja, régen tanár is voltam. - válaszoltam, de a végét, már nem tudtam befejezni, mert a férfi megszólalt.
- Oké, megvolnánk, most párosával fogunk köztetek választani, behívjuk a srácokat. Okés? Okés. - a végén magának, de válaszolt és újra összecsapta a tenyerét.
A kinti vöröske mondta be, hogy ki kivel fog párban állni, majd rám pillantott.
- Farrah Johnson? - kérdezte, miközben egy rágót rágcsált.
- Ja. - vigyorogtam, mire megforgatta a szemét.
- Ön Ann Gilberttel áll majd párban. - erre a mondatra csak összenéztünk. Egymás ellen kéne versengenünk? 
- Ugye, nem fogunk ezen összeveszni, vagy valami? - kérdeztem.
- Dehogy. - mosolygott. Mondhatott volna bármit, de tudtam, hogy ez nem így lesz.Vagy Ő vagy Én.

*

Csapódott az ajtó és öt srác sétált be integetve az ajtón. Néhány lány felsikoltott,  volt aki ujjongott más pedig elájult. Sosem láttam még ekkora felfordulást.
- Rendben, kezdjük el.
Voltak előttünk jó néhányan, erős mezőny volt, mind jók voltak, de észrevettem, hogy ugyanolyanok.
- Ann Gilbert és Farrah Johnson! - hallottuk a nevünket, majd középre sétáltunk. Az öt szépfiú jól végigmért minket, elgondolkozva ültek a székeikben.
- Egy, két, há, és! - szólt a férfi, azután pedig meg sem lehetett minket állítani. Én személy szerint vigyorogtam, kacsintottam, volt amikor kemény fejet vágtam, mindig ragaszkodtam a zenéhez és annak ritmusához. A mozdulataim követték egymást és elnézve a fejüket, nem lehetett annyira rossz, mint amennyire hittem.
- Freestyle! - kaptuk az utasítást, majd egy gangstásabb zenére próbáltuk magunkat eladni és szórakoztatni a közönséget.
- Köszönjük. - ennél a szónál már lesétáltunk és megöleltük egymást. Néhányszor körbefutottam hátul a teret, majd vigyorogva huppantunk le a székekre.
- Hogy érzed? - kérdezte lihegve.
- Most még sehogy, most még megfulladok.
Ő csak felkuncogott, majd tovább ivott az üdítőjéből.

1. rész

* Ann szemszöge. *

- Semmi? - kérdezem kissé feszülten. Tim oldalasan elmosolyodik, majd belekortyol kávéjába.
- Találtál valami..normális állást? - kérdem újra.
- Azt hiszem, találtam valamit. - mondta felületesen. Megforgattam szemeim. A nekem ajánlott munkák, és a kisebb szerepek mellett, semmi komolyabb munkát nem tudott nekem szerezni. Tényleg, vegyem komolyan?
- Egy neves lapnál keresnek háttértáncost. - rántja meg a vállát. - Nevezetesen a One Direction keres háttértáncost. - szemeivel reakcióm várja.
- Ők..ez..komoly? - dadogok. Itt Londonban minden róluk szól. Ők London büszkeségei. Persze..nem csak itt. Ki nem hallott még róluk?
- Holnap négyre menj ide. - rak elém egy fehér cetlit. Leolvasom a helyszínt majd Tim-re nézek.
- Bízhatok benned? - húzom fel egyik szemöldököm. Tim elneveti magát, majd feláll és felveszi kabátját.
- Bízhatsz. - mondja, majd vet felém egy mosolyt és elmegy. Remélem, hogy tényleg nem egy olcsó buliban kell táncolnom mint a múltkor.

*

- És Jessica? Hogy van? - kérdezem anyát. Hallom, hogy hangja kissé megremeg kérdésemre.
- J - Jobban. - válaszol halkan. Tudom, hogy nincs jól.. anya csak meg akar nyugtatni.
- Nem lesz semmi baj, hidd el. Jess meggyógyul. Ne félj. - hangom biztatóvá vált. Anya teljesen összeomlott mióta Jess kómában van. Mikor kicsi voltam, anya örökbe fogadta őt. Pár éve tudtam meg, hogy nem az igazi testvérem. Ő most 16. Ide vezetett a féktelen bulizás..
- Mindegy. - mondta. - És kerestél már lakótársat? - nem szerettem ha terelte a témát. Túl érzékeny típus.
- Igen, de..senki sem jelentkezett a hirdetésre - sóhajtok. - Pedig, nagy nekem ez a lakás. - nézek körbe a nappaliban. Egy pár perc csend következik.
- Anya? ... Anya? - nem válaszol. Kissé ijedten, szólongatom újra.
- Mennem kell. Sok a munka. - sóhajt, majd elköszön majd leteszi. Anya egyik rossz tulajdonsága, hogy folyton leráz. Állandóan a kiutat keresi mindenből. Ha lehetne megfutamodna a problémák elől. Kár.. de mindenkinek vannak hibái.


 *  Farrah szemszöge. *

- Ideje volt.- fújtam ki magam, mikor beértem a közeli kávézóba. Nyugodtan sétáltam tovább, majd kérdőn odaszóltam a pincérlánynak. Fiatal, rövid hajú lányka volt, látszott rajta, hogy félénk. A kávézóban nem voltak sokan, csupán a pincérek sürgölődtek. - A vécé arra? - a lány bólintott. - Köszöntem. - kacsintottam rá. Ahogyan gondoltam, a vécében egy ember sem volt, könnyen és észrevétlenül tudtam kiosonni a kis ablakon. Amint kértem, csak néhány kukát láttam. Egy sikátorban kötöttem ki. Remek. Az utca felé már fütyörészve tettem meg az utat, mondhatni felszabadultan.
- Bocsánat, Emily Davidson? - hallottam magam mögül egy mély, rekedtes hangot, majd hihetetlen gyorsasággal megpördültem. Ahogy gondoltam, egy öreg, nagyhasú rendőr állt előttem. Ruhája néhány foltban sötétebb volt, megizzadt, miközben kergetett engem. Cipője koszos nyomai ott maradtak a földön, ahol járt és akaratlanul is, de kuncognom kellett. Még a kukában is keresett?
- Nem. - mondtam komolyan, ám magamban már fetrengtem a nevetéstől, hogy még is az vagyok, sőt éppen  el kéne kapnia, két fánk között, dagadék.
- Megtudhatom a hölgy nevét? -kérdezte egy fokkal úriasabban.
- Farrah Johnson. - mosolyogtam oldalasan. - Éppen csak most költöztem ide.
- Áh értem, esetleg eltévedt, szóljak valamelyik ismerősének? - kérdezte. Kellő affinitásom lett volna ahhoz, hogy kinevessem, de inkább csak elkértem a telefonját.
- Ha esetleg egy telefont tudna adni, megköszönném, éppen elvesztettem a sajátomat.
- Tessék, hölgyem. - adta a kezembe a telefont, mire csak zsebre vágtam és elfordultam. Gondoltam, hogy megérti a mozdulataimat és elmegy, de nem tette,ezért rögtönöznöm kellett. Szemben velem állt egy oszlop, amin egy hatalmas lap díszelgett, színes betűkkel: "Lakótárs kerestetik" 
- Halló, úgy hallom lakótárs kerestetik..

*  Ann szemszöge. *

Mintha Isten meghallgatta volna imáimat, este hét körül megcsörrent a telefonom.
- Halló, úgy hallom lakótárs kerestetik.. - szólt bele női hang.
- Öö..igen. Lakótárs kerestetik.. - nevetek, mire a lány is felkacag.
- Szeretném megnézni..most.
 E kijelentésre kissé meglepődöm. Zavartan nézek magam elé, majd megszólalok.
- Rendben. Akkor diktálom a címet. - mondtam, majd lediktáltam neki és ő le is tette. Gyorsan rendet raktam a konyhában és eltettem a könyveket a földről. A csengő megszólalt, én pedig az ajtóhoz siettem.
- Szia. - nyitok ajtót, a kissé vékony ruházatú lánynak.
- Heló. - ezzel be is lép, az ajtón és körbenéz. Akcentusa már a telefonban is hallattszódott, ahogyan most is.
- Ez lenne az előszoba? - mutogat a falak között. Én bólintok. A lány továbbmegy egészen a nappaliig.
- Itt..ugye számomra is lenne hely? - mutat a polcra.
- Persze, ez csak átmenetileg van itt. - mosolygok. Mintha kissé taszítanák a fehér falak, és a krém színű kanapék fintorogva megy át az üres szobába.
- Tetszik, hogy ekkora a franciaágy. - nevet. - Imádom a nagy ablakokat is. - biccent fejével az ágy mellett lévő ablak felé. - És..ízléses ez a sok könyv itt egymáson.
- Amúgy..Farrah Johnson. - fordul felém.
- Ann. - vetek felé egy mosolyt. Farrah még egyszer körbenéz a szobán, majd újra felém fordul.
- Kiveszem. Most.