*Farrah szemszöge*
- Ne már, basszus, tökre néztem, ne kapcsold már el! - morgott rám a fiú, majd összeszorított szemöldökkel kikapta a kezemből a távirányítót, de utána rögtön el is nevette magát, mikor visszakapcsolhatott. Közben én személyesen tömtem magam popcornal, közben néhányat beledobtam a fiú szájába.
A telefonom rezgésére lettem figyelmes, majd áthajoltam a fiún és felvettem.
- Halló? - szóltam bele, de közben a kezeim elfáradtak, így Niall ölében végeztem, mire ő csak vigyorgott.
- Farrah? - hallottam Jack hangját.
- Úristen Jack, szia! Minden oké? - ültem vissza a helyemre, mire láttam Niall dühös arcát.
- Nem, semmi nem oké. - hallottam a fiú hangját. - Finn kórházban van.
- MI? Melyikben? - pattantam föl. A fiú ledeiktálta, majd megkérdezte:
- Veled minden oké, Farrah? - kérdezte kedvesen.
- Én jól vagyok, de sietünk hozzátok! - próbáltam visszatérni az igazi okra, amiért felhívott. Nem, nem akartam elmondani, hogy Niallel vagyok. Nem akartam őt megbántani.
- Vele vagy? - kérdezte.A szívem kihagyott egy ütemet, majd az ajtóhoz sétáltam, felvettem a pulcsimat.
- Mindjárt ott vagyok. - ekkor letettem. Nem mondhattam, hogy "igen, éppen Nála vagyok" ezért hagytam is a kérdést, mintha meg sem hallottam volna. Bár Jack nem egy idióta, tudni fogja, hogy a válasz igen.
*
- Jack! - futottam a fiúhoz, majd hosszasan megöleltem. Beszívtam ruhájának jellegzetes illatát, majd elváltam tőle. Arca szomorúsággal telt volt, én pedig ezt észrevéve rögtön az ajtók felé kaptam a tekintetem. - Melyikben van Finn?
- Abban. - mutatott egy egyajtós szobára. Az ajtó nem tűnt annyira ki, mint a többi, szürke színe miatt beleolvadt a környezetébe. Niall megfogta a vállamat, majd barátságosan rám mosolygott. Elég egyértelmű volt, hogy nem csak amiatt tette ezt a mozdulatot, mert segíteni akart, hanem mert ki akarta nyilvánítani Jack előtt, hogy az Övé vagyok. Persze a segítségnyújtás is benne volt, de az arckifejezéséről pontosan meg tudtam alapítani, hogy más is közrejátszott. Nem is értem miért volt féltékeny, hiszen nem beszéltem Jack-kel sokat azóta, mióta őket megismertük, talán néhányszor. De ez neki elég is volt, hogy féltékeny legyen, még ha nem is akart.
Elindultam, majd lassan nyitottam ki az ajtót és bedugtam a fejem. Ann ült az ágy mellett, Louis a vállát fogta, miközben Finnre meredt és védelmezően tekintett a lányra.
- Sziasztok. - integettem félénken, majd gyorsan odasiettem Finnhez. Elnevettem magam, mire ő is.
- Most min nevettek? - kérdezte Louis még mindig kicsit idegesen. Fogadhatnék rá, hogy még mindig rám dühös.
- Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hogy eltöröd a lábad? Méghozzá egy videó közben? - nevettem, mire Finn is felnevetett. Ann szúrós szemmel nézett rám, hogy miért vagyok ilyen vele, de visszapillantottam rá, olyan 'dehátnincssemmibaja' fejjel. Megforgatta a szemeit.
- Azt hittem legalább a bmx-ről nem esem le. - fogta fejét a fiú.
- Bmx-es videót csináltatok? Úristen, de rohadt régen bicóztam. - nevettem hangosan, mire az egyik nővér behajolt az ajtón.
- Maradjanak csöndben! A betegnek pihenésre van szükségre. - majd ki is ment. Elnevettük magunkat, Ann pedig felállt és kijelentette:
- Most magatokra hagylak, hagy beszélhessetek a bmx-ekről. - forgatta meg nevetve a szemét, majd ki is ment. Louis követte, majd Niall is kiment, azt mondta, hogy vesz valami csokit magának.
- És hogy vagy Farrah? - kérdezte érdeklődve az ágyon fekvő fiú. Haja még így is királyul nézett ki, miközben oldalasan mosolygott.
- Hát, gyorsak az események, mondhatjuk, hogy pörög az életem. - mosolyogtam rá őszintén.
- És mi van közted meg a szőke között? Alakulgat valami? - kacsintott rám, majd felkuncogott.
- Én is kérdezhetném, hogy mi van közted és Ann között, de jófej vagyok és nem teszem. - vágtam vissza.
- Naa, tudod, hogy nem köcsögösködni akarok, komolyan kérdezem. - villantotta rám 100 vattos mosolyát.
- De tudom, hogy Jack miatt kérdezed.
- Részben miatta is, igen. - vágott kínos fejet.
- Hát..tudod.. fogalmam sincs. Nem tudnám megmagyarázni. Jack most utál? - néztem újra föl rá.
- Olyan mint volt, csak néha veszem észre rajta, hogy szomorúbb lesz az arckifejezése, ha rólad vagy épp a bandáról van szó. - magyarázta.
- Ja, de ti még mindig nem bírjátok őket. - nevettem.
- Bírnám én, ha..-folytatta volna a mondatot, de nem tudott mit mondani.
- Ha Ann nem lenne Louisval folyton. - folytattam helyette is.
- Rohadtul el akarja zárni tőlem, de nem fogja. - mondta, kissé már idegesen, mire csak megfogtam a vállát és felálltam.
- Kimegyek, hozok valami csokit, okés? - mondtam neki, majd kiléptem az ajtón. Jacket láttam ülni az egyik széken. A mobilján lógott, ha jól láttam játszott valamin, azért csinált olyan nagy mozdulatokat. Mosolyogva odasétáltam, majd lehuppantam mellé, mire majdnem felsikított.
- Te jesszus úristen, ilyet ne csinálj többé. - nevetett, mikor meglátott, de utána kissé elhallgatott.
- Nem jössz el velem csokiért? - kérdeztem barátságosan, hiszen tudtam, hogy nem nagyon tudnánk miről beszélgetni. Bólintott, majd felállt, megigazította magán a nadrágot és elindultunk. Egymás mellett haladtunk, én lengettem a kezem, ő pedig mindkettőt a hátsó zsebében tartotta, de megörültem, mert láttam rajta az igazi Jack-es féloldalas mosolyát, amit már nem olyan sűrűn. Nem bírtam magamban tartani, elnevettem magam, majd óvatosan meglöktem a vállát, mire kivette hátsó nadrágzsebéből a kezeit. Nem is értem miért volt olyan tartózkodó. Ezután lazán járt, nevetett és bökdöste a vállamat, míg az automatához nem értünk. Ott megtorpant, majd szikrázó szemekkel meredt a szőke fiúra, aki éppen a gombokkal babrált. Felénk nézett, majd komor lett a tekintete. Nem akartam tovább húzni, ezért odasiettem a géphez és kivettem a megrendelt 4 darab csokit. Az egyiket Niall kezébe nyomtam, a másikat meg Jackébe és elindultam vissza Finnhez, az egyetlen nem balhézó emberhez. Na jó, ez nem igaz, de ő az egyetlen aki ágyhoz kötött, ezért nem tudott balhézni.
Benyitottam az ajtót, majd láttam a lányt, aki ott ült Finn ágya melletti széken, így abban a pillanatban megpördültem magam körül és visszasétáltam. Jack elsietett mellettem, de elejtett egy őszinte mosolyt felém. Niall ott várt rám, ahol hagytam. Odaérve kezem a mellkasára helyeztem, majd közelebb hajoltam hozzá. Éreztem, ahogyan gyorsabban veszi a levegőt és minden figyelmével rám fókuszál, amit persze hihetetlenül élveztem.
Megcsörrent a telefonom.
Kissé hátrébb álltam a fiútól, majd felvettem. Nem szólaltam meg, csak vártam, hogy az illető megszólaljon.
- Miss Davidson! - hallottam egy mély, rekedt hangot. Nyugodtan álltam, míg a fiú előttem összeráncolt szemöldökkel meredt rám. - Hall engem. Köszönöm, hogy megtisztel figyelmével.
- Az ügyről szeretne beszélni. - szólaltam meg halkan.
- Igen Miss, arról. - hallottam a férfi megalázkodó hangját a vonal túlsó feléről. Másik lábamra helyeztem a súlyomat, majd sóhajtottam egyet. - Az emberei egyre több helyen keresik. Beszámoltak mindenről.
- Beszámoltak mindenről? - vontam kérdőre.
- A támadásról is, Miss. A késelésről.
- Maga fél. - suttogtam. Niall arckifejezése is hasonlókat mutatott bár ő próbált bátorságot mutatni, míg a férfi hangja szinte reszketett.
- Puska van szorítva a fejemhez, Miss.
Egy másodpercig gondolkoztam csak. Átgondoltam, hogy mit is tehetnék. Az ember keze meg van kötve, vagy megöl egy embert, de titka az is marad, vagy ő hal meg. Én pedig nem fogok meghalni. Még nem.
- MONDJA MÉG EGYSZER! Mondja még egyszer, de ha megtudom, hogy hazudik, megtalálom és megnyúzom.
Szavaim súlya miatt a fiú arcára fájdalom ült ki és legszívesebben kitépte volna belőle a telefont. Összeráncolta szemöldökét, kezét ökölbe szorította.
- De nem. Rossz nap ez a halálra. - suttogtam bele, majd letettem.
- Ne már, basszus, tökre néztem, ne kapcsold már el! - morgott rám a fiú, majd összeszorított szemöldökkel kikapta a kezemből a távirányítót, de utána rögtön el is nevette magát, mikor visszakapcsolhatott. Közben én személyesen tömtem magam popcornal, közben néhányat beledobtam a fiú szájába.
A telefonom rezgésére lettem figyelmes, majd áthajoltam a fiún és felvettem.
- Halló? - szóltam bele, de közben a kezeim elfáradtak, így Niall ölében végeztem, mire ő csak vigyorgott.
- Farrah? - hallottam Jack hangját.
- Úristen Jack, szia! Minden oké? - ültem vissza a helyemre, mire láttam Niall dühös arcát.
- Nem, semmi nem oké. - hallottam a fiú hangját. - Finn kórházban van.
- MI? Melyikben? - pattantam föl. A fiú ledeiktálta, majd megkérdezte:
- Veled minden oké, Farrah? - kérdezte kedvesen.
- Én jól vagyok, de sietünk hozzátok! - próbáltam visszatérni az igazi okra, amiért felhívott. Nem, nem akartam elmondani, hogy Niallel vagyok. Nem akartam őt megbántani.
- Vele vagy? - kérdezte.A szívem kihagyott egy ütemet, majd az ajtóhoz sétáltam, felvettem a pulcsimat.
- Mindjárt ott vagyok. - ekkor letettem. Nem mondhattam, hogy "igen, éppen Nála vagyok" ezért hagytam is a kérdést, mintha meg sem hallottam volna. Bár Jack nem egy idióta, tudni fogja, hogy a válasz igen.
*
- Jack! - futottam a fiúhoz, majd hosszasan megöleltem. Beszívtam ruhájának jellegzetes illatát, majd elváltam tőle. Arca szomorúsággal telt volt, én pedig ezt észrevéve rögtön az ajtók felé kaptam a tekintetem. - Melyikben van Finn?
- Abban. - mutatott egy egyajtós szobára. Az ajtó nem tűnt annyira ki, mint a többi, szürke színe miatt beleolvadt a környezetébe. Niall megfogta a vállamat, majd barátságosan rám mosolygott. Elég egyértelmű volt, hogy nem csak amiatt tette ezt a mozdulatot, mert segíteni akart, hanem mert ki akarta nyilvánítani Jack előtt, hogy az Övé vagyok. Persze a segítségnyújtás is benne volt, de az arckifejezéséről pontosan meg tudtam alapítani, hogy más is közrejátszott. Nem is értem miért volt féltékeny, hiszen nem beszéltem Jack-kel sokat azóta, mióta őket megismertük, talán néhányszor. De ez neki elég is volt, hogy féltékeny legyen, még ha nem is akart.
Elindultam, majd lassan nyitottam ki az ajtót és bedugtam a fejem. Ann ült az ágy mellett, Louis a vállát fogta, miközben Finnre meredt és védelmezően tekintett a lányra.
- Sziasztok. - integettem félénken, majd gyorsan odasiettem Finnhez. Elnevettem magam, mire ő is.
- Most min nevettek? - kérdezte Louis még mindig kicsit idegesen. Fogadhatnék rá, hogy még mindig rám dühös.
- Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hogy eltöröd a lábad? Méghozzá egy videó közben? - nevettem, mire Finn is felnevetett. Ann szúrós szemmel nézett rám, hogy miért vagyok ilyen vele, de visszapillantottam rá, olyan 'dehátnincssemmibaja' fejjel. Megforgatta a szemeit.
- Azt hittem legalább a bmx-ről nem esem le. - fogta fejét a fiú.
- Bmx-es videót csináltatok? Úristen, de rohadt régen bicóztam. - nevettem hangosan, mire az egyik nővér behajolt az ajtón.
- Maradjanak csöndben! A betegnek pihenésre van szükségre. - majd ki is ment. Elnevettük magunkat, Ann pedig felállt és kijelentette:
- Most magatokra hagylak, hagy beszélhessetek a bmx-ekről. - forgatta meg nevetve a szemét, majd ki is ment. Louis követte, majd Niall is kiment, azt mondta, hogy vesz valami csokit magának.
- És hogy vagy Farrah? - kérdezte érdeklődve az ágyon fekvő fiú. Haja még így is királyul nézett ki, miközben oldalasan mosolygott.
- Hát, gyorsak az események, mondhatjuk, hogy pörög az életem. - mosolyogtam rá őszintén.
- És mi van közted meg a szőke között? Alakulgat valami? - kacsintott rám, majd felkuncogott.
- Én is kérdezhetném, hogy mi van közted és Ann között, de jófej vagyok és nem teszem. - vágtam vissza.
- Naa, tudod, hogy nem köcsögösködni akarok, komolyan kérdezem. - villantotta rám 100 vattos mosolyát.
- De tudom, hogy Jack miatt kérdezed.
- Részben miatta is, igen. - vágott kínos fejet.
- Hát..tudod.. fogalmam sincs. Nem tudnám megmagyarázni. Jack most utál? - néztem újra föl rá.
- Olyan mint volt, csak néha veszem észre rajta, hogy szomorúbb lesz az arckifejezése, ha rólad vagy épp a bandáról van szó. - magyarázta.
- Ja, de ti még mindig nem bírjátok őket. - nevettem.
- Bírnám én, ha..-folytatta volna a mondatot, de nem tudott mit mondani.
- Ha Ann nem lenne Louisval folyton. - folytattam helyette is.
- Rohadtul el akarja zárni tőlem, de nem fogja. - mondta, kissé már idegesen, mire csak megfogtam a vállát és felálltam.
- Kimegyek, hozok valami csokit, okés? - mondtam neki, majd kiléptem az ajtón. Jacket láttam ülni az egyik széken. A mobilján lógott, ha jól láttam játszott valamin, azért csinált olyan nagy mozdulatokat. Mosolyogva odasétáltam, majd lehuppantam mellé, mire majdnem felsikított.
- Te jesszus úristen, ilyet ne csinálj többé. - nevetett, mikor meglátott, de utána kissé elhallgatott.
- Nem jössz el velem csokiért? - kérdeztem barátságosan, hiszen tudtam, hogy nem nagyon tudnánk miről beszélgetni. Bólintott, majd felállt, megigazította magán a nadrágot és elindultunk. Egymás mellett haladtunk, én lengettem a kezem, ő pedig mindkettőt a hátsó zsebében tartotta, de megörültem, mert láttam rajta az igazi Jack-es féloldalas mosolyát, amit már nem olyan sűrűn. Nem bírtam magamban tartani, elnevettem magam, majd óvatosan meglöktem a vállát, mire kivette hátsó nadrágzsebéből a kezeit. Nem is értem miért volt olyan tartózkodó. Ezután lazán járt, nevetett és bökdöste a vállamat, míg az automatához nem értünk. Ott megtorpant, majd szikrázó szemekkel meredt a szőke fiúra, aki éppen a gombokkal babrált. Felénk nézett, majd komor lett a tekintete. Nem akartam tovább húzni, ezért odasiettem a géphez és kivettem a megrendelt 4 darab csokit. Az egyiket Niall kezébe nyomtam, a másikat meg Jackébe és elindultam vissza Finnhez, az egyetlen nem balhézó emberhez. Na jó, ez nem igaz, de ő az egyetlen aki ágyhoz kötött, ezért nem tudott balhézni.
Benyitottam az ajtót, majd láttam a lányt, aki ott ült Finn ágya melletti széken, így abban a pillanatban megpördültem magam körül és visszasétáltam. Jack elsietett mellettem, de elejtett egy őszinte mosolyt felém. Niall ott várt rám, ahol hagytam. Odaérve kezem a mellkasára helyeztem, majd közelebb hajoltam hozzá. Éreztem, ahogyan gyorsabban veszi a levegőt és minden figyelmével rám fókuszál, amit persze hihetetlenül élveztem.
Megcsörrent a telefonom.
Kissé hátrébb álltam a fiútól, majd felvettem. Nem szólaltam meg, csak vártam, hogy az illető megszólaljon.
- Miss Davidson! - hallottam egy mély, rekedt hangot. Nyugodtan álltam, míg a fiú előttem összeráncolt szemöldökkel meredt rám. - Hall engem. Köszönöm, hogy megtisztel figyelmével.
- Az ügyről szeretne beszélni. - szólaltam meg halkan.
- Igen Miss, arról. - hallottam a férfi megalázkodó hangját a vonal túlsó feléről. Másik lábamra helyeztem a súlyomat, majd sóhajtottam egyet. - Az emberei egyre több helyen keresik. Beszámoltak mindenről.
- Beszámoltak mindenről? - vontam kérdőre.
- A támadásról is, Miss. A késelésről.
- Maga fél. - suttogtam. Niall arckifejezése is hasonlókat mutatott bár ő próbált bátorságot mutatni, míg a férfi hangja szinte reszketett.
- Puska van szorítva a fejemhez, Miss.
Egy másodpercig gondolkoztam csak. Átgondoltam, hogy mit is tehetnék. Az ember keze meg van kötve, vagy megöl egy embert, de titka az is marad, vagy ő hal meg. Én pedig nem fogok meghalni. Még nem.
- MONDJA MÉG EGYSZER! Mondja még egyszer, de ha megtudom, hogy hazudik, megtalálom és megnyúzom.
Szavaim súlya miatt a fiú arcára fájdalom ült ki és legszívesebben kitépte volna belőle a telefont. Összeráncolta szemöldökét, kezét ökölbe szorította.
- De nem. Rossz nap ez a halálra. - suttogtam bele, majd letettem.
 |
| "Sorry. Wrong day to die" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése