24. rész

*Farrah szemszöge*

- Uhm..ja.. - köhintettem egyet, majd hosszítva beszívtam a levegőt, próbáltam oldani a kínos csöndet. A fiú kezeit egymás elé rakta, a földet pásztázta, de gyakran fölpillantott és ajkait harapdálta,.
- Szóval ja.. - hümmögött ő is, majd láttam arcán, ahogyan gondolkodik és tördeli a kezét. - Éhes vagy?
- Öhm...nem. De ha te... - kezdtem volna.
- Nem, én sem..ja.
"kínos, kínos, kínos"
- Akár... aludhatnánk is. - mondta maga elé mormogva.
- Jó. - mondtam, majd felálltam, elindultam a fürdő felé. Beértem, majd hosszan belenéztem a tükörbe. Kócos voltam, talán egy órával ezelőtt még elveszett, de abban a pillanatban nem tudtam visszaemlékezni, főleg nem arra, hogy mennyire szégyenletes is voltam, így hát csak egy dolgot tudtam észrevenni. A mosogató mellett lévő, jól észrevehető óvszert.
"bazdmeg,bazdmeg,bazdmeg"
Hogyan is kerültünk ebbe az őrülten cikis helyzetbe, onnantól, hogy éppen a földön fekve smárolunk? Niall-t hívták, én meg észbe kaptam, hogy mi mit is csinálunk és innentől nem könnyű újra belerázódni. De úgy látszik nem véletlen, hogy meglátok egy gumit, a fürdőszoba legkönnyebben észrevehető helyén, valószínű, hogy Niall azért felkészült erre.
Abban a pillanatban meg is pördültem magam körül, hihetetlen sebességgel öltöztem át, hálát adtam az égnek, hogy itt van minden holmim és gyorsan ki is siettem. Niall ugyanott, az ágy szélén ült, telefonját nyomkodta, majd mikor kijöttem rögtön felpillantott rám, a telefonját meg, mintha eldobta volna, vagy csak lerakta maga mellé, ajkait harapdálva, lábával dobolva újra kínos lett a csönd.
Persze, könnyen áteshettünk volna a dolgon a hév miatt, de így, hogy ki lettünk zökkentve, így már nem olyan egyszerű.
- Mindjárt jövök. - mondta a fiú, majd felpattant és besietett a fürdőbe. Egy percig csak lestem, majd próbáltam gyorsan bebújni az ágyba, eldönteni melyik oldalon is feküdjek, szóval minden aprócska részleten egy fél óráig agyaltam, míg ki nem nyílt az ajtó és a félmeztelen fiút láttam meg, egy melegítőalsóban. Próbáltam arrébb csusszanni, hogy belássak a fürdőbe. A fiú elfoglalta a helyét, de míg ő lefeküdt volna, én pont beláttam a szemben lévő fürdőszobaajtón, pont ráláttam a mosogatóra, de egy valamit nem láttam rajta. Kuncognom kellett.
- Mi az? - nevetett ő is halkan. Szemeit végigvezette a nagy pólón, amit hordtam, meg a shortomon.
- Semmi, semmiség. - legyintettem.
Egy percig csak meredtünk magunk elé, szinte hallottam, ahogyan a fejében tekeregnek a kerekek, az agyában, vagy hogy is kell ezt mondani.
- A francba is! - mormolta, felém fordult, majd ajkait erőteljesen az enyémre nyomta. Eldőltünk, ő került fölülre. Kezeivel a fejem mellett tartotta magát, miközben áttért a nyakamra. Kihasználtam minden másodpercet és beletúrtam a hajába. Ezután kék szemeit rám emelt. Csillogtak.
Oldalasan elmosolyodott, majd hagyta, hogy levegyem a fölsőm. Sokkal gyengédebben kezdett csókolni, sokkal lassabban, mint előtte.
Készült levenni a nadrágját, mikor az ajtó kicsapódott és Ann értetlen arckifejezésével meredt ránk.
- FAR!..Ti...mit....csináltok? - halkult egyre jobban.
Mi mind a ketten hirtelen gyorsasággal távolodtunk el egymástól, a takaró alá bújva. Felkaptam a pólóm, de közben rápillantottam a fiúra, aki összeszorította az állkapcsát és magában mérgelődött.
- Miért jöttél? - kérdeztem tőle, mikor már kiértünk a szobából.
- Farrah, elkaptak! - kezdett el pánikolni. Arckifejezése egy másodperc alatt változott át és láttam rajta a félelmet, ami eluralkodott egész testén. Remegett.
Rögtön tudtam, hogy kik azok.
Beugrott egy régi, nagyon régi kép, mikor futnom kellett előlük. Menekültem a fák mellett, míg az egyik lábamból ömlött a vér. Fájt már a gondolata is, hogy visszaemlékezzek mindezekre és a gondolattól is éreztem lábamban azt a lüktető fájdalmat, mint akkor. Mikor nem látod, hogy követnek, de tudod, hogy követnek. Nem tehetsz ellene semmit.
- Azt..azt mondták megölnek, ha címlapra kerülsz. Minket is megölhetnek. - sírt. Könnyei egyenletesen haladtak le az arcán, majd állánál elhagyták azt.
Megint belém nyílalt. Megint éreztem, mintha még mindig fájna.
- Nem fognak többet bántani, megígérem. - mondtam erősen bámulva rá. Láttam rajta, hogy megijedt tőlem. - Garantálom. - tettem hozzá, mire a lány nyelt egyet én pedig rögtön a nadrágomhoz kaptam a kezem, ahol a fegyver tökéletesen előkapható helyzetben volt. Talán a lány nem vette észre.

"Mikor nem látod, hogy követnek, de tudod, hogy követnek. Nem tehetsz ellene semmit."