- Van kocsid, ugye? - fordultam Niall felé. Fura arckifejezéssel fürkészte szemeimet, majd válaszolt:
- A múltkori kocsi a tóban végezte Farrah, szerintem ez valamiért nem jó ötlet.
- Nem fürödni akarok a kocsiddal, de muszáj megkeresnem a lányt. Ugye a farzsebedben tartod a kulcsaidat? - nyúltam a fiú előbb említett testrészéhez, majd finoman, de gyorsan kihúztam a kulcsokat. Niall fiús zavarában mozdulni sem tudott, míg én már kint voltam és az autót vettem célba. Hatalmas, fekete Range Rover. Nem feltűnő. Szarkazmus.
- Nem foglak egyedül elengedni. - ért mellém a fiú is, majd zsebre dugta a kezeit. - Valahogy tudom, hogy fürdés lenne a vége.
- Egyszer volt! És igen, jól vagyok azóta. - tettem szét a kezem.
- És a kocsi?
Megálltam egy pillanatra.
- Valahol....a tó mélyén. Ki tudja? Örök rejtély, hagyjuk mi is. - löktem a fiút a kocsija felé.
*
- Mondott valamit, hogy hova mehetett? - kérdeztem szememmel kutatva az utcát.
- Levegőzni. - válaszolva előrehajolva.
- Akkor a húgához is elment. - fordítottam el hirtelen a kormányt és behajtottam egy kisebb utcába, ahonnan már könnyen átvághattam a városon és néhány utcával odébb volt a korház.
- Woaah, mit ártott neked ez a szegény autó? Amúgy is, honnan tudod, hogy elment hozzá?
- Szinte biztos.
- Mesélt róla? - utalt a kórházban lévő húgára.
- Nem. Nem mesélt róla, de egyszer hallottam, amikor anyukájával beszélt. - fordultam balra, majd gyorsabban hajtottam.
- Kihallgattad? - nevetett rajtam.
- Épp csak meghallottam. - nevettem én is.
*
Lassan sétáltam a hideg, vizes füvön, szememmel keresve a lányt. Az ég beborult, kabátomat pedig szorosan összefogtam magamon. Szinte nem értettem, hogy miért van ilyen hideg, amikor a nyár már szinte a sarkunkon taposott.
Nem volt nehéz megtalálni, hiszen valószínűleg egyedül volt. Üveges tekintettel bámult maga elé, arca szomorúságot tükrözött. Nem is szomorú volt, inkább gondolkodó.
Szinte hangtalanul telepedtem le mellé.
- Min gondolkozol? - mikor hozzá szegeztem kérdésemet, kissé megugrott és lehajtotta a fejét.
- Megijesztettél. - mondta komoran.
- Nem akartalak. - mondtam halkan, egy kis kuncogással a végén. Rám emelte tekintetét - először - majd rögtön vissza is fordult és megrázta a fejét. Fáradtan támasztotta azt, a kezével.
- Van valami magyarázatod? - kérdezte határozottan, felemelkedve.
Egy percig gondolkodnom kellett. Ha úgy vesszük, akkor van, de pontosan úgy sincs, veszekedni pedig nem akarok.
- Nincs. - böktem ki végül, mint egy kisgyerek, amikor valami rosszat csinál.
Egyikünk sem beszélt. A lány elmerült a gondolataiban, míg én őt tanulmányoztam.
Végül felnevettem.
- Mi van?
- Oh, semmi.
Újra csönd szállt ránk, bár nem bírtam tovább csöndben maradni, újra felnevettem.
- MI VAN?
- Nem volt menő, mikor kiugrottam az ablakon? - nevettem tovább.
- Hülye vagy, inkább rohadtul ijesztő volt, nem vicces. - morgolódott, majd néhány másodpercig csöndben vártunk tovább. - Najó, hogy nem haltál meg? - nézett rám, már-már ő is kuncogott, majd mikor látta, hogy ezt megláttam, akkor elnevette magát.
- Bocsánat, hogy így kellett megtudnod. - pillantottam újra rá, őszinte arckifejezéssel.
- Csak, már kezdem nem érteni, hogy mi van, tudod? Eddig minden olyan..hihetetlenül nyugis volt, szinte unalmas, most meg.. menekülnöm kell, mert a barátnőm egy bűnöző. - hajtotta le újra a fejét, a földet méregetve.
- Tudod, úgy voltam vele, hogy új város, új élet, nem követnek majd. Nem gondoltam bele, hogy ez nem játék, mindaddig, amíg pisztolyt nem szorítottak a fejemhez. - éreztem, amint újra rám szegezi a tekintetét, de már sokkal határozottabban, mintha égetné a bőröm, míg én csak mosolyogtam.
- Ezen hogy tudsz mosolyogni? - kérdezte kissé felháborodottan.
Csak tovább vigyorogtam a lányra, egyre jobban, majd vállat vontam.
- Fogalmam sincs.
- Oh, jesszus. - fogta a fejét, majd megláttam azt a vigyort, amit már annyira hiányoltam a lánytól.
A telefonom rezegni kezdett, majd megláttam a kijelzőn egy ismeretlen számot.
- Ne vedd fel! - ordított föl.
- Nyugi, akiktől aggódni kéne, az nem telefonon fog hívni. - legyintettem felé.Felvettem, majd az illető rögtön leüvöltött.
- Hol a francban vagy? Tökre nem is törődsz Annel, amikor pontosan tudod, hogy egyedül van és ki tudja, hogy hol! - hallottam Louis üvöltő hangját a telefonban, szinte csoda, hogy szét nem törött. Olyan "ez most komoly?!" fejjel néztem a lányra, mire ő csak felnevetett.
- Ja, biztos már megették a farkasok, vagy.. nem is tudom, talán már itt ül mellettem a parkban és tök jól vagyunk, döntsd el. - nevettem, majd letettem a telefont.
A lány ajkát harapdálta, egy kissé kipirultan hajtotta le a fejét, miközben vékony ajkai mosolyra húzódtak.
- Cuki. - bukott ki belőlem az, amin gondolkoztam.
- Mi? - nézett rám játékosan.
- Inkább ki. Hát az a fiú, aki mindent megtenne érted. Cuki, ahogy aggódik. - löktem meg a vállát, ő pedig a feje tetejéig paradicsomvörös színt vett föl, és mint egy kisgyerek, sértődötten ült a padon, lábait lógatva.
- Nem is tenne meg értem mindent. - mosolygott.
- Dehogynem! - nevettem és játékosan meglöktem a vállát.
*
- Minden oké? - kérdezte a fiú, miután beléptünk a lakásba. Késő volt, olyan este 10 körül lehetett, de mindenkin meglátszott az elmúlt 1 nap. Túl sok felfogni való volt egyszerre.
- Persze, jól vagyok. - mosolygott a lány, majd rám pillantott. Rákacsintottam, majd Louisra néztem, hogy értse mire is szeretnék utalni. Ann néhány másodpercig csak összevont szemöldökkel bámult rám, majd elmosolyodott és nevetve lökte meg a vállam.
- Hülye. - suttogta a fülembe nevetve, mikor elsétált mellettem, egyenesen a konyhába.
Mosolyogva néztem föl a fiúra, aki addig csak bámult rám. Láttam rajta, hogy végigmért. Egy laza melegítő volt rajta és egy sima póló. Haja tökéletesen állt, bár ez kissé túlzás, volt néhány eltévedt, kósza tincs, ami kikandikált a többi közül.
Lassan elindult felém, míg én levettem dzsekim és egy szabad akasztót kerestem, ahova fel is raktam. Mire visszafordultam már teljes egészében előttem állt. Oldalasan elvigyorodott, majd az ujjával az arca felé kezdett mutogatni, s még előre is dőlt, hogy tervét megvalósítsa.
- És miért adnék neked akármit is, amit a perverz fantáziád elképzel? - kérdeztem, mire kitört belőle a nevetés.
- Csak egy puszit.
- És miért? - mosolyogtam én is.
- Mert sexy vagyok.
Először a vállába kellett kapaszkodnom és megbizonyosodnom arról, hogy komolyan beszél-e,meg persze nem akartam elesni a nagy nevetés miatt.
A fiú szinte megsértődötten állt előttem, hunyorogva méregetett, mikor hihetetlen gyorsasággal nyomtam egy gyors puszit a szájára. Meglepődni már ideje sem volt, mert elsuhantam mellette, így otthagyva őt fiús zavarában, már megint.
- Komolyan, ez ma a második ilyen. - hallottam hangját mögülem, miközben nyafogott.
Épp csak arra gondoltam, hogy járok egyet a lakásban, hiszen még nem nagyon néztem körül, de be kell valljam, megvolt a célom, még pedig a kis ír hálószobája.
Gondoltam, hogy fent, az emeleten lesz és mivel a vendégszobát - az ablakonkiesős dolog miatt ismerem - nem volt nehéz választani a két ajtó közül. Magyarul nem volt sok választásom.
A szoba zöld színekben pompázott. A falak sötétzölden virítottak, a bútorok modern megjelenésükkel és fekete-fehér színeikkel tették olyan Niallessé a szobát, míg az ágynemű és a függönyök fűzöldek voltak. Naigen, a franciaágy. OhMyGod.
- Elfoglaltam! - ugrottam rá az ágyra, majd nevetve dőltem a hátamra. A fiú olyan igazi kinevetős arckifejezéssel nézett le rám, majd előrehajolt és szemöldökét húzogatta.
- Mi az? - kérdeztem értetlenül.
- Csak nem szeretnél itt aludni? - kérdezte játékos hangnemben.
- Ha akarod aludhatok mondjuk.. Jacknél is. - feszegettem a határaimat.
- Itt maradsz! - csapott egyet a paplanra, majd a földre szegezte tekintetét.
Elmosolyodtam, tudva, hogy milyen könnyen féltékennyé tudom tenni. Féltékennyé? Nem is vagyunk együtt!
Mutatóujjammal az állánál fogva emeltem meg a srác fejét, hogy az szemben legyen velem. Elmosolyodott, majd csukott szemmel tűrte, míg adtam egy puszit az orrára. Kezdtem az agyára menni azzal, hogy nem tértem a lényegre.
Előrehajolt, majd ajkait az enyémre nyomta. Elmosolyodtam csókunk közben. Nem szerette, ha játszottak vele, de én még jobban élveztem, hogy bosszanthatom.
- Öhm...Megzavarok valamit? - hallottuk az ajtóból Ann hangját, mire szétrebbentünk.
Sajnálkozóan néztem a kissé dühös fiúra, mire ő is elnevette magát.
- Hát.. valami olyasmi. - fordult az ajtó felé, miközben a tarkóját vakargatta.
- Csak szólni akarok neked Farrah, hogy Louisnál alszom. - mosolygott elpirultan.
- Oh.. - húzogatta szemöldökét a srác.
- Mi az? - háborodott föl Ann.
- Semmi, semmi. - kuncogott tovább Niall, majd elment mellettem és levetette magát az ágyra.
- Akkor megyünk, okés? - kérdezte visszafordulva az ajtóból, mire bólintottam. Nem bírtam ki és utánaszóltam: - Azért védekezzetek!
Niall hangos nevetése töltötte be a szobát. Miután a lány elment, Niall érintését éreztem a derekamon, majd közelebb húzott magához. Meleg lehelete csikizte a nyakam, mire elmosolyodtam, s gyorsan megfordultam, hogy szembe kerülhessek vele. Ez őt is meglepte, de egy másodperc után ajkaim már az övén voltak. Ahol a keze érintette a bőröm, kirázott a hideg. Meglepett, hogy ilyen szinten hatott rám az érintése.
Hirtelen rám vigyorgott és befutott a fürdőbe. Nem is értettem, de ráhagytam, hátradőltem a hatalmas ágyban, s mosolyogva fürkésztem a plafont. Mikor meghallottam, hogy nyílik a fürdő ajtaja, felkönyököltem, de elnevettem magam, mert a fiú egy szál boxerben és egy nyakára kötött törülközőben állt előttem, gitárral a kezében, majd elkezdett zenélni és énekelni. Én szinte már fetrengve nevettem rajta, majd táncoltam és tapsoltam vele.
- Na, most elmegyek fürdeni. - mondta kifáradva, majd kacsintott egyet. Mintha az égő világított volna a fejem fölött, hirtelen egy frappáns ötlet jutott eszembe.
A fiú bement, majd mikor meghallottam, hogy elkezd énekelni, kinyitottam az ajtót, és egy kézzel benyúltam, hogy a boxerét kivehessem.
A zuhany leállt, a fiú pedig fütyörészett.
- FARRAH! - hallottam a hangját, bentről, mire elnevettem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése