Reflexből rohant mindenki a lányhoz.
- Jól vagy? - kérdezte Niall, majd rögtön magához is húzta.
- Minden megoldva. - mosolygott. Hogyan tud, még ilyenkor is mosolyogni?
- M - Mi történt? - kérdeztem kissé halkan.
- Nem tudom.. - mondta vállat rántva. - Valami rossz történt volna, én pedig csak cselekedtem. Mielőtt megszólalhattam volna, kibújt Niall karjából.
- Azt hiszem, én átöltözöm. - biccentett fejével vizes ruhájára. - Ti pedig..mennyetek haza. - mutatott a fiúkra. Összeráncoltam szemöldököm.
- Miért?
- Mert, nem akarom, hogy bajuk essen. - mondta, majd hívott egy taxit.
- Pont úgy lesz bajuk, ha hadjuk őket elmenni. Megtámadhatják Őket. - Farrah nyugodt arca, engem is lenyugtatott.
- Akkor én elmegyek átöltözni. - mondta. Mintha semmi sem történt volna.. odaballagott Niall-hez, majd egy puszit nyomott arcára. Majd intett a többi fiúnak is. Mindenki lefagyva nézett maga elé. A konyhába mentem és töltöttem egy pohár vizet. Ki pillantottam az előttem lévő ablakból. Csak a sarki fény világította meg az utcát. Hirtelen egy fekete alak sétált a háztömb elé. Ijedten figyeltem mit csinál. Zsebre tett kézzel nézett engem. Arcom lesápadt, csak bámultam kifelé. A férfi oldalasan elmosolyodott, majd elsétált. Fekete bőrdzsekije mögött ott volt a pisztolya.
- Ann..mi megyünk. - sétált oda Louis. Nem figyeltem rá. Mintha újra, és újra látnám a férfi alakját.. és a mosolya. Ördögi volt..aztán elsétált. De nem volt ott a fekete kocsi..kocsi..Farrah! Ő vitte el a kocsit, ami valószínűleg az..az övé volt.
- Hahóó. - integet előttem.
- M- mi? - nézek felé, kissé zavartan.
- Jól vagy? - fogja meg egyik kezem. - Neked jéghideg a kezed.. - tapogatja meg jobban kezem.
- Megjött a taxi. - mondom. Louis észreveszi közömbösségem, így elengedi kezem.
- Vigyázz magadra. - mondja, majd elindulnak a fiúkkal. Csend lesz a házban. Kezemben a pohár vízzel nekidőlök a falnak. Mi a fene folyik itt?
*
Fogalmam sincs mi folyik itt. Eddig nem mászkáltak fekete dzsekis emberek erre felé. Eddig nem lövöldöztek erre felé. Ijesztő, hogy amióta Farrah itt van mindig történik valami. Épp ezen gondolkodtam mikor kopogtattak.
- Gyere. - sóhajtottam, majd ledőltem az ágyamra. Ő is ezt tette mellém huppant. Mindketten a plafont bámultuk.
- Csak úgy szólok, hogy a bejárati ajtó.. öhm..ki van rúgva. - nevetett.
- Már nem mindegy? - vontam meg vállam, mire felém fordította fejét.
- Miért?
- Tudom, hogy nem mondasz el sok mindent, amire nem kötelezlek, mert alig ismerjük egymást, de én próbálok mindent megosztani veled. Nem tudom, hány éves vagy.. sem azt, hogy vannak-e szüleid..csak azt, hogy Amerikai vagy, amit nem is kellett mondanod. Mert erősen akcentusod van. Farrah nem szólt semmit, fejét újra a plafonra szegezte.
- Lehet, hogy téged nem. De engem megijesztenek ezek a dolgok. Miért lövöldöznek? Miért járkálnak fekete dzsekis emberek erre? Miért..
- Kik járnak erre? - ült fel azonnal.
- Semmi. - mondtam majd én is felültem. A lány arca most először ijedté válik.
- Ann, kit láttál? Egy ideig nem szólok semmit sem.
- Egy fekete dzsekis férfit. Rám mosolygott majd elment. Farrah teljesen le sápadt.
- Baj van ugye? - kérdeztem, ijedten. A lány aprót bólintott.
- El kel mennünk a fiúkhoz, muszáj. - előhúzta ágyam alól a bőröndöm, majd amit talált ruhát belet.
- Mit csinálsz?
- El kell mennünk. Igen, bajban vagy.. bajban vagyunk. Te is. Azt hiszem..főleg Te. - sóhajt majd belegyömöszöli ruháim a bőröndbe. Annyit kérdésem lenne..de nem. Nem kérdezek. Leguggolva mellé segítettem neki pakolni.
- Oké.. ennyi elég. - húzza össze majd, felállítja.
- És a tieid?
- Arra nincs idő. - mondja. Farrah után megyek a nappaliba. Az asztalon egy fehér cetli áll. Farrah azonnal elveszi onnan. "Ha te nem is, majd más szenved. Miattad."
- Farrah, mi folyik itt? - dőltem neki az asztalnak.
- Semmi. - válaszul eltépte a papírt.
- Farrah, nem is az enyém ez a lakás. Az ajtó kirúgva.. és idegen emberek járkálnak, fel s alá.
- Tudom.. ezért kell elmennünk. Biztonságba kell lenned. Legalább neked. Jack meg Floridában van hrom hónapig, nem? Tudsz kamuzni. Mire visszajön, nyomát sem látja majd semminek. Hidd el. - hittem neki. Elindultunk, de nem liftel. Miután kiértünk az utcára, megtorpantam.
- Farrah. - a lány rám nézett. - Nem tudjuk, hol laknak.. - mondtam, mire azonnal elővette táskámból a telefonom.
- Louis. - mondta majd tárcsázta is. - Szia. Öhm..hol laktok? - kérdezte. Közben folyamatosan néztem a korom fekete utcákat.
- Oké. Odamegyünk. - ezzel le is tette, majd zsebre tette azt.
- Ez is megoldva. - mosolygott, de én nem tudtam. Elindultunk. Farrah magabiztosan haladt előre, én pedig utána.
- Biztosan jó fele megyünk? - kérdeztem. Nem volt rajtam semmi, csak a buliban hordott barna koktélruhám, így nagyon fáztam.
- Igen..azt hiszem. Már egy órája haladhattunk a sötétségben. Közben folyton magam után néztem, hátha éppen követnek, de szerencsére nem.
- Oké mindjárt ott vagyunk. - mondta majd előre sietett.
- Farrah, várj már! - kiabáltam utána. Szinte már alig láttam Őt, hiába kiabáltam..sietett. Elkezdtem én is gyorsabban menni, de mintha a lábaim nem engedték volna, inkább egyre lassabb lettem. Fogalmam sem volt hol vagyok. Csak azt tudtam, hogy egy sötét utcán sétálok, ahol már a fények sem égnek. Magassarkúm kopogása hallatszott csak, a vizes utcán. Hirtelen valaki befogta a számat, és elkezdett hátrafelé húzni. Azonnal sikítani kezdtem, és mozgolódni.
- Engedjen el! - üvöltöttem, ahogyan csak tudtam. Egyik percről a másikra tartott a nyakamhoz egy kést.
- Pofa be ribi! - szinte már üvöltött.
- Kérem.. - suttogtam magamban, majd egy könnycsepp hagyta el a szemem. Féltem.
- Ann?! - hallottam meg Farrah hangját.
- Farrah! - azonnal üvölteni kezdtem. Teljes erőmből toporzékoltam, ordítottam kapálóztam. Farrah azonnal rohanni kezdett felém, én pedig beleharaptam a férfi mocskos tenyerébe, mire szitkozódva elrántotta kezét. Azonnal elkezdtem rohanni, de a férfi visszarántott és megvágta kezem.
- Nem mész sehova! - üvöltött. Farrah azonnal odarohant, és kicsavarta a férfi kezéből a kést.
- Csak nem véded a kis barátnőd? - nevetett majd megszorította kezét és nyakamhoz fogta.
- Engedd el! Nem én vagyok az... - mondta.
- Nem..persze, hogy nem. Farrah Johnson. - nevetett. Alig kaptam már levegőt, és szinte már sírtam. Farrah egy gyors mozdulattal megszúrta a férfit, aztán elkapta a kezem és elhúzott.
- Jól vagy? - kérdezte. A kezemből ömlött a vér, a nyakamon lila, és piros foltok voltak. Aprót bólintottam, majd elindultunk. Alig tudtam menni, nagyon lassan haladtunk.
- Ki volt ez? - kérdeztem erőtlenül.
- Egy rossz ember. - sóhajt. Még pár utcát mentünk, aztán megpillantottunk egy nagy fehér házat.
- Ez Niall-é? - kérdezi magasabb hangon. Nem nagyon tudtam odafigyelni, mert fájt mindenem. Karomat fogva, sétáltam el a házig. Farrah becsengetett, majd vártunk.
- Jó ötlet ez? - kérdezem ránézve.
- Nem. De van jobb ötleted? - kérdez vissza.
- Jól vagy? - kérdezte Niall, majd rögtön magához is húzta.
- Minden megoldva. - mosolygott. Hogyan tud, még ilyenkor is mosolyogni?
- M - Mi történt? - kérdeztem kissé halkan.
- Nem tudom.. - mondta vállat rántva. - Valami rossz történt volna, én pedig csak cselekedtem. Mielőtt megszólalhattam volna, kibújt Niall karjából.
- Azt hiszem, én átöltözöm. - biccentett fejével vizes ruhájára. - Ti pedig..mennyetek haza. - mutatott a fiúkra. Összeráncoltam szemöldököm.
- Miért?
- Mert, nem akarom, hogy bajuk essen. - mondta, majd hívott egy taxit.
- Pont úgy lesz bajuk, ha hadjuk őket elmenni. Megtámadhatják Őket. - Farrah nyugodt arca, engem is lenyugtatott.
- Akkor én elmegyek átöltözni. - mondta. Mintha semmi sem történt volna.. odaballagott Niall-hez, majd egy puszit nyomott arcára. Majd intett a többi fiúnak is. Mindenki lefagyva nézett maga elé. A konyhába mentem és töltöttem egy pohár vizet. Ki pillantottam az előttem lévő ablakból. Csak a sarki fény világította meg az utcát. Hirtelen egy fekete alak sétált a háztömb elé. Ijedten figyeltem mit csinál. Zsebre tett kézzel nézett engem. Arcom lesápadt, csak bámultam kifelé. A férfi oldalasan elmosolyodott, majd elsétált. Fekete bőrdzsekije mögött ott volt a pisztolya.
- Ann..mi megyünk. - sétált oda Louis. Nem figyeltem rá. Mintha újra, és újra látnám a férfi alakját.. és a mosolya. Ördögi volt..aztán elsétált. De nem volt ott a fekete kocsi..kocsi..Farrah! Ő vitte el a kocsit, ami valószínűleg az..az övé volt.
- Hahóó. - integet előttem.
- M- mi? - nézek felé, kissé zavartan.
- Jól vagy? - fogja meg egyik kezem. - Neked jéghideg a kezed.. - tapogatja meg jobban kezem.
- Megjött a taxi. - mondom. Louis észreveszi közömbösségem, így elengedi kezem.
- Vigyázz magadra. - mondja, majd elindulnak a fiúkkal. Csend lesz a házban. Kezemben a pohár vízzel nekidőlök a falnak. Mi a fene folyik itt?
*
Fogalmam sincs mi folyik itt. Eddig nem mászkáltak fekete dzsekis emberek erre felé. Eddig nem lövöldöztek erre felé. Ijesztő, hogy amióta Farrah itt van mindig történik valami. Épp ezen gondolkodtam mikor kopogtattak.
- Gyere. - sóhajtottam, majd ledőltem az ágyamra. Ő is ezt tette mellém huppant. Mindketten a plafont bámultuk.
- Csak úgy szólok, hogy a bejárati ajtó.. öhm..ki van rúgva. - nevetett.
- Már nem mindegy? - vontam meg vállam, mire felém fordította fejét.
- Miért?
- Tudom, hogy nem mondasz el sok mindent, amire nem kötelezlek, mert alig ismerjük egymást, de én próbálok mindent megosztani veled. Nem tudom, hány éves vagy.. sem azt, hogy vannak-e szüleid..csak azt, hogy Amerikai vagy, amit nem is kellett mondanod. Mert erősen akcentusod van. Farrah nem szólt semmit, fejét újra a plafonra szegezte.
- Lehet, hogy téged nem. De engem megijesztenek ezek a dolgok. Miért lövöldöznek? Miért járkálnak fekete dzsekis emberek erre? Miért..
- Kik járnak erre? - ült fel azonnal.
- Semmi. - mondtam majd én is felültem. A lány arca most először ijedté válik.
- Ann, kit láttál? Egy ideig nem szólok semmit sem.
- Egy fekete dzsekis férfit. Rám mosolygott majd elment. Farrah teljesen le sápadt.
- Baj van ugye? - kérdeztem, ijedten. A lány aprót bólintott.
- El kel mennünk a fiúkhoz, muszáj. - előhúzta ágyam alól a bőröndöm, majd amit talált ruhát belet.
- Mit csinálsz?
- El kell mennünk. Igen, bajban vagy.. bajban vagyunk. Te is. Azt hiszem..főleg Te. - sóhajt majd belegyömöszöli ruháim a bőröndbe. Annyit kérdésem lenne..de nem. Nem kérdezek. Leguggolva mellé segítettem neki pakolni.
- Oké.. ennyi elég. - húzza össze majd, felállítja.
- És a tieid?
- Arra nincs idő. - mondja. Farrah után megyek a nappaliba. Az asztalon egy fehér cetli áll. Farrah azonnal elveszi onnan. "Ha te nem is, majd más szenved. Miattad."
- Farrah, mi folyik itt? - dőltem neki az asztalnak.
- Semmi. - válaszul eltépte a papírt.
- Farrah, nem is az enyém ez a lakás. Az ajtó kirúgva.. és idegen emberek járkálnak, fel s alá.
- Tudom.. ezért kell elmennünk. Biztonságba kell lenned. Legalább neked. Jack meg Floridában van hrom hónapig, nem? Tudsz kamuzni. Mire visszajön, nyomát sem látja majd semminek. Hidd el. - hittem neki. Elindultunk, de nem liftel. Miután kiértünk az utcára, megtorpantam.
- Farrah. - a lány rám nézett. - Nem tudjuk, hol laknak.. - mondtam, mire azonnal elővette táskámból a telefonom.
- Louis. - mondta majd tárcsázta is. - Szia. Öhm..hol laktok? - kérdezte. Közben folyamatosan néztem a korom fekete utcákat.
- Oké. Odamegyünk. - ezzel le is tette, majd zsebre tette azt.
- Ez is megoldva. - mosolygott, de én nem tudtam. Elindultunk. Farrah magabiztosan haladt előre, én pedig utána.
- Biztosan jó fele megyünk? - kérdeztem. Nem volt rajtam semmi, csak a buliban hordott barna koktélruhám, így nagyon fáztam.
- Igen..azt hiszem. Már egy órája haladhattunk a sötétségben. Közben folyton magam után néztem, hátha éppen követnek, de szerencsére nem.
- Oké mindjárt ott vagyunk. - mondta majd előre sietett.
- Farrah, várj már! - kiabáltam utána. Szinte már alig láttam Őt, hiába kiabáltam..sietett. Elkezdtem én is gyorsabban menni, de mintha a lábaim nem engedték volna, inkább egyre lassabb lettem. Fogalmam sem volt hol vagyok. Csak azt tudtam, hogy egy sötét utcán sétálok, ahol már a fények sem égnek. Magassarkúm kopogása hallatszott csak, a vizes utcán. Hirtelen valaki befogta a számat, és elkezdett hátrafelé húzni. Azonnal sikítani kezdtem, és mozgolódni.
- Engedjen el! - üvöltöttem, ahogyan csak tudtam. Egyik percről a másikra tartott a nyakamhoz egy kést.
- Pofa be ribi! - szinte már üvöltött.
- Kérem.. - suttogtam magamban, majd egy könnycsepp hagyta el a szemem. Féltem.
- Ann?! - hallottam meg Farrah hangját.
- Farrah! - azonnal üvölteni kezdtem. Teljes erőmből toporzékoltam, ordítottam kapálóztam. Farrah azonnal rohanni kezdett felém, én pedig beleharaptam a férfi mocskos tenyerébe, mire szitkozódva elrántotta kezét. Azonnal elkezdtem rohanni, de a férfi visszarántott és megvágta kezem.
- Nem mész sehova! - üvöltött. Farrah azonnal odarohant, és kicsavarta a férfi kezéből a kést.
- Csak nem véded a kis barátnőd? - nevetett majd megszorította kezét és nyakamhoz fogta.
- Engedd el! Nem én vagyok az... - mondta.
- Nem..persze, hogy nem. Farrah Johnson. - nevetett. Alig kaptam már levegőt, és szinte már sírtam. Farrah egy gyors mozdulattal megszúrta a férfit, aztán elkapta a kezem és elhúzott.
- Jól vagy? - kérdezte. A kezemből ömlött a vér, a nyakamon lila, és piros foltok voltak. Aprót bólintottam, majd elindultunk. Alig tudtam menni, nagyon lassan haladtunk.
- Ki volt ez? - kérdeztem erőtlenül.
- Egy rossz ember. - sóhajt. Még pár utcát mentünk, aztán megpillantottunk egy nagy fehér házat.
- Ez Niall-é? - kérdezi magasabb hangon. Nem nagyon tudtam odafigyelni, mert fájt mindenem. Karomat fogva, sétáltam el a házig. Farrah becsengetett, majd vártunk.
- Jó ötlet ez? - kérdezem ránézve.
- Nem. De van jobb ötleted? - kérdez vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése