*Ann szemszöge*
Kissé szégyenlősen tekintettem körbe a szobában, próbáltam nem a fiú szemébe nézni, végül is, majdnem azt feltételeztem, hogy ő tette mindezt és omlottam a karjaiba. A legcikisebb része ennek a felismerés.
- Tudjátok milyen jó partikat lehetne itt csapni? - hallottam az ajtóból Farrah nevető hangját, majd odapillantottam. Érdeklődő szemmel figyelte a falakat, bútorokat és ujjaival mindenen végig simított.
- Itt nem lesz parti, mondjuk úgy.. soha ?! - válaszoltam kiakadva a lányra. Ha belegondolok miatta lett olyan a lakás, ahogy kinézett és hagynám, hogy újra feltúrja? Nem.
Ő kérkedő tekintettel nézett rám, majd a konyhába sétált és szinte kitépte a hűtő ajtaját. Louisra pillantottam aki olyan apukás tekintettel nézett a lányra, azt gondolva, hogy "teljesen bolond".
- Uhh, még a hűtőbe is bepakolt? Van itt egy cetli. "Kedves Ann.." - kezdte olvasnia cetlin lévő szöveget, amikor feleszmélten próbáltam kikapni a kezéből a cetlit, de ő átsurrant a konyha másik oldalára. Nevetve futott előttem, miközben próbáltam kergetni, elkerülni azt, hogy a Finntől kapott levelet semmiképpen ne olvassa fel Louis előtt. Mikor erre rádöbbent és már vagy 50x elolvasta az szövegét odaadta és mosolyogva továbbvonult.
- Szóval egy party, jó hely lenne ez. - huppant le a kanapéra.
" Kedves Ann. Remélem tetszenek a bútorok és nem lepődtél meg annyira. Vissza nem adhatod, ez egy ajándék, amit illik elfogadni.. ;) xx Finn"
Miközben a sorokat olvastam, le kellett ülnöm, majd visszatartanom magam a fiú előtt, hogy ne lássa rajtam a pirulást.
- Ki volt az? - a fiú kedvesen lépkedett felém, majd kivette kezemből a cetlit. Ajkamba haraptam, majd felnéztem rá.
- Nem kórházban van? - ez volt az első kérdése.
- Nem. Nem volt súlyos a dolog, ezért kiengedték. Mankóval jár. - válaszolt Farrah, majd beleivott a kezében lévő kólába.
- Ezt honnan tudod? - pillantottam a sokat tudó lány felé.
- Ma voltam Jack-nél, és ő mondta. - rántotta meg vállát, ezzel is mutatva semmit nemtörődését a dologgal kapcsolatban. Louis csendben volt, kerülte a tekintetem, inkább a cetlit nézegette.
- Akkor ma buli? - csattant fel az így is túl sok energiával rendelkező Farrah.
- Nem. - mosolyogtam rá, majd felálltam, hogy megvizsgáljam a ház többi részét. Ahogy a fürdőbe értem, rögtön tárcsázni kezdtem Finn-t. Nem akartam Louis előtt áradozni neki, mennyire hálás vagyok neki. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tette értem.
*
Sóhajtva dőltem neki a konyhaajtónak, ahol Farrah műanyag poharak keresett.
- Háttal állok neked, de a rosszalló tekinteted így is érzem. - majd megfordult. - Ijesztő vagy. - válasz helyett mellé léptem, és kivettem pár üdítőt a hűtőből. A rosszalló tekintetem annak volt köszönhető, hogy sikeresen meggyőzött arról, hogy buli legyen ma. Itt. Hogy miért mentem bele? Magam sem tudom. Talán, túl meggyőzhető vagyok. Rossz tulajdonság..
- Finn annyira cuki, hogy ezt tette ÉRTED. - emelte ki az utolsó szót.
- Még mindig ketten lakunk itt, szóval érted is tette. - tettem hozzá, majd elővettem egy bort is. A lány elnevette magát, majd felém fordult.
- Ugyan már.. te is tudod, hogy semmi közöm nem volt ehhez. Mindenkit megbabonáz, a cuki, aranyos, szép Ann, aki mindig megfontolt, és óvatos. - szem forgatva, fordultam én is a pulton ülő lányra.
- Niall pedig beleszeretett, egy őrült, vicces, bajos, lányba. - vissza kellett vágnom.
- Erős túlzás a "beleszeretett" szó. - rajzolt macskajeleket ujjaival.
- Szerintem szeret. Erősen kötődik hozzád. - éppen ellenkezett volna, mikor csengettek.
- Nyitom! - szaladt Farrah a bejárat felé. Letettem az utolsó italt is, majd mély levegőt vettem, és utoljára körbenéztem, a tiszta, és rendezett lakáson.
*
Döbbenten vettem észre, hogy valaki már az első fél órában részeg volt. Vagy már úgy jött..
- Minden rendben? - lépett mellém, Harry.
- Persze, csak.. nem akarom, hogy összetörjenek bármit is. - mosolyogtam kínosan.
- Nyugodj meg. Szép a lakás, és a többiek sem annyira gázak. - mosolygott kedvesen. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem volt teljesen igaza. Többen már összehányták a WC-t, és volt aki már az ajtóban bealudt. Hihetetlen.
- Itt van. - lépett mellém Farrah. Kérdőn néztem felé.
- K-ki?
- A megmentőnk. - mutatott az éppen kabátját levévő srácra, majd a nevetgélő Niall-hoz sietett. Izgatott voltam, mert nem tudtam hogyan mutassam ki hálámat, és örömömet. Ugrojak a nyakába? Nem, azt nem kéne. Senki sem akarja, hogy még egyszer eltörjön a lába. Akkor csak, öleljem meg? Nem, az meg túl egyszerű. Idegesen lépkedtem a fiú felé, aki éppen egy számomra ismeretlen fiúval beszélgetett. Két kezét a mankójára támasztotta, úgy tartotta magát.
- Szia. - álltam elé, arcomon pedig hatalmas mosoly terült el.
- Na milyen? Tetszik? - egy pillanatra körbepillantott az előszobán, majd vissza rám.
- Persze, hogy tetszik. - lelkendeztem. - Köszönöm. - öleltem meg. Azt hiszem maradok ennél a köszönetnyilvánításnál. Perceken keresztül csak öleltük egymást, míg Louis meg nem jelent mellettünk.
- Finn, látom jobban vagy. - kínos. Azonnal elengedtem a srácot, majd mosolyogva Louis mellé álltam. Érezhető volt, hogy nem kedvelik egymást.
- Jól látod. - Finn arrogáns volt.
- Táncolunk? - karolta át derekam Louis, majd lágy csókot hagyott számon. Tudtam mire megy ki a játék. Louis direkt, feltűnően próbálta féltékennyé tenni Finn-t, aki minden bizonnyal az volt, mert ölni tudott volna a szemeivel, miközben mankóját szorongatta. Kezei már a fenekemre tévedtek, majd vissza a derekamra. Közben feltűnően puszilgatta a nyakam. Zavarban voltam, és nem akartam, hogy Finn megint rosszul érezze magát.
- Én azt hiszem, hazamegyek. - Finn szavaira felkaptam a fejem, ami eddig Louis mellkasán hevert.
- Ne! - automatikusan nyúltam a fiú kezéért, miközben kiengedtem magam Louis karjaiból.
- Ann, ha menni akar menjen. Nem hiszem, hogy valakit is érdekel az, hogy itt van. - Louis jóízűen nevetett mögöttem.
- Kérlek, Finn. - suttogtam neki. Csalódottan rám nézett, majd kinyitotta az ajtót, és elment. Egyedül. Az éjszakában. Egy mankó segítségével.
- Idióta. - nevetett Louis, majd kezemért nyúlt.
- Te vagy az idióta. - dühös voltam. Miért tette ezt? Miért kellett ezt tennie Finn előtt?
- Ann..ugyan már. - húzott maga felé, és bár alig tudtam ellenállni gyönyörű kék szemeinek, magabiztosan húztam el magam tőle.
- Miért tetted ezt? Ha ő nem lenne, még mindig nem lenne lakásom. Arrogáns vagy, és nevetséges, amit csinálsz. - kabátomért nyúltam, majd Finn után indultam. Hallottam, ahogy Louis utánam kiabál, de nem érdekelt. Haragudtam rá. Nem is kicsit.
Kissé szégyenlősen tekintettem körbe a szobában, próbáltam nem a fiú szemébe nézni, végül is, majdnem azt feltételeztem, hogy ő tette mindezt és omlottam a karjaiba. A legcikisebb része ennek a felismerés.
- Tudjátok milyen jó partikat lehetne itt csapni? - hallottam az ajtóból Farrah nevető hangját, majd odapillantottam. Érdeklődő szemmel figyelte a falakat, bútorokat és ujjaival mindenen végig simított.
- Itt nem lesz parti, mondjuk úgy.. soha ?! - válaszoltam kiakadva a lányra. Ha belegondolok miatta lett olyan a lakás, ahogy kinézett és hagynám, hogy újra feltúrja? Nem.
Ő kérkedő tekintettel nézett rám, majd a konyhába sétált és szinte kitépte a hűtő ajtaját. Louisra pillantottam aki olyan apukás tekintettel nézett a lányra, azt gondolva, hogy "teljesen bolond".
- Uhh, még a hűtőbe is bepakolt? Van itt egy cetli. "Kedves Ann.." - kezdte olvasnia cetlin lévő szöveget, amikor feleszmélten próbáltam kikapni a kezéből a cetlit, de ő átsurrant a konyha másik oldalára. Nevetve futott előttem, miközben próbáltam kergetni, elkerülni azt, hogy a Finntől kapott levelet semmiképpen ne olvassa fel Louis előtt. Mikor erre rádöbbent és már vagy 50x elolvasta az szövegét odaadta és mosolyogva továbbvonult.
- Szóval egy party, jó hely lenne ez. - huppant le a kanapéra.
" Kedves Ann. Remélem tetszenek a bútorok és nem lepődtél meg annyira. Vissza nem adhatod, ez egy ajándék, amit illik elfogadni.. ;) xx Finn"
Miközben a sorokat olvastam, le kellett ülnöm, majd visszatartanom magam a fiú előtt, hogy ne lássa rajtam a pirulást.
- Ki volt az? - a fiú kedvesen lépkedett felém, majd kivette kezemből a cetlit. Ajkamba haraptam, majd felnéztem rá.
- Nem kórházban van? - ez volt az első kérdése.
- Nem. Nem volt súlyos a dolog, ezért kiengedték. Mankóval jár. - válaszolt Farrah, majd beleivott a kezében lévő kólába.
- Ezt honnan tudod? - pillantottam a sokat tudó lány felé.
- Ma voltam Jack-nél, és ő mondta. - rántotta meg vállát, ezzel is mutatva semmit nemtörődését a dologgal kapcsolatban. Louis csendben volt, kerülte a tekintetem, inkább a cetlit nézegette.
- Akkor ma buli? - csattant fel az így is túl sok energiával rendelkező Farrah.
- Nem. - mosolyogtam rá, majd felálltam, hogy megvizsgáljam a ház többi részét. Ahogy a fürdőbe értem, rögtön tárcsázni kezdtem Finn-t. Nem akartam Louis előtt áradozni neki, mennyire hálás vagyok neki. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tette értem.
*
Sóhajtva dőltem neki a konyhaajtónak, ahol Farrah műanyag poharak keresett.
- Háttal állok neked, de a rosszalló tekinteted így is érzem. - majd megfordult. - Ijesztő vagy. - válasz helyett mellé léptem, és kivettem pár üdítőt a hűtőből. A rosszalló tekintetem annak volt köszönhető, hogy sikeresen meggyőzött arról, hogy buli legyen ma. Itt. Hogy miért mentem bele? Magam sem tudom. Talán, túl meggyőzhető vagyok. Rossz tulajdonság..
- Finn annyira cuki, hogy ezt tette ÉRTED. - emelte ki az utolsó szót.
- Még mindig ketten lakunk itt, szóval érted is tette. - tettem hozzá, majd elővettem egy bort is. A lány elnevette magát, majd felém fordult.
- Ugyan már.. te is tudod, hogy semmi közöm nem volt ehhez. Mindenkit megbabonáz, a cuki, aranyos, szép Ann, aki mindig megfontolt, és óvatos. - szem forgatva, fordultam én is a pulton ülő lányra.
- Niall pedig beleszeretett, egy őrült, vicces, bajos, lányba. - vissza kellett vágnom.
- Erős túlzás a "beleszeretett" szó. - rajzolt macskajeleket ujjaival.
- Szerintem szeret. Erősen kötődik hozzád. - éppen ellenkezett volna, mikor csengettek.
- Nyitom! - szaladt Farrah a bejárat felé. Letettem az utolsó italt is, majd mély levegőt vettem, és utoljára körbenéztem, a tiszta, és rendezett lakáson.
*
Döbbenten vettem észre, hogy valaki már az első fél órában részeg volt. Vagy már úgy jött..
- Minden rendben? - lépett mellém, Harry.
- Persze, csak.. nem akarom, hogy összetörjenek bármit is. - mosolyogtam kínosan.
- Nyugodj meg. Szép a lakás, és a többiek sem annyira gázak. - mosolygott kedvesen. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem volt teljesen igaza. Többen már összehányták a WC-t, és volt aki már az ajtóban bealudt. Hihetetlen.
- Itt van. - lépett mellém Farrah. Kérdőn néztem felé.
- K-ki?
- A megmentőnk. - mutatott az éppen kabátját levévő srácra, majd a nevetgélő Niall-hoz sietett. Izgatott voltam, mert nem tudtam hogyan mutassam ki hálámat, és örömömet. Ugrojak a nyakába? Nem, azt nem kéne. Senki sem akarja, hogy még egyszer eltörjön a lába. Akkor csak, öleljem meg? Nem, az meg túl egyszerű. Idegesen lépkedtem a fiú felé, aki éppen egy számomra ismeretlen fiúval beszélgetett. Két kezét a mankójára támasztotta, úgy tartotta magát.
- Szia. - álltam elé, arcomon pedig hatalmas mosoly terült el.
- Na milyen? Tetszik? - egy pillanatra körbepillantott az előszobán, majd vissza rám.
- Persze, hogy tetszik. - lelkendeztem. - Köszönöm. - öleltem meg. Azt hiszem maradok ennél a köszönetnyilvánításnál. Perceken keresztül csak öleltük egymást, míg Louis meg nem jelent mellettünk.
- Finn, látom jobban vagy. - kínos. Azonnal elengedtem a srácot, majd mosolyogva Louis mellé álltam. Érezhető volt, hogy nem kedvelik egymást.
- Jól látod. - Finn arrogáns volt.
- Táncolunk? - karolta át derekam Louis, majd lágy csókot hagyott számon. Tudtam mire megy ki a játék. Louis direkt, feltűnően próbálta féltékennyé tenni Finn-t, aki minden bizonnyal az volt, mert ölni tudott volna a szemeivel, miközben mankóját szorongatta. Kezei már a fenekemre tévedtek, majd vissza a derekamra. Közben feltűnően puszilgatta a nyakam. Zavarban voltam, és nem akartam, hogy Finn megint rosszul érezze magát.
- Én azt hiszem, hazamegyek. - Finn szavaira felkaptam a fejem, ami eddig Louis mellkasán hevert.
- Ne! - automatikusan nyúltam a fiú kezéért, miközben kiengedtem magam Louis karjaiból.
- Ann, ha menni akar menjen. Nem hiszem, hogy valakit is érdekel az, hogy itt van. - Louis jóízűen nevetett mögöttem.
- Kérlek, Finn. - suttogtam neki. Csalódottan rám nézett, majd kinyitotta az ajtót, és elment. Egyedül. Az éjszakában. Egy mankó segítségével.
- Idióta. - nevetett Louis, majd kezemért nyúlt.
- Te vagy az idióta. - dühös voltam. Miért tette ezt? Miért kellett ezt tennie Finn előtt?
- Ann..ugyan már. - húzott maga felé, és bár alig tudtam ellenállni gyönyörű kék szemeinek, magabiztosan húztam el magam tőle.
- Miért tetted ezt? Ha ő nem lenne, még mindig nem lenne lakásom. Arrogáns vagy, és nevetséges, amit csinálsz. - kabátomért nyúltam, majd Finn után indultam. Hallottam, ahogy Louis utánam kiabál, de nem érdekelt. Haragudtam rá. Nem is kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése