26. rész

*Farrah szemszöge*

"Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el"
Kattogott az agyam. Gyorsan, egy ötlettől vezérelve indultam el és kiviharoztam az öltözőnk ajtaján, majd meg sem álltam a fiúk öltözőjéig. Épp valamin nagyon nevettek, mikor betoppantam. Értetlen fejjel néztek rám, de nem nagyon figyeltem rájuk. Kezemmel elkaptam Niall-ét, és kihúztam a szobából, majd be is csuktam azt. Húztam magam után az értetlen fiút, aztán hirtelen fékeztem le.
- Úristen, mi van veled? - nevetett fel aranyosan.
- Niall, Niall, figyelj rám! Ann eltűnt, elment valahova a francba, nekem pedig utána kell mennem, csinálnom kell valamit, mert..- itt kicsit elgondolkoztam - célpont lett.
Az arca elfehéredett, majd mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Végül aztán rákérdezett:
- Célpont lett?
- El fogják kapni, és ... tudom, hogy hogyan állítsam le őket. - néztem mélyen a szemébe. Szemei csillogtak, ahogyan enyéimbe néztek, majd elkapta a tekintetét. - Segítened kell. Ki kell beszélned valahogyan minket. De Louisnak egy szót se! Így is utálja a képem, nem kell még jobban tenni érte.
Bólintott egyet, mire ajkaimat az övéire nyomtam és belemosolyogtam csókunkba.
- Köszönöm. - kacsintottam rá, majd észrevétlenül szaladtam ki az épületből.

*

A szoba csöndes volt és nehezen tudtam magam rávenni, hogy el ne aludjak. Épp mikor már csukódtak a szemeim, lépteket hallottam az előszobából. A régi lakásunknál voltam.
- Ann? - kérdeztem, majd nagyon szerencsétlenül, félig leesve próbáltam feltápászkodni a kanapéról.
Egy nagy sikoltást hallottam, majd megláttam a lányt. Egyik kezét a szívére helyezte, másikkal maga előtt hadonászott, de testileg a földön ült, és hatalmas szemekkel nézett rám.
- Mi van veled? - nevettem, majd odamentem felsegíteni.
- Nagyon.. megijedtem. Nem hittem volna, hogy itt leszel, de..
- De engem kerestél. - vigyorodtam el.
- Igen. - bólintott. - Felhívtak, hogy te is eltűntél és gondoltam, hogy valami baromságot fogsz csinálni. - nézett rám egyik szemöldökét felemelve.
- Kösz. - nevettem el magam. - Nyugi, megkértem Niallt, hogy beszéljen a koreográfussal. El kellett jönnöm, hogy elintézzek valamit.
- Mit? - vágott értetlen fejet.
- Hát tudod, sok módszerrel lehet elhallgattatni egy embert, aki vezethet egy nagyobb társaságot. Meg lehet fenyegetni, akár azzal, hogyha nem tesz eleget bármely kérésemnek, a családja fogja megbánni, vagy könnyen ki lehet mérni merre tartózkodik, bejutni és mint mindannyian tudjuk, nem minden ember rendőr, egy rendőrségen. Le lehet kötözni, felhívni a beépített rendőrt, hogy az elkövetett bűnöző kiesett az ablakon, a rendőrség pedig elhiszi. És tényleg elhiszi.
Néhány perc némaság és értetlen arckifejezés után a lány megszólalt.
- Mire akarsz utalni ezzel?
- Ez történt a két kis cukipofával, akik elraboltak. - válaszoltam neki teljesen természetesen.
- M..Mi?
- De most zúznunk kell vissza, gyere már, Louis tuti kész van idegileg, hogy hol lehetsz. - nevettem, majd magam után húztam a lányt.

*

- Örülök, hogy megérkeztetek lányok, álljatok be. - köszöntött Jack, amint beértünk az órára. Ann meglepődve nézett rám, mire csak elmosolyodtam és Niallt kerestem a tekintetemmel. Mosolygott, mikor megállapodott rajta a tekintetem.
- Jól van, figyeljetek, tudjátok, hogy koncert előtt van egy olyan negyed óra, amikor a fiúk is felkészülnek, mi is felkészülünk, szóval senki nincs a színpadon, a közönség pedig szinte kirobban az izgalomtól, kell valami amin lenyugodhatnak, vagy valami, amit élvezhetnek előtte is. Ezek lesztek ti. - mutatott ránk. - Megvan a múltkori koreó? Na, az lesz az első. Mehet? Álljatok be! Egy, két, há..
Elkezdtük a táncot, amit tanultunk. Mindannyian jól tudtuk már és könnyen is ment. (katt rá)
Imádom ezt a koreót, ezt a zenét, már maga a zene is megmozgat, még ha nem is tudod rá a lépéseket.
- Jól van, ez ügyesen megy, de figyeljetek a ritmusra, onnan kijön mindegyik lépés? Nézzük át? - kérdezte lihegve hátrafordulva.
- Nem. - szóltam oda neki, mire néhányan rám néztek. Sokat susmorogtak, meg pletykálgattak Niallről és rólam, de sosem érdekelt.
- Gyerünk gyerekek, folytassuk, ezután a Tyga jön, csajok először, onnan meg tudjátok, mehet!
Ekkor elindult a zene, méghozzá Tyga, nekünk meg nyomnunk kellett rá. Rázni, meg ami kell, a ritmus vezetett.
- Ezt még néhányszor átnézzük, de a következő... a következő. - kapta elő Jack az egyik zsebéből a kis listáját, amiről puskázhatott, ha elfelejtette melyik táncok jönnek. Gyorsan visszadugta a hátsó zsebébe, majd odahajolt a laptopjához és előkereste a számot. Mondták páran, hogy minden egyes fellépés előtt hihetetlenül izgul és néha olyan gyorsan beszél, hogy senki nem érti. Eddig erről a laza srácról nem bírtam volna elképzelni, de amikor az óra első felében csak róla folyik már a víz és liheg, mint egy kutya, akkor már kezdem elhinni.
- A következő a swagger jagger lesz, gyerünk, álljatok be. - ekkor elindította a zenét.
A mozdulatok könnyen mentek, csak a táncra és a zenére figyeltem, egy percre még a mai fenyegetésemet is majdnem elfelejtettem. Majd mikor a tánc véget ért, újra visszacsöppentem a valóságba. Talán ezért is kezdtem el táncolni. Elterelte a gondolataimat.
- Akkor a mai napi utolsó, ezután átbeszéljük amit át kell, meg elgyakoroljuk a többit is, de azokat úgyis tudjátok már. Most ami kellene nekem még az a snapbacks and tattoos. Mehet?
A tánc után fáradtan keresgéltem egy üveg vizet, amit az óra elején dobta le valahova. Miközben mindenki cucca alá benéztem, hátha ott van, megéreztem, hogy valaki megérinti a derekamat. Tudtam, hogy ki volt az, sőt, rögtön azt is megéreztem, hogy mindenki minket figyel a teremben.
- Niall. - suttogtam, majd elnevettem magam, amikor találkoztam a hülye grimaszt vágó fejével, nekem pedig ugyanazt kellett tennem, ilyen vagyok. Sokan nem gondolnák, hogy a sok nevetés és grimasz alatt ki is vagyok valójában.
Nem volt időm bármit csinálni, a fiú fogta magát és megcsókolt, én pedig csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történt most. Valószínűleg ezután én leszek a pletyka témák főtárgya. De.. nem nagyon érdekel.