2013. április 30., kedd

8. rész

*Farrah szemszöge*

Meg kellett tanuljam azt, hogy elhitessem az emberekkel azt, ami nincs. Meg kellett.
Gondolkozz Farrah, gondolkozz!
Meredten bámultam a fiú szemébe, miközben ő énekelt. Esélyem se lett volna rápillantanom bármelyik lányra is. Komolyan vette a szerepét a fiú, elég komolyan.
Elindultam felé, mint mindegyik lány, a fiú köré. Könnyed mozdulatokkal lépkedtem. Megpördültem, lábamat kissé felemeltem, majd tovább is indultam. Niall elmosolyodott. Szemével követett, néha átpillantott a színpadon túlra, úgy lépett, ahogyan betanították neki. Mellkasa megemelkedett, miközben énekelt. Talán egy kissé más verzió volt, mint ahogyan azt megszokhatták a fanok.
Ínycselkedve húzogatta szemöldökét, én pedig követtem a mozdulatait, megpróbáltam annyira hű maradni a dalhoz, amennyire csak tudtam. Hátul elmondták, hogy igazinak kell lennie az előadásnak, mindent bele kell adnunk. Azt is megemlítették, hogy még a próbák után is gondolkozhatnak, hogy ki maradjon.
Ezt az egyet nem szúrhatom el. Ha már.. Nem!
Testemmel közeledtem felé, átfordultam, közben behunyt szemmel koncentráltam minden egyes mozdulatra, minden egyes lépésre, miközben is a fiú is mozgott.
Nem nézett máshova, egyenesen a szemembe. Mintha...mintha átlátott volna egy percre mindenen.
Emily?
Mintha megkérdezte volna a két csillogó szemével. Meredten bámult az enyémbe, már a fények sem éltek a háttérben, csak mi ketten léteztünk azokban a másodpercekben. Éreztem, ahogy a bőröm fehérré válik a meglepődöttségtől. Honnan..jött...rá?
- Mondtál valamit? - suttogtam a fülébe, mikor mögé kerültem és pördültem egyet.
- Nem. - nézett rám furcsán.


*

- Jöttök velünk sörözni? - kérdezte az egyik táncos, mire csak Ann-re néztem. Nem hiszem, hogy volt hozzá kedve.
- Ann? - kérdeztem előtte állva.
- Most nem. - nyafogott kissé, és nyújtózkodott egyet a kanapéban. Még mindig a munkahelyen voltunk, az egyik közös helyiségben lazultunk.
- Menjetek csak. - kacsintottam az éppen menni készülőknek, mire elmentek.
- Szasztok. - köszönt Louis, és lehuppant a fotelbe.
Ekkor kissé értetlen arckifejezéssel néztem a lányra, kissé dorgáló módon, de elmosolyodtam és rákacsintottam.
- Minden király. - mondta a lány.
- El kéne menni valahova. - jött be az ajtón Liam, egy cólával a kezében.
- Ja. - bólogattam, kissé csúnyán nézve Ann-re.
Ekkor beugrott egy ötlet, és nyomban nyomkodni kezdtem a telefonomat.
Louis furcsa fejjel pattant föl, majd kihalászta hátsó zsebéből a telóját és megleste a kijelzőt. Néhány másodpercig csak pislogott, utána elmosolyodott és rám emelte a tekintetét. Kérdőn néztem rá, bociszemekkel, mire csak bólintott egyet.
"Ann nem akar jönni. Vedd már rá, hogy eljöjjön!" - állt az üzenetben.
Kisétáltam a büfébe és vettem magamnak valami hűsítőt, majd mivel gondoltam, hogy Louis mindig beválik nők terén, ha értitek mire gondolok, ezért elindultam felkutatni a többi bandatagot a hatalmas épületben. Az aulában csatangoltam és szinte biztos voltam benne, hogy eltévedek egy perc alatt, ezért mindent alaposan szemügyre vettem, de nem nagyon figyeltem, ezért is estem egy hatalmasat, az egyik lépcsőfokrol leugorva. Igen, én ugrálok a lépcsőfokokon.
- Minden oké? - nevetett mögöttem egy hang, mire felpattantam.
- Ja, öö, semmi, csak, tudod...öö.. a lépcső olyan magányosan állt itt és gondoltam megölelem vagy valami.. hm..ja. - vakargattam a fejem. - mondjuk ez így már kétszeresen ciki, jobb lett volna, ha csak én tudom, hogy hobbiként ölelgetem a lépcsőket, de...nem gáz.
A fiú hangosan felnevetett.
- Kit keresel ennyire?
- Titeket kerestelek, mennénk bulizni. - mutogattam magam mögé, Louisékra utalva.
- Bulizni?
- Sörözni, na, csak a bulizni egy pöppet kulturáltabban hangzik. - vigyorogtam.
- Oh, király, nekem jó. - mosolyodott el.
- Segítesz megkeresni a többieket?
- Ja, asszem fent vannak a harmadikon. - mutogatott fel.

*

- Mi ez a rohadt füst? Phuu. Az orromig nem látok el. - nyújtottam ki a kezem, keresve az üveget.
- Menjünk már táááncoolni. - nyaggatott a szőke fiú.
- Várj egy percet. - nevettem.
- Naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.
Nem válaszoltam csak kértem még egy üveg sört.
- Mi lett abból, hogy sörözni megyünk? Hogy kötöttünk ki egy diszkóban? - morogtam. Sosem szerettem, ha a sok V nyakúmániás nyomorékok tornyosultak előttem, mint egy szekrény.
- Menjüüüüünk máááááááááár.
- Wow. Mi ez a sok V nyakú? - undorodom el.
- Na jó, elég! - és ekkor egy kéz húz a táncparkett közepére, majd a fiú táncolni kezd. Testét a zene ütemére mozgatja. Én is elkezdek mozogni, bevetem azt a tudásom, amit direkt ilyen helyzetekre fejlesztettem ki.
A fiú égető szemeivel nézett az enyémbe és oldalasan elmosolyodott. Nem tudtam, hogy tud táncolni, ezért kicsit meg is lepődtem, de az ital és a visszavágás érdekében mindent bevetve markoltam meg a fiú pólójának elejét és magamhoz húztam. Az alkohol több volt.
- Hey, How ya doin'? - kérdeztem tőle, a szövegre és számra utalva, egy nagyon béna fake brit akcentussal. Erre a kérdésemre csak sármosan elmosolyodott.
- Bocsánat, ha megzavarom a kedélyeket, de asszem Ann nincs jól. - tolakodott közénk Harold.
- Hol van? - kérdeztem a fejemet fogva.
- A foteleknél, Louis-val. - mutatott fejével az említett helységre.Mind odasiettünk, majd lehuppantam a lány mellé.
- Minden oké? - kérdeztem tőle, de csak a fejét fogta.
- Aha, csak megszédültem. - nézett rám fél szemmel.
- Oké, oké.. - jött közelebb Louis egy vizes ronggyal a kezében, majd óvatosan Ann fejére rakta. - Jobb, nem?
- Jobb, köszi. - mosolygott rá a lány.
Ekkor elindultam a szőke fiúval egy kis italért, de mikor visszapillantottam Ann éppen Louis karjaiban volt. A lány rémült arckifejezéssel bámult a fiúra, aki mosolygott.
Elindultam volna, de Niall megelőzött.
- Hagyd őket. - kacsintott rám. Ha ezt Finn megtudná.
Tovább folytatódott az este, a buli kezdett felpörögni. Egyszer jött az az ötletem, hogy igen, akkor én most a bárpulton fogok táncolni..

*

- Nem dobhatnak ki! - szóltam dühösen.
- Már kidobtak, már mindegy. - morgolódott Ann. - Nem kellett volna a bárpulton táncolnod, beszólni a tulajnak és mikor kiderült, hogy te festetted hátul a falra azt a graffit, szerintem örökre kizártak minket. Egyáltalán honnan szereztél festéket?
- Valaki a kezembe nyomta. - suttogtam. Kissé sötét volt már minden, nem nagyon tudtam gondolkozni és fáradt is voltam. Leültem az utcán, a falnak dőltem és úgy éreztem, ha nem alszom azonnal, akkor ott helyben esek össze..

Farrah



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése