28. rész

*Farrah szemszöge*

- Te meg... hogy? - mutogatott rám Harry egy percig, de leintettem.
- Mindegy srácok, tökmindegy, a lényeg, hogy ma party van! - vágódtam le nevetve a kanapéjukra.
- Afterparty lesz, igen. - bólogatott Louis, és kissé már csodálkoztam is, hogy nem nézett rám úgy, ahogy szokott.
- ÉN MÉG FÖNT VAGYOK! - hallottuk Ann félő hangját a fejünk fölül, mire a fiúk aggódva futottak alá, hogy lesegítsék. Mikor nagy nehezen leért, gonoszan meredt rám, de próbáltam egy őrült öleléssel kiengesztelni.
- Szóval party? - csaptam össze a tenyerem.
- Most jöttünk le a színpadról. - oktatott ki nevetve Ann. Ránéztem olyan 'neszóljbeleafelnőttekbeszélgetésébe' fejjel, majd tovább vártam a reakciójukra.
- Mitől vagy így felhúzva? Niall, ügyelj rá inkább. - nevetett Liam, majd lehuppant a kanapéra. Niall hülye fejjel közeledett, majd azttán táncolni kezdett előttem, mintha már be lenne rúgva anélkül, hogy inna.
Értetlen fejjel néztem rá, mikor felkapott a kanapéról és elkezdett pörgetni, mégpedig úgy, hogy a fenekem volt a fejénél én pedig a hátát csapkodtam, hogy tegyen le. A többiek nevettek, miközben én szenvedtem és sikítottam, ahogy a fiú pörgetett.
- Így nem tudod befogni a számat. - ordítottam, mire a fiú fogta magát és elindult velem kifelé. - Niall, nem mehetsz velem ki, éppen egy beszélgetés közepében vagyok!
- Védekezzetek! - szólt utánunk Zayn, én pedig csak csapkodtam Niall hátát, majd feladtam.
- Bazdmeg Zayn.

*

- Party Tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiime. - ugrott mellém Zayn, mire csak hunyorogtam felé. - Mi az?
- Ez most a komoly arcom.- oktattam ki.
- Ja, értem. - mosolyodott el. - Miért vagy ilyen komoly?
- Nem felejtettem ám el azt a beszólást, Mr. Malik. - hunyorogtam továbbra is.
- Szóval ki kéne engesztelnem téged. - vágott oldalas vigyort.
- Valami olyasmi. - húztam fel az orrom tettetett sértődésem közben.
- Hát.. tudod nagyon dögös ez a ruha. Jó a segged.
- Mi?? - nevettem hangosan, mire játékosan megütöttem.
- Mi van? Így van és kész! - kezét maga elé téve védte magát.
- Szerintem most megyek valami erősebbet keresni.- utaltam a kezemben lévő, nekem édeskevés italra, majd a többieket kerestem. Egy csapat részegbe botlottam akik nevetve dőltek egymásra, és figyelem nélkül hagytak egy egész tálcányi italt, amibe - úgy tűnt - bele sem ittak. Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam fel a tálcát, majd elsiettem vele, vissza, ahonnan indultam.
- Honnan szedtél ennyi piát? - kérdezte Louis összevont szemöldökkel.
- Elvettem attól az asztalról. - mutattam hátra. - Igyatok.

*

- Már nem is számolom, hogy mennyit ittam eddig. - szóltam Ann-nek nevetve, majd rádőltem a vállára. Kissé messzebb voltunk a fiúktól, dumálni akartunk kicsit. Vagy el akart egy percig választani az ugyancsak ittas Niall-től.
- Niall olyan tökéletes számodra. - hajtotta hátra fejét, sóhajtása közben. - Az ilyen tökéletes kombináció ritka. Valószínűleg most is te jársz a fejében.
- Te biztos nem ittál? Úgy beszélsz, mintha Louis nem adná érted az életét. Pedig megtenné, talán gondolkodás nélkül is. - néztem rá komolyan, vagyis próbáltam, a sok mennyiségű ital ellenére is.
- Sziasztok lányok. - jelent meg előttünk egy alak, eléggé szét volt esve, de ha jól láttam, akkor be volt lőve. - Nem kell nektek... egy kis.. anyag?
Akkor ismertem meg, mikor előrébb lépett és a fények megvilágították arcát. Egy rakás szerencsétlenség volt, nem változott semmit.
Elkaptam a tekintetem, majd a lány arcát figyeltem. Rám meredt kérdő tekintettel, hogy miért nem küldöm el, de csak ráztam a fejem.
- Nem. - mondta Ann komoly arckifejezéssel, de láttam rajta némi félelmet. Mikor a fiú bicegve távozott, a lány felém fordult, majd kérdéseit rám zúdította.
- Ez meg mi volt?
- Nem beszélhettem vele, sajnálom.
Az arca értetlen volt.
- Miért nem?
- Van egy mondás, hogy "tarts közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet". Ez nem minden esetben jó. Megismert volna, nekem pedig nem hiányzik, hogy a sajtó tudjon rólam.
- Találkoztál már vele?
- Mondhatjuk, igen.

" Láttam a fiú szemében, hogy még mindig nincs magánál, hatott rajta a drog, de egyben félt, mikor a pisztolyt a fejéhez tartottam. Kezére pillantottam. Remegett. Nem mutathatta ki, talán attól is félt, hogy megölném, ha észrevenném. Elég rosszul álcázta. Mondjuk nem fogom megölni."

- Igen, már be is ugrott. Jó régen volt. Hagyjuk is.
A lány arca ijedté vált, és engem fürkészett.
- Hagyjuk már ezt. - néztem rá őszintén.
- Jó..jó.- lett elhivatottabb. - Lenne egy kérdésem. Milyen az, amikor be vagy drogozva?
- Mert te még.. soha?
- Soha.
- Oké. Hát, tudod. Elfelejtesz mindent. Mintha máshol lennél. Ha boldog akarsz lenni, lehetsz, igazából te kreálod. Nekem a felejtés miatt volt hasznos.
Elgondolkozott.
- A szüleim miatt. - válaszoltam arra a kérdésre, amit még fel sem tett.
- Honnan tudtad, hogy ezt akarom kérdezni?
- Mert mindenki ezt akarja kérdezni. - mosolyogtam rá.

*

- AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAnn. AAAAAAAAAAAAAAnn. - ordítottam a lány fülébe, miközben Niall hátán ültem, aki a földön fetrengett.
- Mi van? - válaszolt idegesen, majd próbálta magával cipelni Louis-t, míg Liam segítette Harry-t, Zayn meg minket terelgetett. Ja, azt nem is mondtam, hogy az utcán voltunk már. Lehetett vagy hajnali 5 is.
- Ann, Ann, még csak rám se nézel.
- Rád nézek haver, mi van?
Zayn felállított nevetve a fiúról, majd az arcát kezdtem bámulni, miközben Niallt állította föl a földről.
- Na, gyerünk Farrah, célra tarts. - tartott a hátamnál, majd finoman lökött előre.
Már eléggé közel lehettünk, ismerősek voltak az épületek.
- Ott vagyunk már? - kérdeztem Ann felé fordulva.
- Nem.
- Ott vagyunk már?
- Nem.
- Ott vagyunk már?
- Igen.
- Tényleg?
- Nem.
Ekkor megálltam, majd tettetett sértődésbe kezdtem.
- Tudod, most tele fogom sírni az ágyamat miattad, te lány. Adok mindjárt egy gigapöcköt. - pöcköltem meg a lányt,aki olyan 'temostviccelszvelem?' arckifejezéssel nézett rám.
- Jól van, akkor, Zayn, te vigyázz Niall-re, Liam, tiéd Harold, nekem vigyáznom kell Louisra, Farrahért, meg mindjárt hívok valakit. - tárcsázott a lány.
- Ki lesz az, a télapó? - kérdeztem tőle.
- Nem Farrah, nem a télapó lesz.
- Pedig azt hittem. - szomorodtam el.
- Szia, kéne a segítséged, Farrah tök kész van, és nem tudok rá figyelni, mert nem ő az egyetlen aki eléggé elázott ma este. - szólt bele a lány a telefonba. - Oké, az életemet mented meg Jack, köszi.
- Jack az? - kérdeztem ábrándozva.
- Igen.
- De ő nem is a télapó. - értetlenkedtem.
- Ki az a Jack? - kérdezte Niall, majd szorosan átölelt, mint valami macit, mire Ann elnevette magát.
- Nyugi, Niall.
- Nem engedem, hogy elvigyék. - nyafogott a fiú, mire a lány csak rázta a fejét és valószínűleg már kész ideg volt. Niall felé fordultam, majd nevetve csókoltam meg, hátha kiengesztelhetem.
- Szerintem én elindulok, viszem Harryt, szerintem berakom magamhoz, de akkor gondolom Zayn Niall-t is magadhoz viszed, úgyis bealszik, ahogy odaértek.
- Igen, van egy olyan érzésem, hogy nem jutna haza egyedül. - bólogatott Zayn.
Ekkor már sok mindent nem is hallottam, csak a beszélgetéseket, de a földön ülve könnyen elaludtam.

*

Egy ismerős ágyban ébredtem. Az előző este homály volt, semmire nem emlékeztem. Megráztam a fejem, hogy kissé felkeljek, de így sem sikerült erőt csalnom magamba.
- Kibaszott másnapos vagyok. - morogtam magam elé, majd körbenéztem és csak akkor vettem észre az alvó embert mellettem. Egy kissé meglöktem, hátha felébred, és úgy tűnt, sikerült is, hiszen az alak mozgolódni kezdett, majd felült. Mikor rám pillantott, felsikoltottam, majd a meglepetés miatt lezuhantam az ágyról.
- Jól vagy? - kérdezte nevetve, majd lepillantott hozzám.
- ÚRISTEN Jack, úgy megijesztettél, te jó ég! - nevettem már én is.
- Miért ijedtél meg? - húzott fel nevetve.
- Mert.. hogy a francba kerültem ide?
- Kávézzunk és elmesélem.
- Az kell most, olyan kómás vagyok. - hunyorogtam magam elé, mire ő csak nevetett.
- Látom, Kóci. - kuncogott.