- Heeeeellooo. - köszöntem, majd rávigyorogtam a fiúkra. Mindannyian befogadóan mosolyogtak. - Farrah vagyok. - mutatkoztam be.
- Ann. - mosolygott a lány. Egy kissé visszafogottabbnak tűnt, mint amilyen szokott lenni, de oldalról kicsit megböktem, jelezve: "minden király".
Néhány másodpercig kínos csönd honolt, amit én kihasználtam és végigmértem mindegyik fiút. Megjegyeztem a nevüket, bár ezt kissé értetlenül vettem észre, hiszen mindig elfelejtettem mindent, kiestek a dolgok az agyamból, főleg a nevek. Végigpillantva néztem meg a göndör hajú Harry gyűrött, fekete pólóját és az ugyanolyan színű farmert, amit viselt. Mikor észrevette, hogy figyelem, elmosolyodott, de nem nagyon érdekelt, tovább szemlélődtem. Liam kockás inget viselt és éppen Louis-val beszélgetett. Louis nagyvonalakban mutogatott és hangosan beszélt, nagyon aranyosan adta elő magát. Azt is észrevettem, hogy Louis néhányszor rápillantott a barátnőmre.
- Csak Finnek el ne meséld. - suttogtam a lánynak, mire csak értetlen arcot vágott.
- Mi a cím, csajok? - kérdezte a vezető Zayn.
- 221B, Baker Street. - mondtam komolyan, majd elmosolyodtam, hogy észrevegyék a poénom.
- De ott Sherlock Holmes lakik! - háborodott föl nevetve a kis szőke.
Mind nevettünk végül, majd Ann lediktálta nevetve az igazi címet és csak mosolyogva forgatta a szemét rám nézve.
*
- Srácok, kössz a fuvart! - nevettem, miközben Niall segített nekünk kiszállni az autóból. - Uram.- színészkedtem a fiú felé.
- Hölgyem! - kacsintott rám.
- Sziasztok! - mosolygott a lány, majd a fiúk el is hajtottak. Mind a ketten csendben, de mosolyogva sétáltunk be az épületbe, majd a liftben is csak néha-néha szóltunk egymáshoz. Ha őszintén kéne válaszolnom akkor se tudnám elmondani, hogy pontosan min is gondolkoztam, de vigyorogtam, mint a vadalma. Felszabadultan éreztem magam, boldog voltam. Igen, ez egy nagy szerencsém, hogy könnyen át tudok lépni dolgokon és igazából a jövőben élek, de teljesen.
- Min agyalsz ennyire? - kérdezte a lány, mire kizökkentem filozofálásomból.
- Azon, hogy írni kéne Jacknek valami hülye sms-t. - mosolyogtam, majd a lányra néztem.
- Mint például? - mosolyodott el ő is.
- Például: "Itt hagytad nálam a bugyidat, kicsilány."
- Hülye vagy. - forgatta mosolyogva a szemeit.
- Éééés elküldve.
Pont ebben a percben nyitódott a lift ajtaja és mind a ketten átsétáltunk az ajtóhoz. Ann egy ideig babrált a kulcsokkal, majd bejutottunk a lakásba. A lakás fülledt volt, ezért nyitottunk egy kis ablakot és én lehuppantam a kanapéra. Csekkoltam a telefonomat, majd boldogan hátradőlve szusszantam kicsit, mikor Ann csatlakozott hozzám. Letett egy bögre kávét és bekapcsolta a tévét.
- Ann! - szólítottam meg, néhány másodperc után, mikor már nagyban szürcsölte a sajátját.
- Hmm?
- Bejön Finn? - kérdeztem nyugodtan, mire a lány köhögni kezdett.
- Öhmm. Nem. - válaszolta, komolyan próbálkozva.
- Kicsit sem?
- Hagyjál már!
- Egy tízes skálán mondjuk olyan hetes még elmegy?
- Farrah, ne már!
- Akkor legyen nyolcas, te akartad.
- Hagyjál!
- Jó, mert éppen felfele tartanak a lépcsőn. - ugrottam föl és az ajtóhoz siettem. A lány csodálkozó arckifejezésére csak vigyorogtam, majd kinyitottam az ajtót. Nem állt ott senki.
- Menőbb lett volna, ha már itt lennének. - dőltem neki az ajtófélfának.
- Miért lépcsőznek? - kérdezte egyik szemöldökét ravaszul felhúzva.
Kérdése után megjelent a két jómadár és mosolyogva köszöntöttek minket.
- Mizu? - kérdezte Finn.
- Semmi. - mosolygott Ann, majd ő is köszöntötte a fiúkat. Jack jó modorúan levetette magát a kanapéra és elkezdte bámulni a tévét.
*
- Elaludt? - hallottam egy hangot.
- Szerintem igen. - A lány hangja jobban kivehető volt.
- Nem hagyhatjuk őket itt.
- Maradjatok, Jack is legalább alszik egy jót.
- De egész nap alszik. - nevetett Finn.
- Tökre nem alszom. - nyitottam ki a szemem, mire a lány hangosan felsikított. Finn és én kinevettük, de csodálkozva vettük észre, hogy Jack még mindig alszik, gyakorlatilag rajtam.
- Akkor most ébresszétek fel. - mondtam nekik.
- Sosem alszik ilyen mélyen, most már így marad. - vigyorgott a fiú, majd eliszkolt.
- Reggelig bírd ki. - kacsintott a lány is, majd ő is elment.
Egy ideig csak felháborodottan néztem magam elé, majd belesuttogtam a sötétségbe.
- Basszus.
- Ann. - mosolygott a lány. Egy kissé visszafogottabbnak tűnt, mint amilyen szokott lenni, de oldalról kicsit megböktem, jelezve: "minden király".
Néhány másodpercig kínos csönd honolt, amit én kihasználtam és végigmértem mindegyik fiút. Megjegyeztem a nevüket, bár ezt kissé értetlenül vettem észre, hiszen mindig elfelejtettem mindent, kiestek a dolgok az agyamból, főleg a nevek. Végigpillantva néztem meg a göndör hajú Harry gyűrött, fekete pólóját és az ugyanolyan színű farmert, amit viselt. Mikor észrevette, hogy figyelem, elmosolyodott, de nem nagyon érdekelt, tovább szemlélődtem. Liam kockás inget viselt és éppen Louis-val beszélgetett. Louis nagyvonalakban mutogatott és hangosan beszélt, nagyon aranyosan adta elő magát. Azt is észrevettem, hogy Louis néhányszor rápillantott a barátnőmre.
- Csak Finnek el ne meséld. - suttogtam a lánynak, mire csak értetlen arcot vágott.
- Mi a cím, csajok? - kérdezte a vezető Zayn.
- 221B, Baker Street. - mondtam komolyan, majd elmosolyodtam, hogy észrevegyék a poénom.
- De ott Sherlock Holmes lakik! - háborodott föl nevetve a kis szőke.
Mind nevettünk végül, majd Ann lediktálta nevetve az igazi címet és csak mosolyogva forgatta a szemét rám nézve.
*
- Srácok, kössz a fuvart! - nevettem, miközben Niall segített nekünk kiszállni az autóból. - Uram.- színészkedtem a fiú felé.
- Hölgyem! - kacsintott rám.
- Sziasztok! - mosolygott a lány, majd a fiúk el is hajtottak. Mind a ketten csendben, de mosolyogva sétáltunk be az épületbe, majd a liftben is csak néha-néha szóltunk egymáshoz. Ha őszintén kéne válaszolnom akkor se tudnám elmondani, hogy pontosan min is gondolkoztam, de vigyorogtam, mint a vadalma. Felszabadultan éreztem magam, boldog voltam. Igen, ez egy nagy szerencsém, hogy könnyen át tudok lépni dolgokon és igazából a jövőben élek, de teljesen.
- Min agyalsz ennyire? - kérdezte a lány, mire kizökkentem filozofálásomból.
- Azon, hogy írni kéne Jacknek valami hülye sms-t. - mosolyogtam, majd a lányra néztem.
- Mint például? - mosolyodott el ő is.
- Például: "Itt hagytad nálam a bugyidat, kicsilány."
- Hülye vagy. - forgatta mosolyogva a szemeit.
- Éééés elküldve.
Pont ebben a percben nyitódott a lift ajtaja és mind a ketten átsétáltunk az ajtóhoz. Ann egy ideig babrált a kulcsokkal, majd bejutottunk a lakásba. A lakás fülledt volt, ezért nyitottunk egy kis ablakot és én lehuppantam a kanapéra. Csekkoltam a telefonomat, majd boldogan hátradőlve szusszantam kicsit, mikor Ann csatlakozott hozzám. Letett egy bögre kávét és bekapcsolta a tévét.
- Ann! - szólítottam meg, néhány másodperc után, mikor már nagyban szürcsölte a sajátját.
- Hmm?
- Bejön Finn? - kérdeztem nyugodtan, mire a lány köhögni kezdett.
- Öhmm. Nem. - válaszolta, komolyan próbálkozva.
- Kicsit sem?
- Hagyjál már!
- Egy tízes skálán mondjuk olyan hetes még elmegy?
- Farrah, ne már!
- Akkor legyen nyolcas, te akartad.
- Hagyjál!
- Jó, mert éppen felfele tartanak a lépcsőn. - ugrottam föl és az ajtóhoz siettem. A lány csodálkozó arckifejezésére csak vigyorogtam, majd kinyitottam az ajtót. Nem állt ott senki.
- Menőbb lett volna, ha már itt lennének. - dőltem neki az ajtófélfának.
- Miért lépcsőznek? - kérdezte egyik szemöldökét ravaszul felhúzva.
Kérdése után megjelent a két jómadár és mosolyogva köszöntöttek minket.
- Mizu? - kérdezte Finn.
- Semmi. - mosolygott Ann, majd ő is köszöntötte a fiúkat. Jack jó modorúan levetette magát a kanapéra és elkezdte bámulni a tévét.
*
- Elaludt? - hallottam egy hangot.
- Szerintem igen. - A lány hangja jobban kivehető volt.
- Nem hagyhatjuk őket itt.
- Maradjatok, Jack is legalább alszik egy jót.
- De egész nap alszik. - nevetett Finn.
- Tökre nem alszom. - nyitottam ki a szemem, mire a lány hangosan felsikított. Finn és én kinevettük, de csodálkozva vettük észre, hogy Jack még mindig alszik, gyakorlatilag rajtam.
- Akkor most ébresszétek fel. - mondtam nekik.
- Sosem alszik ilyen mélyen, most már így marad. - vigyorgott a fiú, majd eliszkolt.
- Reggelig bírd ki. - kacsintott a lány is, majd ő is elment.
Egy ideig csak felháborodottan néztem magam elé, majd belesuttogtam a sötétségbe.
- Basszus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése