*Ann szemszöge*
A friss zuhany után, elővettem ruháim amiket Farrah pakolt nekem, és kiválogattam belőle valamit.
Jobbnak láttam eltakarni kezemet, és a nyakamat is, ezért egy fehér pulcsinál döntöttem.
- Kérsz szendvicset? - mosolyog rám Zayn, a konyhából.
- Nem kösz.. - mondom halkan, majd meghúzom kezemen a kötést. Mindenki az asztalhoz ült, és enni kezdett de a feszültség tapintható volt. Harry az azstalon feküdt egész másnapos volt.
- Én..elmegyek. - mondom majd, felveszem táskám.
- Mi? Hova..hova mész? - Louis azonnal felpattant, és kérdően nézett rám.
- Kell egy kis levegő. - minden fiú aggodalommal nézett rám.
- Akkor én is megyek. - mondta a fiú, majd kabátjáért nyúlt, de megfogtam kezét.
- Nem kell.
- De! Pár órával ezelőtt még fojtogattak..és megvágták a kezed. Semmit sem aludtál, és valószínűleg kórházban lenne a helyed. Egyedül az utcára sem mehetsz, mert biztosan megtámadnak, és én rohadtul féltelek! - hangja ijesztő volt. Kiabált.
- Louis. - szólt Liam, mire a fiú idegesen rá nézett. Lassan megfordultam, és kisétáltam az ajtón.
*
Úgy döntöttem, elmegyek Jess-hez. Fél órán belül oda is értem a kórházba. A recepción egy fiatal nő fogadott.
- Jó napot. Jess Gilbert-hez jöttem. A hölgy beírta a nevét, majd mosolyogva felnézett.
- 4-es kórterem. - bólintottam, majd megkerestem a termet.
- Szia. - nyitottam be. Jess éppen a telefonját babrálta.
- Hát te? - húzta fel egyik szemöldökét. Leültem az ágya melletti fehér székre.
- Jobban vagy? - nagyon szerettem Őt, és féltettem, mert tudtam mikbe keveredett.
- Igen..eddig sem volt, semmi bajom. - mondta, majd letette telefonját. - Figyelj. Anya az előbb volt itt. Megint ki oktatott, hogy így meg úgy..ne igyak, meg ilyenek. Ha azért jöttél, hogy kioktass, kösz nem kérek belőled, oké?
- Nem akartalak kioktatni. - mondtam halkan. - Megértelek.
- Dehogy értesz! Tudod milyen az, hogy nem ismered a szüleid, és úgy kell elhozatni egy otthonból?! - Jess szemei könnybe lábadtak. - Ha jól tudom, 18 vagyok. Azt teszek amit akarok, nem kell a segítségetek. Megvoltam Kilenc évig egyedül megleszek most is. - hangjából tükröződött a harag, és a fájdalom. Éppen beszédre nyitottam volna a szám, mikor megszólalt.
- Menj el, Ann. Menj el. - nem nézett rám, az ablakot nézte. Szótlanul fel álltam a fehér székről, majd visszatoltam az ágy mellé.
- Rám mindig számíthatsz. - mondtam halkan, majd lassan megfordultam és kimentem. Olyan gyorsan történik minden. Eddig éltem az unalmas életem, minden nap állás után néztem, elmentem anyához, most meg minden nap próbálok, együtt bandázok a One Direction-nal, meg akarnak ölni, tönkretették az albérletem, el kellett szökjek, és nem vagyok biztonságban. Csupán ennyi változott azóta, hogy Farrah a képbe került, és felforgatott mindent. Miért? Miért nem lehet normális? Miért kell ennyire rossz életűnek lennie?! Mikor kizökkentem gondolataimból, már az utcán sétáltam. Nem akartam sehová sem menni. Haza nem tudtam..mert már ott sem voltam biztonságban. Niall-hez sem, mert csak aggódnának, és nincs szükségem más segítségére. Körbepillantottam, majd mikor az utca sarkon lévő lámpa zöldre váltott, átmentem az út másik felére. Jess szavai nagyon fájtak, de megszoktam..mióta iszik, és drogozik azóta ilyen. Tudom, hogy nem gondolta komolyan. Vagy mégis? Még sosem cikázott az agyamban ennyi kérdés, mint most. Finn. Vele sem tudom mi van. Tegnap elviharzott..azóta nem hívott. Hozzájuk sem akartam elmenni. Egyedül akartam lenni. Leültem egy padra, és csak néztem magam elé. Gondolkodtam a dolgokon, az egész Farrah ügyön. Beszélnem kell vele, mert ez így nem lesz jó..nagyon nem.
* Louis szemszöge*
Zayn, és Liam hazament, csak Harry terpeszkedett még a kanapén. Mellette ültem, kezeimmel idegesen doboltam.
- Mi van, ha bántják? Ha megint megtámadják? - néztem a mellettem fekvő fiúra.
- Nyugi haver, semmi baj nem lesz. - mondata felébe beleásított. Oké. Másnaposan nincs értelme vele beszélgetni..
- Hoznál egy kis vizet? - nézett fel rám. Sóhajtva álltam fel, és sétáltam a csaphoz, majd oda adtam neki a vizet. Hirtelen ajtó nyitásra észleltem fel, és azonnal a felé fordultam, de csak Farrah, és Niall sétált be.
- Ann itt van? - nézett körbe Farrah.
- Nincs. Elment..egyedül. - néztem felé megvető pillantásokkal. Niall észrevéve ezt, közbeszólt.
- Nem lesz semmi baja, különben is..Farrah nem tehet arról, hogy elment. - állt a lány mellé.
- Persze, semmiről sem tehet. Tényleg Farrah lesz az angyalka? Tényleg? - forrtam a dühtől. Mintha mindenki Farrah-t védte volna, és senkit sem érdekelt volna Ann. Még mindig idegesen vettem fel kabátom, majd szó nélkül mentem ki az ajtón.
- Louis. - hallottam meg Farrah kérlelő hangját.
- Ha te nem, majd én keresem meg. - válaszoltam vissza sem nézve rá. Nem engedem, hogy bántsák. Nem engedem.
A friss zuhany után, elővettem ruháim amiket Farrah pakolt nekem, és kiválogattam belőle valamit.
- Kérsz szendvicset? - mosolyog rám Zayn, a konyhából.
- Nem kösz.. - mondom halkan, majd meghúzom kezemen a kötést. Mindenki az asztalhoz ült, és enni kezdett de a feszültség tapintható volt. Harry az azstalon feküdt egész másnapos volt.
- Én..elmegyek. - mondom majd, felveszem táskám.
- Mi? Hova..hova mész? - Louis azonnal felpattant, és kérdően nézett rám.
- Kell egy kis levegő. - minden fiú aggodalommal nézett rám.
- Akkor én is megyek. - mondta a fiú, majd kabátjáért nyúlt, de megfogtam kezét.
- Nem kell.
- De! Pár órával ezelőtt még fojtogattak..és megvágták a kezed. Semmit sem aludtál, és valószínűleg kórházban lenne a helyed. Egyedül az utcára sem mehetsz, mert biztosan megtámadnak, és én rohadtul féltelek! - hangja ijesztő volt. Kiabált.
- Louis. - szólt Liam, mire a fiú idegesen rá nézett. Lassan megfordultam, és kisétáltam az ajtón.
*
Úgy döntöttem, elmegyek Jess-hez. Fél órán belül oda is értem a kórházba. A recepción egy fiatal nő fogadott.
- Jó napot. Jess Gilbert-hez jöttem. A hölgy beírta a nevét, majd mosolyogva felnézett.
- 4-es kórterem. - bólintottam, majd megkerestem a termet.
- Szia. - nyitottam be. Jess éppen a telefonját babrálta.
- Hát te? - húzta fel egyik szemöldökét. Leültem az ágya melletti fehér székre.
- Jobban vagy? - nagyon szerettem Őt, és féltettem, mert tudtam mikbe keveredett.
- Igen..eddig sem volt, semmi bajom. - mondta, majd letette telefonját. - Figyelj. Anya az előbb volt itt. Megint ki oktatott, hogy így meg úgy..ne igyak, meg ilyenek. Ha azért jöttél, hogy kioktass, kösz nem kérek belőled, oké?
- Nem akartalak kioktatni. - mondtam halkan. - Megértelek.
- Dehogy értesz! Tudod milyen az, hogy nem ismered a szüleid, és úgy kell elhozatni egy otthonból?! - Jess szemei könnybe lábadtak. - Ha jól tudom, 18 vagyok. Azt teszek amit akarok, nem kell a segítségetek. Megvoltam Kilenc évig egyedül megleszek most is. - hangjából tükröződött a harag, és a fájdalom. Éppen beszédre nyitottam volna a szám, mikor megszólalt.
- Menj el, Ann. Menj el. - nem nézett rám, az ablakot nézte. Szótlanul fel álltam a fehér székről, majd visszatoltam az ágy mellé.
- Rám mindig számíthatsz. - mondtam halkan, majd lassan megfordultam és kimentem. Olyan gyorsan történik minden. Eddig éltem az unalmas életem, minden nap állás után néztem, elmentem anyához, most meg minden nap próbálok, együtt bandázok a One Direction-nal, meg akarnak ölni, tönkretették az albérletem, el kellett szökjek, és nem vagyok biztonságban. Csupán ennyi változott azóta, hogy Farrah a képbe került, és felforgatott mindent. Miért? Miért nem lehet normális? Miért kell ennyire rossz életűnek lennie?! Mikor kizökkentem gondolataimból, már az utcán sétáltam. Nem akartam sehová sem menni. Haza nem tudtam..mert már ott sem voltam biztonságban. Niall-hez sem, mert csak aggódnának, és nincs szükségem más segítségére. Körbepillantottam, majd mikor az utca sarkon lévő lámpa zöldre váltott, átmentem az út másik felére. Jess szavai nagyon fájtak, de megszoktam..mióta iszik, és drogozik azóta ilyen. Tudom, hogy nem gondolta komolyan. Vagy mégis? Még sosem cikázott az agyamban ennyi kérdés, mint most. Finn. Vele sem tudom mi van. Tegnap elviharzott..azóta nem hívott. Hozzájuk sem akartam elmenni. Egyedül akartam lenni. Leültem egy padra, és csak néztem magam elé. Gondolkodtam a dolgokon, az egész Farrah ügyön. Beszélnem kell vele, mert ez így nem lesz jó..nagyon nem.
* Louis szemszöge*
Zayn, és Liam hazament, csak Harry terpeszkedett még a kanapén. Mellette ültem, kezeimmel idegesen doboltam.
- Mi van, ha bántják? Ha megint megtámadják? - néztem a mellettem fekvő fiúra.
- Nyugi haver, semmi baj nem lesz. - mondata felébe beleásított. Oké. Másnaposan nincs értelme vele beszélgetni..
- Hoznál egy kis vizet? - nézett fel rám. Sóhajtva álltam fel, és sétáltam a csaphoz, majd oda adtam neki a vizet. Hirtelen ajtó nyitásra észleltem fel, és azonnal a felé fordultam, de csak Farrah, és Niall sétált be.
- Ann itt van? - nézett körbe Farrah.
- Nincs. Elment..egyedül. - néztem felé megvető pillantásokkal. Niall észrevéve ezt, közbeszólt.
- Nem lesz semmi baja, különben is..Farrah nem tehet arról, hogy elment. - állt a lány mellé.
- Persze, semmiről sem tehet. Tényleg Farrah lesz az angyalka? Tényleg? - forrtam a dühtől. Mintha mindenki Farrah-t védte volna, és senkit sem érdekelt volna Ann. Még mindig idegesen vettem fel kabátom, majd szó nélkül mentem ki az ajtón.
- Louis. - hallottam meg Farrah kérlelő hangját.
- Ha te nem, majd én keresem meg. - válaszoltam vissza sem nézve rá. Nem engedem, hogy bántsák. Nem engedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése