2013. augusztus 1., csütörtök

29. rész

*Ann szemszöge*

Kávéval a kezemben néztem, ahogy Louis hangos szuszogása betölti a szobát. Elmosolyodtam, majd beleittam forró italomba. Valószínűleg én, és Liam vagyok az egyetlen akinek a tegnapi buli nem esett ki. Meg persze a fotósoknak, akik ezresével rohamoztak meg minket, mikor távoztunk a buliról. Louis telefonja hangosan rezegni kezdett. Kissé haboztam felvegyem-e, de végül nem tettem. Míg a fiú a nappaliban terült el, én átöltöztem.
Mikor leértem, Louis éppen kávét töltött poharába.
- Jó reggelt. - mosolyogtam, majd letettem barna táskám az asztalra. Kómás arcával találtam szembe magam, és megéreztem a kellemetlen pia szagot is.
- Nagyon géz volt, a tegnap este? - kérdezte, közelebb lépve hozzám.
- Niall kiütötte magát, Farrah is. Harry is, Zayn, Liam, és én voltunk azok akik, végigvittünk titeket a fotós tömegen. - a fiú fintorgott, majd beleivott kávéjába.
- Ezt is a holnapi, magazinban látom majd. - sóhajtott.
- Nem baj. Mindenkinek kijár egy kis bulizás. Főleg, hogy tegnap volt az első show. - mosolyogtam, majd leültem mellé. Louis éppen megszólalt volna, mikor megcsörrent a telefonom.
- Ann. Elmegyek pár hónapra, és te már is a TV-ben szerepelsz, mint táncos, és mint Louis új barátnője? - szólt bele a telefonba, Jack. Kisétáltam a teraszra ott folytattam a beszélgetést.
- Szia. Én..én, nem vagyok Louis barátnője. - Jack felnevetett.
- Jól van, jó van. Egyébként minden rendben? Nem raboltak el? Vagy esetleg tönkretették a lakást? - EZ KOMOLY?
- Viccelek. Holnap indul a gépem vissza, jó volt Florida, de hiányzik már a Londoni levegő. 
- H- holnap? - dadogtam.
- Igen, talán baj? 
- Nem, dehogy..csak meglepődtem. - erőltettem mosolyt az arcomra. Éreztem, hogy Louis karjait derekam köré fonja, állát pedig vállamra hajtja.
- Jack..nekem most mennem kell. Holnap bizonyosan találkozunk. 
- Persze, persze. Holnap. Vigyázz magadra, addig is kislány. Csáó! - majd bontotta a vonalat. Egy percig értelmeztem az elmúlt perceket, majd sóhajtva fordultam Louis felé.
- Baj van? - kérdezte.
- Nem, nem. Csak kicsit..fáradt vagyok. - hazudtam. Jack holnap jön haza, csakhogy a lakás amit bérelek, teljes káosz. Farrah ellenségei teljesen tönkretették. Míg ezen gondolkodtam, már Louis ajkát éreztem enyémen.
- Louis.. - ziháltam. A fiú erősen magához húzott.
- Annyira szép vagy. - rakott arrébb egy rakoncátlan tincset a hajamból. Ahogy szoktam, elpirulva hajtottam le fejem.
- Jobb lesz, ha indulunk. - néztem fel rá, mire aprót bólintott. Még egy apró csókot adott nekem, majd elindultunk összeszedni a társaságot.

*

- Szerintem Harry nem beszámítható. - nevetett Zayn, majd az alvó fiú fejére dobott egy takarót.
- Szerintem mi nem megyünk. Harry kész van, én pedig jó barát leszek, és vigyázok rá. - nevetett Zayn.
- Rendben, akkor megyünk megnézzük, Niall-t. - mosolyogtam, majd elindultunk.
- Hol van Farrah? - nézett rám Louis, az autóban ülve.
- Jack-nél. - motyogtam. Louis sóhajtva fordult be egy utcába, majd meg is álltunk Niall háza előtt.
- Okés. Niall nem tudhatja meg, hogy hol van Farrah, okés? - néztem a fiúra.
- Csak ha kapok, egy csókot. - mosolygott, én pedig teljesítettem kérését. A csengő után, Liam nyitott ajtót, kezében egy kávéval.
- Sziasztok, gyertek be. - mosolygott.
- Niall? - fordultam Liam felé.
- A nappaliban van. - mutatott a nagyszoba felé. A fiú szemeit törölgetve, ült fel a kanapéról, mikor meglátott minket.
- Hol van Farrah? - nézett ránk, kómás arccal.
- Ööm..Louisnál van még. Alszik. - ültem le mellé.
- Gondoltuk elmehetnénk reggelizni valamit, de Harry ki van ütve, Farrah is, és te se vagy a toppon. - veregette meg Niall vállát Louis.
- Nem, nem. Tőlem mehetünk.
- Ne erőlködj. Inkább menj zuhanyozz le, mert bűzlesz. - intette le a fiút, Liam. Niall haragosan sétált be a fürdőbe.
- Nem szeretek hazudni. - sóhajtottam.
- Nem is tudsz. - nevetett Louis, mire vállba ütöttem.
- Miért kéne hazudni? - ülte le Liam.
- Tudod..tegnap mindenki szétcsúszott, és felhívtam egy ismerősöm, aki szívesen vigyázott Farrah-ra. Csakhogy..
- Csakhogy a srcác, és Farrah közt több van mint barátság. - tette hozzá Louis. Nem szólt senki sem, csendben ültünk a nappaliban.
- Addig induljatok, míg Niall nem pörög fel, és nem akarja megkeresni a lányt, mert akkor lebuktok. - mondta Liam.
- Igazad van. - Louis-ra néztem.
- Menjek egyedül? - kérdeztem, mire hevesen rázta fejét.
- Dehogy, menjünk. - mosolygott.

*

Míg Louis, és Jack a konyhában beszélgettek, és Farrah-t faggattam a teraszon.
- Mond, kérlek, mond, hogy nem történt semmi. - néztem rá.
- Hát..reggel ruhába ébredtem, szóval.. - oldalas mosolyra húzta száját.
- Oké. Csak mert..
- Csak mert, Niall megölné Jack-et, tudom. - Amúgy, van cigid?
- Farrah én nem cigiznem. - a lány sóhajtva hátradöntötte fejét a széken, majd dudorászni kezdett.
- Neked sem kéne. - tettem hozzá.
- Ugyan..egy senkinek sem árt. - mosolygott, majd tovább folytatta az éneklést.
- Ann, indulunk? - lépett ki Louis az ajtón.
- Persze, menjünk. - táskám az oldalamra fogtam.
- Én is, megyek. - állt fel Farrah. Jack az ajtóban állt, mosolyogva öleltem meg.
- Kösz mindet. Tényleg. - a fiú elmosolyodott, majd elhúzódott tőlem, hogy Louis-al kezet foghasson. Farrah elsétált mellette, mire Jack kérdően rám nézett.
- Haragszik rám?
- Jaj, dehogy, csak ugrattalak hülye. - nevetett Farrah, majd megölelte a fiút. Furcsa volt, Jack erősen magához húzta, látni lehetett, ahogy a lány illatát magába szívja.
- Jack..elengednél? - nevetett a lány, mire Jack zavartan vette le kezeit a lányról.

*

- Félek. - suttogtam, miközben a lift felfelé tartott. - Nem akarom újra látni, ahogy a lakásom romokban áll. Louis megszorította kezem. Nagy levegőt vettem, majd ahogy a lift kinyílt a lakáshoz mentünk.
- Úristen. Itt van ajtó. - mutattam kezemmel az ajtóra, amin a nevem állt.
- Menjünk be. - lépett az ajtóhoz Louis, majd lefordította a kilincset. Nem hittem a szememnek. Minden a helyén volt, a bútorok újak voltak, minden szép, és tiszta volt. Szám elé téve kezemet sétáltam végig minden egyes szobán.
- Louis, én.. - a fiú felé fordultam, aki csak elmosolyodott. - Annyira köszönöm. - borultam a nyakába.
- Ann.
- Tényleg. Gondolom mennyi munka lehetett, meg hogy mennyi pénz..és, hogy ilyen gyorsan megcsináltad, az valami elképesztő. Én annyira köszönöm. - szipogtam, majd megcsókoltam.
- Ann. - könnyeimmel küszködve néztem fel a fiúra. - Nem én voltam. - mondta.
- M-mi? - kérdeztem.
- Nem én voltam. Nem én tettem helyre a lakásod. - ajkaim elnyíltak egymástól, lassan elengedtem a fiút, majd szememmel körbenéztem.
- Akkor ki?

 
     



2 megjegyzés: