* Ann szemszöge. *
- Semmi? - kérdezem kissé feszülten. Tim oldalasan elmosolyodik, majd belekortyol kávéjába.
- Találtál valami..normális állást? - kérdem újra.
- Azt hiszem, találtam valamit. - mondta felületesen. Megforgattam szemeim. A nekem ajánlott munkák, és a kisebb szerepek mellett, semmi komolyabb munkát nem tudott nekem szerezni. Tényleg, vegyem komolyan?
- Egy neves lapnál keresnek háttértáncost. - rántja meg a vállát. - Nevezetesen a One Direction keres háttértáncost. - szemeivel reakcióm várja.
- Ők..ez..komoly? - dadogok. Itt Londonban minden róluk szól. Ők London büszkeségei. Persze..nem csak itt. Ki nem hallott még róluk?
- Holnap négyre menj ide. - rak elém egy fehér cetlit. Leolvasom a helyszínt majd Tim-re nézek.
- Bízhatok benned? - húzom fel egyik szemöldököm. Tim elneveti magát, majd feláll és felveszi kabátját.
- Bízhatsz. - mondja, majd vet felém egy mosolyt és elmegy. Remélem, hogy tényleg nem egy olcsó buliban kell táncolnom mint a múltkor.
*
- És Jessica? Hogy van? - kérdezem anyát. Hallom, hogy hangja kissé megremeg kérdésemre.
- J - Jobban. - válaszol halkan. Tudom, hogy nincs jól.. anya csak meg akar nyugtatni.
- Nem lesz semmi baj, hidd el. Jess meggyógyul. Ne félj. - hangom biztatóvá vált. Anya teljesen összeomlott mióta Jess kómában van. Mikor kicsi voltam, anya örökbe fogadta őt. Pár éve tudtam meg, hogy nem az igazi testvérem. Ő most 16. Ide vezetett a féktelen bulizás..
- Mindegy. - mondta. - És kerestél már lakótársat? - nem szerettem ha terelte a témát. Túl érzékeny típus.
- Igen, de..senki sem jelentkezett a hirdetésre - sóhajtok. - Pedig, nagy nekem ez a lakás. - nézek körbe a nappaliban. Egy pár perc csend következik.
- Anya? ... Anya? - nem válaszol. Kissé ijedten, szólongatom újra.
- Mennem kell. Sok a munka. - sóhajt, majd elköszön majd leteszi. Anya egyik rossz tulajdonsága, hogy folyton leráz. Állandóan a kiutat keresi mindenből. Ha lehetne megfutamodna a problémák elől. Kár.. de mindenkinek vannak hibái.
* Farrah szemszöge. *
- Ideje volt.- fújtam ki magam, mikor beértem a közeli kávézóba. Nyugodtan sétáltam tovább, majd kérdőn odaszóltam a pincérlánynak. Fiatal, rövid hajú lányka volt, látszott rajta, hogy félénk. A kávézóban nem voltak sokan, csupán a pincérek sürgölődtek. - A vécé arra? - a lány bólintott. - Köszöntem. - kacsintottam rá. Ahogyan gondoltam, a vécében egy ember sem volt, könnyen és észrevétlenül tudtam kiosonni a kis ablakon. Amint kértem, csak néhány kukát láttam. Egy sikátorban kötöttem ki. Remek. Az utca felé már fütyörészve tettem meg az utat, mondhatni felszabadultan.
- Bocsánat, Emily Davidson? - hallottam magam mögül egy mély, rekedtes hangot, majd hihetetlen gyorsasággal megpördültem. Ahogy gondoltam, egy öreg, nagyhasú rendőr állt előttem. Ruhája néhány foltban sötétebb volt, megizzadt, miközben kergetett engem. Cipője koszos nyomai ott maradtak a földön, ahol járt és akaratlanul is, de kuncognom kellett. Még a kukában is keresett?
- Nem. - mondtam komolyan, ám magamban már fetrengtem a nevetéstől, hogy még is az vagyok, sőt éppen el kéne kapnia, két fánk között, dagadék.
- Megtudhatom a hölgy nevét? -kérdezte egy fokkal úriasabban.
- Farrah Johnson. - mosolyogtam oldalasan. - Éppen csak most költöztem ide.
- Áh értem, esetleg eltévedt, szóljak valamelyik ismerősének? - kérdezte. Kellő affinitásom lett volna ahhoz, hogy kinevessem, de inkább csak elkértem a telefonját.
- Ha esetleg egy telefont tudna adni, megköszönném, éppen elvesztettem a sajátomat.
- Tessék, hölgyem. - adta a kezembe a telefont, mire csak zsebre vágtam és elfordultam. Gondoltam, hogy megérti a mozdulataimat és elmegy, de nem tette,ezért rögtönöznöm kellett. Szemben velem állt egy oszlop, amin egy hatalmas lap díszelgett, színes betűkkel: "Lakótárs kerestetik"
- Halló, úgy hallom lakótárs kerestetik..
* Ann szemszöge. *
Mintha Isten meghallgatta volna imáimat, este hét körül megcsörrent a telefonom.
- Halló, úgy hallom lakótárs kerestetik.. - szólt bele női hang.
- Öö..igen. Lakótárs kerestetik.. - nevetek, mire a lány is felkacag.
- Szeretném megnézni..most.
E kijelentésre kissé meglepődöm. Zavartan nézek magam elé, majd megszólalok.
- Rendben. Akkor diktálom a címet. - mondtam, majd lediktáltam neki és ő le is tette. Gyorsan rendet raktam a konyhában és eltettem a könyveket a földről. A csengő megszólalt, én pedig az ajtóhoz siettem.
- Szia. - nyitok ajtót, a kissé vékony ruházatú lánynak.
- Heló. - ezzel be is lép, az ajtón és körbenéz. Akcentusa már a telefonban is hallattszódott, ahogyan most is.
- Ez lenne az előszoba? - mutogat a falak között. Én bólintok. A lány továbbmegy egészen a nappaliig.
- Itt..ugye számomra is lenne hely? - mutat a polcra.
- Persze, ez csak átmenetileg van itt. - mosolygok. Mintha kissé taszítanák a fehér falak, és a krém színű kanapék fintorogva megy át az üres szobába.
- Tetszik, hogy ekkora a franciaágy. - nevet. - Imádom a nagy ablakokat is. - biccent fejével az ágy mellett lévő ablak felé. - És..ízléses ez a sok könyv itt egymáson.
- Amúgy..Farrah Johnson. - fordul felém.
- Ann. - vetek felé egy mosolyt. Farrah még egyszer körbenéz a szobán, majd újra felém fordul.
- Kiveszem. Most.
- Semmi? - kérdezem kissé feszülten. Tim oldalasan elmosolyodik, majd belekortyol kávéjába.
- Találtál valami..normális állást? - kérdem újra.
- Azt hiszem, találtam valamit. - mondta felületesen. Megforgattam szemeim. A nekem ajánlott munkák, és a kisebb szerepek mellett, semmi komolyabb munkát nem tudott nekem szerezni. Tényleg, vegyem komolyan?
- Egy neves lapnál keresnek háttértáncost. - rántja meg a vállát. - Nevezetesen a One Direction keres háttértáncost. - szemeivel reakcióm várja.
- Ők..ez..komoly? - dadogok. Itt Londonban minden róluk szól. Ők London büszkeségei. Persze..nem csak itt. Ki nem hallott még róluk?
- Holnap négyre menj ide. - rak elém egy fehér cetlit. Leolvasom a helyszínt majd Tim-re nézek.
- Bízhatok benned? - húzom fel egyik szemöldököm. Tim elneveti magát, majd feláll és felveszi kabátját.
- Bízhatsz. - mondja, majd vet felém egy mosolyt és elmegy. Remélem, hogy tényleg nem egy olcsó buliban kell táncolnom mint a múltkor.
*
- És Jessica? Hogy van? - kérdezem anyát. Hallom, hogy hangja kissé megremeg kérdésemre.
- J - Jobban. - válaszol halkan. Tudom, hogy nincs jól.. anya csak meg akar nyugtatni.
- Nem lesz semmi baj, hidd el. Jess meggyógyul. Ne félj. - hangom biztatóvá vált. Anya teljesen összeomlott mióta Jess kómában van. Mikor kicsi voltam, anya örökbe fogadta őt. Pár éve tudtam meg, hogy nem az igazi testvérem. Ő most 16. Ide vezetett a féktelen bulizás..
- Mindegy. - mondta. - És kerestél már lakótársat? - nem szerettem ha terelte a témát. Túl érzékeny típus.
- Igen, de..senki sem jelentkezett a hirdetésre - sóhajtok. - Pedig, nagy nekem ez a lakás. - nézek körbe a nappaliban. Egy pár perc csend következik.
- Anya? ... Anya? - nem válaszol. Kissé ijedten, szólongatom újra.
- Mennem kell. Sok a munka. - sóhajt, majd elköszön majd leteszi. Anya egyik rossz tulajdonsága, hogy folyton leráz. Állandóan a kiutat keresi mindenből. Ha lehetne megfutamodna a problémák elől. Kár.. de mindenkinek vannak hibái.
* Farrah szemszöge. *
- Ideje volt.- fújtam ki magam, mikor beértem a közeli kávézóba. Nyugodtan sétáltam tovább, majd kérdőn odaszóltam a pincérlánynak. Fiatal, rövid hajú lányka volt, látszott rajta, hogy félénk. A kávézóban nem voltak sokan, csupán a pincérek sürgölődtek. - A vécé arra? - a lány bólintott. - Köszöntem. - kacsintottam rá. Ahogyan gondoltam, a vécében egy ember sem volt, könnyen és észrevétlenül tudtam kiosonni a kis ablakon. Amint kértem, csak néhány kukát láttam. Egy sikátorban kötöttem ki. Remek. Az utca felé már fütyörészve tettem meg az utat, mondhatni felszabadultan.
- Bocsánat, Emily Davidson? - hallottam magam mögül egy mély, rekedtes hangot, majd hihetetlen gyorsasággal megpördültem. Ahogy gondoltam, egy öreg, nagyhasú rendőr állt előttem. Ruhája néhány foltban sötétebb volt, megizzadt, miközben kergetett engem. Cipője koszos nyomai ott maradtak a földön, ahol járt és akaratlanul is, de kuncognom kellett. Még a kukában is keresett?
- Nem. - mondtam komolyan, ám magamban már fetrengtem a nevetéstől, hogy még is az vagyok, sőt éppen el kéne kapnia, két fánk között, dagadék.
- Megtudhatom a hölgy nevét? -kérdezte egy fokkal úriasabban.
- Farrah Johnson. - mosolyogtam oldalasan. - Éppen csak most költöztem ide.
- Áh értem, esetleg eltévedt, szóljak valamelyik ismerősének? - kérdezte. Kellő affinitásom lett volna ahhoz, hogy kinevessem, de inkább csak elkértem a telefonját.
- Ha esetleg egy telefont tudna adni, megköszönném, éppen elvesztettem a sajátomat.
- Tessék, hölgyem. - adta a kezembe a telefont, mire csak zsebre vágtam és elfordultam. Gondoltam, hogy megérti a mozdulataimat és elmegy, de nem tette,ezért rögtönöznöm kellett. Szemben velem állt egy oszlop, amin egy hatalmas lap díszelgett, színes betűkkel: "Lakótárs kerestetik"
- Halló, úgy hallom lakótárs kerestetik..
* Ann szemszöge. *
Mintha Isten meghallgatta volna imáimat, este hét körül megcsörrent a telefonom.
- Halló, úgy hallom lakótárs kerestetik.. - szólt bele női hang.
- Öö..igen. Lakótárs kerestetik.. - nevetek, mire a lány is felkacag.
- Szeretném megnézni..most.
E kijelentésre kissé meglepődöm. Zavartan nézek magam elé, majd megszólalok.
- Rendben. Akkor diktálom a címet. - mondtam, majd lediktáltam neki és ő le is tette. Gyorsan rendet raktam a konyhában és eltettem a könyveket a földről. A csengő megszólalt, én pedig az ajtóhoz siettem.
- Szia. - nyitok ajtót, a kissé vékony ruházatú lánynak.
- Heló. - ezzel be is lép, az ajtón és körbenéz. Akcentusa már a telefonban is hallattszódott, ahogyan most is.
- Ez lenne az előszoba? - mutogat a falak között. Én bólintok. A lány továbbmegy egészen a nappaliig.
- Itt..ugye számomra is lenne hely? - mutat a polcra.
- Persze, ez csak átmenetileg van itt. - mosolygok. Mintha kissé taszítanák a fehér falak, és a krém színű kanapék fintorogva megy át az üres szobába.
- Tetszik, hogy ekkora a franciaágy. - nevet. - Imádom a nagy ablakokat is. - biccent fejével az ágy mellett lévő ablak felé. - És..ízléses ez a sok könyv itt egymáson.
- Amúgy..Farrah Johnson. - fordul felém.
- Ann. - vetek felé egy mosolyt. Farrah még egyszer körbenéz a szobán, majd újra felém fordul.
- Kiveszem. Most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése