2013. április 19., péntek

4. rész

*Farrah szemszöge*

Hunyorogva ébredeztem, mikor éreztem, hogy valaki mozgolódik. Semmire nem emlékeztem az előző estéből, csak arra, hogy bemegyünk a bárba és onnan képszakadás.
Még mindig csukott szemmel, de éreztem valami furcsa illatot. Olyan volt, mintha valamilyen dezodor lenne, ezért nem is bírtam tovább, kinyitottam a szemem. Először csak foltokat láttam, majd kirajzolódott egy arc én pedig menten felsikítottam. Talán még a ház is beleremegett.
- Jesszusom, jesszusom, jesszusom, jesszusom.. - futottam ki a fürdőből, majd belebotlottam valakibe. Egy barna hajú, oldalas mosolyú srác volt, ugyanaz, aki a kádban volt. - ÁH, ITT VAN MÉG EGY. - sikkantottam és elrohantam mellette, egyenesen Ann szobájába, ott pedig rávetettem magam az ágyára.
- Mi van már? - kérdezte fáradtan, hunyorogva.
- EZEK VALAMI KLÓNOK? ROHADTUL KLÓNOKNAK TŰNTEK. - még mindig kiabáltam és ráhúztam a fejemre Ann takaróját.
- Istenem.. - esett vissza az ágyba, majd sóhajtott egy nagyot. - Gondolom találkoztál Jackkel és Finnel.
- Kikkel? - húztam ki a fejem a lepedő alól.
A lány hangosan felnevetett, majd kihúzott az ágyból, egyenesen a nappaliba.
- Bocsi Finn, tudod, egy kicsit... Mindegy is. - mosolygott a lány, a fiú pedig csak oldalasan vigyorgott rám.
- Finn, Farrah. Farrah, Finn. - mutatott össze-vissza a lány, majd elmosolyodott.
- Hellóó, Finn. - nyújtott kezet, majd elnevettem magam és kezet ráztunk.
- Farrah vagyok. - játszottam el, mintha lenne brit akcentusom, persze ez inkább valami új fajta akcentus lehet, mert nem hasonlít egyikhez sem.
A többiek csak nevettek, én pedig velük mosolyogtam, de elgondolkoztam, hogy hol is lehet az a gyerek, akin ma reggel ébredtem. Vagy ő Finn? Kezdtem volna megkavarodni, de ekkor valami nagyot hallottunk csapódni és  a fürdőhöz siettünk. Ők siettek, én vonszoltam magam.
- Jack, minden oké? - szólt be nevetve Finn.
- Ja, minden király. - jött ki az ajtón a másik barna, Finn párja. Kissé talán sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan különböztessem meg őket, mert hirtelen láttam magam előtt Jack-et, ahogy lóbálta a kezeit.
- Jól van, másnapos vagyok. - morogtam, majd lehuppantam a mellettem lévő kanapéra. Lábamat is felraktam és próbáltam visszaaludni, hátha elmúlik a másnaposság öt perc alatt.
Két kéz felemelte a lábaimat, leült, majd az ölébe tette őket. Azt gondoltam, hogy ha nem figyelek oda, akkor visszaalhatok, de ekkor az illető elkezdett horkolni.
- Ne horkolj már. - vágtam fejbe egy kezembe akadó párnával, mire csak feljajdult. Kinyitottam a szemem és megláttam Jack-et, aki perverzen vigyorgott rám.
- Te nem vagy másnapos? - kérdeztem.
- De. - nevetett. - Csak Finn most mondta, hogy tegnap egymáson lógtunk.
- Wow. - nem tudtam mást hozzátenni. Csak mosolyogtam és próbáltam visszaemlékezni a tegnapra.

*Visszaemlékezés*

- Szia. - csusszant mellém egy srác.
- Szasz. - mosolyogtam a székemben.
- Mizu? - kérdezte.
- Asszem részeg vagyok.
- Ja, én is.
- Smárolunk?

*Újra a jelen*

Csak kuncogtam, mikor beugrott az a kép, de megindultam a többiek után, majd leültünk a konyhába enni. Kissé meglepődve néztem, amint Finn és Ann nevetve beszélgettek. Ők egymás előtt, mellettem Ann, Jack pedig előttem foglalt helyet. Jack hülye fejjel bambult, mire csak az ujjaimmal mutogattam, hogy hajoljon oda hozzám. Ő megtette én pedig odasúgtam:
- Milyen kis cukik, nem? - kérdeztem, mire sármosan elmosolyodott.
- Ja. - nevetett.
Hirtelen Finn felköhintett, mire odafordultunk. Mind a ketten hunyorogva néztek ránk, mire csak még jobban nevettünk.
- Halló, Miss Gilbert?
- Ez a főbérlő. - mondta halkan Ann.
- Basszus, basszus, basszus. - végignéztem magamon és nem találtam jó ötletnek, ha meglát és elmondom, hogy igen, itt lakok.
- Jack, Farrah, a fürdőbe! - szólt ránk Ann, Finnt pedig bevezette a szobájába és becsukta az ajtót.
Hirtelen megcsörrent a mobilom.
- Mi a ... - morogtam és felvettem. - Halló?
- Farrah Johnson? - hallottam egy hangot.
- Ja, aha. - suttogtam, mert hallottuk a kint lévő Ann-t beszélni.
- Zavarok? - kérdezte.
- Ööö, de hogy, épp sárkányt szelídítek. - nem nagyon figyeltem arra, amit mondtam, ezért nem is értettem, hogy Jack miért kuncog mellettem.
- Szeretnénk behívatni ma, lenne egy ismerkedés. - mosolygott a telefonáló hangja.
- Rendben.
- Niall Horan vagyok, majd ott találkozunk. - nevetett, majd letette.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése