- Hoztál valami ruhát, vagy adjak? - mosolygott felém, kezében egy szürke pólóval.
- Hoztam. - mosolyodtam el én is, majd elkezdetem kutakodni a táskámban. Hirtelen megrezzent a telefonom. Elővettem majd megnyitottam az "üzenet" ablakot. Farrah küldött egy videót, azt írta nyissam meg. Kihozott egy Vine oldalt, ahol oldalt Farrah Jonshon neve szerepelt. Megnyitottam a videót.
Elvettem Niall boxerét. Mondta a videóban Farrah, majd nevetett, és a kamerát az előtte álló Niall-re szegezte. A fiú egy szál torolkozőben volt, csípőre tett kézzel.
- Niall Horan vagyok, és most lopták el a boxerem. - mondata végén elmosolyodott, és elvette a kamerát Niall-től.
- Én pedig az a lány vagyok, aki ezt megtette. - integetett a kamerába Farrah, majd Niall is a képbe került és megpuszilta Farrah arcát, majd a videó leállt. Elmosolyodtam, majd lezártam a telefonom. Tudtam, hogy valami orültségbe kezdenek, ha ketten vannak. Louis kezében egy popcorn-nal huppan le mellém az ágyra.
- Melyik filmet nézzük? Van.. Szerelmünk lapjai, de az nagyon nyálas..szerintem. - ezzel el is dobta a maga mellett lévő filmet. - Van más is..de én inkább vígjátékot nénék, és..
- Louis. - mondtam kissé halkan. Azonnal elhallgatott, és rám nézett.
- Eléggé...fáradt vagyok. - hajtottam le a fejem.
- P - Persze, nem is aludtál napok óta. - maga mellétette a popcorn-t, majd kihúzta a takarót. Kissé félve, de bemásztam mellé. A TV halkan ment, néhány popcorn darab szóródott szanaszét, amit én felszedtem, és visszatettem a tálba.
- Ne baj? - néztem rá.
- Dehogy baj! Megértem, én sajnálom, hogy elfeledkeztem erről. - mosolygott, majd kikapcsolta a TV-t. Louis felé fordultam,majd éreztem, hogy a takaró alatt megsimítja kezem.
- Fáj még a kezed? - kérdezte aggodalommal hangjában. Aggodalma megmosolyogtatott, így összekulcsoltam kezét az enyémmel.
- Már..nem. - hangom magabiztos volt. Nem láttam, de éreztem, ahogyan a fiú elmosolyodik mondatom hallatán.
- Sajnálom a mai napot.. hogy annyira kiakadtam. Nem kellett volna. Csak.. annyira kiakadtam Farrah-n. Vagyis..Emily-n. - nagyot nyeltem a neve hallatán. Igen. Emily.
- Semmi gond. Nem a te hibád..sem az övé. Minden rendben lesz, mostmár tudom. - hazudtam. Tudtam, hogy ez még csak a kezdet volt. De én Farrah..vagyis Emily mellett álltam, ahogy a többiek is. De őszintén? Féltem. Ezen gondolkodtam, mikor Louis közeledett felém. Kezeit áthelyezte derekamon.
- Adhatok, egy jó éjt puszit? - kérdezte.
- Igen. - suttogtam. Ajkai azonnal az enyémhez tapadtak. Lágyan csókolt. Én is visszacsókoltam, majd hagytam, hogy teljesen átkaroljon, és tovább csókoljon. Élveztem minden vele töltött percet, úgy éreztem Ő minden amire egy lánynak szüksége van. Kissé felém emelkedett majd úgy csókolóztunk tovább. Nem tudom mióta tarthatott, de nem érdekelt. Csókcsatánkból telefonom csengése zökkentett ki.
- Tuti, hogy Farrah szórakozik. - morogta bele csókunkba, majd tovább csókolt.
- Nem hiszem. - mosolyodtam el, majd eltoltam magamtól. Szomorúan huppant vissza az ágyba. Én pedig a rezgő telefon felé nyúltam. Jack. Rég beszéltünk... furcsa volt, hogy hajnali egykor hív, de felvettem.
- Jack? - szóltam bele.
- Ann? Igen, Jack. Baj van.. - sóhajtott.
- Mi? - ültem fel az ágyban, hajamat fülem mögé tűrve.
- Finn kórházban van.
- Mi? - sápadtam el. - Mi történt?!
- Az egyik videónk során, történt a baleset. Eltört a lába. A szüleink Floridában vannak, és jó lenne, ha bejönnél, mert éjjel nappal rólad beszél. Rólam beszél? Éjjel..nappal?
- Öhm..rendben, azonnal megyek. De melyik kórház? - Jack lediktálta majd le is tettem.
- Baj van? - ült fel Louis, és kezem után nyúlt.
- El kell mennem. - ezzel farmeremért nyúltam és felvettem azt.
- Miért?
- Finn. Kórházban van. - néztem rá, majd felvettem kabátom, és táskám is.
- Elmegyek veled. - szállt ki azonnal az ágyból.
- Nem! Neked nem kell. - léptem felé.
.- De! Még egyszer nem hagylak egyedül. - lépett közelebb hozzám, majd mélyen szemembe nézett.
- Rendben, de akkor siess. - mondtam, majd lesiettem a lépcsőn.
* Louis szemszöge *
Nem örültem, hogy elrontotta az esténk ez a baleset, de ez van. Ann azt akarta, hogy maradjak, de megfogadtam magamnak, hogy sosem hagyom többé egyedül. Felkaptam egy farmert, és egy fekete pólót, majd szaladtam is a lány után.
- Mi történt vele? - kérdeztem immáron a kocsiban.
- Eltört a lába. - nézett rám Ann.
- Uh..gyerekkoromban nekem is eltört. Rossz érzés.. - mondtam, majd megálltam a pirosnál.
- Azért, remélem jól van. - hajtotta le fejét a lány. Még az egyik haverunk buliján találkoztam Fin-nel. Jót beszélgettem vele, normális srác. Tudom, hogy jó barátja Ann-nek, megértettem őt. Pár percen belül meg is érkeztünk a kórházhoz. Ann szinte rohant a recepcióhoz, de időközben Jack-re az ikertestvérére bukkantunk.
- Jack. - ölelte meg Ann. - Finn? - kérdezte, mire a fiú egy kórteremre mutatott. A lány bólintott majd odasétált, én pedig sóhajtva Jack mellé álltam, aki éppen kávéját szürcsölgette.
- Minden, oké? - néztem a fiúra.
- Azt hiszem. -mondta rám sem nézve, majd elsétált. Azt hiszem, nem kedvel.
* Ann szemszöge *
Lassan nyitottam le a kilincset, majd kinyitottam az ajtót. Finn a sarokban feküdt, éppen nézett ki az ablakon. Lába fel volt kötve.
- Szia. - köszöntem, mire azonnal felém fordult.
- Ann? Te mit keresel itt? - leültem a mellette lévő kis fehér székre. Akárcsak Jass-nél..Rossz emlékek.
- Jack hívott fel, hogy mi történt. Gondoltam, ide jövök. - mosolyogtam.
- Köszönöm. - mosolyodott el ő is.
- Nagyon nagy a baj? - néztem a lábára.
- Áh.. nem. Nem is fáj. Nézett ő is a felkötözött lábára. Kezemmel megfogtam az övét, majd megszorítottam.
- Nem lesz semmi gond. Ne aggódj. Én itt leszek, ha kellek, rendben? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
- Tudom, hogy te mindig itt leszel. Abban a pillanatban, nyitott be Louis.
- Hello haver. Jobban vagy? - el is engedtem Finn kezét, majd rá mosolyogtam Louis-ra. Ő mögém állt kezét vállamra tette.
- Te hogy, hogy itt? -kérdezte döbbenten Finn.
- Ann-nel jöttem. - mosolygott a lányra. Finn nagyot nyelt, majd keze megfeszült.
- Csak nem együtt töltöttétek az éjszakát?! - mosolygott erőltetettem felénk. Lehajtottam fejem.
- De. - mondta komolyan Louis. Éreztem a feszültséget, de nem tudtam mit tegyek. Azt hittem kedvelik egymást. Tévedtem.
*
Azt hittem segíthetek. Hogy jobb lesz, ha ott leszek. De nem. Louis láttán azonnal idegessé vált, amit próbált fokozni, de nem ment neki. Aztán jobbnak láttam eljönni. Minek maradjak?
- Minden rendben? - kérdezte Louis, az autóban. Csak rá mosolyogtam, majd kinéztem az ablakon. Túl sok dolog történt mostanában..kezd elegem lenni. Nagyon kezd. Próbálok mindenkinek eleget tenni. Próbálok a táncra figyelni, próbálok Louis és a többiek kedvében járni, próbálom megvédeni magam, próbálom megvédeni a húgom, és a családom, és próbálok megfelelni Finn-nek. Nem tudok mindent teljesíteni, mert nem vagyok tökéletes. Senki sem az.
- Hoztam. - mosolyodtam el én is, majd elkezdetem kutakodni a táskámban. Hirtelen megrezzent a telefonom. Elővettem majd megnyitottam az "üzenet" ablakot. Farrah küldött egy videót, azt írta nyissam meg. Kihozott egy Vine oldalt, ahol oldalt Farrah Jonshon neve szerepelt. Megnyitottam a videót.
Elvettem Niall boxerét. Mondta a videóban Farrah, majd nevetett, és a kamerát az előtte álló Niall-re szegezte. A fiú egy szál torolkozőben volt, csípőre tett kézzel.
- Niall Horan vagyok, és most lopták el a boxerem. - mondata végén elmosolyodott, és elvette a kamerát Niall-től.
- Én pedig az a lány vagyok, aki ezt megtette. - integetett a kamerába Farrah, majd Niall is a képbe került és megpuszilta Farrah arcát, majd a videó leállt. Elmosolyodtam, majd lezártam a telefonom. Tudtam, hogy valami orültségbe kezdenek, ha ketten vannak. Louis kezében egy popcorn-nal huppan le mellém az ágyra.
- Melyik filmet nézzük? Van.. Szerelmünk lapjai, de az nagyon nyálas..szerintem. - ezzel el is dobta a maga mellett lévő filmet. - Van más is..de én inkább vígjátékot nénék, és..
- Louis. - mondtam kissé halkan. Azonnal elhallgatott, és rám nézett.
- Eléggé...fáradt vagyok. - hajtottam le a fejem.
- P - Persze, nem is aludtál napok óta. - maga mellétette a popcorn-t, majd kihúzta a takarót. Kissé félve, de bemásztam mellé. A TV halkan ment, néhány popcorn darab szóródott szanaszét, amit én felszedtem, és visszatettem a tálba.
- Ne baj? - néztem rá.
- Dehogy baj! Megértem, én sajnálom, hogy elfeledkeztem erről. - mosolygott, majd kikapcsolta a TV-t. Louis felé fordultam,majd éreztem, hogy a takaró alatt megsimítja kezem.
- Fáj még a kezed? - kérdezte aggodalommal hangjában. Aggodalma megmosolyogtatott, így összekulcsoltam kezét az enyémmel.
- Már..nem. - hangom magabiztos volt. Nem láttam, de éreztem, ahogyan a fiú elmosolyodik mondatom hallatán.
- Sajnálom a mai napot.. hogy annyira kiakadtam. Nem kellett volna. Csak.. annyira kiakadtam Farrah-n. Vagyis..Emily-n. - nagyot nyeltem a neve hallatán. Igen. Emily.
- Semmi gond. Nem a te hibád..sem az övé. Minden rendben lesz, mostmár tudom. - hazudtam. Tudtam, hogy ez még csak a kezdet volt. De én Farrah..vagyis Emily mellett álltam, ahogy a többiek is. De őszintén? Féltem. Ezen gondolkodtam, mikor Louis közeledett felém. Kezeit áthelyezte derekamon.
- Adhatok, egy jó éjt puszit? - kérdezte.
- Igen. - suttogtam. Ajkai azonnal az enyémhez tapadtak. Lágyan csókolt. Én is visszacsókoltam, majd hagytam, hogy teljesen átkaroljon, és tovább csókoljon. Élveztem minden vele töltött percet, úgy éreztem Ő minden amire egy lánynak szüksége van. Kissé felém emelkedett majd úgy csókolóztunk tovább. Nem tudom mióta tarthatott, de nem érdekelt. Csókcsatánkból telefonom csengése zökkentett ki.
- Tuti, hogy Farrah szórakozik. - morogta bele csókunkba, majd tovább csókolt.
- Nem hiszem. - mosolyodtam el, majd eltoltam magamtól. Szomorúan huppant vissza az ágyba. Én pedig a rezgő telefon felé nyúltam. Jack. Rég beszéltünk... furcsa volt, hogy hajnali egykor hív, de felvettem.
- Jack? - szóltam bele.
- Ann? Igen, Jack. Baj van.. - sóhajtott.
- Mi? - ültem fel az ágyban, hajamat fülem mögé tűrve.
- Finn kórházban van.
- Mi? - sápadtam el. - Mi történt?!
- Az egyik videónk során, történt a baleset. Eltört a lába. A szüleink Floridában vannak, és jó lenne, ha bejönnél, mert éjjel nappal rólad beszél. Rólam beszél? Éjjel..nappal?
- Öhm..rendben, azonnal megyek. De melyik kórház? - Jack lediktálta majd le is tettem.
- Baj van? - ült fel Louis, és kezem után nyúlt.
- El kell mennem. - ezzel farmeremért nyúltam és felvettem azt.
- Miért?
- Finn. Kórházban van. - néztem rá, majd felvettem kabátom, és táskám is.
- Elmegyek veled. - szállt ki azonnal az ágyból.
- Nem! Neked nem kell. - léptem felé.
.- De! Még egyszer nem hagylak egyedül. - lépett közelebb hozzám, majd mélyen szemembe nézett.
- Rendben, de akkor siess. - mondtam, majd lesiettem a lépcsőn.
* Louis szemszöge *
Nem örültem, hogy elrontotta az esténk ez a baleset, de ez van. Ann azt akarta, hogy maradjak, de megfogadtam magamnak, hogy sosem hagyom többé egyedül. Felkaptam egy farmert, és egy fekete pólót, majd szaladtam is a lány után.
- Mi történt vele? - kérdeztem immáron a kocsiban.
- Eltört a lába. - nézett rám Ann.
- Uh..gyerekkoromban nekem is eltört. Rossz érzés.. - mondtam, majd megálltam a pirosnál.
- Azért, remélem jól van. - hajtotta le fejét a lány. Még az egyik haverunk buliján találkoztam Fin-nel. Jót beszélgettem vele, normális srác. Tudom, hogy jó barátja Ann-nek, megértettem őt. Pár percen belül meg is érkeztünk a kórházhoz. Ann szinte rohant a recepcióhoz, de időközben Jack-re az ikertestvérére bukkantunk.
- Jack. - ölelte meg Ann. - Finn? - kérdezte, mire a fiú egy kórteremre mutatott. A lány bólintott majd odasétált, én pedig sóhajtva Jack mellé álltam, aki éppen kávéját szürcsölgette.
- Minden, oké? - néztem a fiúra.
- Azt hiszem. -mondta rám sem nézve, majd elsétált. Azt hiszem, nem kedvel.
* Ann szemszöge *
Lassan nyitottam le a kilincset, majd kinyitottam az ajtót. Finn a sarokban feküdt, éppen nézett ki az ablakon. Lába fel volt kötve.
- Szia. - köszöntem, mire azonnal felém fordult.
- Ann? Te mit keresel itt? - leültem a mellette lévő kis fehér székre. Akárcsak Jass-nél..Rossz emlékek.
- Jack hívott fel, hogy mi történt. Gondoltam, ide jövök. - mosolyogtam.
- Köszönöm. - mosolyodott el ő is.
- Nagyon nagy a baj? - néztem a lábára.
- Áh.. nem. Nem is fáj. Nézett ő is a felkötözött lábára. Kezemmel megfogtam az övét, majd megszorítottam.
- Nem lesz semmi gond. Ne aggódj. Én itt leszek, ha kellek, rendben? - kérdeztem, mire elmosolyodott.
- Tudom, hogy te mindig itt leszel. Abban a pillanatban, nyitott be Louis.
- Hello haver. Jobban vagy? - el is engedtem Finn kezét, majd rá mosolyogtam Louis-ra. Ő mögém állt kezét vállamra tette.
- Te hogy, hogy itt? -kérdezte döbbenten Finn.
- Ann-nel jöttem. - mosolygott a lányra. Finn nagyot nyelt, majd keze megfeszült.
- Csak nem együtt töltöttétek az éjszakát?! - mosolygott erőltetettem felénk. Lehajtottam fejem.
- De. - mondta komolyan Louis. Éreztem a feszültséget, de nem tudtam mit tegyek. Azt hittem kedvelik egymást. Tévedtem.
*
Azt hittem segíthetek. Hogy jobb lesz, ha ott leszek. De nem. Louis láttán azonnal idegessé vált, amit próbált fokozni, de nem ment neki. Aztán jobbnak láttam eljönni. Minek maradjak?
- Minden rendben? - kérdezte Louis, az autóban. Csak rá mosolyogtam, majd kinéztem az ablakon. Túl sok dolog történt mostanában..kezd elegem lenni. Nagyon kezd. Próbálok mindenkinek eleget tenni. Próbálok a táncra figyelni, próbálok Louis és a többiek kedvében járni, próbálom megvédeni magam, próbálom megvédeni a húgom, és a családom, és próbálok megfelelni Finn-nek. Nem tudok mindent teljesíteni, mert nem vagyok tökéletes. Senki sem az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése