*Farrah szemszöge*
Jó volt a napsütés melegére ébredni. Elfoglalhattam az egész ágyat. Sosem voltam olyan, aki kicsi helyen is elfér, bár volt, amikor muszáj volt hozzászoknom.
Kissé fáradtan, de kikeltem az ágyból és lassan kisétáltam a nappaliba. Egy élőlényt sem láttam, ezért ledobtam magam a kanapéra, majd nézelődtem. Szép volt a ház, az nem vitás, bár kissé könnyen kiszúrható, a nagy ablakok miatt, nem valami frappáns, ha rólam van szó, de igen, szép volt.
Egy pillanatra mintha macskanyávogást hallottam volna az ablak felől, de el is vetettem az ötletet, mert Ann elmondta, hogy nem lehet állat a lakásban. Mikor újra meghallottam a nyávogást, már túl kíváncsi voltam és odasiettem az ablakhoz, majd kinyitottam azt. Egy aranyos, bújós, fekete cica surrant be mellettem, majd tovább nyávogott.
- Oúú, piczi cicza - kezdtem el babusgatni, majd mikor visszaültem a helyemre, ő elfoglalta az ölem.
- Jó reggelt. - hallottam magam mögött Ann fáradt, halk hangját.
- Hello. Mióta van macskád? - néztem felé.
- VIDD INNEN! - eszmélt föl, majd dühében a macska felé nyúlt, de elmozdultam.
- Jó, jó, lehet, hogy fekete macska, meg balszerencse, blabla, de nézd milyen aranyos. - mutattam felé a szőrös élőlényt.
- Aha, meg büdös. - fonta keresztbe a kezét.
- A vécé sem rózsaillatú, de nem hajítjuk ki az ablakon. - erre a válaszomra csak hunyorgott néhányat, hogy komolyan gondoltam-e azt, amit mondtam. - Vagy, te szoktad? Amivel semmi baj nincs amúgy..
- Jaj. - mordult fel, majd besietett a konyhába.
*
Néhány perc múlva kijött a konyhából és lehuppant a fotelba, a kezében lévő bögrét pedig az asztalra rakta. Belekukkantott az újságba, rápillantott a tévére, úgy viselkedett, mint ahogyan a normális emberek szoktak munka előtt.
Egy egyszerű mozdulattal megfogtam a bögréjét és fittyet hányva mindenre inni kezdtem. A lány először nem vette észre, majd kikapta a kezemből a bögréjét.
- Normális vagy? - kérdezte.
- Baaah, te tényleg nem raksz bele cukrot? - kérdeztem fintorogva felé fordulva.
- Nem a tiéd volt, nem kell beleinni. - morgott. Úgy érzem nem nagyon kedvel.
- 3 cukor az ideális. - mosolyogtam rá nevetve, mire ő csak komolyan bámult felém.
Egy ideig még ültünk, aztán már a macska is megunta és kiment az ablakon. A lány felállt és elkezdett pakolászni, bement a szobájába, míg én azon gondolkoztam, hogy hova is mehet. Dolgozni. De hova? Úgy gondoltam, hogy valószínűleg valamilyen irodában dolgozik. Nem, nem ott. Nincs rajta olyan hülye szoknya, mint ami a titkárnőkön szokott lenni. - gondolkodásmód level 1000 -
Nem találtam semmi munkásságra utalót, csak egyetlenegy, aprócska, picuri dolgot.. Egy cetlit.
Ő és a tánc? Furcsa, sose gondoltam volna, de belegondolva igen, simán lehet táncos is.
- Figyu, elmegyek, estére érek haza, okés? - kérdezte és megállt az ajtóban.
- Persze, persze. - válaszoltam, majd hallottam, ahogyan csapódik az ajtó. Ez jó menet lesz.
*
- Helló, a nevem Farrah Johnson. - nyújtottam mosolyogva a kezem egy magas, vöröshajú nőnek, de ő komoran pillantott rám. Igen, talán ez nem jó ötlet.
- A meghallgatásra jött?
- Igen. - bólogattam viccelődve.
- A17-es ajtó. - mutatott unottan az egyik folyosó felé, majd el is tűnt. Egy ideig csak hümmögtem, hogy akkor elinduljak-e, de végül irányra tartva indultam el az ajtó felé.
Egy hatalmas terem tárult elém, miután kitártam a két ajtót. Néhány arc furcsán megszemlélt, majd tovább nyújtottak, beszélgettek. Pontosan láttam, hogy ki mit táncol. Volt ott balettos, csajos, rendes hip-hop, rock&roll, minden, amit el lehetett képzelni. Betértem a hip-hop-osok közé, majd leültem. Lábamat előre kinyújtottam, majd szemlélődtem kicsit.
- Jólvan emberek, mindenki kész? - jött be egy sportos férfi, majd összecsapta a tenyerét.
- Igenis kapitány! - mosolyogtam felé, mire néhányan hátrapillantottak és rám vigyorogtak. A férfi betanított nekünk egy gyors táncot (katt a szövegre), majd gyakorolhattuk néhány pillanatig.
- FARRAH?! - hallottam mellőlem egy magas hangot, mire csak odakaptam a fejem. Ann csodálkozva nézett rám, majd suttogva közelebb jött: - Hogy kerülsz ide?
- Hát, csak gondoltam fel kéne elevenítenem néhány táncmozdulatot. - füllentettem egy kicsit.
- Nem is tudtam, hogy táncolsz. - mosolygott.
- Ja, régen tanár is voltam. - válaszoltam, de a végét, már nem tudtam befejezni, mert a férfi megszólalt.
- Oké, megvolnánk, most párosával fogunk köztetek választani, behívjuk a srácokat. Okés? Okés. - a végén magának, de válaszolt és újra összecsapta a tenyerét.
A kinti vöröske mondta be, hogy ki kivel fog párban állni, majd rám pillantott.
- Farrah Johnson? - kérdezte, miközben egy rágót rágcsált.
- Ja. - vigyorogtam, mire megforgatta a szemét.
- Ön Ann Gilberttel áll majd párban. - erre a mondatra csak összenéztünk. Egymás ellen kéne versengenünk?
- Ugye, nem fogunk ezen összeveszni, vagy valami? - kérdeztem.
- Dehogy. - mosolygott. Mondhatott volna bármit, de tudtam, hogy ez nem így lesz.Vagy Ő vagy Én.
*
Csapódott az ajtó és öt srác sétált be integetve az ajtón. Néhány lány felsikoltott, volt aki ujjongott más pedig elájult. Sosem láttam még ekkora felfordulást.
- Rendben, kezdjük el.
Voltak előttünk jó néhányan, erős mezőny volt, mind jók voltak, de észrevettem, hogy ugyanolyanok.
- Ann Gilbert és Farrah Johnson! - hallottuk a nevünket, majd középre sétáltunk. Az öt szépfiú jól végigmért minket, elgondolkozva ültek a székeikben.
- Egy, két, há, és! - szólt a férfi, azután pedig meg sem lehetett minket állítani. Én személy szerint vigyorogtam, kacsintottam, volt amikor kemény fejet vágtam, mindig ragaszkodtam a zenéhez és annak ritmusához. A mozdulataim követték egymást és elnézve a fejüket, nem lehetett annyira rossz, mint amennyire hittem.
- Freestyle! - kaptuk az utasítást, majd egy gangstásabb zenére próbáltuk magunkat eladni és szórakoztatni a közönséget.
- Köszönjük. - ennél a szónál már lesétáltunk és megöleltük egymást. Néhányszor körbefutottam hátul a teret, majd vigyorogva huppantunk le a székekre.
- Hogy érzed? - kérdezte lihegve.
- Most még sehogy, most még megfulladok.
Ő csak felkuncogott, majd tovább ivott az üdítőjéből.
Jó volt a napsütés melegére ébredni. Elfoglalhattam az egész ágyat. Sosem voltam olyan, aki kicsi helyen is elfér, bár volt, amikor muszáj volt hozzászoknom.
Kissé fáradtan, de kikeltem az ágyból és lassan kisétáltam a nappaliba. Egy élőlényt sem láttam, ezért ledobtam magam a kanapéra, majd nézelődtem. Szép volt a ház, az nem vitás, bár kissé könnyen kiszúrható, a nagy ablakok miatt, nem valami frappáns, ha rólam van szó, de igen, szép volt.
Egy pillanatra mintha macskanyávogást hallottam volna az ablak felől, de el is vetettem az ötletet, mert Ann elmondta, hogy nem lehet állat a lakásban. Mikor újra meghallottam a nyávogást, már túl kíváncsi voltam és odasiettem az ablakhoz, majd kinyitottam azt. Egy aranyos, bújós, fekete cica surrant be mellettem, majd tovább nyávogott.
- Oúú, piczi cicza - kezdtem el babusgatni, majd mikor visszaültem a helyemre, ő elfoglalta az ölem.
- Jó reggelt. - hallottam magam mögött Ann fáradt, halk hangját.
- Hello. Mióta van macskád? - néztem felé.
- VIDD INNEN! - eszmélt föl, majd dühében a macska felé nyúlt, de elmozdultam.
- Jó, jó, lehet, hogy fekete macska, meg balszerencse, blabla, de nézd milyen aranyos. - mutattam felé a szőrös élőlényt.
- Aha, meg büdös. - fonta keresztbe a kezét.
- A vécé sem rózsaillatú, de nem hajítjuk ki az ablakon. - erre a válaszomra csak hunyorgott néhányat, hogy komolyan gondoltam-e azt, amit mondtam. - Vagy, te szoktad? Amivel semmi baj nincs amúgy..
- Jaj. - mordult fel, majd besietett a konyhába.
*
Néhány perc múlva kijött a konyhából és lehuppant a fotelba, a kezében lévő bögrét pedig az asztalra rakta. Belekukkantott az újságba, rápillantott a tévére, úgy viselkedett, mint ahogyan a normális emberek szoktak munka előtt.
Egy egyszerű mozdulattal megfogtam a bögréjét és fittyet hányva mindenre inni kezdtem. A lány először nem vette észre, majd kikapta a kezemből a bögréjét.
- Normális vagy? - kérdezte.
- Baaah, te tényleg nem raksz bele cukrot? - kérdeztem fintorogva felé fordulva.
- Nem a tiéd volt, nem kell beleinni. - morgott. Úgy érzem nem nagyon kedvel.
- 3 cukor az ideális. - mosolyogtam rá nevetve, mire ő csak komolyan bámult felém.
Egy ideig még ültünk, aztán már a macska is megunta és kiment az ablakon. A lány felállt és elkezdett pakolászni, bement a szobájába, míg én azon gondolkoztam, hogy hova is mehet. Dolgozni. De hova? Úgy gondoltam, hogy valószínűleg valamilyen irodában dolgozik. Nem, nem ott. Nincs rajta olyan hülye szoknya, mint ami a titkárnőkön szokott lenni. - gondolkodásmód level 1000 -
Nem találtam semmi munkásságra utalót, csak egyetlenegy, aprócska, picuri dolgot.. Egy cetlit.
Ő és a tánc? Furcsa, sose gondoltam volna, de belegondolva igen, simán lehet táncos is.
- Figyu, elmegyek, estére érek haza, okés? - kérdezte és megállt az ajtóban.
- Persze, persze. - válaszoltam, majd hallottam, ahogyan csapódik az ajtó. Ez jó menet lesz.
*
- Helló, a nevem Farrah Johnson. - nyújtottam mosolyogva a kezem egy magas, vöröshajú nőnek, de ő komoran pillantott rám. Igen, talán ez nem jó ötlet.
- A meghallgatásra jött?
- Igen. - bólogattam viccelődve.
- A17-es ajtó. - mutatott unottan az egyik folyosó felé, majd el is tűnt. Egy ideig csak hümmögtem, hogy akkor elinduljak-e, de végül irányra tartva indultam el az ajtó felé.
Egy hatalmas terem tárult elém, miután kitártam a két ajtót. Néhány arc furcsán megszemlélt, majd tovább nyújtottak, beszélgettek. Pontosan láttam, hogy ki mit táncol. Volt ott balettos, csajos, rendes hip-hop, rock&roll, minden, amit el lehetett képzelni. Betértem a hip-hop-osok közé, majd leültem. Lábamat előre kinyújtottam, majd szemlélődtem kicsit.
- Jólvan emberek, mindenki kész? - jött be egy sportos férfi, majd összecsapta a tenyerét.
- Igenis kapitány! - mosolyogtam felé, mire néhányan hátrapillantottak és rám vigyorogtak. A férfi betanított nekünk egy gyors táncot (katt a szövegre), majd gyakorolhattuk néhány pillanatig.
- FARRAH?! - hallottam mellőlem egy magas hangot, mire csak odakaptam a fejem. Ann csodálkozva nézett rám, majd suttogva közelebb jött: - Hogy kerülsz ide?
- Hát, csak gondoltam fel kéne elevenítenem néhány táncmozdulatot. - füllentettem egy kicsit.
- Nem is tudtam, hogy táncolsz. - mosolygott.
- Ja, régen tanár is voltam. - válaszoltam, de a végét, már nem tudtam befejezni, mert a férfi megszólalt.
- Oké, megvolnánk, most párosával fogunk köztetek választani, behívjuk a srácokat. Okés? Okés. - a végén magának, de válaszolt és újra összecsapta a tenyerét.
A kinti vöröske mondta be, hogy ki kivel fog párban állni, majd rám pillantott.
- Farrah Johnson? - kérdezte, miközben egy rágót rágcsált.
- Ja. - vigyorogtam, mire megforgatta a szemét.
- Ön Ann Gilberttel áll majd párban. - erre a mondatra csak összenéztünk. Egymás ellen kéne versengenünk?
- Ugye, nem fogunk ezen összeveszni, vagy valami? - kérdeztem.
- Dehogy. - mosolygott. Mondhatott volna bármit, de tudtam, hogy ez nem így lesz.Vagy Ő vagy Én.
*
Csapódott az ajtó és öt srác sétált be integetve az ajtón. Néhány lány felsikoltott, volt aki ujjongott más pedig elájult. Sosem láttam még ekkora felfordulást.
- Rendben, kezdjük el.
Voltak előttünk jó néhányan, erős mezőny volt, mind jók voltak, de észrevettem, hogy ugyanolyanok.
- Ann Gilbert és Farrah Johnson! - hallottuk a nevünket, majd középre sétáltunk. Az öt szépfiú jól végigmért minket, elgondolkozva ültek a székeikben.
- Egy, két, há, és! - szólt a férfi, azután pedig meg sem lehetett minket állítani. Én személy szerint vigyorogtam, kacsintottam, volt amikor kemény fejet vágtam, mindig ragaszkodtam a zenéhez és annak ritmusához. A mozdulataim követték egymást és elnézve a fejüket, nem lehetett annyira rossz, mint amennyire hittem.
- Freestyle! - kaptuk az utasítást, majd egy gangstásabb zenére próbáltuk magunkat eladni és szórakoztatni a közönséget.
- Köszönjük. - ennél a szónál már lesétáltunk és megöleltük egymást. Néhányszor körbefutottam hátul a teret, majd vigyorogva huppantunk le a székekre.
- Hogy érzed? - kérdezte lihegve.
- Most még sehogy, most még megfulladok.
Ő csak felkuncogott, majd tovább ivott az üdítőjéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése