Az elcsámcsogott pirítósom után agyalni kezdtem, hogy hogyan is tegyem jóvá azt a sok hülyeséget amit tettem. Körülnéztem a többieken, majd Louison akadt meg a szemem. Tudtam, hogy ha bárhova is el akarok menni, akkor Ann vagy velem jönne, vagy nem hagyná, ezért be kellett vetnem valamit.
"Kérlek segíts nekem. Vond el Ann figyelmét! " írtam neki az üzenetet, majd el is küldtem. Gyorsan és észrevétlenül írtam, csak egy percre nézett rám a lány, majd el is fordult.
Louis megnézte a mobilját, majd rám emelte a tekintetét, majd egy vigyor kíséretével rábólintott a dologra.
Már csak egy dolog maradt, hogy el kellett vonnom mindegyikőjük figyelmét.
- Hé, azok ott nem ti vagytok a tévében? - kérdeztem hangosan, majd mikor mindenki odafordult én könnyen ki tudtam lopózni az ajtón és onnan már csak a liftig kellett futnom. A liftbe beérve elvigyorodtam, éppen akkor nyílt náluk az ajtó és Niall feje látszott, meg amint értelmetlen fejet vág.
*
Óvatosan nyitottam ki az ajtót, majd hangtalanul lépkedtem a kis folyosón. Leraktam a szerzeményemet egy polcra, majd kibújtam a cipőmből. Halkan lépkedtem, mikor megbotlottam egy cipőben a földön és hatalmasat estem. Miért nem lepődök már meg..
- Farrah?! - hallottam a lány hangját. Dühös volt, de elmosolyodtam, nem tudtam szomorú lenni. Felpattantam, majd kezembe kaptam a dobozt.
- Hol a francba voltál? - akadt ki. - Nem hiszem el, hogy olyan vagy, mint egy gyerek!
Lepillantottam a földre, majd nevetni kezdtem.
- Min nevetsz?
Ránéztem, majd válaszoltam: - Nincs kedvetek sütizni? - mosolyogtam.
A lány elámult, mikor kinyitottam a dobozt és megjelent egy torta, amin ez állt: " Megbocsájtasz, hogy el kell viselned? "
Ő elvigyorodott és odajött hozzám. Hosszan megölelt, miközben odasuttogta: - Olyan hülye vagy. - a végén már nevetett.
- SÜTI! - sikkantott fel Niall, majd kikapta a kezemből a dobozt és befutott a konyhába.
- Hé, tudom, hogy hol van a tartalék csokid, csak szólok, ha mégis megennéd a sütim! - szóltam utána, mire felnevettünk.
*
- A rohadt életbe! - mondtam kissé túl hangosan, majd elhúztam magam mellé a lányt is.
- Mi történt? - kérdezte ijedtséggel a hangjában.
- Oh semmi, semmi. - néztem ki újra az utcára a zsákutcából.
- Akkor miért rángattál be egy zsákutcába?
- Öhm.. Azt hittem ez az az út, tudod.. ahol hazajutuuunk. - húztam el a végét, nem jött ki több a fejemből.
- Aha. - már hallatszott a hangján, hogy nagyon megijedt.
- Öhm..tudod, csak egy csávó, akit nem bírtam. Semmi különös, tényleg, de ööhm.. nem tudnál elmenni arrafele és máshogy hazajutni, az életemet mentenéd meg..köszi. - löktem ki a lányt az utcára, majd ő ijedten, de rezzenéstelenül sétált. Láttam a lépésein, hogy remegett, nem tudta mit csináljon és hogyan.
Abban a másodpercben valaki leadott két lövést, én pedig befutottam. Gondoltam, hogy valamelyik étterem hátsókijárata lesz. Igazam is lett, valamilyen kínai étterem hátsókijáratánál voltam. Felmásztam az egyik kukára, majd meglöktem magam és már az ablakban voltam. A kis ablak nem engedett be könnyen, de miután átfértem, a vécében találtam magam.
"Megtalállak" állt a szöveg a telefonomon.
Felkapkodtam magamra néhány munkahelyi köntöst, felkötöttem a hajam és egy megrakodott tálcával a kezemben indultam ki az ajtón. Az étterem tele volt, de nem figyeltek oda rám, ezért én az egyik mellettem elhaladó pincérnő tálcájára raktam a mobilom, ám a lány nem vette észre. Észrevétlenül kisétáltam a bejárati ajtón, anélkül, hogy bárki is szólt volna, miközben a kezemben lévő tálcát kihajítottam egy mellettem lévő kukába.
- Taxi!
*
- Hol a francba voltál? Vagy ötvenszer hívtalak! - hallottam a lány félelemmel teli hangját, mikor benyitottam az ajtón. Hülye vigyorral a képemen mentem tovább, mire a lány tovább faggatózott: - FARRAH!
- Öhm, már ne keress azon a telón, valahol elvesztettem..tudod. - mosolyogtam rá.
Ő csak egy ideig állt, tétován, nem tudta, hogy mit kérdezzen először.
*BIP-BIP*
- SMS-t kaptál? - kérdeztem tőle a kanapén lévő telefonra utalva. Ő bólintott. - Megnézném, ha nem probléma. - A lány nyúlt volna a mobilért, de gyorsan vettem föl azt.
"Azt hiszed, hogy biztonságban vagy?"
- Mi van benne? - kérdezte mögülem.
- Öhm.. Szereted ezt a mobilt? - kérdeztem.
- Igen, miért? - hangja értetlen volt. Meg is értem..
- Akkor bocsi. - mondtam együtt érzően, majd gyors léptekkel indult el az erkélyre. Ekkor újabb sms érkezett.
"Nem vagy"
Olvastam, majd azzal a lendülettel minden erőmből elhajítottam a telefont, amennyire csak tudtam. A készülék széttörött, több apró részre. Ann mögülem nem tudta, hogy mit csináljon, hogyan reagálja le a helyzetet.
- Asszem jövök neked egy telóval. - fordultam felé. - Megyünk próbára? - mosolyodtam rá és elsétáltam a csodálkozó lány mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése